Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-26 / 199. szám
Tv-naptó Zelk Zoltán portréja A szovjet család költségvetése Nagy László profetikus vallomása, Nagy István határozottsága és életformává vált pártossága után vasárnap este Zelk Zoltán beszélt életéről, terseiről. Hiányzik belőle Nagy László belső tüze, s az a maga- biztosság is, ami az erdélyi Nagy Istvánt jellemezte. Azoknál talán líraibb alkat, lá- gyabb, aki életkorától függetlenül is szívesen emlékezik. De épp ez az emlékezés késztette olyan irodalomtörténeti vallomásra, amit ki kell emelnünk. Elsősorban a Babitsról mondottakat, akinek helyét nagyon határozottan a legnagyobbak között említette, s szavai nyomán úgy éreztük, Kosztolányi még mindig nem kapta meg az őt megillető elismerést. A Babits—József Atti- la-kérdés persze nem olyan egyszerű, az utókor túl sok indulati elemet vitt bele. Azt csak sajnálni lehet, hogy József Attila nem tartozott Babits baráti köréhez, pedig hűséges barát volt, amint Szabó Lőrinc szavai bizonyítják, viszont az is tény, hogy Babits személyes neheztelése ellenére sem zárta ki József Attilát a Nyugatból, ami akkor mégiscsak a költővé avatást jelentette, s a sokszor fölhánytorga- tott Baumgarten-díjból sem, Egyre sokasodnak a Szovjetunióban megrendezett nemzetközi kiállítások. Leningrádban ez év augusztusában nyílik meg a „Halipar—75” kiállítás, amely ismerteti a halászat és halfeldolgozás legújabb ipari módszereit; Moszkvában a mérnöki-műszaki és adminisztráamelynek odaítéléséről egyébként nem Babits döntött egyedül. Zelk másról is rokonszenvesen beszélt. Mindenekelőtt saját pályájáról, amit kitérők is tarkítottak, s bár önérzetesen vállalja ma is A hűség és hála énekét, az erősen megkérdőjelezhető, hogy ez lenne a szocialista realizmus maradandó, vagy akár egyik maradandó alkotása. Zelk leplezetlenül beszélt, mondjuk ki mi is: ebben a versben nem a szocia- ' lista realizmus jutott érvényre, hanem a személyi kultusz, a kettő pedig nem ugyanaz. Az sem egészen egyértelmű, amit a „politikai” versekről mondott, hisz a fogalom egészen mást jelent, mint amit az 50-es években értettek rajta. A politikai vers, mint ahogy minden vers, nem szólamok rímbe szedése, hanem a feladatot és célt magába foglaló hit, amit mindig a helyzet diktál. A Talpra magyar nem azért politikai vers, mert harcba szólít, hanem azért, mert abban a pillanatban szólított harcba, amikor a nemzet számára ez volt a legfontosabb. A politikai verseket, ha ugyan egyáltalán érdemes ilyen kategóriát fölállítani, Türtaiosztól napjaciós munkák gépesítését mutat, ják be.% Minszkben ez évre tervezik a „Sport—75”, Donyecben a „Szén—75” kiállítás megrendezését. Az új ötéves tervidőszakban, nevezetesen 1976-ban a köny- nyűipar, 1977-ben a villa mos - műszeripar, valamint a vegyinkig, nemcsak a pillanat ihletése jellemzi, hanem sokkal inkább a belőlük sugárzó hit, mely az aktualitás mögött a jövőt látja és építi. Ahogy Zelk Zoltán is, legjobb verseivel. Mert bármiről is beszélt, emlékeiről, személyes dolgairól, néha a családtag intimitásával, mindig ide kanyarodott vissza, az éltető vershez, ami sokszor kínban születik, papírlapok százait kell teleírni néhány strófáért, s néha egy hibátlan sor is több heti gondot jelent, de a végén ott van a kész mű, ami elkezdi önálló életét, mert már nem szó és rím és ritmus, hanem önálló egész, költemény, amely egyenként szól mindenkihez. Zelk Zoltán élete is a vers volt, a kötött beszéd rendjébe foglalt világ, mely mindig több akar lenni önmagánál, mert mások gondolataiban, érzéseiben él tovább, néha évezredekig, máskor idejét rövidebbre szabták, de mindig az ember magasabbra vivő vágyait foglalja szavakba. Zelk Zoltán is. S emberi vallomásából ezért éreztük nemcsak reményét és kételyeit, hanem a szavak, versek mara- dandóságába vetett hitét is. r .t T, ipar, 1978-ban pedig a mező- gazdasági gépek és az élelmi- szeripari berendezések nemzetközi szemléjére kerül sor. Ezekben az étiekben összesen 18 kiállítással ismerkedhetnek meg a belföldi látogatók. 1976-ban Moszkvában új kiállítási komplexum is épül. A napokban adták közre Moszkvában annak a statisztikai felmérésnek az eredményét, amely 62 ezer család körülményeinek vizsgálatával a szovjet háztartások kiadásait foglalja össze. Még a szakemberek is meglepődtek ' a családi költségvetésekben bekövetkezett változásokon. A múlt tíz esztendőben pl. egy család — átlagosan négy főt számítva — 48 kilogrammal több halat, 200- zal több tojást fogyasztott 1974- ben, mint 1965-ben. Jóval több cukrot, gyümölcsöt, zöldséget is vásároltak. Csökkent viszont a kenyér- és burgonyafogyasztás. MEGVÁLTOZOTT ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK Az étkezési szokások megváltozásával. a fehérjékben és vitaminokban gazdag élelmiszerek beszerzésével a szovjet családok pénzértékben számítva természetesen többet költöttek táplálkozásra, mint tíz esztendővel ezelőtt. Ebben csali nagyon kis szerepet játszottak a két időszak között bekövetkezett árváltozások', mert pl. a húsnak, tejnek, tejterméknek, tojásnak évek óta rögzített a fogyasztói ára. A munkáscsaládok összes kiadásaiknak mintegy 34 százalékát költötték élelmiszerekre; 1965-ben ez a mutató 38 százalék volt. Még szembetűnőbb a változás a parasztságnál: 45-ről 36 százalékra mérséklődött az élelmiszerre fordított kiadások részaránya. A családi költségvetésben a következő nagyobb tételt a tartós fogyasztási cikkek teszik ki. Ruhák, szövetek, cipők, bútorok stb. vásárlására a múlt esztendőben az évi bevételeik 22 százalékát költötték a munkáscsaládok; 1965-ben csak a jövedelmük egyötödét adták ki ezekre a cikkekre. A parasztságnál még nagyobb az emelkedés: 18-ról 21 százalékra nőtt az arány. A művelődésre, kultúrára fordított összeg a munkások költségvetésében egy- heted, a parasztoknál egykilen- ced részt tesz ki. > TAKARÉKOSAN, ELŐRELÁTÓAN A családok bevételüknek nagy hányadát a takarékpénztárakban helyezik el vásárlásokra, utazásokra, előre nem látható kiadásokra. Az elemzések szerint a munkáscsaládoknál átlagosan a bevételek hat százalékát, a parasztcsaládok pedig 13 százalékát teszik félre. Nagy szerephez jutnak a Szovjetunióban az ún. borítékon kívüli juttatások. A mostani statisztikai vizsgálat rámutat, hogy a munkáscsaládok jövedélmét az állami támogatások mintegy 22 százalékkal, a parasztcsaládokét 20 százalékkal emelik. Mint ismeretes, a szovjet állam szinte teljesen magára vállalja az iskoláztatással, bölcsődei és óvodai neveléssel kapcsolatos költségeket. A kimutatások szerint egy- egy tanuló iskoláztatása, amíg elvégzi a tíz osztályt, évente 100 rubeljébe kerül az államnak. A lakbérek, közlekedési díjszabások évtizedek óta nem változtak, túlnyomórészt az állami költségvetést terhelik. Az üdülési, szanatóriumi beutalóit tényleges költségének is csak kis részét fizetik meg a dolgozók. FARAGÓ ANDRÁS Nemzetközi kiállítások Barangolás Nyagat-Európában Városkák és városok (2.) Ä lakhelyek jellemzők lakóikra, ami természetesen fordítva is igaz. Debrecen jellege más, mint Kecskemété, Székesfehérvár emlékezetes épületei nem hasonlítanak a soproniakra. Ahogyan a vonat berobog az egyre nagyobb hegyek közé, nemcsak a csúcsok szöknek magasabbra, hanem a háztetők is meredekebbek tesznek. Érthető, hisz mázsás hótömeg kell. hogy lecsússzon róluk. A háztetők alatt — ez már inkább Németországra jellemző — néha három-négy emeletnek is marad hely. manzárdok sora egymás felett. A régi épületek faszerkezetének gerendavázát nem fedi vakolat, a falak fehérjét bonyolult rácsozatok barna hálója töri meg. Tisztaság mindenütt. A nyugatnémet határváros, Lindau eredetileg szigetre épült, melyet mesterséges töltés köt össze a szárazfölddel. Kikötőváros, a hullámtörők félköríve mögött egymást váltják a német svájci és oszt. rák kirándulóhajók. A kikötő tiszta, a víz feltűnően piszkos. A több száz méter mély tavat feszített erővel igyekeznek megóvni a környezet szeny- nyező hatásától. Változó sikerrel, az élővilágot már többször fenyegette a kipusztulás veszélye. Itt is, egyebütt is, a városok utcáit járva szembetűnő a kirakatok gazdagsága és ízléses volta. Az idegenforgalom óriási jövedelmet hoz tehát mindent az idegenforgalomért. A magyar turista számára pedig többnyire mindent a szemnek, de csak nagyon keveset a pénztárcának, mert az árak riasztóak. A turistáknak udvarol a kereskedő, a Bundesbahn — a szövetségi vasút —, de udvarolnak a régi arisztokraták is. Meersburg ősi vára a legrégibb német erősség, a VII. századból származik. A tulajdonos gróf éppúgy magánmúzeumot rendezett be itt. mint Waldburgban melynek alapjait a mongoldúlás idején rakták. A két főúri múzeum anyaga azonban meglehetősen szegényes. Az igazán értékes gyűjtemények városi, egyházi vagy állami tulajdonban vannak. A templomok vallási jellege sokszor megkopik. A páratlan ulmi Münster (evangélikus székesegyház) hétközben kizárólag belépődíj ellenében látogatható, istentiszteletet csak vasárnap tartanak benne. 161 méter magas gótikus tornya a világ legmagasabb templomtornya, az építkezés története pedig századokon át ível. Az alapkőletétel 1377. június 30-án volt, a befejezés a XIX. század végén. A kórus üléssorának fafaragásai páratlanok a kőcsipkés torony restaurálása pedig most is folyik. Előtte a tér alig harmincöt éves, amerikai bombázók „közreműködésével” létesült. Az ulmi városháza sok százados épülete valóságos szabadtéri tárlat. A falakon allegorikus képek (Hűség. Barátság, Szeretet) és szépen faragott szobrok. A szobrok nem ragaszkodnak túlzottan a történelmi tényékhez. Nagy Károly császárt például a magyar és cseh király kíséri, ami már csak azért is sántít. mert uralkodása idején se magyar, se cseh királyság nem létezett. A városfalak jelentős része ép. A bástyasétányról letekintve megpihenhet a szem a folyócskányi és éppen ezért vadul rohanó Dunán. Odaát egy tizenthat emeletes modern házmonstrum lépcsőzetes teraszain még nyolc emelet magasságban is jól fejlett fák díszlenek. A modem épületek (a meersburgi óriási csonkagúlák is) egyelőre csak a kísérletezés stádiumáról vallanak. de kialakult stílusról még nem. Az igazán szép modem Jít»1 a Dunánál, építészetre csak München szolgáltat példát. München, amely egyébként cseppet sem szép, hanem csak hivalkodóan nagyra duzzadt, másfél milliós város. Az olimpiai falu és a stadionok képét azonban a televízió jóvoltából már a fél világ ismeri. Elautózunk a szomorú emlékű ház előtt, ahonnan sportolókat raboltak a halálba, majd megcsodáljuk a BMW-művek égbe szökő, tűre fűzött gyűrűre emlékeztető irodaházát és kehely formájú múzeumát. Múzeumokban gazdag München. Napok kellenének akár csak a Deutsches Múseum megtekintéséhez is. Semmi értelme azért végigszáguldani a termek százain, hogy elmondhassuk: — ott is voltunk. Szűkös időnk egy részét éppen ezért inkább a régi képtár, az Alte Pinakothek egyik emeleti szárnyának szenteljük. A gigantikus múzeum, Európa egyik legnagyobb képtára. Gyűjteményének alapjait már az 1508—1550 közt uralkodott IV. Vilmos bajor herceg megvetette, a Wittels- bach ház tovább gyarapította. Az épület a háborúban súlyos bombakárokat szenvedett, kincseit azonban idejében biztonságba helyezték. Felmérhetetlen. akár a Louvre. Tizian Nagy Károlyát a mindenhol jelen lévő japánok egyike másolja. Tintoretto csataképeinek tövében szinte eltörpül a látogató. Leonardo Madonnájának pufók kisdedével Fi- íinno Lippi finom kék hátterű Máriája néz szembe Van Dyck fiatalkori önarcképén Rubens szatíriai nevetnek. Dürer kénéi János és Péter, Pál és Márk apostolai előtt újra kiderül, hogy a legszebb reprodukció se tudja visszaadni a nagy mesterek színeit. Nem tudom ki volt Geller von Kaisersberg, de azzal, hogy Lucas Oranach€ha1 festette le magát kétségtelenül belépett a halhatatlanságba. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN
