Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-04 / 155. szám
Ax olvasó hangja Hasznos Miiivalók oépjármHvezetőlinek A gépjárművezető öltözködése Öltözködésünk akkor célszerű, ha óvjuk testünk hőmérsékletét, nem akadályozza mozgásunkat, biztosítja a bőrfelület lélegzését és párolgását. Ma már a vezetőfülkék többsége télen fűtött, inkább nyáron a hűtés, a szellőztetés ártalmai okoznak gondot. Hidegben öltözködésünk mindig réteges legyen. Fehérneműnk 2—2 naponkénti, de inkább naponta cserélt tiszta alsóból nadrág, atlétatrikó, télen ujjas trikó) álljon. Erre kerülhet a nem túl szorosan feszülő szolgálati vagy munkaruha és az időjáráshoz igazodva könnyen le- és felvehető 1 vagy 2 pulóver. Ha hideg időben a gépjárműből kiszállunk, akkor kell felvennünk a szolgálati köpenyt vagy melegebb öltözéket. Nyári melegben a rövid_ ujjú fehér vászon-, pamut-, de semmiképpen nem nyloning és könnyű, bő vászonpantalló a célszerű, ami a bőrfelület szellőzését biztosítja. Még egy szót a gyakori fehérneműváltás igényéről. Ez Elsősorban nem az illem miatt, hanem elsőrendű egészségi szabályként fontos. Nehéz munkánk télen-nyáron erős verejtékkel jár. A verejték á bőrfelület lélegző pólusait eltömíti, ha ezt a fehérnemű több napi veselet után nem szívja magába. Csupán a tiszta fehérnemű, a mosakodás, fürdés együttesen képesek a bőr lélegzését és ezzel az egész szervezet jó erőnléti állapotát biztosítani. Cipőnknél alapvető követelmény, hogy ne szorítson, ne fűzzük szorosra. Talpa ne legyen túl vastag, hogy a pedálkezelést ne akadályozza. Melegben legjobb a levegős szandál. öltözködésnél ügyeljünk arra, hogy a nadrágszíj, öv sose szoruljon erősen. Az ülésből’leszállva meghúzhatjuk. Vállbán, hónaljban, mellben se feszüljön a ruha szorosan. Ülőmunkánk sajnos úgyis fékezi a vérkeringést, izmaink többségükben tartós munkát fejtenek ki, gondoskodnunk kell a vérkeringés segítéséről. Sokan használnak kesztyűt a vezetésnél. Jó, mert javítja a kormányfogást, arra azonban vigyáznunk kell, hogy a kesztyű se szoruljon, legyenek rajta szellőzőnyílások, hogy ne izzadjon benne a kéz, mert az allergiás kiütéseket okozhat. Vezetés közben nem ajánljuk a sapka vagy kalap viselését, enélkül jobban szellőzik a fejbőr, kedvezőbb a vérkeringés. Ha kiszállunk, télen megfázás ellen meleg sapkával, nyáron fehér vászonsapkával ajánlatos védeni magunkat. Vezetés közben öltözködésünk általános alapelve legyen, hogy ne érezzük magunkat túl melegen és ne fázzunk, mert egész szervezetünk legjobb teljesítményére a folyamatos átlaghőmérséklet mellett képes. Ehhez kell számára az öltözködéssel segítséget adnunk. AZ ÖLTÖZKÖDÉSSEL KAPCSOLATOS TANÁCSAINK 1. Ügy öltözködjünk, hogy ruházatunk sehol ne szorítson. Kellő bőségével biztosítsuk a jó vérkeringést, a bőr lélegzését, akadálytalan mozgásainkat. 2. Hideggel szemben réteges öltözködéssel védekezzünk. Az egyes ruhaneműek (ingek, pulóverek) le- vagy felvételével testünk számára kellemes középhőmérsékletet adjunk. 3. A ruházat tisztasága, a rendszeres fehémeműváltás ne csupán a jó ízlés jele legyen, ezzel is óvjuk szervezetünk egészségét. A SZABAD IDŐ KIHASZNÁLÁSA A szabad idő eltöltésének alapelve a hivatásos gépjárművezető számára két alapkövetelményben fogalmazható meg: 1. Mindig teremtsünk időt a bőséges alvásszükséglet kielégítésére, mert elsődlegesen ez biztosítja a szervezet erőforrásait. 2. Gondoskodjunk testünk számára aktív mozgásról. Szervezetünk vérkeringését károsan befolyásoló foglalkozási ártalmakat szabad időben ellensúlyozni, javítani kell. Természetesen a szabad idő eltöltését ki-ki önmaga választja meg, de mindig a fenti két ajánlás jegyében. Ha ezt betartjuk, hasznos és kellemes lehet minden kereső foglalkozás, de ne a mértéktelen szerzési vágy érdekében, hanem csak addig, amíg nem fáraszt túl, és időt hagy a pihenésre. Ajánljuk a gépjárművezetőknek a sportolást, különösen a természetjárást, az úszást, evezést, asztaliteniszt, hiszen kötetlen, könnyű mozgásokra alig van lehetősége szervezetünknek a volán mellett. Kellemes, hasznos időtöltés a barkácsolás, a horgászás, a méhészkedés, de hátrányuk a kevés mozgás. A hivatásos gépjárművezetőnek pedig ez a legfontosabb. Rossz időjárás esetén a szórakozás jegyében 1—2 óra kártyajáték is kellemes lehet, de gondoskodjunk előtte vagy utána a testmozgásról, sétáról és az alapos alvásról. Szabad időnk egy-két félóráját fordítsuk szellemi táplálékra, jó könyvekre, folyóiratokra, közlekedési ismeretek (szakmai továbbképzéshez szükséges kiadványok) olvasgatására, egy-egy jó film, vagy színdarab megnézésére. Tágul ezekkel látókörünk, gyarapodnak ismereteink, erősödik magatartásunk, viselkedésünk kulturáltsága, gazdagodik életérzésünk, ami szintén növeli energiaforrásainkat. (KBT) Mikor lesz tíz Dunaföldváron ? Június 27-én jelent meg a Tolna megyei Népújságban Szepesi László Csőtörés című cikke, melyben a vízellátás problémáiról írt. Ehhez csatlakozva most tanácsot szeretnék kérni önöktől, hogy kihez forduljunk segítségért, ki szabadítana meg bennünket a cikkben is említett gonosz démon átkától a dunaföldvári csőtörés okozta bosszúságtól, a vízhiánytól. Június 3-án reggel történt az a bizonyos omlás, ami után azonnal lécekkel körülkerítették az épületet — egy utcát is lezárva — s két éjjel őriztették is a helyet. Majd egy postás figyelmeztetésére, hogy az iskolából kitóduló gyerekek a korláton átbújva csodálják a tátongó lyukat, nádpadlóval vették körül a házat. Mondanom sem kell, hogy ez sem akadály a kíváncsibb termé- szetűeknek. A tulajdonosok felszólítást kaptak a ház lebontására. Most folyik a pereskedés, de víz azóta sincs a környék öt lakóházában, ahol közel harmincán, köztük idős, beteg emberek és gyerekek is élnek. Ugyanígy nincs víz a postán sem, s az ottani házmester, egy egyedülálló asszony, trombózisra hajlamos lábával cipeli a saját és a posta dolgozói részére szükséges vízmennyiséget. A ház veszélyt okozó részét az első napokban le kellett volna bontani, s ezt követően el kellett volna hárítani a sokunkat érintő vízhiány okát, s azután dönteni a ház másik részének sorsáról, amit nem régen újított fel drága pénzen tulajdonosa. Ezután lehetett volna tanakodni az omlás okáról, a felelősségről. Megemlítem, hogy a posta udvarán már kétszer történt hasonló eset. Egyébként elképzelhető, hogy a tűzcsapból napokig csordogáló víz talált utat a talajba, mikor az útszegélyt képező betont locsolták néhány nappal harmadika előtt. Most kérdezem mi mit tegyünk? Fogjunk össze, romboljuk le a házat és ássuk ki a vezetéket? Mert nekünk fontos, hogy legyen víz. Vagy lenne más megoldás? Eddig ugyanis a következők történtek. A Postaigazgatóság kérésére június 19-én a tanácselnök utasítást adott az épület aládúcolására a költségvetési üzemnek, de azok a munkát nem voltak hajlandók elvégezni. Hat nappal később mégis megtámogatták a házat'. Június 28-án meghozták a csöveket, de azóta nem történt semmi. Nem tudjuk, mikor lesz vizünk. A hetek óta vízhiánybarf szenvedők nevében: Bihary Jenőné Dunaföldvár, Kossuth utca 15. Folytatják a műemlék épületek felújítását Kőszegen A műemlék és műemlék jellegű épületekben gazdag Kőszegen folytatják a lakóházak és műemlék épületek felújítását. Erre a célra a negyedik ötéves tervidőszakában mintegy nyolcvan- millió forintot fordítanak. A híres Lábashóz után rendbehozták a Chernél utca 5. számú műemlék házat, a Jurisich téren az úgynevezett sgraffitos házat, s befejeződtek a Kelcz és Gyöngyös utcai, valamint az Árpád téri felújítási munkák. A Köztársaság téren hozzáláttak több műemlék jellegű épület felújításához. Pásxior Ferenc t Fiúk a Leshegyen — Lesz tibelőletek valaha férfi, nyomorultak! — köpött eléjük Takács. — Nagy mellénnyel elhatároztátok, hogy olajra léptek, most pedig, amikor majd megkérdezik tőletek, mégis hogyan gondoltátok az egészet, akkor inkább lőjünk agyon, inkább süllyedjetek a föld alá, minthogy odaállnátok őszintén, hogy tessék, itt vagyunk, vállaljuk a balhét, verj ének a pofánkra, amiért disznók és hülyék voltunk. Nem öcsi, nem lesz belőletek hősi halott. Drágább vadakra, nemesebbekre tartogatjuk mi a lőszert. Szépen odaáll tok majd apuka elé és kaptok akkora frászt, hogy nagy-nagy zümm-zümm lesz a víztartályban. Tulajdonképpen nem veszem zokon Takács Lajostól, hogy akkora szája van, hogy ennyire elindult a fejében a vezérhangya. Ez a fiú nemcsak a száját jártatja. Alig múlt tizenöt éves, már ejtőernyőzött. Csak azért hagyta abba ezt a veszélyes, férfias sportot, mert az édesanyja nagyon féltette, aggódott érte. Az ő kedvéért lemondott róla. Egyszer késve érkezett kimenőről. Az őrnagy elvtárs behívatta. — Mondja, Takács elvtárs, már maga is feliratkozik a díszpéldányok közé? Nem szoktuk meg, hogy Takács Lajos fegyelmezetlen- kedik. Ez nem illik magához. Miért késett? — Őrnagy elvtárs, jelentem, semmi különös nem volt. Megállt az órám, elbámultam, elkalkuláltam magam. Tessék megfenyíteni, rászolgáltam. — Nem fenyítem meg. Elhiszem, hogy így volt, elengedem a fenyítést, mert egyenesen, gerincesen viselkedett. Elmehet, végeztem! Vagy három nap múlva hívatott a parancsnok. — Mondja csak, Pusztai tizedes, barátja magának Takács? — Igen, a barátom, nagyon szeretem, nagyon derék és egyenes embernek tartom. — Takács hazudott nekem. Azt mondta, azért késett el a kimenőről, mert megállt az órája, mert elbámult. Én pedig egészen vé— 31 — letlenül megtudtam, hogy egy öregasszonynak két kocsi tűzifát hordott fel a második emeletre... — ...és elfogadott érte pénzt? — kérdeztem megütközve, mert nagyon csalódtam volna Takácsban. — Nem, nem fogadott el semmit. Az egészet úgy tudtam meg, hogy lenn voltam a városban, sorba álltam a patikában. Megszólított egy idős asszony. Azt kérdezte tőlem, én vagyok-e a hegyi katonák parancsnoka. Mondtam, hogy igen. Erre az öregasszony elkezdett hálálkodni, hogy áldjon meg engem az isten, amiért ilyen derék katonákat nevelek. Bevallom, jólesett, de azért megmondhatta volna ezt Takács is. Fellélegeztem. Nem mondtam, de Takácsnak adtam igazat. Azóta sem esett erről szó, nem is mondom neki soha. De erre a nagy hangú, kemény beszédű, szókimondó fiúra ez a jellemző. Restelli magát, ha azon kapják, hogy valami jót tett, valamivel többet, mint a szabályok szerint kellett volna. Szinte látom magam előtt ezt a melákot. Futott a nagy kosárral az emeletre, hogy még a szeme is kidülledt, közben mondta a magáét: néni, nincs magának fia? Van! A fene egye meg a léhűtő fejét. Az jó volt, hogy az anyja körültáncolta, a piszokját neki, de segíteni, a fát felhordani, azt nem. Azzal kínlódjon a szerencsétlen öreg mama. Jó valagba kellene rúgni az ilyen gyereket... Ne féljen mami- kám, felhordom én még a gesztenyefát is, az istenit neki. A fiának meg mondja meg, hogy sül jön le a bőr a képéről. Ilyen ez a Takács. De az biztos, hogy a pokolba is elküldhetnének. Vele oda is elmennék. Kiérünk az útkaparóházhoz. Ennek is csak a neve maradt meg, a lakói a csuda tudja hová lettek. Üres, széljárta falak maradtak. Az ablakok tokostól elenyésztek már. Régen, akkurátusán építhették, mert mésszel kötötték meg a köveket, nem holmi homokos, híg malterrel. Ez a romház talán még akkor is áll, amikor az építkezéseken híre-hamva sem lesz már a kőnek, mésznek. homoknak. Addigra talán mindent szintetikus anyagból készítenek. A jó öreg Gaz ott dohog, köhög a fal tövében. A fiúk biztosan behúzódtak a fa— 32 — lak közé, hogy legalább a szél ne cibálja őket. Az őrnagy elvtárs is bizonyosan ott van közöttük, s mosolyogva hallgatja, hogyan évűdnek, hogyan ugratják egymást. Ilyenkor ő a legjobb közönség. Nagyokat, egészségeseket tud nevetni. Örömét leli a fiúkban, szeret közöttük lenni. Mindig csodálom, hogyan lehet bennünket annyi ideig kibírni. Mert engem elszível két esztendeig, meg egy kicsit. Aztán jönnek újabbak, mindig olyanok, mindig ugyanazokkal a nyűgökkel, ö marad, kibír, sőt még szeret is minket. Mert ha nem szeretne, nem pazarolna ránk több időt, mint a családjára, a saját gyerekére, a feleségére, a kedvtelésére. Hamar észrevesznek bennünket. Sátán elárul. Érzi a többiek szagát. Érzi, hogy otthoni szimat kevereg a légben, előre tudja a betyár, hogy nemsokára jóságosán megcibálják, megnyomorgatják, ölelgetik, dicsérgetik, mint valami szép lányt. Biztosan előre hallja, hogy okosnak, ügyesnek nevezik majd a katonák. De közel tud kerülni egy kutya az emberekhez, ennyire megérti a nyelvünket, érzelmeinket, s hogyan tud osztozni velünk a kemény feladatok végrehajtásában is. Mind előjönnek a romházból. Elöl a pa- racsnok, mögötte egy kis csoport. Amint megpillantanak bennünket, leeresztik a fegyvereiket. Látják, hogy ezeknek a fiúknak a bugylibicska is olyan félelmetes most, mintha hóhérbárdot lóbálnának a fejük felett. Jelentek, ahogyan az előírás szerint illik. Az őrnagy elvtárs nagyon lehangolt. Szomorúság, bosszúság ül ilyenkor az arcára. Tudom, hogy legszívesebben ő is képen törölné ezt a két sihedert. Szívesebben találkozott volna megrögzött gonosztevőkkel. — Kapaszkodjatok fel gyerekeim, int a kocsi felé. — Húzódjatok be, errefelé naevon hidegek a reggelek. Majd benn beszélgetünk. Csak ketten voltatok? Társaitok nincsenek, nem var tőletek valaki értesítést? — Nem volt más. Csak ketten —, siet a válasszal az egyik. (Folytatjuk) — 33 —
