Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

BUDAPEST Kedden Budapestre érkezett Kari Heinz Martini, a Német Demokratikus Köztársaság építésügyi államtitkára. Tár­gyalást folytatott Simor János építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettessel a magyar •—NDK építésügyi együttmű­ködés eddigi eredményeiről, valamint az 1916 és 1980 közöt­ti időszakra előirányzott fon­tosabb gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési tervekről. * Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter meg­hívására kedden dr. Rashid Al- Rifai iraki lakás- és közmun­kaügyi miniszter vezetésével Budapestre érkezett az Iraki Köztársaság építésügyi kül­döttsége. A két miniszter tár­gyalásokat folytat a magyar— iraki építésügyi kapcsolatok kialakításáról és fejlesztési le­hetőségeiről. A két miniszter az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­tériumban kedden megkezdte a hivatalos tárgyalásokat. MADRID Zaragoza börtönének húsz politikai elítéltje kedden éh­ségsztrájkba kezdett, tiltako­zásul két baszk hazafi csü­törtökön kezdődő bírósági tár­gyalása ellen. A két baszk el­lenállót azzal vádolják, hogy részt vettek egy rendőr meg­gyilkolásában. A kiszabható ítélet halálos is lehet. BUDAPEST Szeptember 2-án ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a Vietnami Demokratikus Köz­társaság — a közelgő évforduló alkalmából kedden sajtótájé­koztatót tartott Nguyen Manh Cam, a VDK budapesti nagy­követe. Portugália: nagygyűlés, tüntetés, a forradalom védelmére Az észak-portugáliai Portóban baloldali tüntetők követelik, hogy helyezzék vissza jogaiba az északi katonai körzet ha­ladó érzelmű parancsnokát. Corvacho tábornokot. Ez lissza­boni hírek szerint megtörtént. Hétfőn este Lisszabontól 30 kilométerrel délre, Sesimbra halászfaluban több ezer mun­kás, paraszt és .halász nagy­gyűlésen biztosította támoga­tásáról Portugália ideiglenes kormányát. A nagygyűlés résztvevői ha­tározott intézkedéseket köve­teltek a reakció ellen, a forra­dalmi vívmányok biztosítására. Több szónok — a jelenlévők viharos tetszésnyilvánítása kö­zepette — hangsúlyozta, hogy a demokratikus folyamat továb­bi kibontakoztatásának alapja az összes haladó erők egysége, a nép szövetsége az MPA-val. A gyűlés résztvevőihez az esti órákban a környező fal­vak lakosainak százai is csat lakoztak és együttesen bizal­mukról biztosították a minisz­terelnököt és jelezték, hogy tá­mogatják az ötödik ideiglenes kormány politikáját. Az AFP tudósítása szerint a sesimbrai nagygyűlésen felol­vasták a Poltugália nyolc ha­ladó pártjából és szervezetéből alakult egységfront ideiglenes titkárságának közleményét. Az Azori-szigeteken, ahol az amerikai légierő egyik légitá­maszpontja működik, a feszült helyzet tovább bonyolódott. A szeparatisták tevékenyen fel­léptek, s eközben jobboldali ellenforradalmárok és maois­ták egységfrontot alkottak, t PANORÁMA Kid a Zambezi felett Kedd esti kommentárunk. A legfrissebb jelentések szerint lan Smith rhodesiai mi­niszterelnök máris hazautazott a felszabadító mozgalmak képviselőivel folytatott tárgyalásokról. Bár ez nem jelent feltétlenül kudarcot, jó jelnek aligha tekinthető. A tárgya­lások egyébként bővelkednek látványos külsőségekben. A színhely egy vasúti kocsi, a Zambezi folyón átívelő karcsú hídon, a világ egyik legszebb vízesése, a Victoria-zuhatag közelében. Ezt a helyi lakosok „mennydörgő füstnek" ne­vezik, mert a lezúduló hatalmas víztömeg valóban füst­szerű látványt és égzengés nagyságrendű hanghatást je­lent. Mégis feltehető, hogy a tárgyaló felek nemcsak ettől a robajtól nem értik* egymás szavát... Az előzmények önmagukért beszélnek. 1967-ben lan Smith telepes-kormánya egyoldalúan kikiáltotta a brit gyarmat „függetlenségét", de úgy, hogy az kizárólag a fehér bőrű törpe kisebbség uralmát jelentette. London gya­korlatilag tétlenül tűrte az angol törvények szerint haza­árulásnak számító lépést, a NATO-hatalmak pedig sorra szegték meg a Rhodesiára vonatkozó gazdasági és politi­kai ENSZ-szankciókat. A függetlenségi mozgalmak legtekintélyesebb vezetői, Sithole és Nkomo az elszakadás óta börtönben ültek, ahon­nan csak néhány hónapja szabadultak. Nem lan Smith, hanem Johannes Balthazar Vorster dél-afrikai miniszter- elnök jóvoltából. Persze nem az apartheid, a faji elkülö­nítés rezsimjének hirtelen támadt „humanizmusáról" van szó, hanem Vorster felismeréséről, hogy hosszú távon ez így nem mehet tovább. A felismerés Pretoriában akkor vált cselekvési szándék­ká, amikor a lisszaboni fordulat nyomán felbomlott Por­tugália Afrika déli részén levő gyarmatbirodalma. Ezzel Pretoria is elvesztette utolsó komoly szövetségeseit és úgy döntött: az új helyzetben a Smith-rezsim feláldozásával próbálja meghosszabbítani — a saját rezsimje életét. Pretoria közölte Smithékkel, visszavonja kétezer katoná­ját a rhodesiai „partizánvadász-egységekből", az ötven kü­lönlegesen felszerelt helikopterrel együtt. Egyben felszólí­totta Smith-t, kezdjen tárgyalásokat a többségi uralom majdani bevezetéséről. A telepes-kabinet rákényszerült bi­zonyos lépésekre. Kiengedte Nkomóékat, de nem sokkal később koholt vádak alapján perbe fogta őket és a bíró­sági döntés alapján bármikor letartóztathatok. Ezek után nem csoda, ha a függetlenségi vezetők nem voltak haj­landók rhodesiai területen tárgyalni...' így állították a vasúti kocsit úgy, hogy a rhodesiai de­legáció a határ hazai részén, a felszabadító mozgalmak küldöttsége viszont már zambiai területen ül, ugyanabban a kocsiban. Voltaképpen ez nemcsak külsőség, utal a lé­nyegre is: arra, hogy a színesbőrű vezetők még ma sincse­nek biztonságban a saját hazájukban, éppúgy, mint az általuk vezetett tömegek. Ebben a közegben pedig nehéz lehet eredményes tárgyalásokat folytatni. Egyiptomi—izraeli katonai megállapodás Az izraeli vezetők és Henry Kissinger amerikai külügymi­niszter kedden délelőtt Jeru­zsálemben folytatták tárgyalá­saikat egy újabb sínai csapat- visszavonási egyezmény részle­teiről, illetve az azzal kapcso­latos kérdésekről — az Izrael­nek nyújtandó amerikai gazda­sági és katonai segélyről. Az amerikai külügyminiszter még a délután folyamán visszare­pült Alexandriába.- Ott Tahszin Basir, az egyiptomi elnöki hi­vatal szóvivője keddi sajtóér­tekezletén közölte, hogy az egyiptomi és az izraeli fél kö­zött megszületett az egyetér­tés az egyezménnyel kapcsola­tos kérdések kilencven száza­lékában. Az egyiptomi szóvivő hangsúlyozta azt is, hogy a megállapodás kizárólag kato­nai jellegű. Megnyílt az algíri nemzetközi vásár Huari Bumedien elnök, az algériai forradalmi tanács és a kormány tagjainak jelenlété­ben ünnepélyes keretek kö­zött megnyitotta a 12. algíri nemzetközi vásárt. ^ Az algériai elnök a vásáron tett körútja során megtekin­tette a Magyar Népköztársa­ság pavilonját is, ahol örnagv György ideiglenes ügyvivő, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes és Dómé Imre igazgató üdvözölte. Gazdaságpolitikánk történelmi tanulsága A harminc év előtti ese­ménynek — 1945. augusztus 27-én Ma­gyarország árucsere-forgalmi megállapodást kötött a Szov­jetunióval — az a gazdaság- történeti jelentősége, hogy a megállapodás aláírásával meg­szűnt az alig felszabadult or­szág külgazdasági elszigetelt­sége, megkezdődött a romok­ban heverő gazdaság újjáépí­téséhez nélkülözhetetlen kül­kereskedelmi kapcsolatok ki­építése. Ma már csak az ötven-hat- van évesek, a korabeli esemé­nyek részesei tudják, hogy külgazdasági elszigeteltségünk megszüntetése — ez a korrekt és rideg fogalmazás — annak idején a túlélést jelentette né­pünk számára. Hadd érzékel­tessük egyetlen adattal a gaz­daság bénultságát; a felsza­badulást követő első hónapok­ban annyi villamos energia sem állt rendelkezésre, mint amennyit ma a közvilágítás egyetlen éjszaka elfogyaszt. Mai mértékkel mérve cse­kély az az árumennyiség, ame­lyet Í945. augusztusát követő hónapokban a Szovjetunióból importálunk, ám annak mind­egyik tétele — nyerspamut, vasérc, kősó, faszén, 1946-ban pedig ezeken kívül; koksz, nyersfémek, gyapjú, finomí­tott cukor, gépjárműalváz, szén, nyerskaucsuk, szóda, az­beszt — aranynál többet ért, ■ lehetővé tette a termelés új­raindítását, az újjáépítés mun­ka- és termelőeszközeinek elő­állítását. S minthogy akkor mindennek a közlekedés hely­reállítása volt a feltétele, hadd emlékeztessünk a szovjet had­sereg műszaki-technikai segít­ségnyújtására a hidak újjáépí­tésében, az első új híd, a Kos- suth-híd példátlanul gyors megalkotásában. K ülgazdasági kapcsolata­ink napjainkban min­den kontinensre kiter­jednek, gazdasági partnereink száma jóval több, mint 100, az árucsere-forgalom értéke pedig az 1945. évi alig 4 millió pen­gőről 300 milliárd forintot meghaladó összegre nőtt. Nem­zetközi gazdasági kapcsolata­ink minden vonatkozásban — a partnerek száma, a forgalom mennyisége, az együttműködés módszere, formája — fejlőd­tek. Ám 1945-öt 1975-tel össze­kötő három évtizedet a fejlő­dés és változások közepette is az jellemzi, hogy Magyarország első számú kereskedelmi-gaz­dasági partnere a Szovjetunió. S ebben a tekintetben nem­csak az a perdöntő, hogy nem­zetközi árucsere-forgalmunk egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A magyar- szovjet gazdasági együttműkö­dés — az 1945-ös szerény ke­retek között is — a magyar gazdaság alapvető folyamatai­hoz és feladataihoz kapcsoló­dik. Köztudott, hogy hazai energiahordozó- és nyers­anyagbázisunk nem fedezi a népgazdaság szükségleteit, s az ilyen jellegű import javak zöme Záhonyon, a Béke Táv­vezeték-rendszeren és a Ba­rátság Kőolajvezetéken keresz­tül érkezik. Gazdasági együttműködésünk másik csomópontját a hazai gazdaságfejlesztés mindenkori konkrét céljai alkotják. Ha gondolatban áttekintjük az ipar- és gazdaságfejlesztés el­múlt évtizedeit, a fejlesztések kronológikus sorrendjét — jel­képesen: kohászat, gépipar, vegyipar, alumíniumfeldolgo­zás, petrolkémia, a lakásépí­tés iparosítása, a vasút dieselesítése, a mezőgazdaság gépesítése — és számba vesz- szük a megvalósítást szolgáló beruházásokat, szembe tűnik, hogy azok mindegyikében sze­repe van a magyar—szovjet gazdasági együttműködésnek, amely tervidőszakról tervidő­szakra szervesen kapcsolódott gazdaságfejlesztési céljaink­hoz, hozzájárult azok meg­valósításához. A harminc év előtti sze­rény — de akkor az életet, az újjáépítést és a termelést elindító — ma­gyar-szovjet árucsere-forgal­mi együttműködés napjainkig a két ország termelőerőinek széles területen történő, integ­rációs jellegű, összekapcsoló­dásáig fejlődött, nemcsak vil­lamos- és csővezetékek —■ olaj-, gáz- és etilénvezetékek, hanem a termelési kooperáci­ók, gyártmányszakosítások so­kasodó szálai fűzik egymáshoz gazdaságainkat, a magyar és a szovjet vállalatokat. Törté­nelmi tanulság és tapasztalat, hogy a magyar gazdaság fejlő­désének alapvető tényezője a magyar—szovjet gazdasági együttműködés. GARAMVÖLGYI ISTVÁN 1975. augusztus 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom