Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
Bazártlfátéli C7£n kukacszedő nyári haj- ^ CF1 nal. Kézbe a gyalogsági ásót, meg a dobozt, s gyerünk a Séd-patakhoz. Szép, kövér, piros kukacok kínálják magukat. Az út a strand mellett visz, idesüt a kora reggeli „liszka”, árnyékot vet, de még nem perzsel. A strandkabinok falát azonban felmelegíti. Ennek folytán ez a fal alkalmas arra, hogy az ember nekivesse hátát. Ketten is tá- mosztják a falat, a harmadik szemben ül a kettővel. Kártyáznak. Négy óra van, hajnalban. Hárman ülnek és verik a lapot. Osztás, skubizás, káromkodás, röhögés. Három cigány ül, s huszonegyezik. Huszonegy, tízforintos alapon. Halomban a sok-sok százas, kékesen vibrál néhány ötszázas is. Cigaretta lóg a szájukban, mellettük üveg. — Ütik? Rám néz a három király, szívnak a cigarettából, a fiatalabb nyújtja felém az üveget mólja a pénzt. Újabb keverés, osztás... Na, isten velük. „Áldja isten”. — Uttyük. Igyá. — Köszönöm, nem. Kibicel- ni lehet? — Csendben. Jó. Tudom a paragrafust. Kibic kuss. Pedig volna közbeszólni valóm; kérdésem inkább akadna. Mióta ütik a lapot, az este hol kezdték, honnan van ennyi pénzük, a vesztes kibe vágja a bicskát, a gyerekkel mi van, s végül: még nem ál- mosodtak el? A játékot figyelem. A l'innL még újak, a sarok ta|íua ép, a színek szépek, pontosan kézbe illő ez a biblia.. A keverés nem nagy tudomány: szórni egymásra a lapokat, aztán kétszer, háromszor közbevágni, aztán megest szórás, ismét közbevágás. Fokhagymaszaga van. Oszd. Egy- ?gy, — „maga is kér?” — a bankosnak is egy. Kérdő szem az elsőre. „Lapot”. Megkapja. Skuba. „Még”. Még kap egyet. „Elég”. A bankos kérdő tekintete a másikra. „Lapot”. Visszanyomja. „Másikat”. Kap másikat. „Elég”. A bankos felvágja a sájátját, alulról húz, nyílt a játék, rácsapja a nyolcasra a hetest. Az tizenöt. Újabb húzás, felcsapás, újabb hetes. A két tízes kiugrik a bankból. Újabb keverés. Lap fel, osztás. „Bank”. A bankban legalább hatszáz forint. Tízesek, húszasok, meg két százas. A bankon a két lap. Nagy lehet. A bankos, a húsz év körüli, vágott szájú fiú sápadt, szeme vibrál. Most nem nyílt a lap járás. Maga előtt tartja az első lapot, ráhúz még egyet. Egymáson a két lap, színnel az arc felé, amelyik mér ismert, vizsgálatra jön a következő. Először csak a ta- pogatás, a két kéz nagyujjai, és mutatóujjai között a két lap. Morzsolgatás a nagyíjakkal. A lapok hatszáz forintot érnek. Maga elé fordítja az ászt, kicsit megmozdítja jobb felé, az ismeretlen lap széle látszik, aztán a kártyaszegélyvonal, majd a sárga makkszín. Megállni! Mi jöhet? Kilences, nyolcas, tízes? Hetes nem lehet, mert kevés azon a makk, és fölül még nem látszana. Kilences inkább. Jézus segíts, tízes legyen! Az, tízes. Két millimétert mozdul a lap. A vesztes is csak ennyit néz belőle, nem kíváncsi a kártyafigura többi r:sziliére. Szó nélkül- nyúl a térde alá, kiszáTiirlnm miért szidják az J UUU1II, emberek a gyufát. Nem azért, mert a zöld fejű az olyan, mint a csillagszóró, a piros fejű meg mint egy középkori petárda, ha a dobozhoz huzintják. A baj ott adódik, hogy a gép nem egyformára tölti ezt a megveszekedett negyvenfilléres skatulyát. Mert most is, hiába ad Józsi, a csapos új dobozt, ki kell egészíteni egy másik tartalmából. Amikor már nem zörög és szépen feszül, akkor jó. Próba! Az asztal sarkát kabátszéllel pillanat alatt simára lehet a sörlétől törölni. Kész a pálya. Vigyétek odább azt a hamutartót is. Jó. Próba. A doboz csak addig álljon ki az asztalról, hogy a cigaretta szélességével megegyezzen. Ez szabály. Ha jobban kilóg, könnyebb ötösre állítani. Na, próba. Hoppá. Ez sikerült. Szép tízes. Áll a doboz, a csúcsán áll. Ez jó. Tízes. Na, jöhet a másik próba. Éppen úgy, mint atlétikai versenyen a ge- relyhajítók, meg a súlylökők, próbálhatnak itt is a verseny előtt. Itt is így kell. Választani nem szükséges, mármint újabb dobozt, mert ez is közös akarattal készült dobásra alkalmassá. Tehát jöhet a harmadik. Ennek nem sikerült. Az írástalan oldalát mutatja a doboz, ez nem fizet. Az álló, tízes, az oldalon álló helyzet ötöst ad, az írásos oldal hármast. Igazságos elosztás. Valójában ez a helyzet, mert sok-sok próba alapján igazolódott, hogy így reális a skatulyaállás értéke. No kezdhetjük. Nekiveselkednek. hátrébb, ne álljon a játékos mellé szorosan, még utóbb meglöki a könyökét”. A jobb kéz mutatóujjával megszorítja a jobb kéz hüvelykujját. feszíti, s hirtelen kiszabadítja. A skatulya hármat is bunkfencezik a levegőben. A kibic megrándítja farát, két lépésről, segítené a röptét. Előrebillen a doboz, aztán hasra fekszik. Azaz a kék oldalát mutatja. Semmi. A következő. Hanyagul nyúl a dobozhoz, éppen csak felíordítja. Nulla. Jöhet a harmadik. Dob. Tízes. A negyedik jön. Peckel, ötös. Újabb forduló, ötös, nulla, ötös, nulla. Tízes, tízes, nulla, öf'^. Három forduló az annyi, mint, — zsebbe nyúlnak. Kiteszi mindegyik a pénzt, amit dobott, aztán a helyezési sorrendben osztanak. Az első a pénz felét kapja, negyedét a második, meg a harmadik. A negyedik semmit. Újabb menet. A doboz az asztalról legurul, a sörlében moghentereg, Elveszti szárazságát, stabilitását. „Józsi, legyen szíves még egy dobozt”. Negyven fillér. Rendben. Kezdődhet a próba. Ki száll be? — Megpróbálhatom? — Hát, ha játszani akar! Ha nem, akkor meg minek. Otthon gyakoroljon. Ez is játékszabály. hiszen ä vendégek magukkal hozzák. Beülnek szépen a belső ‘terembe, mindenki tudja, melyik asztalnál kinek illik helyet foglalni. A beavatás kibickedéssel kezdődik. Legalább háromnégy hét lankadatlan figyelés szükséges hozzá, hogy a kibic megérjen teljes jogú asztaltárssá. S ha szerencséje van, s valamelyik nyugdíjast vagy „magánzót” elkapja a nátha, hát beugorhat. — Ha megengedik, akkor beszállok. Természetesen megengedik, hiszen tudják már róla, hogy valamit konyít a laphoz, mert hány, meg hány estén sziszegett, fészkalódott a játékosok háta megett, amikor jó vagy rossz lap járt, s nem úgy tett a betlinél, mint az illető tett volna. „No üljön már be, mit totojázik! Nem érünk mi rá arra, hogy nézzük, maga mikor foglalja el a páholyt.” Első piros oszt. Jó. Lehet kevoi-. Oi. Rabló. Hét, öt, öt, öt, öt, öt. Pássz. A második felvesz. Pássz. Pássz. Indít a tök ász. Nyakon vágják. Mind a hárman vezényszó nélkül egyszerre csapják a lapokat az asztalközépre. Nincs vita, sem értékelés. Ez rossz osztás volt. Elsőnek azonban nem rossz. Mert ezután csak jobb lehet. Húszfilléresek gurulnak az abroszon. A söröspohár, meg a hamvedrek mellett szépen stó- colódnak. Húszfilléresek, forintosok. A tízesek, húszasok a hamutartó alatt. ba zárná, de nem lehet, meri még üres vagy három parti, azaz három asztal. De jönnek is már. Amíg a következő asztal összeáll, edzésképpen kö- rülállják a már működőt. Csettintések: „hogy a fenébe, milyen a járás”; sóhajtások „tegnap este lett volna ilyen lapom”; okosítás — „én a maga helyébe”! No együtt van a társaság; Zsebből előkerül a kártya, meg az aprópénz] Jancsi, a pincérinas lohol a sörökkel, pedig pinkapénz nem is jár neki. De tudja, hogy egyszer majd, talán, talán, amikor segédleveles lesz, talán szólnak majd neki záróra körül, hogy „János, te, húzd már be az ajtót, oltsd le a lámpákat, csak ezt a kicsit, itt a fejünk fölött, ezt hagyd meg!” Mert olyankor már nem szükséges annyi világítás. Minek lássa a kukucskáló, hogy itt már nem húszfilléres alapon megy a buli, hanem forintoson. S így egy parti elérheti a hetven forintot is. Ami ugyebár, mégiscsak több, mint egy egész este összeguberált borra-j való. A kocsmafüst kártyákat. Azaz ezek a kártyák már nem kocsmaiak, A nagyteremben lárma, zene. Az asztalfő, rábólint a második számú kibic- re, az érti miről van szó. Szép csendben feláll, az ajtót becsukja. Legszívesebben kulcsHát szép jó estét. n*yJ teremben részegek, ordibál- ják, hogy mához egy hétre már nem lesznek itt. Bár most se lennének, mert ilyen nagyfokú észmunka, mint az ulti forintos alapos, színlicittel, félkézzel, nem éppen ponyvaregény-olvasás. „Azért mondom, hogy maga se szuszogjon ide a fülembe. Messzebbről nem lát!?” Csönd kell ide. Csönd. Úgy ám, ha lehetne csöndben nézni, milyen balek módon fogják nyakon a piros hetest... És vajon mikor fogják nyakon a játékosokat? PÄLKOVÄCS JENŐ A Béke klub Tamásiban Ugyancsak leégeti a nap azoknak a lányoknak, fiúknak bőrét, akik Tamásiban az új könyvtár alapozásánál dolgoznak. A fizikai munkához nem szokottak tenyerét feltöri a csákány, az ásó. Nehéz a munka, mégis jókedvűek a munkások. Elgondolkodva nézem a művelődési otthon előtt a táborozok programját; József Attilának állít emléket Novák Enikő egyszemélyes amatőrszínpada. Várják ide Boldizsár Iván és Várkonyi Tibor újságírókat. Sebestyén Zoltán költő verseit pedig a Contus et Poesis együttes tolmácsolja. Előadása lesz Kiss Ernő szexuál-pszichológusnak „Pár- választás”, partnerkapcsolatok” címmel. Pataschich Iván zeneszerző beszél a sokat vitatott elektronikus zenéről. Lukács János építészmérnök huszonhárom éves. Olyan, mint bárki más a korosztályából. Nem viseli magán a táborvezetők szigorúságát, megfontoltságát. Beszélgetünk. A ventillátor „szele” jólesik a kinti meleg után. — Nagyon sokat adott nekem a klub — meséli. — Tele voltam gátlással, ebből nem maradt semmi. Megtanultam gondolkodni, logikusan érvelni, ha kell vitatkozni is. ötéves a Hazafias Népfront budapesti bizottságának ifjúsági Béke klubja. Tagjai 16— 26 éves fiatalok. Otthon vannak itt az egyetemisták csakúgy, mint a szakmunkás- tanulók, szakközépiskolások. Mindazok, akiknek érdeklődési körük hasonló. — Mit nyújt a klub a fiataloknak? — Mivel a HNF „égisze” alatt működő politikai klub ' vagyunk, elsősorban politikai jellege van, előadóink társadalmi munkában tartják előadásaikat. Szeretnek és ismernek bennünket, Boldizsár Ivánt akár tiszteletbeli klubtagunknak választhatnánk, sokszor megfordul nálunk. Művészeti, politikai, szociológiai előadásokat rendezünk. Filozófiai kérdéseket, világnézeti problémákat tárgyalunk meg. Az elmúlt fél évben különösen sokan vettek részt a fiatalok közül a filozófiai és politikai kérdéseket érintő előadásainkon. Természetesen nemcsak a klubtagok. ■— Hogyan kerültek Tamásiba? — Negyedik éve szervezzük az építőtábort. A hagyományokhoz hűen először körlevélben érdeklődtünk a megyéktől, hol van olyan munkalehetőség, amit elvállalhatnánk, óvoda, iskola vagy művelődési célra létesülő épület földmunkáit elvégezhetnénk. Az elsők között kaptuk meg a tamásiak levelét. Jöjjünk, mert várnak, szívesen látnak bennünket. így kerültünk ide Jászberény, Turkeve, Tiszafüred után. A közös munka összekötő kapocs az emberek között, megismerik egymást. — És milyen? — mármint a munka! — Kérdezzük meg a többiektől. Kényszerpihenő a fal árnyékában. Nagy a meleg. Nem irigyelem a hosszú hajú fiúkat, a fürdőruhára vetkőzött lányokat — Engem a társaság és a' program csalogatott ide a klubba. Más klubok csupán szórakozási lehetőségeikkel vonzzák magukhoz a fiatalokat. Érdekel a politika és itt megtalálható. Rendkívül színvonalasak az előadások és az érdekes hozzászólások a fiatalok hovatartozását tükrözik — mondja Makay László. Majoros Klára másfél éves .elhagyással négy éve klubtag. Az ELTE elvégzése után újságíró akar lenni. — Miért? — Érdekel a politika és az emberek. Heterogén társaság vagyunk, ahány ember, annyi féle. — Mi van akkor, ha valakinek a véleménye nem egyezik a tiétekkel? — Annál pezsgőbb, forróbb viták vannak. Mert van kivel vitatkozni. Így izgalmas — vágnak egymás szavába. — Mindig ilyen vidámak vagytok? — A szálláson még háromtagú zenekarunk is van. Hét végére pedig jönnek a többiek. Néhányan csak szombatvasárnapra érkeznek. A harmadik és negyedik héten ötvennél is többem leszünk. Várjuk a Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda (TESCO) szervezésében hazánkban tanuló afrikai diákokat. Régi hagyomány, hogy együtt dolgozunk nyaranta. A beszélgetésnek őszintén örülök, mert olyan fiatalókkal ismerkedtem meg, akik szívesen mennek dolgozni oda, ahol szükség van rájuk és a munkájukra. —veress—*
