Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

„Érted haragszom, nem ellened,9

Az üzemi demokrácia, és ami mögötte van

:— Milyen gyártmányai varinak a gyáregységnek? Hová szállít, milyen piacon értékesíti ezeket?

— Milyen gyakran tartanak termelési tanácskozást?

Katona üándor lakatos: „Csak a iörzsgárda lebet igazi közösség”.

— Mennyi volt tavaly a termelési érték a gyáregységben? Mire fordítottak belőí^?

Még jó néhány ehhez hasonló kérdésre kaptam pontos, részletes választ a Dombóvári Láng Gépgyár három dolgozójától; Katona Sándor lakatostól, Kumini Károly és Füstös József hegesztőtől. Az a dolgozó, aki kellő információval rendelkezik munkahelyéről, tevékeny, részese lehet gyakorlatban ( is az üzemi demokráciának. ' Mert az ismeretek birtokában bátran szólhat, véleményt is nyilváníthat. Ök hárman ilyen dolgozók, erről győződhettem meg, miközben izzó szenvedéllyel beszéltek munkájukról, problémáikról. Kritizáló szavaikból egy dolog csendült ki — még a bíráló mondatok között is: „Érted haragszom,

nem ellened”.

— Jó lenne, ha kialakulna egy igazi törzsgárda. Olyan,

amelyik nem egyszerűen munkahelynek tekinti az üzemet, hanem valamivel többnek. Sajátjának érezné és tudná, hogy azzal szemben jogai is vannak.

Szavaikból érezni, hogy a kötelesség részről csak azért hallgatnak, mert annak teljesítését mindannyiukra nézve természetesnek tekintik.

— Köztudott dolog, hogy öt- ven emberrel kevesebb a dolgozó létszámunk, mint ameny- nyi kellene. A meglévő munkaerőhiányt súlyosbítja az állandó magas fluktuáció. Azt hallottuk, ez évben már közel negyven kilépő volt.

— Termelési értekezleteken számtalanszor felvetettük azokat az okokat, amelyek ebben közrejátszanak.

— Felsorolna néhányat?

összenéznek, hogy ki kezdje. Aztán felváltva mindhárman beszélnek. Nem az izgága „semmi nem jó így” ember hangján beszélve, hanem az igazi, sajátját féltő tulajdonos hangján.

feltétele a folyamatos, állandó üzemelés.

Kérdő tekintetemre bővebben kifejtik, hogy mire gondolnak.

— Órabéres vagyok. Ha teljesítménybérben dolgoznék, nem keresném meg az órabéremet. És ez nem rajtam múlik. Nálunk egy hónap két hétből áll.

— Ezt nem egészen értem.

— Hó elején nincs anyag. Aztán, ha végre megjön — akkor hajtás. Ameddig bírják a gépek és az emberek.

T *■ -■ ”s;"S

leségével együtt. Mikor túlórázniuk kell, már nem érnek el buszt. Tizenkét kilométert gyalogolnak műszak után.

— Amíg a busz-kérdés nem oldódik meg, nem nagyon fog csökkenni nálunk a munkaerőhiány. Ügy tudjuk — mert ezt a választ kaptuk erre a problémára, ami jó néhány bejáró dolgozót érint —, a Volán objektív okok miatt nem tudja sűríteni a vidéki járatok számát.

— Már pedig kevés az a dolgozó, aki sihta után kilométereket hajlandó gyalogolni, csak azért, hogy rit dolgozhasson.

Gyorsan kell írni, fel sem tudok nézni, máris folytatják.

— Abban az üzemben, ahol a lemezegyengetés történik sokszorosa a zajártalom a megengedettnek. Bekerül egy dolgozó tökéletes füllel, fél év múlva komoly halláscsökkenéssel indulhat orvoshoz. Soká ez sem mehető.

Kumini Károly hegesztő; „Nálunk egy hónap két hétből áll".

:—Biztos, nemcsak mi „melósok” tudjuk, hogy a gazdaságos termelés egyik alapvető

Füstös József hegesztő: „Csak éppen a változás nem sok”.

— Elmondták ezt már termelési tanácskozásokon is?

Először csak elnéző mosoly a válasz. Mert ők tudják és értik — sőt élnek is ott a Láng Gépgyárban az üzemi demokráciával.

— Számtalanszor.

— És válasz?

— Az is volt. Csak éppen változás’ nem sok.

Lassan rögtönzött termelési tanácskozás alakult ki a kis asztal körül. É.n már csak „jegyzőkönyvezem” a hallottakat.

