Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

Itáliai beszélgetések

1. Fiatalok a vonaton

_r Ä nemrég lezajlott választások új helyzetet teremtettek az olasz belpolitikában: olyan arányú balratolódás következett be, amire kevesen számítottak. Pedig ez a választás — tartományi és községtanácsi választásokról lévén szó — tulajdonképpen „ártatlanul” indult, s elsősorban az új közigazgatási rendszer helyességét kellett volna igazolnia. A választási előkészületek során azonban kifejezetten politikai harc bontakozott ki, s már nem csupán arról volt szó, hogy 15 tartományban, 86 megyében, s körülbelül 7500 városban és községben megújítsák a hivatalos szerveket, hanem elsősorban arról, hogy ennek a választásnak meg kell mutatnia az ország igazi politikai arculatát. A választások eredménye ugyan — mint ezt annak idején lapjaink megírták — közvetlenül nem hat ki a kormány összetételére, jelentősége azonban messze túlnő a helyi kereteken, hisz azt illusztrálja, hogy a harmincéves kereszténydemokrata államvezetés milyen bonyolult belpolitikai helyzetet teremtett. A válasz egyértelmű volt: a több mint 10 millió kommunista szavazat.

A választások után az olasz lapok feltették a kérdést: minek köszönheti győzelmét a baloldal? A figyelem már a választások előtt arra a csaknem két és fél millió fiatalra irányult, aki most léphetett életében először az urnákhoz. A politikai prognózis általában azt ígérte, hogy a fiatal újválasztók szükségszerűen a baloldalt erősítik.

Miként ifjú utitársam is, akivel együtt utazom Rómából Milánóba. Milánó mellett lakik, esztergályos, egyébként Paolában volt, a bátyja esküvőjén. Azt is elmondja, hogy havi 250 000 lírát keres, amiből jól meg tud élni, igaz,

hogy együtt lakik a szüleivel. Pasquale Rossinak hívják, s minden jel arra mutat, hogy nagyon elégedett sorsával.

— Ó, ennyi pénzből jól lehet élni! — és magabiztosan mosolyog.

— De ha ebből az összegből" egy családot kellene eltartania?

— Hát az már nehezebb kérdés, nem is merek megnősülni — s ismét mosolyog, értsek rajta, amit akarok.

A választásokra terelődik a

EZÓ.

— Mit gondol, a fiatal szavazók jelentősen befolyásolták az eredményt?

— Nem tudom. De azt hiszem, igen.

Másik milánói beszélgető- társam — egyetemista, szintén most szavazott először — megerősíti, de rögtön hozzá is teszi:

— Nemcsak a fiatalokról van szó. Csak meg kell nézni a statisztikát — le cifre non lasciano dubbie — a számok nem hagynak kétséget. A fiatalok változást akarnak, ez természetes. De velük együtt változást akarnak azok is, akiknek elegük van a harmincéves kereszténydemokrata uralomból. De lehet-e másként? A kormány arra hivatkozott, hogy megfékezte az inflációt. Ez úgy igaz, hogy valamit fékezett rajta, de megállítani nem tudta. Az igaz, hogy valamennyire emelték a munkanélküli-segélyeket, de a munkanélküliséget nem tudták felszámolni. S egyébként is: mit jelent a munkanélküli-segély? Ügy tudom, havi 40 milliárd líra körüli összeget fizetnek ki, ezzel azonban magát a munkanélküliséget nem lehet leküzdeni, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az olasz üzemek termelőkapacitását csak részben használják ki.

Az érdekek találkoznak. Pasquale Rossi, aki elégedett havi 250 000 lírás — tegyük hozzá, viszonylag magas — jövedelmével és a pálya kezdetén álló egyetemista, élete első szavazásán egyaránt a kommunistákra adta le szavazatát. .

— Itália választott, s íme, ez volt a válasza. Az ország változást akar — összegezi véleményét egyetemista beszélgető- társam.

Csányi László

Tv-napló

Kakuk

Jó hatvan évvel ezelőtt jelent meg Tersánszky egyik novellája mellékszereplőjeként Kakuk Marci különös -figurája, s azt már maga Tersánszky meséli el, hogy midőn főszereplővé akarta előléptetni, Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője, elkomorult. Amikor a háború után az első Kakuk- könyv megjelent, az eset megismétlődött, most a folytatástól óvták a szerzőt, aki azonban igaza tudatában egymás után írta kedvenc hősének újabb történetét, míg végül 1942-ben megjelent a teljes sorozat, s ezzel tulajdonképpen új műfaj született a magyar irodalomban. A pika- reszk regénynek, mely a XVI. században élte fénykorát, nem volt 'előzménye. s legfeljebb a Magyar Simplicissimust számíthatjuk ide, amely ha nem is jobb világirodalmi előképénél, Grimmelshausen Simpli- cissimusánál, számunkra any- nyiból jelentősebb, hogy pontos leírásai, korrajza szinte forrás értékűvé teszik,

A Kakuk Marci ebbe a vonalba tartozik, anélkül, hogy tudatos követője akarna lenni. Mert ez a kedves csavargó nem a bűnözők világából való. ezt még kétes barátjáról Somáról sem lehet elmondani, mindketten a társadalom perifériáján élnek, kívül a polgári renden, ám épp a polgári

Július 10—23s

IX. moszkvai filmfesztivál

A IX. moszkvai nemzetközi filmfesztivál szervező bizottsága közölte, hogy a fesztiválon — melyre egyébként július 10-e és 23-a között kerül sor — retrospektív filmvetítés is lesz. A fasizmus elleni harcnak szentelt filmeket láthat majd a közönség; ezekből széles körű vitát is rendeznek. A világ haladó filmművészete így járul hozzá a hitleri fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulójának méltó megünnepléséhez.

A statisztikák tanúbizonysága szerint a világon évente százhúsznál is több különféle filmfórumot szerveznek. A moszkvai filmfesztivál ezek között egyike a legrangosabbaknak. A VIII. moszkvai filmfesztiválon több mint 500 játék-, dokumentum- és ifjúsági filmet mutattak be. Nyolcvanhat országból több

Pásstor Ferenc:

Fiúk a Leshegyen

— TAVASZ ’>

Ä Leshegy megmozdult. Eltűntek fehér foltjai. A március rózsaszínűre változott. Már sorakoztak a szőlőkarók, vége a nagy lusta, téli kuszaságnak. Metszik a szőlőt, közben meg-megnyitnak egy hordót, mert illik megízlelni. vajon a mihaszna, garázda tél hagyott-e maga után valami jót is. Hagyott bizony. Szilajság van már a borban, vérpezsdítő tűz költözött bele. amíg fehér bunda alatt aludtak a borházak.

Vízzel, hólével telnek meg a kádak, a vizesárkok. A taligaút olyan sáros, olyan ká- tyús, hogy csak kevéske terhet rakhatnak a télen meghizlalt öszvérekre. Pattognak már a fűzfák rügyei, nyitnak rajta a bolyhos barkák. A legények kalapja mellett hóvirágok fehérlenek, zsenge kis ibolyafejek kandikálnak ki az avar alatt. Az asszonyok pedig a könnyebbik kendővel takarják vállukat, mellüket. színesebb fejkendőt kötnek. így kacérkodnak az érkező tavasszal.

Csattognak a metszőollók, kopognak a sze- kercék. kalapácsok. így van ez minden tavasszal. Amit a tékozló tél gorombán összetör, azt ilyenkor újjáteremtik. Kicserélnek egy szolgafát, egy korhadt mestergerendát, egy szúette küszöböt, egy-egy megtépett lécet a zsalugáteres ablakon.

Akad munka ilyenkor az asszonyoknak is. Friss mésszel. rikító kék festékkel újra pin- gálják a borház falát. Hadd lássák az erre té- vedők. hogy takaros asszony van a háznál, nem ül ölbe tett kézzel. A gyerekek száját is be lehet fogni. A poros aszúfürtöket ilyenkor szedegetik le a gerendáról. Az apróságok elmajszolják. elnyammognak rajta. Egy-egy szakajtóra valp dió, mandula, mogyoró is ke- rülközik a sutyoriban. Hogy mi ez a sutyori? Én csak akkor tudtam meg. amikor, benne ültem és hallgattam a mesét, a jó ízű adomákat, a vaskos tréfákat. A sutyori olyan szobaféle. olyan betyártanyaféle férfimenedék. Illendő, hogy legyen benne egy valamirevaló nyoszo- lya. de a legfőbb bútordarab a nagy asz- — 40 —

mint ezer vendég gyűlt össze a szovjet fővárosban. A fesztivál bemutatótermeiben különböző műfajú és eltérő alkotói szemléletet tükröző filmeket vetítettek, de mindegyik hitet tett az ember, s az emberi személyiség ama joga mellett, hogy szabad és boldog legyen. Egyetlen olyan filmet sem mutattak be, amely a profit és az erőszak kultuszát hirdette volna.

_________ i

r

end az, ami folyton érezteti velük hatalmát és hatalmaskodását. Az évtizedek folytán valóságos jelkép lett a szere- tetre méltó csavargó, aki legalább a maga számára próbálja megvalósítani a szabadságot.

A regénysorozat nagy utat tett meg. 1941-ben jelent meg az utolsó Kakuk-történet, a következő évben kiadták két testes kötetben a teljes sorozatot, 1963-ban pedig megpróbálta színpadon is tovább élni életét. ,

A sok apró epizód elvesztette elevenségét a színpadon, s amikor filmre került, ugyan- ez a veszély fenyegette. Pedig Révész György, aki filmre írta és rendezte, nem fukarkodott az ötletekkel, aa- eredmény mégis erősen vitatható, mert a filmbeli Kakulc Marci nagyon halvány mása az eredetinek. Hol a hiba? Harsányi Gábor sem aZ igazi! de a legnagyobb baj az. hogy az egymás mellé állított történetekből a legfontosabb hiányzik. Tersánszky elbeszélésének kedvessége, együttérzése és szeretete. Ami megmaradt: néhány kiragadott történet, de aki nem olvasta az eredetit, nagyon gyakran nem is tudott mit kezdeni vele. S ami a legnagyobb baj} nem érezte az eredeti kivételes légkörét, azt, ami valóban maradandóvá teszi Tersánszky regénysorozatát, i *

Mit láttunk még? Az aranyi rablók, nagyon sokadik folyi tatását, s hogy még nagyon sokadik lehessen, a szerzőnek végre sikerült úgy összegabalyítania a sovány esemény száz Iáit. hogy tökéletesen érdekte- lenné vált. Még néhány folyi tatás, s nem lesz kiváncsi senki arra. hogy. elfogják-e az aranyrablókat. Mert lehet, hogy az aranyrablók ilyenek, az azonban bizonyos, hogy egy jó tv-filmsorozat nem egészen ilyen.

tál. s körülötte nyolc-tíz szék. Egy tisztességes sutyoriban feltétlen lehet találni egy jó darab füstölt szalonnát, tavalyi sódart. néhány fej vöröshagymát, nyitott bicsakot. s megannyi poharat, lopót, csatos üveget, kukorica- csutkát — dugó helyett — és legalább egy árva • citerát. Mondják az itteniek, hogy a sutyori, az attól sutyori. hogy a jóbarátok, cimborák itt jönnek össze a másnapra nem használható napokon, aztán sutyorognak, kibeszélik magukból az örömöt, a bánatot, megitatják a barátokkal azt a bort. amit másra már nem lehet használni. A sutyori amolyan politikai fórum, ez a leshegyi parlament.

A sutyori arra is jó, hogy az ember idemenekítse a múltját. Ezekben a kicsi zugolyokban található a legtöbb száz meg kétszáz esztendős kakukkos óra. faragott almárium, szúette tulipános láda, egy-egy legendás hírű vadkan agyara, no meg a dédapa díszes, szépen megrajzolt díszoklevele arról, hogy ezernyolcszáz valahány környékén legjobb borát ebben a borházban érlelték. Mindben van ilyen legalább egy. Mindnek gazdája úgy tartja számon, hogy nála terem a borok királya.

A Leshegynek ezer legendája van. s ezek nemcsak ránk maradtak, hanem születnek is a szemünk láttára. Még az ősszel, szabadnapon. félrehúzódtam az őrs mögött, a cserjés szélén. Lefeküdtem a napra tanulni. Nem messze tőlem asszonyok, lányok dolgoztak. Maróti Zoltán főerdész dirigálta őket. Két újonc arra sündörgött a nők felé. Leültek mellettük, beszélgettek. Nagyokat nevettek, hangoskodtak, élcelődtek.

Egyszer aztán ezt hallom ki a szóváltásból:

— Nagy fiskális maga kiskatona — mondja az egyik asszony. — Ha nem hisz nekem, kérdezze meg a Pusztait, azt az öreg katonát, a maguk tizedesét.

Jött is a katona. Suhajda.' Istenverése ez az ember. Ennek mindig másként áll az esze. mint kellene. Fűt mond, de fát gondol. Elém- áll. nagy mesét kerít a dologhoz.

— Arról van szó. hogy az itteni nép. hogy úgy mondjam, egy kissé elmaradott a babonák, mendemondák tekintetében. Némi természettudományos okítás végett kellene valami szolid szervezkedést kezdeményezni. Mert a minap azt hallom az egyik tiszteletre méltó

— 41 —

falusi asszony szájából, hogy holmi lidérc kísértetekről beszélnek, akik ebben a közigazgatási térségben alávaló emberrablási kísérletet hajtottak végre. De azt sem átallják, hogy ebbe a boszorkányügybe belekombinálják az őrs személyi állományának jobbik felét. Nevezetesen az ön becses neve került szőnyegre. .ií»

Mondom neki:

— Idefigyelj, Suhajda. Lényegében véve

igazat méltóztatsz locsogni, csak annyira nagy feneket kerítesz neki, mint ide Lacháza. Az a * lidérc kísértet ügy csaknem hiteles. Érde- kel? ^ „

— Tehát. Él Leshegyen egy tiszteletre méltó csiszár, Varga Nagy Dénes. Nagyon rendes ember, de minden holdtöltekor rájön a rossz és teleszívja magát nohaborral, mint a pióca. Beszívott állapotban pedig önveszélyes helyzetekbe sodródik. Azon a bizonyos napon például elhatározta, hogy termésköveket ás elő a földből és abból épít a borházhoz lépcsőt. Dolgozott Dénes,- benne meg á noha. Fázott, hát tüzet rakott a kőrakás mögött. A tűz ellobbant, a kőrakás növekedett, Dénes erejét megfeszítve hordta össze. Vastag bőrkötény volt rajta, itt ilyenben dolgoznak a férfiak. Az egyik dobása kissé rövidre sikerült, a noha súlya alatt is megrogyott a térde,. így aztán a kő nem a helyére, banem kissé közelebb esett le, a bőrkötény végét leszorította a többi kőhöz. Varga Nagy Dénes lepányvázta magát, mint valami makrancos csikó. Rángatta magát, feszítette volna a testét, hogy megszabáduljon terhétől. Igen ám, a dobás olyan szerencsés volt, hogy roggyant térddel, súlypontját elveszítve, nem tudott erőt kifejteni, a kő meg nagy volt és makacs. A rángatással csak annyira jutott, hogy a rakás másik oldalán feléledt a tűz, szikrázni kezdtek a zsarátnokok, lilás fények lobbantak elő a hamu közül. Mindennek a fészkét Dénes nem láthatta, mert a tűzrakást eltakarták a kövek, emlékezőképességét - pedig a noha homályosította el. Ekkor robbant fel benne a félsztöltet. Üvöltözött, jajongott, mintha eszét vesztette volna. Szinte önkívületbe esett a félelemtől.

(Folytatjuk)

— 42 —