Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-05 / 182. szám
As AMG emléke Bölcskén Gépállomástól a Mezőgépig A magyar mezőgazdaság ** felszabadulás utáni történetének egyik furcsasága, hogy — tudomásunk szerint — idáig még nem foglalkozott átfogó jellegű munka az egykor volt Állami Mezőgazdasági Gépállomások szerepével. A valamikor közismert ÁMG rövidítés a fiatalabb korosztály tagjai jó részének nem mond semmit. Ugyanakkor vitathatatlan. hogy a gépállomások sorsdöntő szerepet játszottak a szocialista mező- gazdaság megteremtésében. Nagy. ha ugyan nem döntő részük volt abban, hogy mező- gazdaságban megjelent a munkásosztály. Nélkülük nem lehetett volna létrehozni a későbbi szocialista mező- gazdasági nagyüzemeket. Azt talán bővebben magyarázni se kell. hogy a gazdasági változások gondolati változásokat is hoztak. Azok. akik 1948-ban és az ezt követő évek „hőskorában” az első ÁMG-k dolgozói voltak, ma már nemcsak azért más emberek, mert közel három évtizeddel öregebbek lettek. Gondolkodás- módjuk is megváltozott és bár sokan már a nyugdíjból, de szívesen emlékeznek vissza a megtett útra. Erről beszélgettünk Katona Imrével, a volt traktorossal, a Mezőgép bölcskei gyáregységének párttitkárával, az itt még dolgozó régi gépállomásiak egyik legrégebbikével. Ilyen emlékei több. mint negyed századot ívelnek át. — A gépállomás 1948-bari alakult Andráspusztán. valamiféle Szakács méltóságos egykori birtokán. „Szedett" traktorokkal kezdődött..; A „szedett” traktor ma már magyarázatot igénylő kifejezés. Uradalmak. nagybérlők, cséplőgép-tulajdonosok begyűjtött masináit jelentette. Ma már mezőgazdaság-történeti emléket. mint a T—25- ös. a Me Cormick. a Fordson és az annyi éven át hűséggel szolgált HSCS — az öreg Hof- fher. — 1.. A régiek közül Ltibik József, id. Tóth Gyula, Szmola Imre Sándorfi Sándor, id. Bakos János, id. Pap Sándor már nyugdíjban van. Kiszli János, Kaszner József. Komáromi Péter. Tamási István máig itt dolgozik. A régiek korosztályának kellett megküzdenie olyan ma már kis iskolásokat is nevetésre ingerlő legendákkal, hogy „a traktor elrontja a földet”. A géoéllomásiak munkáját nem kísérte egyöntetű tapsvihar. az ilyesfajta bárgyú hiedelmeknek szép számmal akadtak tudatos terjesztői. Ugyanakkor a kezdeti idők traktoristái, valóságos új nomádok módjára, hét határban portyáztak munka után, napszámra nem kerültek haza és eközben fokozatosan kovácsolódott ki közöttük egy nehezen meghatározható ÁMG-s egység. persze nem kell azt hinni, mintha a kezdet kezdetétől mindannyian valamiféle magas szakmai-politikai műveltséggel rendelkeztünk volna ■— folytatta Katona Imre* „. , Á szakmai tudás továbba'dői eleinte, az egykori tapasztalt uradalmi gépészek, traktorosok voltak. Olyanok, mint Lubik József, vagy Szmola Imre. A melléjük adott segédvezetők elsősorban a gyakorlatban tanultak. Elméleti ismeretekhez a télidőben tartott tanfolyamokon jutottak melyek házi vizsgákkal zárultak. Ilyenkor zajlottak a politikai szemináriumok is. Itt érdemes megállni egy szóra, hiszen korábban ideológiai képzést falun csak két szervezet adott: a Levente Egyesület és a KÁLÓT — csak éppen egy kissé másfélét. A szervezett szakmai továbbképzés 1957 táján kezdődött, de a gépállomásiak — elsősorban a patronáló üzemek révén — már korábban kapcsolatba kerültek a városi ipari munkássággal, A bölcskei gépállomás maid utóda a gépjavító állomás. 50—60 szakmunkást és mintegy 100 ipari tanulót nevelt. Nagy számokhoz szokott korúinkban ez talán már nem tűnik soknak. Éppen ezért utaljunk arra. hogy itt és a környező falvakban talán az utolsó ezer évben nem szereztek ennyien szakmát, mint e történelmileg kurta idő alatt. Katona Imre a távoli End- rődről került, kisebb németkéri kitérő után, Bölcskére. 1961 óta párttitkár, vezető ember. Jogos a kérdés: — Hogyan fogadta be Bölcske a távolról jöttékét? — A becsületes embereket szívesen, de persze a meggyö- keresedéshez évek kellenek. Emberi, családi kapcsolatok nem alakulnak ki máról-holnapra. Volt. akinek ilyesmit létrehozni sosem sikerült. Hét igazgatóra, kilenc főagronó- musra emlékszem vissza. Egyik-másikukat valósággal kiutálta a falu, illetve innen, a munkahelyről maguk a dolgozók ... — Joggal? — Többnyire haráesolás, jogtalan haszonszerzés volt az ellenszenv oka. Ilyen esetekben joggal. Az ÁMG életében 1964 hozta a nagy változást. p kkor vették át a terme- *J lőszövetkezetek az erőgépeket és a traktorosokat. Azt, hogy ez gazdasági szükség- szerűség, elméletben könnyű volt megérteni, a gyakorlatban megértetni y\ár kevésbé. De azért sikerült. A gépállomás nevelte szakembereknek ez a nagy kirajzása teremtette meg a termelőszövetkezetek műszaki káderbázisának jó részét. Ma, amikor egy nehéz nyár derekán szokás szerint az egész ország figyeli a traktorosok, kombájnosok munkáját, illendőnek tűnik emlékezni az elődökre is. A jogutód Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 1965—1969 közt reparálta immár szalag- szerűen az erőgépeket. 1970- ben ismét új fejezet kezdődött, megalakult a Mezőgép mai gyáregysége. Gyár Bölcskén — ilyesmire nemhogy a nagyapák, de még az apák, maguk a régi gépállomásiak sem gondoltak soha. Ez azonban már új fejezet, melyet máshol és máskor kell megírni. Az ÁMG emlékét őrzik a régiek és... — ...és nemcsak ők, — zárta a beszélgetést Katona Imre párttitkár. — Egy falurész is. A Vasút utcát Bölcskén általában csak „gépállomási sornak” nevezik. Ott épültek az ÁMG-sek családi házai. Van vagy ti^möt.ORDAS rvAv FOTO: KOMAROMI ZOLTÁN Űj .üzemmel bővül a BUG Festés világszínvonalon Ä telefonközpontok alkotóelemét képező kapcsológépek alkatrészeinek gyártása hamarosan teljes mértékben leköltözik Szekszárdra, a BHG Kapcsológép Gyárába. EZ tovább bővíti a megyeszékhelyen folyó villamosipari tevékenységet, s újabb üzemek létrehozását teszi szükségessé. Hamarosan megkezdik egy új, 1720 négyzetméteres üzemcsarnok építését. Ennek a munkának jelentős hányadát a TOTÉV, mint a fejlesztés generálkivitelezője, még ebben az esztendőben elkészíti. A csarnok könnyűszerkezetes elemekből készül, s így a jövő év elején már fogadni tudják az új gépeket, berendezéseket, s megkezdődhet majd a technológiai szerelés is. Az építkezésre az elmúlt év második felében, az ipar- fejlesztési koncepció keretén belül jóváhagyott területen kerül sor. Itt szerelik fel az új festő- és galvánüzem berendezéseit és ezek üzembe helyezése után évi 80 ezer négyzetméter felületű festett alkatrész kerül ki a csarnokból. Ennek felét a szekszárdi gyárban, másik felét pedig Pesten, az anyavállalatnál építik be a kapcsológépekbe. A festést egy új eljárással végzik. Ezt az úgynevezett elektroforetikus eljárást ma még hazánkban alig ismerik, egyedül csak a gödöllői árammérő gyárban alkalmazzák. Az alkatrészeket egy festékfürdőbe mártják, melyben^ az elektromos töltések mozgásának hatására kötődik meg a felületen, egyenletes rétegben a színező anyag. Előnye ennek az eljárásnak, hogy a hagyományosnál sokkal jobb a festékanyag felhasználásának hatásfoka, s ezenkívül az, hogy ily módon az igen bonyolult, tagolt felületű alkatrészekre is azonos vastagságú rétegben lehet mindenütt felvinni a festéket. 1975. augusztus 5. Amíg a búzából liszt lesz. AZ ORSZÁG KENYERÉNEK való búza Hazánkban mostanában már évről évre biztonságosan megterem. Azonban hosszú az út, amíg a búzából liszt, majd ropogós cipó lesz. A termést le kell vágni, be kell szállítani, esetleg szárítani, a felvásárlónak átadni, raktározni, megőrölni. Első láncszem az aratás, és ez a munka nemcsak az idén, de az elmúlt években is néhányszor aggodalmak között indult és zajlott le. Ebben az esztendőben például aratás előtt és közben — gyakran viharokkal kísérve — két és fél hónap alatt csaknem annyi eső esett le, mint más- - kor egy egész esztendőben. A búza sok helyen megdőlt, a szemek fejlődését fékezte a változékony idő, a talajt átitatta a víz. Ilyenkor vizsgázik igazán az erhber és a tech- » nika. Mezőgazdasági üzemeinkben; mintegy 15 ezer kombájn van. Lehetne úgy Is mondani, hogy ez elegendő. Normá- ■*. lis esztendőben ugyanis ekkora gépi kapacitással 18—20 nap alatt be lehet fejezni az aratást. Csakhogy ez a mostani nem normális esztendő! A nedves idő miatt késett az érés, a sár miatt nem tudtak a táblára menni a kombájnok, a magas nedvességtartalom miatt alacsony volt a teljesítmény, az összevissza dőlt búzában keservesen forgolódtak a gépek. Persze, így is learattunk, csak nem az ideálisnak tekintett három hét alatt. Nagyobb betakarító- - kapacitásra, megnyugtatóbb biztonságra volna tehát szükségünk. _ A SZAKEMBEREK VÉLEMÉNYE szerint az lenne a kedvező, ha a kombájnpark két hét alatt végezhetné el a gabonabetakarítási munkát. Ehhez legalább annyit meg kellene tenni, hogy egytől egyig kiselejtezzék, kicseréljék az elavult kombájnokat, és helyettük modernet, nagyobb teljesítményűeket vásároljanak. így a gépek száma nem változna, kapacitásuk viszont mintegy 30 százalékkal emelkedne. Nem ártana az se, ha minden gazdaságban lenne egy-két lánctalpas, vagy variálható féllánctalpas kombájn. Akkor ugyanis hamarabb megközelíthetnék a sáros táblákat, biztosabbak lehetnének abban, hogy a laposokban sem vész ott a búza. »tv A búzától a lisztig terjedő út következő állomása a szállítás, és az átadás előtti, vagy utáni szárítás. Elmondhatjuk, hogy ezzel a láncszemmel semmi baj nincs. A szállító járművek és az örvendetesen szaporodó szárítóüzemek teljesítőképessége elegendőnek bizonyul. Nyáron. Csakhogy a nyár ma már a könnyebb évszak. Nehezebb az ősz. Gabonát kisebb területen termelünk, mint őszieket. És egy hektár búzaföldről fél vagon terhet kell lehozni. Ősszel egy hektár répaföldről három-négy vagon a szál Utánivá ló, és közben vetni is, szántani is kell. Az őszi időben csak nagyon szűkösen elég szállító- és szárítókapacitás most még győzi a munkát, de nem tudjuk, hogy milyen lesz az ősz. Tehát addig, ahol lehet, érdemes a gépek számát gyarapítani. A GABONA ÁTVÉTELE — sajnos — zavartalan; Azért sajnos, mert ez csupán a speciális körülményeknek „köszönhető". Tavaly hosszú vontató- és teherautósorok állottak az átvevőhelyek előtt. Most egyenlőtlenebb az érés, lassúbb a betakarítás, kényszerszünetek szakítják meg a munkát. Az átvétel zavartalan, de a telepeket jó lenne modernizálni, mert bíznunk kell abban, hogy nem mindig fogunk ki ilyen keserves esztendőt ^ A láncolat „legszűkebb keresztmetszete” a tárolás. Igaz; nem kell már prizmában, ponyvával takarva búzát tárolni, de ez még nem ok a megnyugvásra. A Gabonatröszt tiszteletre méltóan fejleszti raktár- és silóhálózatát. Az igyekezet a korábbi években csupán arra futotta, hogy a terméshozamokkal nagyjából összhangban fejlődjön a tároló- kapacitás, de a hiány nem csökkent. Az idén a trösztnek százezer tonnával nagyobb a silótere és kétszázezer tonnával több a tárolószintje, mint tavaly. Tehát a termés nagyobb részét tudja raktározni. De még így is kénytelen megkérni az üzemeket, hogy mintegy 850 ezer tonna gabonát saját raktáraiban helyezzenek el, vállaljanak bértárolást. . sít! EZUTÁN MÁR CSAK AZ ŐRLÉS következik. Hagyományaink ebben világhírűek; lévénj hogy valamikor mi voltunk Közép-Európa molnárai. A malomipar — becsületére legyen mondva — jól használta ki az elmúlt évtizedeket. A malmokat megfelelő területi elhelyezéssel centralizálták, a gazdaságtalanokat megszüntették, az elavultakat modernizálták és bővítették, de teljesen új, korszerű malmok is épültek. A láncnak ez a szeme akkor is bírná a terhelést, ha nálunk emelkedne a lisztfogyasztás. Erre azonban a táplálkozási szokások megváltozása miatt aligha kerül sor. Ha ezek után még szükséges az összefoglaló, akkor azt mondhatjuk, hogy a vertikumban súlyos problémák nincsenek, de a lehetséges veszteségek minimálisra szorítása miatt indokolt a nagyobb biztonságra törekvés, a korszerűsítés és az ésszerű bővítés. . —, J FOLDEÁKI BÉLA
