Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

Ax olvasó hangja Hasznos Miiivalók oépjármHvezetőlinek A gépjárművezető öltözködése Öltözködésünk akkor cél­szerű, ha óvjuk testünk hő­mérsékletét, nem akadályoz­za mozgásunkat, biztosítja a bőrfelület lélegzését és párol­gását. Ma már a vezetőfülkék többsége télen fűtött, inkább nyáron a hűtés, a szellőzte­tés ártalmai okoznak gondot. Hidegben öltözködésünk mindig réteges legyen. Fehér­neműnk 2—2 naponkénti, de inkább naponta cserélt tiszta alsóból nadrág, atlétatrikó, télen ujjas trikó) álljon. Er­re kerülhet a nem túl szoro­san feszülő szolgálati vagy munkaruha és az időjáráshoz igazodva könnyen le- és fel­vehető 1 vagy 2 pulóver. Ha hideg időben a gépjárműből kiszállunk, akkor kell felven­nünk a szolgálati köpenyt vagy melegebb öltözéket. Nyári melegben a rövid_ ujjú fehér vászon-, pamut-, de semmiképpen nem nylon­ing és könnyű, bő vászonpan­talló a célszerű, ami a bőr­felület szellőzését biztosítja. Még egy szót a gyakori fe­hérneműváltás igényéről. Ez Elsősorban nem az illem miatt, hanem elsőrendű egészségi szabályként fontos. Nehéz munkánk télen-nyáron erős verejtékkel jár. A verejték á bőrfelület lélegző pólusait eltömíti, ha ezt a fehérnemű több napi veselet után nem szívja magába. Csupán a tiszta fehérnemű, a mosako­dás, fürdés együttesen képe­sek a bőr lélegzését és ez­zel az egész szervezet jó erőnléti állapotát biztosítani. Cipőnknél alapvető követel­mény, hogy ne szorítson, ne fűzzük szorosra. Talpa ne le­gyen túl vastag, hogy a pedál­kezelést ne akadályozza. Me­legben legjobb a levegős szandál. öltözködésnél ügyeljünk ar­ra, hogy a nadrágszíj, öv so­se szoruljon erősen. Az ülés­ből’leszállva meghúzhatjuk. Vállbán, hónaljban, mellben se feszüljön a ruha szorosan. Ülőmunkánk sajnos úgyis fékezi a vérkeringést, izmaink többségükben tartós munkát fejtenek ki, gondoskodnunk kell a vérkeringés segítéséről. Sokan használnak kesztyűt a vezetésnél. Jó, mert javítja a kormányfogást, arra azon­ban vigyáznunk kell, hogy a kesztyű se szoruljon, le­gyenek rajta szellőzőnyílá­sok, hogy ne izzadjon benne a kéz, mert az allergiás kiüté­seket okozhat. Vezetés közben nem ajánljuk a sapka vagy kalap viselését, enélkül job­ban szellőzik a fejbőr, ked­vezőbb a vérkeringés. Ha ki­szállunk, télen megfázás el­len meleg sapkával, nyáron fehér vászonsapkával ajánla­tos védeni magunkat. Vezetés közben öltözködé­sünk általános alapelve le­gyen, hogy ne érezzük ma­gunkat túl melegen és ne fázzunk, mert egész szerveze­tünk legjobb teljesítményére a folyamatos átlaghőmérsék­let mellett képes. Ehhez kell számára az öltözködéssel se­gítséget adnunk. AZ ÖLTÖZKÖDÉSSEL KAPCSOLATOS TANÁCSAINK 1. Ügy öltözködjünk, hogy ruházatunk sehol ne szorít­son. Kellő bőségével biztosít­suk a jó vérkeringést, a bőr lélegzését, akadálytalan moz­gásainkat. 2. Hideggel szemben réteges öltözködéssel védekezzünk. Az egyes ruhaneműek (ingek, pu­lóverek) le- vagy felvételével testünk számára kellemes kö­zéphőmérsékletet adjunk. 3. A ruházat tisztasága, a rendszeres fehémeműváltás ne csupán a jó ízlés jele legyen, ezzel is óvjuk szervezetünk egészségét. A SZABAD IDŐ KIHASZNÁLÁSA A szabad idő eltöltésének alapelve a hivatásos gépjár­művezető számára két alap­követelményben fogalmazható meg: 1. Mindig teremtsünk időt a bőséges alvásszükséglet ki­elégítésére, mert elsődlegesen ez biztosítja a szervezet erő­forrásait. 2. Gondoskodjunk testünk számára aktív mozgásról. Szervezetünk vérkeringését károsan befolyásoló foglalko­zási ártalmakat szabad idő­ben ellensúlyozni, javítani kell. Természetesen a szabad idő eltöltését ki-ki önmaga vá­lasztja meg, de mindig a fen­ti két ajánlás jegyében. Ha ezt betartjuk, hasznos és kel­lemes lehet minden kereső foglalkozás, de ne a mérték­telen szerzési vágy érdeké­ben, hanem csak addig, amíg nem fáraszt túl, és időt hagy a pihenésre. Ajánljuk a gépjárműveze­tőknek a sportolást, különö­sen a természetjárást, az úszást, evezést, asztaliteniszt, hiszen kötetlen, könnyű moz­gásokra alig van lehetősége szervezetünknek a volán mel­lett. Kellemes, hasznos idő­töltés a barkácsolás, a horgá­szás, a méhészkedés, de hát­rányuk a kevés mozgás. A hi­vatásos gépjárművezetőnek pedig ez a legfontosabb. Rossz időjárás esetén a szóra­kozás jegyében 1—2 óra kár­tyajáték is kellemes lehet, de gondoskodjunk előtte vagy utána a testmozgásról, sétá­ról és az alapos alvásról. Szabad időnk egy-két fél­óráját fordítsuk szellemi táp­lálékra, jó könyvekre, folyó­iratokra, közlekedési ismere­tek (szakmai továbbképzés­hez szükséges kiadványok) ol­vasgatására, egy-egy jó film, vagy színdarab megnézésére. Tágul ezekkel látókörünk, gyarapodnak ismereteink, erő­södik magatartásunk, viselke­désünk kulturáltsága, gazda­godik életérzésünk, ami szin­tén növeli energiaforrásain­kat. (KBT) Mikor lesz tíz Dunaföldváron ? Június 27-én jelent meg a Tolna megyei Népújságban Szepesi László Csőtörés című cikke, melyben a vízellátás problémáiról írt. Ehhez csat­lakozva most tanácsot szeret­nék kérni önöktől, hogy kihez forduljunk segítségért, ki sza­badítana meg bennünket a cikkben is említett gonosz dé­mon átkától a dunaföldvári csőtörés okozta bosszúságtól, a vízhiánytól. Június 3-án reggel történt az a bizonyos omlás, ami után azonnal lécekkel körülkerítet­ték az épületet — egy utcát is lezárva — s két éjjel őriztet­ték is a helyet. Majd egy pos­tás figyelmeztetésére, hogy az iskolából kitóduló gyerekek a korláton átbújva csodálják a tátongó lyukat, nádpadlóval vették körül a házat. Monda­nom sem kell, hogy ez sem akadály a kíváncsibb termé- szetűeknek. A tulajdonosok felszólítást kaptak a ház lebontására. Most folyik a pereskedés, de víz azóta sincs a környék öt lakóházában, ahol közel har­mincán, köztük idős, beteg emberek és gyerekek is élnek. Ugyanígy nincs víz a postán sem, s az ottani házmester, egy egyedülálló asszony, trom­bózisra hajlamos lábával cipe­li a saját és a posta dolgozói részére szükséges vízmennyi­séget. A ház veszélyt okozó részét az első napokban le kellett volna bontani, s ezt követően el kellett volna hárítani a sokunkat érintő vízhiány okát, s azután dönteni a ház másik részének sorsáról, amit nem régen újított fel drága pénzen tulajdonosa. Ezután lehetett volna tanakodni az omlás oká­ról, a felelősségről. Megemlí­tem, hogy a posta udvarán már kétszer történt hasonló eset. Egyébként elképzelhető, hogy a tűzcsapból napokig csordogáló víz talált utat a ta­lajba, mikor az útszegélyt ké­pező betont locsolták néhány nappal harmadika előtt. Most kérdezem mi mit te­gyünk? Fogjunk össze, rom­boljuk le a házat és ássuk ki a vezetéket? Mert nekünk fon­tos, hogy legyen víz. Vagy lenne más megoldás? Eddig ugyanis a következők történ­tek. A Postaigazgatóság kéré­sére június 19-én a tanács­elnök utasítást adott az épület aládúcolására a költségvetési üzemnek, de azok a munkát nem voltak hajlandók elvé­gezni. Hat nappal később még­is megtámogatták a házat'. Jú­nius 28-án meghozták a csö­veket, de azóta nem történt semmi. Nem tudjuk, mikor lesz vizünk. A hetek óta vízhiánybarf szenvedők nevében: Bihary Jenőné Dunaföldvár, Kossuth utca 15. Folytatják a műemlék épületek felújítását Kőszegen A műemlék és műemlék jellegű épületekben gazdag Kőszegen folytatják a lakóházak és mű­emlék épületek felújítását. Erre a célra a negyedik ötéves tervidő­szakában mintegy nyolcvan- millió forintot fordítanak. A hí­res Lábashóz után rendbehoz­ták a Chernél utca 5. számú műemlék házat, a Jurisich téren az úgynevezett sgraffitos házat, s befejeződtek a Kelcz és Gyön­gyös utcai, valamint az Árpád téri felújítási munkák. A Köztár­saság téren hozzáláttak több műemlék jellegű épület felújításá­hoz. Pásxior Ferenc t Fiúk a Leshegyen — Lesz tibelőletek valaha férfi, nyomorul­tak! — köpött eléjük Takács. — Nagy mel­lénnyel elhatároztátok, hogy olajra léptek, most pedig, amikor majd megkérdezik tőle­tek, mégis hogyan gondoltátok az egészet, akkor inkább lőjünk agyon, inkább süllyed­jetek a föld alá, minthogy odaállnátok őszin­tén, hogy tessék, itt vagyunk, vállaljuk a bal­hét, verj ének a pofánkra, amiért disznók és hülyék voltunk. Nem öcsi, nem lesz belőletek hősi halott. Drágább vadakra, nemesebbekre tartogatjuk mi a lőszert. Szépen odaáll tok majd apuka elé és kaptok akkora frászt, hogy nagy-nagy zümm-zümm lesz a víztartályban. Tulajdonképpen nem veszem zokon Takács Lajostól, hogy akkora szája van, hogy ennyire elindult a fejében a vezérhangya. Ez a fiú nemcsak a száját jártatja. Alig múlt tizenöt éves, már ejtőernyőzött. Csak azért hagyta abba ezt a veszélyes, férfias sportot, mert az édesanyja nagyon féltette, aggódott érte. Az ő kedvéért lemondott róla. Egyszer késve érkezett kimenőről. Az őrnagy elvtárs behívatta. — Mondja, Takács elvtárs, már maga is feliratkozik a díszpéldányok közé? Nem szok­tuk meg, hogy Takács Lajos fegyelmezetlen- kedik. Ez nem illik magához. Miért késett? — Őrnagy elvtárs, jelentem, semmi különös nem volt. Megállt az órám, elbámultam, el­kalkuláltam magam. Tessék megfenyíteni, rá­szolgáltam. — Nem fenyítem meg. Elhiszem, hogy így volt, elengedem a fenyítést, mert egyenesen, gerincesen viselkedett. Elmehet, végeztem! Vagy három nap múlva hívatott a parancs­nok. — Mondja csak, Pusztai tizedes, barátja magának Takács? — Igen, a barátom, nagyon szeretem, na­gyon derék és egyenes embernek tartom. — Takács hazudott nekem. Azt mondta, azért késett el a kimenőről, mert megállt az órája, mert elbámult. Én pedig egészen vé­— 31 — letlenül megtudtam, hogy egy öregasszonynak két kocsi tűzifát hordott fel a második eme­letre... — ...és elfogadott érte pénzt? — kérdeztem megütközve, mert nagyon csalódtam volna Takácsban. — Nem, nem fogadott el semmit. Az egé­szet úgy tudtam meg, hogy lenn voltam a városban, sorba álltam a patikában. Megszó­lított egy idős asszony. Azt kérdezte tőlem, én vagyok-e a hegyi katonák parancsnoka. Mondtam, hogy igen. Erre az öregasszony el­kezdett hálálkodni, hogy áldjon meg engem az isten, amiért ilyen derék katonákat neve­lek. Bevallom, jólesett, de azért megmond­hatta volna ezt Takács is. Fellélegeztem. Nem mondtam, de Takács­nak adtam igazat. Azóta sem esett erről szó, nem is mondom neki soha. De erre a nagy hangú, kemény beszédű, szókimondó fiúra ez a jellemző. Restelli magát, ha azon kapják, hogy valami jót tett, valamivel többet, mint a szabályok szerint kellett volna. Szinte lá­tom magam előtt ezt a melákot. Futott a nagy kosárral az emeletre, hogy még a sze­me is kidülledt, közben mondta a magáét: néni, nincs magának fia? Van! A fene egye meg a léhűtő fejét. Az jó volt, hogy az anyja körültáncolta, a piszokját neki, de segíteni, a fát felhordani, azt nem. Azzal kínlódjon a szerencsétlen öreg mama. Jó valagba kellene rúgni az ilyen gyereket... Ne féljen mami- kám, felhordom én még a gesztenyefát is, az istenit neki. A fiának meg mondja meg, hogy sül jön le a bőr a képéről. Ilyen ez a Takács. De az biztos, hogy a po­kolba is elküldhetnének. Vele oda is el­mennék. Kiérünk az útkaparóházhoz. Ennek is csak a neve maradt meg, a lakói a csuda tudja hová lettek. Üres, széljárta falak maradtak. Az ablakok tokostól elenyésztek már. Régen, akkurátusán építhették, mert mésszel kötöt­ték meg a köveket, nem holmi homokos, híg malterrel. Ez a romház talán még akkor is áll, amikor az építkezéseken híre-hamva sem lesz már a kőnek, mésznek. homoknak. Ad­digra talán mindent szintetikus anyagból ké­szítenek. A jó öreg Gaz ott dohog, köhög a fal tövében. A fiúk biztosan behúzódtak a fa­— 32 — lak közé, hogy legalább a szél ne cibálja őket. Az őrnagy elvtárs is bizonyosan ott van kö­zöttük, s mosolyogva hallgatja, hogyan évűd­nek, hogyan ugratják egymást. Ilyenkor ő a legjobb közönség. Nagyokat, egészségeseket tud nevetni. Örömét leli a fiúkban, szeret kö­zöttük lenni. Mindig csodálom, hogyan lehet bennünket annyi ideig kibírni. Mert engem elszível két esztendeig, meg egy kicsit. Aztán jönnek újabbak, mindig olyanok, mindig ugyanazokkal a nyűgökkel, ö marad, kibír, sőt még szeret is minket. Mert ha nem sze­retne, nem pazarolna ránk több időt, mint a családjára, a saját gyerekére, a feleségére, a kedvtelésére. Hamar észrevesznek bennünket. Sátán el­árul. Érzi a többiek szagát. Érzi, hogy otthoni szimat kevereg a légben, előre tudja a betyár, hogy nemsokára jóságosán megcibálják, meg­nyomorgatják, ölelgetik, dicsérgetik, mint va­lami szép lányt. Biztosan előre hallja, hogy okosnak, ügyesnek nevezik majd a katonák. De közel tud kerülni egy kutya az emberek­hez, ennyire megérti a nyelvünket, érzelmein­ket, s hogyan tud osztozni velünk a kemény feladatok végrehajtásában is. Mind előjönnek a romházból. Elöl a pa- racsnok, mögötte egy kis csoport. Amint meg­pillantanak bennünket, leeresztik a fegyve­reiket. Látják, hogy ezeknek a fiúknak a bugylibicska is olyan félelmetes most, mint­ha hóhérbárdot lóbálnának a fejük felett. Jelentek, ahogyan az előírás szerint illik. Az őrnagy elvtárs nagyon lehangolt. Szomo­rúság, bosszúság ül ilyenkor az arcára. Tu­dom, hogy legszívesebben ő is képen törölné ezt a két sihedert. Szívesebben találkozott volna megrögzött gonosztevőkkel. — Kapaszkodjatok fel gyerekeim, int a kocsi felé. — Húzódjatok be, errefelé naevon hidegek a reggelek. Majd benn beszélgetünk. Csak ketten voltatok? Társaitok nincsenek, nem var tőletek valaki értesítést? — Nem volt más. Csak ketten —, siet a válasszal az egyik. (Folytatjuk) — 33 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom