Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-26 / 199. szám
fl Boityán-heayi semmi Kiszolgáltatottak ? Viharos lakásszövetkezeti közgyűlésen vettünk részt Szekszárdion, a MÉSZÖV tanácskozótermében, 32 család képviselői vitatkoztak túlnyomó többségükben fiatalok és majdnem ugyanilyen arányban munkások. A termékeny vita jó dolog de ezt erre a hosszú eszmecserére nem lehetett ráfogni. Javarészt egymás közt folyt, hiszen a tervezett lakások építését bonyolító SZÖV- TERV képviselőjével a megjelentek nagyjából-egészéből egyetértettek. A kivitelező TOTÉV-vel kapcsolatos véleményüket pedig akár le is nyelhették volna, mert arra a jelek szerint a nagy építőipari vállalatnál senki nem kíváncsi. Nem lehet másra gondolni, hiszen ahogyan ez idáig is minden esetben történt, most se jött el onnan senki, hogy meghallgassa azok mondandóiát, akik megtakarított pénzüket (ég a jelentős állami támogatást) lakásépítési és fenntartó szövetkezeti formában kívánják hasznosítani. Lapunkban is hirdettük már ennek a módszernek az előnyeit. Nincs mit visszavonnunk, hiszen ha a tapasztalatok egy helyen rosszak — márpedig itt azok! —, az nem jelenti, hogy mindenhol és óhatatlanul annak kell lenniük. Ez azonban a Bottyán-hegyi fiatalokat aligha vigasztalja. Lakások nincsenek Az összejövetel kezdete számunkra csalóka volt. Az előzményekben járatlan az első percekben úgy vélhette, hogy 32 szekszárdi és környékbeli fiatal család tagjai, férjek, feleségek — összesen 55 gyerek szülei — azt sem tudják, mihez kezdjenek jódolgukban. Másról se folyt a szó, mint hogy legyen-e szőnyeg- padló, avagy ne legyen, ha már a tervezett (és vállalt) parkettaborításra nem kerülhet sor. Később azonban kiderült, hogy mindez valóban „elvi" vita, mivel nincs ember, aki a Bottyán-hegyi Lakásépítési és Fenntartó Szövetkezet 32 lakásában akár egy négyzetcenti- méternyi parkettát le tudna rakni, ugyanekkora felületre szőnyegpadlót ragaszthatna. Lakások ugyanis nincsenek. Ebben az esetbén nem célunk, hogy dátumszerűen, pontonként felsoroljuk egy szövetkezet létrejöttének minden lépését. Irodalmi folyóiratba kívánkozó téma, megérne és talán kap is majd egyszer egy terjedelmes szociográfiát- A rideg tényekből egyelőre csak annyit, hogy 1972-ben kezdték a szervezést. Nem kell kételkedni abban, hogy ez az időszak az ígéreteké volt. 64 család választotta ezt a célszerűnek látszó formát lakásgondjai megoldására. A szövetkezet 1973. július 13-án alakult, működését a városi tanács augusztus 24-én jóváhagyta. A városi tanács feladata ebben az esetben közművesített telek rendelkezésre bocsátása. Látni fogjuk, hogy ezt nem teljesítette. Mintegy féltucat közgyűlés után a létszám lefogyott 40-re. Közülük nyolcán csak már valamilyen jogviszonyban vannak a szövetkezettel, de nem óhajtanak beköltözni azokba a Bottyán-hegyi lakásokba, melyeknek közművesítése folyamatban van. Mármint a teleké, ahová a lakások majd kerülnek. Ezt á „majd" szócskát a távoli jövő idő jelzőjeként értékelje az olvasó. A 70 négyzetméter alapterületű lakás 450 ezer forintba kerül, az 58 négyzetméteres 377 ezerbe. Előbbihez — két gyerek esetében — másfél százezer forint körül járt a „beugró". Ebben az esetben a „majd" használata már helytelen, mert a hitel-visszafizetésnek akkor is meg kell kezdődnie, ha a szobák szépségét netán jövő ilyenkor se lehetne máshol élvezni, mint rajzpapíron. 32 család helyzete Maga az a tény, hogy a Bottyán-hegyi építkezés-közművesítés ennyi idő után még gyakorlatilag csak a „semmi" fokán áll, mindenhogyan igazolni látszik a megyei tanács vb-nek azt az írásban is rögzített állásfoglalását, mely szerint a lakásszövetkezetek terén nincs minden rendben. Ellentétes példával a közeli Bács megye szolgálhat. Nem lenne felesleges olyan ^helyre elmenni jó tapasztalatokért, ahol ilyeneket szerezni is lehet. Talán nem kell különösebben magyarázni, hogy mindennek van a közérzetre gyakorolt hatása is. 32 család tagjaiban és természetesen a szülőkben, hozzátartozókban, ismerősökben, a szűkebb-tágabb rokonságban alakul ki egy olyan vélemény, hogy az egyén addig fontos, amíg jelentkezésével teljessé nem teszi egy lakás- szövetkezet létszámát. Később „beírják mindenféle könyvbe", rubrika lesz szépen szaporodó számú aktákon, a számára legemberibb problémájával olyan valóban találó elnevezésű szerv is foglalkozik, mint a „bonyolító", de egészében kiszolgáltatott marad. Ez a kifejezés nem tőlünk, a jelen voltak valamelyikétől származik, de jól érzékelteti a közhangulatot. Visszafizetik a pénzt? A közgyűlésen részt vett majdani lakástulajdonosokat a szakkifejezések („TOTÉV blokk-szerkezet", elemkonszignáció") nem érdekelték túlságosan. Az elhangzottakból azonban egyértelműen leszűrhető tapasztalatlanságuk és az a már említett érzésük, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva „felsőbb” hatalmak kénye- kedvének, ha úgy tetszik pac- kázásának. Ha az építtetők és a kivitelező TOTÉV kapcsolata nehezen ellenőrizhető üzengetésekben, netán egyoldalú küldöttségjárásban (egy ilyen menesztésére épp ezen a közgyűlésen született határozat) merül ki, akkor ezt az érzést nem lehet megalapozatlannak minősíteni. Idézzünk az elhangzott véleményekből: — A terveket elénk tették, mi elfogadtuk! — Senkinek nem lehet már hinni! — A tanács vezetői is úgy védték a TOTÉV igazgatóját, mint akivel szemben nincs apelláta! — Ennél már rosszabb nem lehet! — Napok, hetek, hónapok mennek el — senkit nem érdekel! . — El kell kezdeni fizetni az OTP-t és ugyanakkor nyöghetjük az 500—800—1200 forintos albérleteket is! — Függőségi viszonyban vagyunk a TOTÉV-től. Ez az egyetlen vállalat, amelyik ezt így ki tudja használni. — Semmilyen biztosíték nincs árra, hógy 1976-ban be lehet költözni... Marsai László, az igazgatóság elnöke szerint már azt a? ajánlatot is megkapták, hogy kötbér formájában visszafizetik a pénzüket. Ami természetesen teljes képtelenség, hiszen a lakásszövetkezetek létrehozása, fiatalok otthonhoz juttatása nemcsak üzleti viszony függvénye, hanem mindenhogyan politikai kérdés is. Tanácsosnak tűnik ezzel kapcsolatban újraolvasni a megfelelő párt- határozatokat. A jelenlévők közül senki nem vitatta, hogy az árváltozások sok esetben nehéz helyzet elé állíthatják a kivitelező vállalatot. Kiszolgáltatottsági érzésük abban gyökerezett, hogy ha forma szerint nem is, de lényegében a szerződések csak az egyik felet kötelezik: — a majdani lakástulajdonosokat. Ha kifogásuk van, perre ugyan vihetik a dolgot, de ezzel csak a saját helyzetüket nehezítik, mert tovább odázódik azoknak a lakásoknak a megépítése — ami még el se kezdődött. Véleményünk szerint abban a formában, ahogyan most lezajlott, a Bottyán-hegyi Lakás- építési és Fenntartó Szövetkezet közgyűlése teljesen felesleges volt. Csak a kedélyeket csigázta tovább, de nem oldott meg semmit, sőt még csak biztatással se szolgált. 32 házaspár, 55 gyerek leendő otthonáról van szó, ami akkor sem „kis ügy”, ha maga az elkövetkezendő beruházás égy nagy vállalat életében nem képvisel különösebb súlyt. «Arra lenne szükség, hogy az illetékesek belátható időn belül együttesen üljenek le a szövetkezet tagjaival. Fehéren-feke- tén, nyíltan, minden félreértést tisztázva mondják meg — és vállaljanak felelősséget érte! —, hogy 1. mikorra készül el a közművesítés? 2. mikor kezdődik az építkezés? 3. mikor költözhetnek be a lakók azokba az otthonokba, melyekre teljes joggal várnak? Mindez csökkenthetné a kiszolgáltatottság jelenlegi érzését, ami sehogyan nem lehet, nem maradhat manapság jellemzője állampolgárok és vállalatok, intézmények, hatóságok kapcsolatának. O. 7. Dolgozz hibátlanul Demokratikus lehetőség Bolti munka heti 44 órában Á megyei NEB vizsgálata Az üzemi demokráciának sok lépcsője van. Ha már a dolgozók öntevékenyen kapcsolódnak be az üzem életébe, Irányítva, korrigálva — a maguk lehetőségei szerint — mindennapi munkájukat, ez egyúttal azt jelenti, hogy imponáló magasságra jutottak az említett lépcsőkön. ^ A tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezetben a kora tavasszal nyomtatványokat osztottak szét a dolgozók között. Úgynevezett hibajelző lapot. Az azóta eltelt néhány hónap bizonyította, hogy e hétköznapi nyomtatvány helyesen használva az üzemi demokrácia fontos eszköze. A termelés folyamatát legközvetlenebb módon szemmel tartani nyilvánvalóan a munkásoknak, a termelés résztvevőinek lehetősége. Éppen ezért ez a kis lap — a Dolgozz hibátlanul munka- rendszer kulcsa — egyúttal széles kaput is nyit a valós, tapintható üzemi demokrácia felé. Hisz mindenkinek módjában áll a saját területén észlelt hiányosságokat feltárni, sőt egyúttal javaslatával hozzájárulni ezek megszüntetéséhez. Ez ennek a bizonyos hibajelző lapnak az egyik oldala. A másik? A termelés gazdaságossá tétele mindannyiunk érdeke. Tenni akarásunk azonban nem arányos mindig a személyes lehetőséggel. Például: „Hiába látom én, hogy ez vagy az nem úgy megy, ahogy kellene, ha egyszer fenn, az okosok..,” Jópárszor hallani ilyen keserű megjegyzést. Holott esetleg ezek a kesergő emberek Is tenni akarnának valamit az üzemért, csak egyszerűen a lehetőségeik hiányoznak. Negyedévenként egy termelési tanácskozás nem elégséges fórum a felgyülemlett gondok megoldására. Sok hasznos gondolat, segítőkész javaslat — és nem utolsósorban tekintélyes összegek csúsztak el egy egyszerű formai akadályon — azon, hogy hiányzott az állandó fórum, a munkások hasznos javaslatainak meghallgatására. — ayvgy — t Tegnap — hétfőn — a fővárosra Borsod, Csongrád, Komárom. Nógrád, Somogy és Tolna megyére kiterjedő vizsgálatból kezdte meg a reá háruló részt a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A közérdekű vizsgálat eredményeként a népi ellenőrzés azt kívánja megállapítani, mit kell tenni annak érdekében, hogy a kiskereskedelemben és az ÁFÉSZ-eknél is bevezetett negyvennégy órás munkahétnek minél kevesebb hátrányát lássa a fogyasztó, minél több előnyét élvezze az. aki a pult másik oldalán áll. Ehhez — természetesen — meg kell ismerni mind a fogyasztók mind a kereskedelemben foglalkoztatott dolgozók véleményét; nemkülönben azt, hogy a negyvennégy órás munkahét eddig hogyan hatott a vállalatok létszám- és bérgazdálkodására, a lakosság ellátására; fel kell mérni mennyire igazodnak a tényleges igényekhez a különféle boltok nyitva tartási idői. Valamennyi vizsgálandó vál. lalat vezetői — és természetesen a lakosság — részére értékesnek ígérkezik a megyénk egész területére kiterjedő vizsgálat. Sikere érdekében két járási népi ellenőrzési bizottságunk már hasznos, előzetes tájékozódást végzett. A na. gyobb üzletek vezetőit arra kérik meg a népi ellenőrök: meghatározott időn át pontosan jegyezzék fel. hogy a nap melyik órájában hány dolgozó hány vevőt milyen értékű áruval szolgált ki. A népi ellenőrzés arra a sokat feszegetett kérdésre is választ keres, hogy munkaszüneti napokon milyen cikkeket, milyen mennyiségben keresnek a vásárlók. Sajnos, elég sok kérdőívet keli majd kiosztani azok között akik eltávoztak a keres, kedelmí pályáról. A távozás okaként szerepelhet az új munkahelyen elérhető nagyobb kereset, jobb légkör. rövi- debb munkaidő, több szabad szombat és ,.egyéb” — ami valójában millióféle lehet... A vásárlók körében szintén kioszt kérdőíveket a népi ellenőrzés. A megyei NEB ezúton is kéri a lakosságot, hogy pontos válaszadással segítse munkáját. Találkozunk a kiállításon R övidesen feltárulnák a frissen festett és olajozott, hatalmas vaskapuk: augusztus 29-től fogadja látogatóit az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár. A mezőgazdasági kiállítás évszázados hagyomány, hiszen az elmúlt három emberöltő során immár a hatvannyolcadik országos mezőgazdasági kiállítást rendezik hazánkban. Eseménye ez a városi embernek is. Ennek magyarázata: a múlt században vagy századunk korábbi évtizedeiben még „mezőgazdesági ország” voltunk, azután pedig szinte a közelmúltig mindig izgult a munkás is, hogy meglesz-e a kenyér, siker reményében indulhat-e az 0 asszony a henteshez? P ersze nem vagyunk naivak; Tudjuk, hogy a kiállítás várható tömegsikere nem feltétlenül a grafikonos táblázatoknak, vagy a bemutatott tudományos kísérleti eredményeknek lesz majd köszönhető. A rendezők azonban most is sértődés nélkül és készséggel szolgálják ki a tömegigényt. Aki Budapesten az Albertirsai útra látogat, idén is összehasonlíthatja az ország különböző vidékein uralkodó halászlé. vagy birkagulyásfőzési szokásokat. Most is lesz 500 kilós disznó és egyszerre öt paripát uraló ördöglovas. Sőt most még fotóművészeti, gyermekrajz-, bélyegkiállítás is színesíti a vásárt a szokásos tárgysorsjqték, divat- bemutató és étel-ital vásár mellett. Lesz óriás harcsa is, tisztes summa üti pályadijként annak a halásznak a markát, aki a legnagyobbat fogja. Engedjék azonban most meg nekünk, hogy ez alkalommal arra kérjük q kiállítás minden látogatóját: ez idén fordítson egy kicsit nagyobb figyelmet a fő mondanivalóra is. Ez a 68. OMÉK ugyanis több szempontból rendhagyó. Hosszú szünet, őt év után rendezik meg. Régi helyén lesz ugyan, de ez a régi hely teljesen megújult, közben ugyanis odaköltözött a budapesti nemzetközi vásár is, ez lett az ország egyetlen igazán fontos vásárközpontja. Van is mit bemutatni. Az előző kiállítás óta eltelt öt év alatt a magyar mezőgazdaság igen nagyot lépett előre, besorolt a világ fejlett mezőgazdaságai közé. Nem kell már izgulni mindennapi kenyerünkért és ritkán éri kellemetlen meglepetés q hentesüzletbe tartó asszonyokat. Azok azonban, akik a mezőgazdasági termelés mesterségét űzik, ezzel sem elégedettek még. Szeretnénk feliratkozni a legfejlettebbek listájára. Ennek útjait-módjqit szintén bemutatja a kiállítás, többek között az igazi eredményekhez nélkülözhetetlen nemzetközi együttműködés lépcsőfokait is. S zintén új vonósa lesz a kiállításnak, hogy nem csupán a nagyüzemi témákkal foglalkozik. Feltárja és bemutatókkal segíti a kisüzemi gazdálkodóst Is, a tsz-tagok háztáji termelésétől kezdve egészen a hobbikertekig. Az érdekeltek száma itt már százezrekben mérhető. Az egészséges életmódot segítő bemutatók hazai érdekeltjeinek száma pedig tízmillió. Tehát: találkozunk az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon és vásáron, s bizonyosak vagyunk abban, hogy egymilliónál többen leszünk, akik átlépjük a kiállítás ke-Mit. 1975. augusztus 26.