— Hadd mesélek valamit. Dolgozik itt egy kollégám, feLezámi ezt a szabálytalan jegyzőkönyvet nem lehet. Hisz csak észrevételek hangzottak eL Igaz, nem illetékesek előtt és nem először. De a válasz, az igazi, a tettekben megnyilvánuló — késik. Több százan várják ezt a Láng Gépgyárban. Munkások, akiket megtanítottak arra, hogy mi az üzemi demokrácia. S most már nyitott, értő szemmel figyelik, féltik gyárukat. Harminc év elég volt arra, hogy érezzék — amit a földművelő ember a föld szagával szippantott be — azt, hogy: enyém. Érzik és tudják már, gondjaik közösek azzal, ami valóban az övék — a gyárral.

GYŐRI VARGA GYÖRGY Fotó; KZ

jubileumi polgári védelmi verseny Dombóváron

Vasárnap reggelre zászlódíszbe öltöztették a dombóvári ifjúsági sporttelepet. Az ünnepi külső és a városi fúvós- zenekar azt a szürke munkaruhás „hadsereget” köszöntötte. amelynek szakaszai fegyelmezett rendben vonultak be a sporttelepre. Jöttek az egészségügyiek Döbröközről, Lápafőről. Kaposszekcsőről. és a városból a műszaki mentők, a vegyvédelmiek a város üzemeiből, ipari szövetkezeteiből. Legnagyobb létszámban az egészségügyiek: fiatal lányok és nagymama korúak, hivatalban dolgozók, munkásnők. tsz- tagok és háztartásban dolgozók —. hogy ezen a trópusi fül- ledtségű. esőre hajló vasárnap délelőttön összemérjék tudásukat, ügyességüket, sérültek, sebesültek ellátásából, romeltakarításból, honvédelmi

tudnivalókból. Olyan tudnivalókból, amelyet háború esetére’ tanultak, gyakoroltak — de amelyeket elemi csapás, tűz baleset bekövetkeztekor is alkalmazni tudnak.

Szép számban sorakoztak fel nézők is: családtagok, de illetékességből körzeti orvosok. tanácselnökök, munkahelyi vezetők, és sokan szemlélték az eseményeket a közeli házak ablakaiból, erkélyeiről.

A megnyitón — kilenc órakor— Vidóczy László, a vá5TTB£|3 g

1975. július 8.

rosi tanács elnöke, mint a polgári védelem városi parancsnoka köszöntötte a versenyzőket és a vendégeket.

A városi tanács elnöke megnyitó beszédében utalt a verseny előzményeire, és arra. milyen cél vezette a polgári védelem országos parancsnokságát, pártbizottságát a verseny meghirdetésére.

— Az idén huszonöt éves a polgári védelem szervezete, ezt a jubileumot szolgálja a verseny, és számot ad a lakosság polgári védelmi felkészítéséről. Amelyre a város polgári védelmi parancsnokságának alárendeltségébe tartozó alegységek olyan számban jelentkeztek, hogy nem lehetett mindegyiket elindítani...

— Az elmúlt évek alatt kialakult a szakszolgálatok, szakszolgálati alakulatok személyi, parancsnoki állománya, a munkaviszonyban állók elsajátították az általános és a munkahelyi viszonyoknak megfelelő kiképzést, a parancsnoki állomány képes a vezetésre — ez kifejeződött a múlt év októberében végrehajtott gyakorlaton, amelyért az országos parancsnokság is elismerését fejezte ki. t

A megnyitó után a műszaki- mentő-. az egészségügyi, a vegyvédelmi szakaszok elvonultak versenyfeladataik végrehajtáséra.

Először tesztlapokon kellett, meghatározott időn belül felelni általános polgári védelmi és szakmai kérdésekre. Az egészségügyiek közül a kapos- szekcsőiek szerezték a legmagasabb pontszámot, de határozott. fegyelmezett magatartásukkal is felhívták magukra a figyelmet

Á két versenyszám közti szünetben a honvédség raj- kötelékben mutatott be gyalogsági támadást, de volt más látnivaló is: a honvédség által kiállított gyalogsági fegyverek, páncélozott szállító- jármű, a sportpálya szélén felállított sátrakban pedig polgári védelmi kiállítás. MHSZ- kiállítás — a sátorban felállított HA—3—KNE rádióamatőr-állomás pedig egymás után teremtette az összeköttetéseket az ország különböző helyiségeinek amatőréivel. Egy sátorban pedig nonstop filmvetítés folyt; természetesen honvédelmi témájú filmek bemutatásával.

Ä gyakorlati verseny alaposan megizzasztotta a részvevőket, de talán legjobban a vegyvédelmieket, akiknek a gázálarc és a védőruha szabályos felvételét, levetését kellett bemutatni.

Az egészségügyiek 1 versenyén történt egy igazi sérülés is. A sérültek gyűjtőhelyén az egyik kis „sebesült” bekötözött úttörőlány feljajdult:

Jaj. megcsípett egy méhecske. Mire hozzáléptek, már ki is törülte tenyeréből a fullánkot, és szerepelt tovább, többrendbeli, többszöri sebesültként.

Egy órakor a versenyzők ismét felsorakoztak, ezúttal az ünnepélyes eredményhirdetésre.

Áz egészségügyi szakaszok parancsnokainak dr. Zahor- csek Alfonz. kórházigazgató főorvos adta át az első helyezett kapospulaiaknak a serleget és a helyezetteknek az okleveleket. Második lett a dombóvári I. szakasz, harmadik a lápafői. negyedik a döb- röközi. ötödik a naki. hatodik a dombóvári II. szakasz.

Kovács József, a költségvetési üzem igazgatója a műszaki mentőknek adta át a díjakat. Első lett az önálló század második szakasza, második az I. szakasz, harmadik a III. szakasz.

A vegyvédelmi szakaszok versenyét az ariyagmentesítők nyerték, második helyen végeztek az általános mentesí- tők, harmadik helyen a sze- mélymentesítők. Az ő díjaikat Regényi Károly, az Unió Szövetkezet elnöke adta át.

Vidóczy László zárszavában megköszönte a versenyzők teljesítményét, helytállását,

amely ez alkalommal is a szocialista haza védelmének erősítését szolgálta.

A postás

többször

csönget

Nem valami izgalmas krimi címe ez, hanem mindennapi valóság is, modern korunk egyik jel4, képe. A postás többször csönget naponta, és ha nem cspnget, akkor láthatatlanul is ott van.- anélkül, hogy jelenlétére gondolnánk. Annyira megszoktuk. Any- nyira természetes.

Reggel megérkezik az újsággal a kézbesítő, gyakran még alszunk, ő már a postaládánkba teszi a friss újságot. Aztán jön délelőtt a levélhordó postás, hogy elhozza a távoli ismerősök üzenetét. Ott van, amikor örömünk van, ha jubileumot ünnepelünk, házassági évfordulót,! csönget, ha szomorúság ér bennünket és hozza részvéttáviratot. S miközben működnek a postahivatalok, a posta működteti a telefont, a rádió és a televízió műsorszórása is a posta gondja.

A holló a borítékon és, a plakátokon ma már szinte jelkép. Erre gondolunk, amikor a levelekre ráírjuk az irányítószámot.

Ez is a mi kényelmünket szolgálja: meggyorsult ezáltal a levélkézbesítés. Igen, a modern idők! Kényelmes fotelben ülve^ egyszerű tárcsázással kilépünk a lakásból, a városból, sőt az országból is, a távhívás bevezetése óta. Valaha a lovas küldönc két napig vitte a postát Debrecenbe, váltott lovakkal.

Nagyot léptünk előre, ez kétségtelen, de azért még sok a tennivaló, hiszen mintegy kétszázezren várnak az országban telefonra. Várnak és nem kap« nak, mert kevés a vonal, s az igény folyton növekszik. Ha ezer kérelmezőt kielégítenek, mósifc kétezer jelentkezik a helyébe.. Európában a statisztika szerint: 100 lakosra 16 beszélőhely jut. nálunk csak az ötödik ötéves terv végén érjük el a. 12 beszé*. löhelyes arányt. ^ =

De sok a tennivaló a korsze- I rűsítés terén is. Igaz, van már I távhívás, de még mindig 250Ö I kézi kapcsolású központ működik I az országban, s bizony okad I olyan település, ahol még ma I is problémát jelent a telefonálás,

I a külvilággal való kapcsolat.

I És sorolni lehetne tovább a I posta gondjait, ami különben a I lakosság gondja is. Ezekről a gondokról esett szó Debrecen- I ben, a postáskonferencián.

A posta jövőjéről volt szőj I arról, hogy további korszerűsítéssel hogyan szolgálja még jobban a lakosságot ez az egész országot átszövő, hatalmas szervezet, amelynek 57 ezer dolgozó- I ja van.

Valaha az öreg postás szinte I családtag volt. Ismerte a ház minden gondját, minden örömét. Ma már az ilyen öreg postások helyébe fiatalok lépnek, és többségük odaadó igyekezete védi a Magyar Posta jó hírét. A postásutánpótlás azonban szintén olyan gond, amit meg kell oldani,' mert a mai fiatalok idegenkednek a szakmától. Sok a törődés,' a „strapa", nagy a felelősség,

I tehát komolyak a követelmények. És nincs arányban ezzel a kereseti lehetőség.

„Postásnak menni? Milyen'

I perspektívát nyújt ez?" A postás- ság nem adott mesterséget, nem I volt különösebb szakképesítéshez kötve, ha valaki levetette. . az I egyenruhát, letette a bőrtáskót, üres kézzel maradt. Ma már egészen más a helyzet: a győri Műszaki Távközlési Főiskola felsőfokú képesítést ad, és akik innen kikerülnek, olyan értői lesz- nek-ennek a szép és áldozatos hivatásnak, hogy bizonyára meg tudják majd valósítani azt, amit Debrecenben a Vili. országos postáskonferencia célul tűzött I maga elé.

(!) i