Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-01 / 179. szám
l‘> „ J eui-Fa Iánk” feltárása 4!;i a 6-os úton Budapest felől érkezik mostanában Szekszárdra, az a Sión áthaladva, közvetlenül a töltés közelében furcsa rendszertelenséggel ásott árkokat láthat és nap nap után mintegy fél tucat embert, akik vagy az árkok mélyén pepecselnek, vagy úgy n&znek beléjük, mintha bármelyik pillanatban egy csoda felbukkanására számítanának. Csodáról természetesen szó sincs. A szakemberek már nagyon régóta tudták, hogy ezen a tájékon állt valamikor a törökök „Jeni-Palánk” nevű földvára, mely fontos átkelőhelyet őrzött. Dr. Fehér Géza és Parádi Nándor, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai már 1966-ban javasolták. hogy a muzeológusok kísérletezzenek itt. kutatóárkok ásásával. Az esetleges régészeti eredmény nagyon fontos, hiszen török földvárat, palánk- várat az országban még sehol nem tártak fel. A vár helyét már megtalálták. hiszen mondani se kell, hogy az előbb említett szor- goskodók a megyei múzeum emberei, akik Gaál Attila muzeológus irányításával végzik az érdekes kutatások — első munkáit. Az elsőt hangsúlyozni kell. mert a terület teljes feltárása több évet igényel majd. „A világvédő padisah szekszárdi szandzsákjához" tartozó erősségről (maradjunk a korabeli fogalmazásnál) az utazásait némi rablóportyákban való részvétellel is szívesen kombináló Evlia Cselebi 1596-ból tesz említést. Ilyesformán építésének ideje viszonylag jól meghatározható. A pontos törökök ugyanis 1573-ban még felsorolták Szentmiklós falu tizenöt házának adóját. A falu emlékét ma már csak dűT lőnév hirdeti Szekszárd határában. Elpusztítására valószínűleg a palánk építése szolgáltatott okot. mivel ugyanazon a terepvonulaton feküdt. (Feltárása későbbi régészeti leiadat.) ¥¥a Palánkra gondolunk, a várakkal kapcsolatos szokásos elképzeléseinken módosítani kell. Nem álltak itt kőcsipkés bástyák, hanem csak vesszővel befont karósorok, melyek közét agyaggal döngölték tele. oldalát pedig becsapták sárral. A négyszögletű épület sarkait földbástyák védték. Ez az erősség komoly ostromnak természetesen nem állhatott ellen, de a ruganyos vesszőfalak a rálőtt kő-, vagy fémgolyót inkább visszalökték, semhogy beszakadtak volna alatta. Palánk erejét a környező Sió és mocsarai jelentették. Ez tisztán kiderül az 1663-ban erre lovagolt Otten- dorf Henrik vázlatából aki egy császári követség tagjaként szép csendesen végig- kémkedte az egész Dunántúlt és sorra rajzolta a török várakat. Rajzkészságének akkor a bécsi haditanácsnál örülhettek, ma a régészek teszik ugyanezt. Palánk átkelőhelyet őrzött, mellette karavánszeráj működött és vámszedő hely. Mindez szükségessé tette, hogy alighanem néhány ágyú mellett száz katonát is tartsanak itt. A bornemissza törökök egyik fő jövedelmi forrása a boradó volt. melyet elsősorban a tolnaiaktól szedtek, akik már akkor is szőlőt míveltek a ma Mözsi-hegynek nevezett részen. A korábbi kis híd mellé az erre vonuló nagyvezír egy erősebbet is készíttetett, mert félt, hogv amaz leszakad nehéz ágyúinak súlya alatt. Egy vessző- és agyagvér nyomait természetesen sokkal nehezebb megtalálni, mint valamelyik sziIdára épült sasfészekét. A talaj elszíneződése, elütő rétegeződése azonban pontosan megmutatja a figyelő szemnek az egykori árokrendszert, a törmelékek, maradványok nem utolsósorban pedig a szemétgödrök az itteni életről is vallanak. Előkerült már kalapács, öntőműhelyre valló bronz- és ólomöntecsek, továbbá egy ötvösműhely maradványa. Ezenkívül pipa. lemezpatkó. csáklya. rengeteg perzsa és kínai eredetre utaló porcelántöredék. egy nagyon szép, szinte teljesen ép korsó és egy másiknak a kiegészíthető maradványa. Ugyancsak szép darab egy tulipánt formázó gyertyatartó felső része. Azt, hogy Palánknak mikor ki volt a parancsnoka, természetesen-nem tudjuk. Azt viszont. hogy egy előkelő budai főtisztviselő fia a XVII. században itt járt, már igen. Musztafa el Fakir elvesztette nevével ékesített, szép. bronz pecsétgyűrűjét. Esetleg az életével együtt, de ez már csak újságírói találgatás. A pecsétgyűrű most a megyei múzeumban van. <f "Oalánk feltárása még ép- pen csak. hogy megkezdődött, de annyiban máris eredményt hozott, hogy a vár helyét megtalálták. Égett vesz- szőnyomok, paticsdarabok pusztulásának valószerű módját is jelzik. A körvonalak megállapítása után a lakóépületek, a parancsnok valószínű házának feltárása még épp úgy hátra van. mint az erősség környékének átkutatása. A törökvilág Szekszárdon és Palánkon is nagyon sokáig tartott. A mindennapi élet részleteinek megismerését szolgálAugusztus közepén újra megnyitják a Károlyi Mihály- emlékszobákat, amelyeket a hatvanas években rendeztek be Budapesten a Károlyi-palotában. Tavaly, amikor megkezdték az épület javítását, a födémcserét, az emlékszobákat és az ottani állandó kiállítást bezárták, s az idén Károlyi Mihály születésének 100. évfordulójára újították fel. Az átrendezés azért is szükséges volt, mert időközben értékes dokumentumokkal, személyes tárgyakkal gyarapodott a nagy ja a kutatómunka, mely mint említettük — a múzeum anya. gi lehetőségeitől függően —• több évig tart majd. ■» f ORDAS IVÁN Fotó: Gottvald Károly J államférfiű életpályáját, politikai tevékenységét bemutató gyűjtemény. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába ke^ rült a többi közt Károlyi pá- % rizsi emigrációja idejéből 5 fennmaradt „Köztársaság” cí- f mű plakát, Torday Imrének, a Párizsban élő festőművésznek Károlyi Mihályról 1947-ben készített portréja, valamint a nemzetközi antifasiszta és háborúellenes mozgalom kiemelkedő személyiségeivel' tudósokkal folytatott levelezés se. ,r * tf Megnyitják a Károlyi-emlékszobákat Pásztor Ferenc i Fiúk a Leshegyen — Van hát, nyöszörgőit egy ■ asszony. Rám esett az ágy. Nem fáj semmi, csak nem kapok levegőt. Valami puhaság van rajtam. Jaj, csak azt az ágyat emeljék fel, hogy kibújjak. Ennek az asszonynak szerencsére nem esett baja, hacsak az ijedtséget nem tekintjük. A két sebesültet a fiúk kézbe kapták, köpenybe takargatták, úgy vitték ki az udvarra. Már-már derengett valamicske világosság, amikor megérkezett Balogh. Még gurult a kocsi, amikor kétség- beesetten kiugrott. — Fiúk, Kati itt van? Nem esett baja? — Ne félj, Balogh, Kati volt a legbátrabb, Fent van már az erdészlakban, ö riasztotta Zoli bácsit, az meg nekünk szólt. Ne ijedj meg, semmi baja Katinak, — vigasztalta a sofőrt az egyik katona. Aztán előkerült az őrnagy is. Vérzett a homloka, sáros, piszkos latyak csörgött a fejéről, válláról. Az inge cafatokban lógott róla. — Balogh megjött? ’ — Jelen. Itt vagyok, őrnagy elvtársi — A két sebesült asszonyt azonnal vigye a városba, a kórházba. — A rádióba szólt. — Halló őrs! Hall engem? — Jelentkezem őrnagy elvtárs ■— szólt vissza a törzsőrmester. — Azonnal telefonáljon a kórházba, készüljenek fel, várják a sebesülteket. Nem tudni, mi bajuk, a gerendák alól szedtük ki őket. Zoltán. Ugorj fel a kocsira! Velük kell menni! Ha tudsz valamit, azonnal indulj vissza. Kivilágosodott, aa eső elállt, a szél lecsillapodott. Az asszonyok már felmelegedtek, csivitel- nek, mintha mi sem történt volna. A szakács reggelit adott riekik, a szolgálatvezető száraz ruhákat. Úgy festettek a katonaszerelésben, mintha komédíázáshoz öltöztették volna be őket. Már túl vannak a forró fürdőn, ijedtségen. Sajnos a két asszony töréseket szenvedett. Az ágy alól kj- húzottnak kutya baja. Kati is idekerült, úgy lát* szik, húzza valami a szivét ide, az őrsre. — 103 — Az erdőt elintézte a vihar. De elintézte Péter őrnagy fejét is egy gerenda. Akkora kötés fehérük a homlokán, mintha a kocsmai verekedés közben szerezte volna. A szőlőket csúnyán megtépázta a szél, a jég, a cudar vihar. * A két asszonyt három nap múlva kiengedték a kórházból, viszonylag könnyebb belső zúzódá- sokkal, csontrepedássel megúszták az éjszakai vihart. A faház teljesen tönkrement. Gáspár bácsi kimosakodott. Ángyás kegyeibe fogadta Go- lubicsot. Csík három bűnét megbocsátotta Su- hajdának, Balogh pedig egyre azon töri a fejét, hogyan helyezze biztonságba postás Katit. Az őrs állománya dicséretben részesült, szép levelet írt az egész állománynak az erdészeti igazgatóság. Az őrnagy fejéről leszedték a kötést, csúnya, vörös forradás húzódik a haja körül a szeme sarkáig... Egy darabig feltűnő ismertetőjele lesz. Franci bácsi jelentkezett. A kapuőrnek szólt, hogy küldje ki hozzá Csík Andrást. Kivételesen nem hozta magával a szokásos kupát sem. Gondolta, ha hívatják, akkor nem dukál a kupa. — Maga hívat, Franci bácsi ? — kérdezte Csík és örömmel üdvözölte az öreget. — Én is azt kérdezem, fiam. A főhadnagy elvtárs mondta, hogv beszélni akar velem. Most volt egy kis időm, dolgom is akadt a faluban, gondoltam beszólok. — Nem hívattam én, Franci bácsi, hogy jönnék én ahhoz. Csak kértem a főhadnagy elvtársat, ha meglátja, szóljon. Igen komoly dologban szeretnénk a segítségét kérni. — Te, meg a Zsuzsa lány, igaz? — Mondta a főhadnagy elvtárs? — Mondta fiam, én pedig szívemből megörültem neki, segítek is nektek, amiben csak tudok. — Várna egy percet, Franci bácsi, megkérdezem az őrnagy elvtársat, hogy délután ki mehetek-e. Szabad leszek, nincs más dolgom. Ha kiengednek, akkor f^lmegyünk a hegyre. — Kérdezd csak! Megvárlak — veregette a vállát a fiúnak az öreg. — Rendben vah, Franci bácsi, — jött elő Csík András őrvezető. — Délután, úgy öt óra tájban ott leszünk. Szólok Zsuzsának is. Vigyünk valamit? — Magatokat! Örülök én annak is! — 104 — Délután már együtt ballagott a két fiatal a szőlőhegy felé. Meg-megálltak, letéptek egy vi- rágot, megcirógatták vele egymás arcát, aztán lézengve, ráérősen bandukoltak. Idő volt még. hamar elindultak, hogy egy kicsit azért egymás- j nak is örülhessenek. 1 — Felépítetted már magadnak, hogyan élünk í majd? — kérdezte minden átmenet nélkül a lány és András karjába kapaszkodott. — Vannak elképzeléseim — komolyodott e1 a fiú, de ebből csak az érződött, hogy nem kíván komolyabb eszmecserébe bonyolódni. — Arra gondolok, hogy te nagyon elfoglalt leszel a gyerekekkel. Nekem viszont.. Hirtelen abbahagyta, — Arra célzol, hogy képes leszek-e folytatni a tanulmányaimat? Erre hét főesküt tettem, és akkor is tartom a szavamat, ha vasvillák potyognak az égből. — Nehogy félreérts. Én akkor is a feleséged 'leszek, ha csomaghordó lennél, vagy portás. Tanár leszek, küzdők, hogy célhoz érhessek. Szeretnék legalább annyit tudni, mint most te. A kérdést pedig nem értetted jól. Azt akartam tudni, tűrik-e majd otthon, hogy mindketten iskolába járunk. Most azt mondják, igen, vállalnak bennünket. Négy év, András, hosszú idő. Köny- / nyen ráunnak. — Megint előjössz a falusi lány koncepcióival? Nem vetted észre, hogv anva mennyire szeretettel vett körül? Nem láttad, hogy apának könvbelábadt a szeme, amikor azt mondta, gvere kislányom, hadd ölelielek me?. Most legalább két gyerekem van. Okos dologhoz minden nón- zemet, minden erőmet nektek adom. Ezt na kelljen többé mondani. így volt? — Igen. Tulajdonképpen boldogok lehetünk, jól startoltunk. A te szobádban rend-A -dünk be? — Persze. Ott a helyünk, ánya .mV mkJ"'t kifondált. Megkereste a helvét mindennek. Elhatározta, mit cserél ki, mit ad el, mi helyett vesz újat... — Az én kis falusi cuccaim? — húzta f*ire az orrát a lány, aztán megint csak a fiú karjába kapaszkodott. (Folytatjuk) — 105 —
