Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

A cirkusz szelleme „MASZEK” CIRKUSZ érke­zett a napokban Simontornyá- ra. „Csak egyetlen este”, ahogy á plakátok hirdetik a kocsma előtt, a várnál, vasútnál. ADRIA CIRKUSZ — virítot­tak messze a nagy, színes be­tűk — ATR AKCIÓ! Atrakció? • Még harmatos a fű. A sátor­tartó cölöpök fénylő vasdár­daként fúródnak bele a liba­legelő puha földjébe. Álmos szemű, kócos, farmeros fiúk összeszokottan, a nap-nap utáni mozdulatok rutinjával feszítik ki a hatalmas ponyvát. Csillogó fehér karavánként so­rakoznak a lakókocsik. Nem messze tőlük kopott, öreg teve emeli fel néha-néha busa fejét a cölöp verés zajára. Néhány koránkelő, munkába siető áll meg a legelő szélén, futó bá- mészkodásra. — Cirkusz lesz este! — mondja egy svájcisapkás férfi Vidáman, lóbálva aktatáskáját. Aztán elsiet a vasút felé. , Mire a szép nyári reggel ki­ugrasztja a falu gyerekeit a friss levegőre, hatalmas sátor­csoda fogadja a legelő tegnap még korlátlan, klottgatyás kis Urait. Vidáman incselkednek a kis pónilovakkal. A teve már tiszteletteljes tartózkodást pa­rancsol a legvásottabbaknak is. ÁLL A SÁTOR. Lassan meg­élénkül a lakókocsik környéke. Amikor megnyílik egy ajtó,' rögtön kíváncsi gyermeksze-- mek merednek oda. Hátha egy valódi krumpliorrú bohóc néz ki rajta. De teljes a csalódás.' Hisz az a kövér bácsi éppen olyan, mint az egyik vasutas- kint az állaittáson, a másik —■- mint az újságkihordó. Végül már csak a fűben játszadozó kismajmok a slágerek.- Egyre melegebben süt a nap. A társulat tagjai beülnek a felhajtott sátor alá, ki egy székre, ki csak úgy odahevere- dik. A porond, a manézs he­lyén csak a fű illatozik, a libák itt maradt nyomaival együtt. Söröznek, beszélgetnek. Mesz- sziről hűsölő kirándulóknak nézhetné őket az ember. De ha odafülel... — Rendetlenkedik az epém — mondja az öreg Picard Feri bácsi. — Kár volt azért a mű­tétért. „Privát embernek” való csak az olyasmi. Privát ember — -nem cirku­szos. — Olyan ez neked, mint ne­kem a törött lábam. Mindig megmondja élőre, mikor mos: sa el egy „zuhé” az előadást —j mondja , Ádám Rudolf, , a bohóc. — Betegség meg fele* ség — ez a két fő baj — si­mogatja meg jókora pocakját., Az egyik lakókocsi előtt kis gyerekágyban felsír egy tíz­hónapos csöppség. Ugrik a mama és már hozza is ölében a többiek közé. — Majd ő villan össze az öreg Picard és Ádám bohóc szeme. A két nagypapa. — Csinálj egy piruettét —, biztatják a kismama tenyerén egyensúlyozó apróságot. — Két évvel- voltam- idő­sebb, mikor már felléptem —■ mondja idegen akcentussal egy szikár, keserű arcú férfi. Jugo­szláviából került ide még a háború alatt. Gyakran mesélt a többieknek — miközben az országot járták — a világ leg­kékebb tengeréről: Ezért is nevezték el cirkuszukat Adriá­nak és innét a sátor tenger­kék színe is. Illúzió-ajándék. Felejthetetlen emlékek,' si­kerek, kalandok — folyik a szó. Biztos valamennyit kívül­ről tudja már mipdégyik. De csöndben, szó.nélkül;, figyelik a másikat — hisz ez kölcsönösen jólesik. A fiatalok vágyakozva .hallgatják a még -'meg nem ért nagy sikerek mámorát — az " öregek emlékeznek, Ádám néni százráncú arca szelíden kisimul, amikor szinte .cjak magának 'ismételgeti csende­sen: — Láttatok volna engem! Micsoda táncosnő voltam! . Komoly arccal bólint még a legfiatalabb is, hisz vérükben hordják születésüktől fogva az ezerszer mesélt, egyre szépülő emlékeket ■ , A tűző napon megfárad a szó az emberekben, kifakul­nak a legszebb emlékek' is. Lassan készülni kell a pará­déra. A parádé — bemutatózó fel­vonulás — reklám. Á társulat egy része nekilát' felrakni a padokat, építeni, a mánézst, a többiek a' lakókocsik , .mélyén készülnek a parádéra, A CIRKUSZINAK szelleme is van. Nem-láttam, de . hiszek benne. Meít csak.-az?tehetett csodát az előbb még ponyva- alatt csendesen, beszélgető „privátnak” látszó- -emberekkel'.. Futkozás, kiabálás, gyors für­dés a lavórban a kocsi előtt., . Óriási-, a változás. A sátorban , figyeltem", egy vékony, sápadt, - tizenéves leánykát. Kékre festett szemű, keleti démonként szállt Tel'a ppnikvontatta’ hintóra, nyaká­ban a másfél; méteres „óriás kígyóval’”. Á kopott farmerek helyére Bittértől •• cáitldgó szűk spanyolnadrág feszül. "Színesen VJbógó bő szárú ingek, hetyke kis kalapok. — A reggeli -sá- torépítő legények - arcán most magabiztos, diadalmas mosoly ül. Az öreg teve .hátára színes takaró kerül — fátyol az öreg-, lány arcán. INDUL A FARADÉ! Hang- szórós Volga, slattyogó teve, pónik hátán megldncolt kis- majom, lányok a hintón kígyó­val a nyakukban, s a hang­szóró: „Az Adria cirkusz világ­szám”! Az utcára csődülő kíváncsi, kandi emberek arcán . kételke­dés. Csak a felvonulók' büszka arca magabiztos; A cirkusz szelleme! . Biciklis gyerekcsapat a pa­rádé nyomában, mintha részt szeretne kérni az idegen vilá­got övező csodálatból. kételkedés ide, vagy oda; estére jó pár százan topognak a sátor előtti kis térségen. A színes- kis- witlanykörték,. a megvilágított ponyva a festett táncosnővel valódi bnoadwáyi hangulatot igyekszik varázsol­ni a libalegelőfe. Hangosan, kicsií recsegve szól az esti le­vegőben a Gladiátor induló — a cirkuszosok himnusza. Lehull a bejáratot takaró ponyva, cfeak néhány gyerek ólálkodik még a rések körül. Nincs tíz forintjuk a belépő­díjra. Bent, az izzadságszagú sá­torban szállnak a. színes ka­_ _ ijp. V irágzik as agaye A szegedi egyetemi füvészkerí ben virágzik az agavé, tudo­mányos nevén: Agave Americana; hat méter magas virág-. száron fejlődte': iá errycszorű, sárga virágai, a virágzás bo­tanikai érdelie-víCg, sőt ritkaság. /U növény európai éghajla­ti viszonyok között csak 50—63 éves korában bontja ki ál­talában szirmait. ­(MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) rikák a levegőben, néha egy- egy a földre hull. Ilyenkor a művész dermedt msollyal tárja szét a kezét. De aztán már mjnden.^endben, hisz újra tap­sol a nagyérdemű publikum. Öreg művpsz totyog be a manézsba. Csomót köt, kioldja, újra köti. Kabátot kér a mu­tatványához — tíz percbe te­lik, míg adnak neki. A társu­lat vezetője megjegyzi csende­sen: — Hiába, szegényt nem le­het kizavarni sem a porond­ról, Pedig jól elmúlt- már 70 éves. Fiatal fiú fejen áll egy sö­rösüvegen. * z idős asszpnv és az ifjú' asszony ballagott haza­felé. Az öregebb amikor meg­látta a Tartsay lakótelepi ABC-áruház felbukkanó épü­letét. megtorpant. IMI EE 112 SE TT IC ® 2H1E3 EE 1H * Kis történetek — Nézzünk be ide, hátha találok szifonfejet — mond­ta, mert már hetek óta szi­fonfej után kutatok, és legszi- Vésebben a zöldségboltosokat is kifaggatta volna, hátha ti­tokban. véletlenül árulnak a fonnyadt zöldség és duzzadó úikrumpli mellett szifontarto­zékot is ... lev aztán odakanyarodtak a bolthoz. A fiatalasszony egyből észrevette a táblát, aztán meg­nézte az óráját is. Megállapí­totta. hogy énpen fél nyolc van azaz záróra. Az öregasz- szonv nem mozdult, szomorú­an kémlelt, befelé.. látta, hogy odabenn már takarítanak. Egy fehér köpenyes nő a kulcsokat hozta. Az asszony jött a kulcsokkal, de nem zárta be az ajtót; ki­nyitotta. és az öregasszonyhoz lépett. Tessékelte, hívta, jöj­jön csak nyugodtan, szívesen kiszelgálják. • Az öregasszony zavartan til­takozott. nem. záróra után már nem és köszönömöt mor­molva sarkonfordult. A fiatalabb egykedvűen ban­dukolt tovább, az öreg — ő már sok mindent megélt — még hitetlenkedve vissza-visz- szanézett. Eurcsa irigység. Hogyan “ alakul ki az emberek­ben? Az első még csak a sze­metes kukát féltette, a másik az . utat, aztán a parkolójukat. Sandán pislogva az ablakból lesték a betolakodókat, eleinte csak egymás közt háborogtak, végül a tarka trabantos kiuta­sította a szomszédokat. Az egész azzal kezdődött, hogy az egyik lakóházat már a télen átadták, és akkoriban el is készítették előtte-az utat ; és a parkírozót. Sem az út.j. sem a parkírozó nem az OTP- társasház lakóinak tulajdona,: de, természetesen az. ő- kényel­mükre készült. A házra merő-^ legesen énült egy másik ház" — az elsőnek ikertestvére — de ebbe csak most. a nyár de­rekán, költözködnek. Buckákon . áf. mert az 'úi háznak sem út­ja sem kukája, nemhogy’ nar- kírozóia lenne..’. Az újdon­sült lakók gyermeki naivság- ., gal — kéredzkedés nélkül- — kezték el autóikat a szomszé­dék parkírozójába állítani, a takarítás szemetésvödreit a szomszédék kukájába üríteni.. Gyermeki najvsággal. nyílt ter­mészetességgel tették, hiszen a parkírozó félig üres. a kukát gyakran ürítik, az út pedig jó állapotban van. egyhamar nem kopik el. De mar- a tarka trabantos közbeavatkozása előtt érezték a szomszédok ellenszenvét: megjegyzésekből szitökfoszlá- nyokból. A tarka 'trabáritds pe­dig egyértelművé 'tette á !■ dol­got: a „betolakodók” menjenek ahová akarnák, -pakolják a sze­metet, ahóváá'akárják,. kocsiju­kat tüntessék-el. ha nem. meg- keserülik, szetVenk. : elhúzat- jákj tönkreteszik, A ,.betolakodók” hebegése, hogy c?ák -átmenetileg, -és hogy hiszen* bőven van hely, a tarka tr’abantost nem érdekelte, ,az ablakokban lógó»-hátországot sem, iCsakí mondta a- magáét- fe­nyegetőzött. .szájából- .-gyakran hangzott el a mienk meg á'- jo­gaink. A ..betolakodók” sértetten és felháborodottan elvonultak, az út-, kuka- és parkírozóféltők győztes pillantásokat vetettek — megőrzött kukájukra, útjuk­ra. parkírozójukra... * ét női hang egy zárt ajtó előtt: — Ezek már beköltöztek? — Már a szőnyegek is fel vannak rakva, a' múltkor egv ’ pillanatra nyitva hagyták az ajtót,- akkor láttam. — Gyorsan elkészültek! — Olyan is lehet. — Hallja,, ha, húszán nem jöttek, akkor senki sem1. Csak' úgy. félszemmel figyeltem, egy sereg csit-ri, torzonborz férfiak. Be nem engedném őket. — Tudnak is azok takaríta­ni ! Csak röhécseltek. szalad­gáltak. locskolták a vizet. — A takarítónőm mondta," hogy felajánlottak valami oldó­szert, -hogy nekik megmaradt, mossa, azzal az ablakot. Persze, nem fogadta el, mondtam ne­ki, nagyon ■ helyes, fiam ma­radjunk csak a' jql bevált új­ságpapírnál. — Jobb, ha az ember nérri barátkozik mindenkivel; Abból csak pletyka lesz. Csák az hi­ányzik nekem, hogy mindenki-* vei bratyizni kelljen. — Nem. a pletykát én sem szeretem. De ezekből kinézem, hogy mindenkivel szóba állnak^ Kénesek voltak a takarító­nőmnek is becsengetni! Ha el­fogadta volna azt a kencéf, rögtön kifizettettem volná vele az árát nekik. • •, — Jobb lezárni az ilyeif ügyeket! :— Igaza van drága.; Űg$ örülök, hogy .itt lakik. Számít-' hatunk egymásra ebben ,a sze- dett-vedett társulatban. — Olyan megnyugtató,'hogy lehet valakivel beszélgetni és nem kell tartani a pletykától.., .— Nem, drága, én nem pletykázom, soha, soha, fuj! Ezzel hirtelen támadt barát­ságukat levegőbe fújt puszival pecsételték meg, és egyik le. a másik föl. Virág F. E. 1975. július 27. Rongyos bohócok csépelik egymást. Az öreg teve fáradtan, unotÜ}; arccal ballag körbe-körbev * v*. ELINDULUNK. Az egyik la-i kókocsi előtt magányosan ül-< dögéi a ráncos arcú néhi,\:á( híres táncosnő. Büszkén, möí. solygó arccal hallgatózik a sá> torból kicsurgó fények, hángdk! felé. Ott van a manézs bűvös körében, amitől nem lehet vég^i leg elszakadni. „Máma itt, ho|4 nap ott”. • ;!v. Valami fojtogatja a torko­lna;. Talán a cirkusz szelleme?. Győri Varga György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom