Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-05 / 182. szám
fi Skodáiéi a Tátráig Tt-napío Csontváry Csehszlovákia autóipara a felszabadulás óta eltelt harminc év alatt figyelemre méltó fejlődésen ment át. Ma több mint 150 000 dolgozót foglalkoztat, nem számítva a kiszolgáló ágazatok dolgozóit Az autóipar Csehszlovákia egész gépipari termelésének egyötödét adja. ' A Skoda személygépkocsigyárnak hatvan országban van képviselete, a Tátra-gyár teherkocsijait pedig eladják, mielőtt még a futószalagot elhagyták volna. A csehszlovák gyártmányú hűtőkoosik legnagyobb részét szintén exportálják. A személyautó-gyártást a Mladá Boleslav-i AZNP-gyárra összpontosították, míg a Tátra Művek 1951 óta nehéz teherkocsikat gyárt és kevés számú luxusautót. A különböző teherbírású teherautókat a prágai Avia Gyárban és Liberecben készítik. Más, gyárak viszont hűtőkocsik, autóbuszok és utcatisztító gépekre szakosodtak. A legnagyobb beruházást Mladá Bolesláv-ban eszközölték, mivel a régi üzem már nem felelt meg a modem követelményeknek. 800 000 négyzetméteres területen emeltek új épületeket Az anyagyár mellett egy másik üzemrész építését kezdték meg, amelynek berendezését a cseh cégek mellett 14 ország 134 üzeme szállította. Az új, 1500 méter hosszú gyárban négy fő- csamok, valamint rendezőpályaudvar helyezkedik el. Az új, nagyrészt automatizált üzem 1964-ben kezdte ei a jtermelést ^ .>•. T 1965-ben megalakult a Csehszlovák Autógyárak Trösztje, a CAZ, amelyhez 27 termelőüzem tartozik, valamint a belföldi értékesítés, továbbá egy tervező- és egy kutatóintézet. Az autóipar eredményes fejlődését bizonyítja, hogy a személyautó-gyártás az 1948-beli 17 971 darabról 1970-ig 142 858- ra, teherautó-gyártás pedig ugyanennyi idő alatt 7221-ről 24 482-re emelkedett. A csehszlovák autóipart a jelenlegi ötéves tervben (1971— 75) tovább fejlesztik. A legnagyobb beruházást a Tátra- művekben hajtják végre, ahol 1971-től kizárólag 12 és többtonnás teherautókat gyártanak. A léghűtéses motorral ellátott teherautók a KGST összes tagországai számára készülnek. Elhatározott tény a gyártási kapacitás megkétszerezése, amelyhez 4618 millió cseh korona befektetés szükséges. A moszkvai Nemzetközi Bank egy 1962. évi szerződés értelmében 77,6 millió konvertibilis rubel összegű, hosszú lejáratú hitelt bocsátott a cég rendelkezésére. A gyártást az építési munkálatok alatt is folytatják és tervszerűen növelik. 1975 végéig az összes befektetések körülbelül egynegyedét realizálják, a további háromnegyed részt pedig a hatodik ötéves terv időszakában. (1976—80). A csehszlovák autóiparnak az állami terv előirányzata szerint a jelenlegi ötéves tervben 185 000 személy-, 49 000 1,5—5 tonnás tehergépkocsit, 60 000 Skoda teherautót, 38 300 Tátra teherautót, 13 220 autóbuszt, 1170 nehéz Skoda-Liaz típusú traktort és 522 0000 motorkerékpárt kell gyártania. A tervet sikeresen teljesítik, az ötéves terv első négy évében, 1974-ig 168 701 személy- és 30 125 teherautó készült eL Szovjet iparművészek remekművei Kevés látogató tér haza a Szovjetunióból fényes fekete lakkal borított orosz ajándék- tárgyak nélkül. Az arannyal és ezüsttel festett dobozok, brossok, púderdobozok, cigaretta- tárcák már fél évszázada közkedveltek. A legszebb darabokat a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának „A szovjet paleh művészet 50 éve” című, két hónapig nyitva tartó kiállításon mutatták be. A művészek a Moszkvától 360 kilométerre fekvő városkában, Palehben dolgoznak. Paleh az 1925-ös párizsi kiállításon vonta magára a szakértők figyelmét. 1911-ben Moszkvában és Pé- tervárott kiállításon mutatták be az évszázados porrétegtől először megtisztított régi orosz ikonokat. Az Oroszországba látogatott Henri Matisse, kiváló francia művész az ikonokat megtekintve, kijelentette, hogy a modern festészetet nem Párizsban, hanem Oroszországban kell tanulmányozni. Az ikonfestészetből fejlődött ki a paleh művészet A régi orosz stílusban papírmaséra festett paleh miniatúrák Dante és Boccaccio korában élt sie- nai mesterek Duccio és Simone Martini művészetéhez állnak közel. Elbűvölően hatnak finomságukkal és egyszerűségükkel. Napjainkban a kis remekművek a szovjet életet és az ó-drosz mesés eposzt idézik feL i*-i — (APN—KS) Csontváry Kosztka Tivadar, vagy ahogy ő szívesebben hallaná, Tivadar festő, 1853-ban született, s 1919-ben halt meg. Ma már tudjuk, hogy egyedülálló művészete a XX. századi magyar festészet egyik legnagyobb teljesítménye, s csak hálával gondolhatunk Gerlóczy Gedeonra, aki fiatal építészként megvásárolta a hagyatékot, s ezzel megmentette a pusztulástól. Különös élete volt, s a kortársak egyaránt csodálták hitét, magabiztosságát, s roppant vásznait és bizony hóbortos életmódját, nem egyszer zavaros nézeteit. Egyszerűen bolondnak nézték, de azok közé tartozott, akik a skizofréniát is javukra tudták fordítani: képei eget-földet egybefoglaló víziók életről, halálról, saját magáról, magányáról. Ezt a különös, anekdotákkal teletűzdelt életét írta meg tv- filmre Kovásznál György, s bár maga is „jelenéseknek” nevezi művét, mintegy előre felmentést kérve, az elnevezéstől függetlenül jó is lehetne alkotása. Nem jó, — ezt már elöljáróban megállapíthatjuk. Valószínűleg ott van a baj, hogy Csontváry élete és életének „jelenései” nem fedik egymást : mégiscsak ő volt az, aki táviratokat küldött minisztereknek, s magának Ferenc Józsefnek is, s azon sem lehet csodálkozni, ha hóbortos ötletein nagyokat nevettek. Kudarcával kapcsolatban pedig azért ne feledjük, hogy ugyanilyen gúny fogadta a francia impresszionistákat, nálunk Rippl-Rónait, vagy hogy ne menjünk olyan messze. Borsos Miklós tihanyi kiállításának emlékkönyvében is a legcifrább „ítéletek” olvashatók. Borsos nevetett, Csontváry átkokat szórt: alkat és elmeállapot kérdése. Ezektől függetlenül, vagy ezek ellenére sem jó a tv- játék, nem jó, mert nem hozza közelebb az alkotót, nem is próbálja megértetni a művet, — vagy beéri az anekdotával, vagy Csontváry hamis apoteá- zisával annyira elrugaszkodik a földtől, hogy követni sem lehet. A negyedik rész, a Vízió,’ hálóinges angyalaival, akik időnként egymás vállára állnak, olcsó földgömbhasonlatá- val, s egész álmisztikájával,' „midőn a festő lelke megválik testétől, hogy igazibb életet élhessen” — miként a darab dramaturgja írja — nem is modern, nem is hatásos. Nem az a baj, hogy nem hagyományos életrajzfilmet kaptunk, hanem az, hogy szerző és rendező eltévedt ég és föld között, s ebben a bizonytalanságban elsikkadt Csontváry világának ismételhetetlen cscm dája. S -néha az igazság is. A bevezető " sommásan beszélt Csontváry „ügyeskedő kortársairól”, ami azért túlzás. Kézdy-Kovács valóban tehetségtelen volt, de melyik korban nem voltak tehetségtelenek? Viszont Rippl-Rónai éppúgy kortárs volt, mint Med- nyánszky, hogy a Csontváry- hoz legközelebb álló, s éppoly tragikus sorsú Gulácsy Lajost ne is említsük, akit ugyan ki merne illetni az „ügyeskedő” jelzővel? Az is az igazsághoz tartozik, hogy Lehel Ferenc már 1922-ben, majd 1930- ban ismét lelkesen méltatta, s 1930-ban az Ernst-múzeum nagy kiállítást rendezett műveiből. Igazi elismerése —, s ez természetes is — az elmúlt másfél évtized eredménye, amikor valóban százezrek felejthetetlen élménye lett, mert lehetett Tivadar festő életműve. A népes szereplőgárdából a címszereplő Öze Lajost említjük mi is, miként a műsor, akinek voltak emelkedett pillanatai, de inkább az öreg, megfontolt Leonardóra emlékeztetett. A Csontváry-képek bemutatásával nagyon szűkmarkúan bánt a rendező, pedig elsősorban ezekről szólt ez a film. CSANYI L. Pásztor Ferenc: Fiúk a Leshegyen — Nem tudtam sokat időzni ezen a helyen A front ment tovább. Számomra a Magde- burgnál, Berlintől nyugatra ért véget a háború. Május nyolcadikén sóhajtottunk egy nagyot, sírtunk, nevettünk, majdnem megháborodtunk a boldogságtól. Akkor azt mondtam az én jó szibirják barátomnak, a mérnökjelöltnek. Tudod-e Kolja, hogy mit kezdek most? Hazamegyek. Ha kell, gyalog megyek Leshegyig. Van nekem ott egy kis szőlőm, meg egy öreg házacskám, amit édesapám rám- iratott Amíg tart bennem a lélek, addig ott maradok, szőlőt nevelek, gyümölcsöt termesztek. Azt megfogadom, hogy minden május nyolcadikén ünneplőbe öltözöm, felmegyek a hegybe, a borházba. Kirakom a legjobb bort, annyi poharat teszek körbe, ahányan most itt vagyunk. Kiiszom őket szép csendesen, rátok gondolok. Lehet, hogy sírok. Nem baj. Egyedül leszek. Azt a ti emléketeknek szentelem. Minden esztendőben egy napot! így is lett. Itt vagyok, élek, nekem jó, nem szoktam beszélni róla. Évente csak egy ünnepet ülök meg. i -a, —• A két gyerek megszeppent, ijedten nézett az öregre. A kislány borzongva tartotta a kezében a fényképet. Sápadtan, félősen húzódott Andráshoz. — Hihetetlen, hogy mindezt túlélte, Franci bácsi! Csoda, hogy ép elmével került haza, — ne tessék rám haragudni, ha néha viccelődtem. Én nem tudhattam! — nézett az öregre bocsánatkérően a kislány. — Mit keílene megbocsátanom? Mit kellene tudnod? Értelek én kislányom. Bármelyikünkre nézel, mindannyion hordunk a hátunkon valamilyen batyut. Nem akarjuk mi azt a ti hátatokra akasztani. Most már tudjátok, mire vállalkoztok? Majdnem lehetetlenre. Én itt őrzöm a penzai nyelvtanár címét Itt van Misa címe is. ö volt a sofőr. Felírtam a szibirják mérnök címét is. Nem kerestem őket. Minek szaggatnám fel a régi sebeket. Van munka elég, tele van vele mind a két kezünk. — 112 — — Egy kicsit megkevert bennünket, Franci bácsi! — mosolyodott el András. —- Maga egy hős volt, egy kivételes ember! — Frász voltam én, nem hős. Úgy féltem, hogy majdnem kirázott a hideg a gatyábóL Dolgozott bennem egy nagyobb erő is. A becsület. Szerettem volna valamit jóvátenni abból, amit azok a vadállatok műveltek a táborban. Ennyi volt az egész. — Feljönne egyszer az őrsre? Beszélne egyszer erről a fiúknak? — Nem, dehogy. Nagyon felkavarnak a dolgok. Annyifélét összehordtak már filmekben, regényekben, méghozzá olyan bután. Úgy ábrázolták ezeket az embereket, mintha kőből lettek volna, mintha szobrász faragta volna őket lovasszobornak. Majdnem minden filmből hiányzott ezeknek az embereknek a félelme, borzongása, vívódása, az, hogy senki se viszi derűs kedvvel vásárra a bőrét. Vittük, az igaz, de milyen lelkiállapotban, milyen erők hatottak, amik legyűrték bennünk a kishitűséget? Ezeket nem tudták mindig pontosan érzékeltetni. Én sem tudnám már pontosan elmondani. Menjetek csak, keressetek, kutassatok, biztosan sok emberi értékkel gyarapodtok. De ebből elég, gyertek megmutatom nektek a szőlőmet. Nehezen, lassan engedett ki belőlük a szorongás. Már leáldozóban volt a Nap. Már érkeztek az alkonyati párák, idehallatszottak az este távoli zajai. Itt-ott tüzek gyulladtak, a szőlőhegy apró jelzőlámpái. Szótlanul ballagtak visszafelé. A taligaút keskeny, csak összekapaszkodva lehet rajta elférni. , - ,. i *' Az okmányellenőrző járőr csinos, fiatal lányt kísér az őrsre. Az udvaron téblábolók azonnal abbahagyják még a semmittevést is, kocsányon lógó szemeket meresztenek a jövevényre. Jól látta ezt a lány is, éles nyelvét nem fogta gyeplők közé. — Mi az, nem láttatok még fehér embert? Ez a két buzgó mócsing úgy kísér ide, mintha gonosztevő lennék. Pedig megmondtam nekik, hogy látogatóba jövök és kész! — Az nem elégséges, kérem, — felelt az egyik katona és nagyon udvariasan tessékelte beljebb az iroda felé. — Kértük, mondja meg, — 113 — kihez jött, hogy hívják az illetőt, nem volt hajlandó. Lehet, hogy nincs is olyan nevű katona, akihez állítólag látogatóba jön, biztos azért nem volt hajlandó nyilatkozni. Majd a parancsnok elvtárs eldönti, hogy mi újság. Suhajda és Faludi a kút körül szorgoskodtak. Mint olyan sokszor, most is a nadrágjukat sikálták. Valamilyen társadalmi tevékenység salakját igyekeztek eltávolítani a szolgálati öltözet eme fontos darabjáról. — Gerswiríf — suttogta Suhajda —ne lássam meg az Egei-tengert, ha ez nem Pécsi, a Golubics csaja. A**... — Bolond vagy? Hogy Sérült volna az ide? Attól tartok, tisztelt Samu úr, hogy újabban a látóidegeiddel van valami zavar. Ha megengeded, én is olvastam egy elég vastag könyvben, hogy bizonyos elmebetegségek szimptómái a kettőslátással kezdődnek, később ezek kényszerképzetekké fajulnak. Mert: ha Pécsi Márta csak az elhatározás stádiumában lenne, akkor Golubics már egy héttel ezelőtt elkezdte volna a díszkapu építését, kölcsönkérte volna a kimenőzubbonyomat, s három nappal ezelőtt elkezdte volna kenni a képét tinédzserflastrommal, hogy eltűnjenek hűségének undorító pattanásai. Ez egy másik szédült tyúk, aki biztosan elnavigálta magát — Nekem ne mondd, — tiltakozott Suhajda. — Ez a kosár, ez a parancsoló hang, teljesen Pécsi. Majd meglátod, Samu bácsi mindent megérez, mint a macska az esőt — Mondom, hogy nem vagy magadnál, a macska nem érez meg semmiféle esőt Ök ketten ebben maradtak, várakozó álláspontra helyezkedtek. A két nadrágot mindenesetre kiterítették a kerítés korlátjára, elrendelték az általános munkaszünetet, mert: — Ilyen jóféle portéka jelenlétében nem alacsonyodhatunk le odáig, hogy lássák: magunk mossuk a saját nadrágunkat. Ez, hogy úgy mondjam, egy kissé dehonesztáló, — szögezte le Suhajda és földhöz vágta a súrolókefét — Mihonesztál? — húzta fel az orrát Faludi. — Dehon, te vidéki! — sújtotta megvető pillantással Faludit Suhajda. (FolvtaHuk) — 114 —
