Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Baanos toÉivaiók gépiármvszetfek A megfelelő táplálkozás ">rr Több alkalommal szóvá tet­ték már olvasóink, hogy a gépjárművezetéssel kapcsola­tos megfigyelésekről, tanulsá­• gos esetekről közöljünk íráso­• kát. Megkezdjük sorozatunkat, ' először az emberi test ,,műkö­déséről” írtunk, majd később • más hasonló témákat dolgo­zunk fel. A táplálkozás módja élet­módunk egyik lényeges jel­lemzője. Káros, vagy kedvező hatást gyakorol a gépjármű- vezetés biztonságára, mert a szervezet fizikai és szellemi teljesítőképességét meghatá­rozza. A gépjárművezetők tud­ják, hogy a motor teljesítmé­nye függ az üzemanyagfajtá­tól, a gázadagolástól, a motor járása pedig a motorolaj mi­nőségétől, a motor hűtésének rendszerétől, stb: de nem gon­dolnak arra, hogy szervezetük­kel legalább ennyit kellene törődniük. Tudjuk, hogy a táplálkozás nagyrészt anyagi lehetősége­inktől, szolgálati munkánktól, hivatásbeli elfoglaltságunk Időbeosztásától függ. Mégis ki kell alakítanunk azokat az Irányelveket, melyek alapján szervezetünk nem válik túl- táplálttá, de mégis elegendő kalóriaértéket termel az iz­mok, idegek, az agy és az érzékszervek hibátlan műkö­déséhez. A szervezetnek a fehérjék, főleg a húsfélék, terjtermékek, tojás mellett kevés szénhidrát­ra, cukorra, lisztes anyagokra és számos vitaminra van szük­sége az erőnléti. állapot bizto­sításához. A legveszélyesebb az üres gyomorral való vezetés. Ta­pasztalataink szerint a hivatá­sos gépjárművezetők' Tétszá­mának közel fele nem gon­doskodik a megfelelő reggeli­ről, többnyire egy csésze üres teával vagy anélkül indulnak útnak. Az éhséget, ha a veze­tésre összpontosítva figyel­münket nem is érezzük, alat­tomosan kínozza szervezetün­ket, fokozza ingerlékenysé­günket. A gépjármű-balesetek közel 40 százaléka történik a vezetés első két órájában, nemcsak az alvás utáni las­súbb alkalmazkodóképesség, hanem döntően az üres gyo­mor miatt. Az üres gyomor másik káros hatása a rezgésártalommal szembeni fokozott érzékeny­ség. Mivel kitöltetlenül, üres zsákként rázkódik, túl sok vagy túl kevés gyomorsavat választ ki. A gépjármű moz­gásával járó rezgésártalom amúgy is terheli az idegrend­szert, az üres gyomor terhe­letlen rázkódása ezt az ártal­mat még tovább fokozza. Ez vezet később gyomorfekély­megbetegedésekhez. Országos adatok szerint a lakosság 2,2 százaléka szenved ilyen beteg­ségben, a hivatásos gépjármű- vezetőknél azonban a vizsgá­lat közel 3 százalékos arányt talált A teljes jóllakottság szintén rontja vezetőképességünket. A feszülő gyomor elnezehíti, csökkenti a figyelemnívót, hosszabbodnak a reflexidők, csökken az éberség, a körül­tekintés, az alkalmazkodó­képesség színvonala, a dönté­sek megbízhatósága. Emellett a túltelített gyomor szorítja a szívműködést, nyomja a belső szerveket, lassítja az egészsé­ges vérkeringést. Minden élő szervezet jóllakottság állapo­tában pihenést kíván és ha tevékenységre kényszerül, ké­szenléti állapota nyilvánvalóan alacsonyabb szintű lesz. A gépjárművezetésre tehát leg­előnyösebb az éhség és jól­lakottság közötti állapot, ezt pedig célszerű gyakoribb, ki­sebb uzsonnákkal, jó falatok­kal elérni, ha vezetési mun­kánk közben szünetekre van lehetőség. Energiaszükségle­tünket a nap folyamán az alábbi arányban osszuk fel: délelőtt 6—11 óra között 30 százalék, délben 11—14 óra között 40 százalék, délután és este 14—19 óra között 30 százalék. A reggeli legyen kiadós, de könnyű, kerüljük a gyomrot megfekvő, nehéz ételeket: sza­lonnát, zsíros húsokat, stb. A vezetési munkával terhelt emésztés rontja a szervezet készenléti állapotát. Jó regge­li: a tojás, tej, tejtermékek, margarin, méz, lekvár, para­dicsom, paprika, tea, tejes­kávé, kakaó. Törekedjünk a változatosságra, hogy az egész reggeli sokféle anyagot, főleg fehérjéket (sovány húsok, to­jás) kevés zsírfélét, szénhidrá­tot, de sok vitamint tartalmaz­zon. A fehérjék fogyasztása azért kedvező, mert javítja a belső égési folyamatot, az emésztést és ezzel erősíti az észlelés, az információfelvétel hatékonyságát, ami fontos a biztonság szempontjból. Ha vezetés közben az izmok ter­helése csökkenti vércukor- szintünket, romlik az agytevé­kenység, ingerültebbé válunk, gyakrabban hibázunk. Ezért pár perces uzsonnaszünet köz­ben kevés szénhidrát (szőlő- cukor-tabletták, csokoládé, gyümölcsök) elfogyasztása már felfrissít. Lehetőleg a gépko­csiból kiszállva, kissé meg­mozgatva tagjainkat, kezdjünk az uzsonnánkhoz. A déli étkezés a reggeli bő­séges mértékéhez legyen ha­sonló, de sose terheljük túl magunkat. Ismét a fehérje a legfontosabb. (Sovány marha­vagy disznóhús, szardínia, konzervhal-féleségek, sajt és italként tej, joghurt vagy ke­fir, illetve gyümölcslé.) A vacsorát lehetőleg lefek­vés előtt 1—2 órára hagyjuk. Ha ebédnél nem jutottunk me­leg ételhez, most itt az. ideje. A vacsora összetétele hason­lítson a reggelihez és ebédhez ajánlottakhoz. Most se együnk sokat, mert ez pihenésünket, az egészséges alvást gátolná, pedig számunkra ez legalább olyan döntő életmódi követel­mény, mint a helyes táplálko­zás. (Folytatjuk) Űi tejporgyár Zalaegerszegen A közelmúltban üzembe helyezett zalaegerszegi tejporgyár­ban 8500 kg tejport gyártanak naponta. Az új üzem a Phy*. laxia Tápszefgyárt látja el alapanyaggal. (MTI foto: Medgyasszay Béla felv. •— KS) Harkányi nyár Harkányban a pécsi Mecsek táncegyüttes műsorával vasár­nap megkezdődött a „Harká­nyi nyár” elnevezésű kulturá­lis program. Európai hírű fürdőhelyünkön évente csak­nem másfél millió vendég for­dul meg, az ő szórakoztatá­sukra szervezték meg a tíz hé­tig tartó zenei jellegű ese­ménysorozatot A fürdőhely! rendező bi­zottság húsz nyári estére szer­vezett programot, amelynek során Dél-Dunántúl neves népi együttesei, pávakörei, kórusai, fúvószenekarai lépnek feL pásztor Ferenc : Fiúk a Leshegyen — Azért az sem egészen egyértelmű, hogy a középgeneráció csak dolgozott, csak roham- brigádokba járt, csak templomtetőt bádogo- zott, csak a politikai harcokban őrlődött az ere­je, meg az ideje. Vannak ebből a generáció­ból tudósok, tanult, művelt, képzett tisztek, művészek, műszaki emberek, tisztviselők. Ezek is csak akkor éltek, csak akkor készültek fel valahogyan. Akkor bizony. Azt is elmondom, hogyan. Volt nekem egy falubélim, elég jó cimborám. Béres gyereke volt. Suttyó, akárcsak én. — Miért mondja, hogy suttyó, őrnagy elv­társ? Nem illik ez önre. — Csak azért mondom, mert akkoriban az olyan emberpalántákat felénk leginkább így nevezték. Ma már másfajta tartalom tapad a szóhoz. Nos, volt nekem ez a földim, Varga Marci. Engem akkoriban küldtek a» tisztes­iskolára. Pesten találkoztam vele, kollégista volt. Az én Marci komám filozófiát tanult, társadalomtudományt, államelméletet. Lehet, hogy a maga édesapját akkor nevezték ki mű­vezetőnek, meg pártbizalminak, lehet, hogy a másik érettségizett katona apját akkor bíz­ták meg gyárigazgatással, pedig csak nyolc osztályt járt, a cimboráját meg elküldték Szverdlovszkba kohómérnökséget tanulni. Ki járt jobban? Az, aki az üres, lerongyolódott gyárban igazgató lett, vagy az aki a kohómér­nökséget tanulta? Azt hiszem az, aki az isko­lapadban készült, hogy átvegye a stafétát. A baj ott kezdődik, ha valaki elfelejti, hogy egy adott történelmi helyzetben volt egy nagy csa­pat, amelynek tagjai vállukon tartották az ország gondját, és volt egy másik nagy csapat, melynek tagjai viszonylag nyugalmasan ké­szültek ott, arra az időre, amikor rendezettebb körülmények között állhatnak a kormányke­rekek mögé. — Olyan kort éltünk át, amit még soha ed­dig. Átvettük a hatalmat, gyakoroltuk, amit i' • V _ ' --- - — - ■ <■ ’ s oha nem csináltunk eddig. Ez ilyen áldoza­tokkal, ilyen lemondásokkal, ilyen helyzetek­kel is járt. Ha az apáink cselekedeteit mérle­geljük, ezt nem szabad kihagyni a számítás­ból. Készenlétben állunk a folyosón. Mindez eszembe jutott, amíg arra várok, hová kell mennem, hová osztana!? be, merre kell fut­nom, vagy melyik terepjáróra parancsolnak fel. Az udvaron már csaholnak a kutyák. Az egyik Sátán, fekete, nyugtalan állat. Tele van izgatott feszültséggel. Meglátja a terepjárót, máris ugrik, elhelyezkedik a vezetőülés mö­gött, a helyén. — Pusztai tizedes! Az egyes kutatócsopor­tot vezéti. Ha vadtól származnak a jelzések, azonnal jelentkezzenek. Vigyenek a kocsin két vattakabátot. Lehet, hogy megint két kölyök lógott el hazulról. Induljanak. * Indultunk. Ez az utazás mindenhez hason­lítható, csak autókiránduláshoz nem. Csúsz­káltunk a domboldalon, mintha megbillent korcsolyapályán járkálnánk. Időnként nagyo­kat zökkennek a kerekek, s nem megy tovább a szerkezet a megváltónak sem. Ugrás, neki­feszülünk, toljuk a kocsit, felugrálunk, s to­vább. Még szerencse, hogy Balogh, a minden­tudó gépkocsivezető ismeri a környéket, akár a tenyerét. Forog, köhög, csúszkál a kocsi, de azért haladunk. A kanyarokban ránk tör a fé­lelem, egy sarokba szóródunk, mintha faha­sábokat szállítana a terepjáró, de nem lehet ilyen helyzetben finomkodni. Sietni kell. Le­het, hogy ilyen apróságokon múlik, s valakit megmentünk egy végzetes tévedés következ­ményeitől. Az is lehet, hogy vaklárma volt az egész, hiábavaló futás, a nagy igyekezet. De sokszor futottunk már, a vezetékek között egy riadt, félig megfagyott, félig agyonszur­kált őzet találtunk. Jön egy kanyar, aztán nekiiramodunk egy erős lejtőnek. Csoda, hogy mennyit kibír egy terepjáró. Majd szétesik az erőlködéstől, de megy, halad előre. Hátratekintünk a ko­csi mögé, valóságos felhőt kavar maga mö­gött a négy kerék. Nekünk ez idén is kijut a télből. Csak győzzük. Hatan ülünk a ponyva alatt. Senki nem szól, senki nem tesz megjegyzést. Ilyenkor csak a kutyásnak ü­_ 23 — lik szólni, ö is csak annyit mond, amivel feltétlenül nyugalomra tudja inteni Sátánt _ — Maradj nyugton. Helyeden maradsz, te ördög. Nyugalom, nyugalom, öreg fiú, rög-' tön ott leszünk. Majd futhatsz még annyit hogy a lelkedet is kileheled. öt perce tart a szánkózás, a forgás, eb­ben a szabadtéri dodzsemben. Még legalább ennyi, és ott leszünk, ahonnan a jelzéseket kaptuk. Balogh ügyesen manőverez. Jó sofőr. Ügy bánik ezzel a kocsival, mintha testré­sze, mintha a lába lenne. Kiül az arcára, ha úgy gondolja, hogy egyszer-egyszer töb­bet követel a motortól, mint amennyit el kell bírnia. Sziszeg, ha véletlenül belehajt egy buckába, vagy gödörbe, olyan képet vág, mintha neki fájna. Káromkodik, ha egy-egy bukkanó fölött nagyokat koppannak a len­géscsillapítók. — Mit bámulsz, ennek is lelke van,' ezt sem lehet agyonhajszolni, mint egy bolondot — kötekedik velem Balogh, pedig egy szót sem szóltam, még a pillantásomban sem le­hetett rosszallás. — Menj csak koma, te jobban tudod, ho­gyan kell. Amíg a kezedben vagyunk, addig nincs baj. Menj, és légy nyugodt — felel­tem neki, mert mit tehetne az ember ilyen­kor. Tudom, feszült pillanatok ezek. Nem mindegy, hogy kivel, mivel találkozunk. Sokféle hatás érheti ilyenkor az embert. Vannak, akik azt hiszik, hegy csupa fejva­dászok,_ meg rosszindulatú íogcimcgek élnek itt az őrsön. Bolondok hisziit csak így. Ne­künk legalább olyan rossz érzés az, ha egy gonosz, vagy megtévedt, vagy e.bolondított embert kell megbilincselni. Megingni, erő­szakot alkalmazni, tettlegese éghez folyamod­ni . Sajnos, vannak a világon bolondok, ka­landorok, meggondolatlanolt. Ariiig vannak olyanok, akiket féken kell tartani, addig féknek is kell lenni. Még akitor is kell, ha ez együttjár üldözéssel, fegyverrel, bilincs- csel, idomított kutyákkal, és másokkal. — Készüljetek — kiált Balogh —, azon­nal ott leszünk, (Folytatjuk) — 24 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom