Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

Jogszabályok az újabb társbérletek létrejötte ellen

r Budapesten — és vidéki városainkban több tízezerre tehető a társbérletek száma. Fontos lakáspolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy a meglévő társbérleteket fokozatosan fölszámolják és megakadályozzák újabb társbérletek létrejöttét «— hangsúlyozzák az Igazságügyi Minisztérium illetékesei. E célt is szolgálják lakásügyi jogszabályaink: rendelkezésük értelmében tanácsi bérlakást társbérleteSíteni — vagyis a főbérleti jellegű lakást két vagy több személy között megosztva kiutalni — illetőleg a bérlő lakásigényének mértékét meghaladó lakásrészt társbérlet céljára igénybe venni nem szabad. Ez a tilalom a bérlő kérelmére indult eljárásokra is vonatkozik. Vagyis a bérlőtársak sem kérhetik a társbérletté alakítást.

Korábban a jogszabály lehetővé tette a bérlő jogos lakásigényének mértékét meghaladó lakásrész igénybevételét társbérlet céljára. A most érvényben levő lakásügyi jogszabályok erre nem nyújtanak módot. Ha tehát a lakás — például családtagok halála vagy elköltözése folytán — meghaladja a bérlő lakásigényének a mértékét, adminisztratív intézkedésre (igénybevételre, kényszercserére) nem kerülhet sor. Ennek helyébe a gazdasági ösztönzés lépett, ugyanis a négy évvel ezelőtt — 1971. júliusában — bevezetett maga-1 gabb lakbér készteti a bérlő.Jt 1 —

két arra. hogy indokolatlanul nagy lakásukat kisebbre cseréljék. Ugyanígy ösztönzi a bérlőket az is. hogy lakáscsere esetén a lakbér-hozzájárulási összeg nem változik, tehát a bérlő továbbra is korábbi nagy lakása után kapja a lakbérhozzájárulást.

A megüresedett társbérleti lakásrész kiutalásánál elsődleges szabály, hogy a lakásban lakó többi társbérlő lakásigényét kell kielégíteni, mégpedig a lakásigény felső határának a figyelembevételével. Ilyenkor az alsó és a felső határ között nincs helye mérlegelésnek. Ha tehát a tanácsi bérlakásban valamelyik társbérleti lakásrész megüresedett és a lakásban visszamaradt társbérlő lakásigénye mértékének a felső határát nem haladja meg: a lakásügyi hatóság — kérelemre — köteles a megüresedett lakásrészt a visszamaradt társbérlő részére kiutalni. Hármas, illetőleg négyes társbérletnél előfordulhat, hogy több visszamaradt társbérlő tart igényt a meg- 1 üresedett társbérleti lakás- j részre. Ilyenkor a lakásügyi hatóság a körülmények mérlegelése alapján dönti el. hogy a megüresedett lakásrészt melyik kérelmező részére utalja ki. Ha a megüresedett társbérleti lakásrész két- vagy többszobás. arra is lehetőség van. hogy azt a lakásügyi hatóság több kérelmező között megossza. (MTI) f*

Brigádjutalomból kirándulás

Abból az alkalomból, hogy elnyerte az ezüstjei vényt, a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének meó „Minőség” szocialista brigádja, a kapott jutalomból északmagyarországi kirándulást szervezett.

Átszelve a Nagyalföldet, az első állomásuk Hajdúszoboszló volt. Másnap délelőtt érkeztek Miskolcra, majd Lillafüred és Miskolc-Tapolca volt a további cél. Másnap már korán reggel indultak Aggtelekre és Jósvafőre, ahol a barlangtúra felejthetetlen élményt nyújtott számukra. Ezután indultak Egerbe, ahol természetesen a vár megtekintése volt az első. Jól telt a nap hátralevő része is. Visszafelé Pesten keresztül indultak haza, kicsit fáradtan, de a kirándulás nyújtotta élményekkel gazdagodva.

Oszlánczy János

Névadó, külföldi üt, mozgósítás

Brigádjairól is híres lehet a tsz

Bölcske, mint szövetkezeti „búcsújáró” hely, a legújabbat nyújtja az ide látogató tsz- vezetőknek, -tagoknak. Itt már nem a termelés speciális módszereit mutogatják, nem a magas fokú üzemszervezést, vagy más hasonlót. A Rákóczi Tsz a szocialista brigádjairól is híres.

Keresik őket és firtatják, hogyan lehet odáig eljutni, amilyen erkölcsi magaslatra értek a bölcskei kollektívák.

Aubach Ede, a németkéri

Szövetkezet párttikára azzal kezdte mondandóját a járási pártbizottságon összehívott tanácskozáson, hogy jártak Bölcskén és sok jó emberi dolgot, okos szervezési módszereket ismertek meg. Tizenhárom szocialista brigád dolgozik a Rákóczi Tsz-ben.

A tanácskozást a járási pártbizottság és a területi tsz- szövetség közösen rendezte az 1974. évi kongresszusi és fel- szabadulási versenymozgalom tapasztalatairól. Meghívták a tsz-ekből a pártszervezetek termelési felelőseit és a versenybizottságok elnökeit. A megbeszélés célja: ne kampányszerű legyen a munka- yerseny a tsz-ekben.

Paksot megelőzően a tsz- szövetség tartott már ilyen tanácskozást Szekszárdon és Bonyhádon. Varga István, a szövetség munkatársa elmondta, hogy a leghatásosabb versenyforma ma már nem a gazdaságok közötti vetélkedés, hanem a „házi verseny”, a brigádmozgalom. Az említett három járásban öt évvel ezelőtt 58 szocialista brigád volt, tavaly pedig már 155, összesen

1860 taggal. Ä brigádok életé példaadást jelent a falvakban. Névadó ünnepséget ren- dez egy-egy brigád, nagy utazásokat tervez, vagy kezdeményezője a szakmai .továbbképzésnek.

A brigádtagok:4 jutalmazási-- ban a tsz-ek arra törekednek^ hogy a többletmunkát honorálják, a termelés eredményeid' nek megfelelően. A legkiválóbb brigádokat egyes , helyed ken külföldi utazással jutalmazták. Rigóczky t István, a járási pártbizottság első titká-f ra arra hívta fel a figyelmet,

| hogy a brigádmozgalom fő V célja a gazdasági feladatok * megvalósítása legyen, a hatásos mozgósítás, az összeforrott közösségek helyi tapasztalatainak felhasználásával és a ded mokratizmus erősítésével. ,;

— Gemenc! —• ^

A nyugdíjas sálma

Barna-sárga mintás műselyem ruhában ül, őszülő- hajában megnyúlott dauerhullámok. Szívalakú arcán sűrűsödnek a ráncok, de még nem takarják el valamikori szépségének nyomait. ^

Kicsit meglepődünk, amikor mondja, hogy két éve nyugdíjas. szövőnő volt negyven évig. Miért lep meg? Nem tudom. Nem is keresem az okát. az embert gyakran érik meglepetések. ha a külső alapján próbálja kikövetkeztetni. hogy ki kicsoda ... Szövőnő volt, már szőtt akkor is, amikor a szövőlányok cukros ételekről álmodtak. Most miről álmodik?

Kevés beszédű. évek óta egyedül él, megszokta. hogy

magával társalog. Álmai? Ha az ember reggel nem mondja el senkinek — vagy néha az is elég, ha tervezgetjük, majd elmondom, ha találkozunk, szóval ha nincs kinek elmondani, akkor elfelejtjük. A másik fajta álom? No. mi az?

Erzsébet asszony elmosolyodik. „Az utazás az álmom.” Mivel a legszükségesebbel már rendelkezik, nyugdíja egy részét és a nyugdíjas munkával szerzett mellékest” félrerakja.

Már járt a legtöbb szocialista országban, az idén Spanyolországban. Erre a legutolsó útra éveken át gyűjtött, mert nyolcezer forintba került. Három hétig voltak távol, járt francia. svájci és jugoszláv földön is. A költőpénzt ..fakultatív’' kirándulásokra költötte, a spanyol tengerparti szállodában a visszaútra tartogatott valutát ellopták, hazafelé bánatos volt, hogy nem láthat még többet.

Ez a szenvedélye. Nem is szegyein, a mohóságot: látni, látni. látni. Mindent, amit csak lehet. V-.1

Az utak időtartama megduplázódik, mert amikor hazaérkezik, égy ideig még raktározhatja. szortírozza az emlékeket. böngészi a könyveket,' hogy megfejtse azt is, amit a helyszínen nem értett meg, és megkérdezni sem akart az idegenvezetőtől. i )

Aztán csak a legszebb mozzanatok őrződnek tovább, a hétköznapi élet kirostálja a többit. Szőnyeget sző, hetente bejár nyugdíjas-munkahelyére, és közben kitalálja, hogy mi lesz a következő úticél.

Erzsébet asszony egyedül éti de utazni nem egyedül szokott: Spanyolországban is egy volt munkatársnője szegődött mellé. Többen vannak, akiknek álmai már elhagyták a cukros ételek titán a többi stációt is. s most utakról, világlátásról álmodoznak.

Róluk is keli szólni: meri mintha túlságosan sokat beszélnének azokról, akik életük jobbra fordulását a szaporodó vagyontárgyakkal mérik.

Álljon meg a postakocsi!

r A felszólítás alkalmas helyen történt, a tabódi úton, egy bokrokkal, csalitokkal benőtt útkanyar után. Úgyhogy a megállítás ennél jobb helyen nem is történhet. A kocsi egyet zökken, s meg is áll az árnyat adó fák alatt. A lovak békések csapkodják farkukkal a láthatatlan legyeket, a postakocsis pedig a féderes ülésben komótosan a megállí- tókra figyel.

— Milyen ügyről van szó? — nem ijesztő a megállítás, a kérdés is barátságos. Vajon milyen ügyben állítja meg a- tabódi kanyarban két ember a postakocsit. Csak nem?

— Hát akkor maguk éppen az én embereim. Ha újságírók! Nézzék, most is háromnapos késéssel kaptam meg a Képes Újságot, két napot késett a Ludas. Intézkedjenek, így nem lehet kérem dolgozni. A kuncsaftjaim mind megveszik Bonyhádon, meg ahova járnak dolgozni a jó újságokat, s mikor én viszeim két- három nappal a megjelenés után, ,nem akarják elfogadni. Pedig nagyon olvasó az én járásom.

Mutassuk be a postakocsist: Höffler József, huszonöt éve szolgál postakocsival. Ördögpuszta, Angyaldomb, Nagy- tabód, Hildipuszta, Kistabód, Rákóczi-puszta és Szerdahely térségében, A munkaeszköz:

két lő, meg egy kocsi. Ä ló fontos itt, mert a pusztákba vezető út járhatatlan az év nagyobb részében. Ha nincs sár, akkor a por miatt nem gurul a bicikli, a motor meg még úgy sem. Á ló után jár „lótartásra” pénz. Ez azonban csak alig valamivel több mint negyedévi időtartam, ugyanakkor a tanács a ló után egész évre kéri az adót. Holott Höff- lernek nincs ideje arra, hogy fuvart vállaljon a postai munkán felül. Ugyanis reggel hétkor .már indul a járásba, és öt órakor mondja azt, hogy „na,

hálisten, ezen a napon is túl

vagyunk.” Hiába azonban a kérvény, a tanács ragaszkodik a nyolcszáz forint adóhoz, pedig a lovat Höffler postás kizárólag közcélra használja. Egyébként megtévesztő lehet a két ló a kocsi előtt. Ugyanis a bal oldali Laci a csikó, most tanul a Fecske mellett, amelyik már tizenhárom éve bandukol, poroszkál a postakocsi előtt. Tehát van mit tanulni a csikónak az öreg lótól.

Tehát így állunk a lóval, meg az adóval. Höffler József ezután előadja, hogy milyen

a járás: jó, szívélyesek az emberek, szeretik a postást. Azt sem mondhatja, hogy kevés hírlap jár a pusztákra, mert a leltár egész gazdag, íme: 65 Tolna megyei Népújság, 25 Népszabadság, 1 Magyar Nemzet, 3 Népszava, 4 Népsport, 38 Képes Újság, 7 Nők Lapja, 2 Ország-Világ, 8 Füles, 1 Képes Sport és 18 Ludas Matyi. A területre kéthavonta kihord 79 televíziónyugtát és 67 rádiónyugtát. Amikor a postakocsit megállítottuk a fele útjánál, még a tarsolyában volt 28 levél, 2 pénzesutalvány.

A beszélgetés során kiderült még az is, hogy a huszonöt év óta postakocsis ember felesége 18 éve szintén postán dolgozik. Fia és menye szintén postai alkalmazott, Tevel községben.

Fél órát várakoztattuk a postakocsit. Elkészítettük a felvételt, összegyűjtöttük az információt, elköszönnénk, de még lelkünkre köti Höffler József, hogy az országos lapokat sürgessük meg, mert szeretné pontosan kézbesíteni azokat is, úgy mint a Népújságot, úgy mint a többi postai küldeményt. íme, itt' az írás, A Postaigazgatóságra talán nem késve érkezik a Tolna megyei Népújság, így bízhatunk benne, hogy Höffler szaktárs kérése megértésre talál.-Pj- Foto: Gk.

Erzsébet néni és társai annak tekintik a tárgyakat: amik. Környezetünk — és kényelmünk —- építőelemeinek, amelyeknek megszerzését kizárólag szükségleteink diktálják és nem a mások „elvárásai”.

Az ő igazi vagyontárgyai az élmények, amit hétköznap és ünnepnap az ember maga szerez magának. Hétköznapokon a tevékenykedés, az alkotás öröme. A berlini Pergamon múzeumban látott szőnyeg mintája alapján készített falikép fel évig tartó alkotó munkát kívánt, egy kényes növény felnevelése is vállalkozás... Ünnepnapokon: színház vagy operaelőadás, a még nagyobb ünnepeken — utazás.

Erzsébet asszony európai élményei nem foglalták el a harminc-negyven esztendős szövődéi munka emlékeinek helyét. Nem valami széplélek ö, aki múzeumokban szenve- leg. és igyekszik minél több idegen szót megtanulni. hogy „intelligensnek” tartsák. Tőle távol áll az ilyenfajta törekvés: a munkában töltött éveket nem felejti, a nehéz kezdetet sem szépíti meg emlékezete.

„Bár ezekre az emlékeimre kevesebben kíváncsiak, mint az utazásokérarr — mondja, s elnézően mosolyog.

— virág —

1975. július 15.