Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Tolna mezőváros a XVI. század második felében, mint dunai kikötő, olyan fontos gócpontja lett az anyagi és szellemi áruforgalomnak, ami ma már nehezen képzelhető el. Ne felejtsük azonban, hogy a Düna mai tolnai holtágá­ban még javában folyt a hajózás Bécstől és Budától le Belgrádig, és ez roppant nagy áruszállítást és személyforgal­mat bonyolított le. Tolna vá­rosa 1543 és 1608 között or­szágos szerepet játszott a svájci típusú reformáció el­terjesztésében és így a ma­gyar nyelvű irodalom kezde­teiben. Erről szól az M. Tud. Aka­démia egyik fontos új kiad­ványa, Kathona Géza „Feje­zetek a török hódoltsági re­formáció történetéből” című könyve, amely a Klaniczay Tibor szerkesztésében indult „Humanizmus és reformáció” sorozatában most jelent meg. 1570 körül Tolna mezővá­rosban a családfők száma 1175 volt és családonként 4—5 sze­mélyt kell számítani. Azon­kívül kétszáz házban laktak törökök. Huszonhét malom működött a városban, iparo­sok is szép számmal akadtak, a tolnai tőzsérek az egész Dunántúlon jelentős szerepet játszottak. Hogy milyen élénk üzleti életet folytattak, arra ■jellemző, hogy 23 deák kép­viselte az értelmiségi réteget, amely jogi és üzleti ügyeiket intézte. A tolnai vásárokra Debrecentől Stájerországig és Karintiáig iparkodtak a ke­reskedők. Az akkoriban je­lentős létszámú és vagyonú tolnai polgárságnak természe­tesen megfelelő iskola kellett. A latin iskola mellé így szerveztek 1549-ben Luther eszméinek terjesztésére új is­kolát. A török szabad folyást engedett a reformáció tanai­nak terjesztéséhez. A Wit- tembergből hazatért iskola- alapító Szigeti Imre és Tövisi Mátyás a kolozsvári Heltai Gáspárnak a Biblia lefordí­tására indított' vállalkozását hathatósan támogatta. 1552— 54 között Szegedi Kis István lett a rektor. Ö a svájci re­formáció Buliinger-, és Béza- féle irányát terjesztette. 157Ő- ben Baranyai Decsi Gásoá» került ide lelkésznek. 1569- ben nagy hitvitát tartottak Tolnán az antitrinitarizmus ellen. 1588-ban a pécsi hit­vitán Skaricza Máté képvisel­te a reformátusokat. 1600-ban a tolnai iskola rektorát. Búzás Mihályt meghívták Kecske­métre prédikátornak. Számos tolnai család, felnőtt és diák vele tartott, annyira, hogy a tolnaiak Kecskeméten egy egész utcát benépesítettek. Tolna legjelentősebb papja Sztárai Mihály volt. A tolnai új iskola Me- lanchthon iskolaszervezési el­veinek mintájára létesült. A % héber, a görög és a latin nyelvet egyformán tanította. A régi katolikus iskolát is áthatotta a humanizmus szel­leme. 1634-ben még megvolt a tolnai könyvtár java, sze­repelt anyagában Szent Ágos­ton és Platon is. Ebből a könyvállományból ma két könyv létezik, az egyik egy görög-latin szótár az M. Tud. Akadémia könyvtárában, a másik Tolnai Szabó János zsoltármagyarázata a pozsonyi líceum könyvtárában. A tol­nai iskola különleges szere­pe abban nyilvánult meg, hogy a török hódoltság terü­letén fejtette ki tevékeny­ségét. Olyan területen képez­te ki az új szellemi vezető réteget, ahol a régi rendi tár­sadalom és a katolikus egy­ház megszűnt. Növendékeivel az akkor ismert világ és né­pek múltját és jelenét, a ma­gyarság történelmét és az egyén életét a svájci szellemű reformáció szemüvegén ke­resztül tanította. A latin nyelv közvetítésével hozzáférhetővé tette az akkori nemzetközi tudományosságot. Tíz éven át a lutheri, majd negyven éven át az úgynevezett helvét irány számára nevelte a lelkészeket és tanítókat. A XVI. század második felében nyolc püs­pök és kilenc esperes került ki a tolnai iskolából. Közöt­tük a Tiszántúl és a Dunán­túl olyan nagyságai, mint Méliusz Juhász Péter és Beythe István, a világ első nagy botanikusának, (jlusius- nak munkatársa. De tőzsérek és kalmárok, marhakereske­dők és árus népek fiait is képezték itt. Híresebb növendékei a XVI. századbeli tolnai iskolának, akik nyomtatott műveik ré­vén a magyar irodalomban is nevet szereztek maguknak: Baranyai Decsi Gáspár, Bara­nyai Decsi János, Bátai Já­nos, Béllyei Tamás, Decsi István, Dombról Péter, Eszéki Mihály, Fogtövi Máté, Las- kói Lőrinc, Mányoki .Péter, Méliusz Juhász Péter, Pathai István, Paksi Mihály, Sibolti Demeter, Siklósi Miklós, Sik­lósi Péter, Szegedi Kiss Ist­ván, Szigeti Imre, Sztárai Mi­hály, Tolnai Bogács Bálint, Tolnai Beke Mihály, Tolnai Ferenc, Tolnai Borbély Ist­ván, Tolnai Ambrus Lukács, IFJ. TÖTTÖS GÁBOR: ^ HANQOK LÁZADÁSA • ( . .. délután ' negyed négy tájt o levegő utolsót rezgeti és megállt utolsót szortyantak a kutak megroppant erük a páralomb alatt csönd lett és a csöndbe hangbuborékok úsztak sietve eszeveszett kólikás ó-k meg á-fc egymásnak ütődve ­egymáson tűnődve yWr dalolták a délután dalát: :>fí ,,... a Nap csak fényes, nagy kerék, felhő-gyolcsba takart élet, , > tántorog, de el nem téved, kalász kalász-ivadékán hinti szét neszét...” i a Nap,' mint ' langaléta inga leng ét ’ lengelábú, döngicsélő domb födött. Csöndben ült közénk a fény és csöndben új vidékre költözött.'..* f‘y. '• gyíkok futkostak a szélbe* *egymást *í~.- . ^ támadták a hangyák — — de pár perc múlva minden újra ment tovább ífeK'O&l';', ■-X, i üsdájLáfcHűfcbát­Tolnai Fabriciusz Bálint, Tol­nai Szabó János, Tolnai Sütő István, Tolnai Katona Miklós, Tolnai Szárászi Ferenc, Tövisi Mátyás. A tolnai iskola a XVI. szá­zad második felében Kolozs­vár mellett a legfontosabb is­kola abban az időben, még Debrecen és Sárospatak is el­törpül mellette. Tolnának ki­tűnő kapcsolata volt Kolozs­várral. Diákok is mentek Ko­lozsvárra tanulni. például Skaricza Máté. De mentek innen Debrecenbe és Patak­ra is. Debrecenbe Baranyai Decsi János, Laskai János és Veresmarti Mihály, Sáros­patakra pedig Túri Farkas Pá] és Szikszai Fabriciusz Balázs. A tolnai iskola történelmi érdeme, hogy a svájci típusú tanításban a zürichi és genfi reformáció egymással nem mindenben egyező nézeteit és még három másik árnyalatát a reformációnak, könnyen át­tekinthető rendszerbe foglal­ta. ökumenikus szellemével nem az ellentéteket 'kereste, hanem az egységes eszmevi­lágot. A három részre válasz­tott Magyarország egész terü­letén a svájci reformáció mozgalmának eszméivel egy­séges szellemi fegyverzetben jelentkezett. A török hódolt­ság és a magyar nemzet po­litikai megosztottsága • nem akadályozta az akkor haladó európai szellemi mozgalom befolyását és terjedését. GÁL ISTVÁN Scheiber Hugó emlékezete Negyedszázaddal ezelőtt, 1950 tavaszán halt meg Buda­pesten Scheiber Hugó festő és grafikus, a két világháború közötti magyar avantgarde képzőművészet számottevő egyénisége. Scheiber a budapesti Ipar- művészeti Iskolában végezte tanulmányait; korai — imp- resszionisztikus szemléletű —• műveit a szecesszió jegyében fogant képek váltották fel, majd — 1920 körül — a fu- turizmus és az expresszioniz- mus igézte meg a művészt. A metropoliszok felfokozott élet­ritmusát érzékeltető városké­pei, geometriai formákból fel­épített csendéletei és ente­riőrjei, a modellnek hízelegni sosem kívánó portréi, öniró­niáról tanúskodó önarcképei Herwarth Waldennek, a „Der Sturm” című berlini avant­gardista folyóirat szerkesztő­jének figyelmét és megbecsü­lését is felkeltették a 20-as években. Walden — aki nem­csak szerkesztő és művészeti író volt, de galériát és könyv- kereskedést is vezetett — szívesen állította ki Scheiber festményeit és grafikáit. (Herwarth Walden egyébként más magyar művészeket is : támogatott, elsősorban Kádár Bélát és Péri Lászlót, de meg­rendezte Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor, Mattis- Teutsch János, Bernáth Aurél és Ferenczy Béni egy-egy tárlatát isj #.<■* **$?*&*■■ ■•tk-Ot*» Scheiber Hugó idehaza fő­ként a Tamás-galéria és a Képzőművészek Űj Társasága kiállításain szerepelt. Ulgen meglepő és eredeti” munkáit Kállaii'Ernő r ismertette elis- Jj merően'}—* bár- nem kritika S; nélkül —;Üj‘magyar piktúra "i című könyvében (1925), a Nyugatban tt pedig Kabinovsz- ky Máriusz számolt be 1929- es kiállításáról. - -á ^ Scheiber Hugó — átvészelve az 1944:es német-nyilas rém­uralmat — a felszabadulás utáni képzőművészeti életben is részt vett: 1948 tavaszán — művészi munkássága kez­detének ötvenedik évforduló­ja alkalmából — a FÉSZEK klub rendezte meg gyűjtemé­nyes tárlatát. Vargha Balázs — a Szabad Művészet 1948. évi júniusi számában — „a mozgás és a mozgalmasság embere”-ként jellemezte Scheibert, a FÉSZEK-beli kiál­lítását pedig „szépnek és nagy sikerűnek” nevezte. Az idős mester — hosszas bete- geSkedés után — hetvenkét éves korában halt meg az egyik budapesti kórházban. A Nemzeti Galéria — Oelmacher Anna művészettörténész ren­dezésében — 1964 novemberé­ben emlékkiállításon mutatta be a Scheiber-életmű legja­vát. i Scheiber Hugó munkái nem egyenletes értékszintűek; a rendkívül termékeny, virtuóz kezű művész olykor felszínes és modoros műveket is ki­adott a kezéből.^ Herwarth .Waldénről, Babits Mihályrób Török Sophie-ról, Kassák La­josról és Komor András író­ról festett portréi, fanyar hangú önarcképei, a nagyvá­rosi élet lüktetését és kavar­gását kifejező kompozíciói azonban maradandó értéket képviselnek. Minden bizony­nyal Scheibernek ezekre a műveire gondolt Tersánszky J. Jenő, amikor — Nag" árnyakról bizalmasan ' című memoárkötetében — a mű­vészt (némi túlzással) „fes­tőink egyik legnagyobbja”- ként aposztrofálta.» Á művészről a külföld sem feledkezett meg: a Panderma című svájci művészeti folyó­irat 1966. évi 7—8. számában cikk és reprodukció idézte fel Scheiber Hugó emlékét, 1972- ben az Egyesült Államok-beli Indiana város művészeti mú­zeuma hat Scheiber-művet ál­lított ki, s több munkája sze­repelt ez év tavaszán a zü­richi Ungarische Avantgarde című tárlaton is. (A kiállítás anyagát Zürich után Nüm- bergben is bemutatták.) 1*7’’ jl DÉVÉNYI IVÁN ; •^rcTriT rí, «Tr í . v'c;Trí_rv 1 t V ► :: i GÁLAMBOS1 LÁSZLÓ: É VÁ N A 1< 'Amikor a földre jöttem, fürdettek bő tekenőben. Megjelölték homlokomat. Balázsolták a torkomat. Erre-arra elvetődtem: Jég-várakon eltűnődtem. A fény útján meg-megálltam. Égi kúthoz eltaláltam. . s «í -.., Jjpir László király ünnepekor ágaskodik a gyertyasor. Aranykéve nyergén ülök, A világnak hegedülök. I £& tolnsai reformiciö ©B’srxfjgsss lelentösége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom