Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-24 / 172. szám
\,— ✓ / ' \ Górcső alatt i a gyermekvédelem, a baleseti kártérítés A Legfőbb Ügyészség induló vizsgálatairól Milyen változásokat hozott a társadalombiztosítási törvény a nyugdij-iogszabáSyokban ? 4. 1 A SZOLGALATI IDŐ SZÁMÍTÁSÁNAK , VÁLTOZÁSAI Sok személyes1 és levélben! érdeklődés érkezett a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz és szerkesztőségünkhöz a szolgálati idő beszámításával kapcsolatban. Sokan szeretnék az olyan szolgálati idők beszámítását is, amelyre a már korábban megállapított nyugdíjnál nem volt lehetőség. A szolgálati idővel kapcsolatos új szabályok azokra alkalmazhatók, akik 1975. július 1-én életbe lépő társadalom- biztosítási törvény alapján mennek nyugdíjba. Nincs tehát törvényes lehetőség a szoK gálati idő átszámítására olyan címen, hogy annak idején a nyugdíj megállapításakor nem vettek figyelembe olyan munkaviszonyban töltött vagy egyéb időt, amely az új rendelkezés szerint szolgálati időnek számít. A szolgálati idő számításának részletes szabályait mellőzve néhány közérdekű jogkiterjesztést említünk. Lényeges változás, hogy az 1929. január 1-ét követően munkaviszonyban töltött idő akkor is szolgálati időnek számít, ha a dolgozóra annak idején az öregsági biztosítás nem terjedt ki, illetve a munkaviszony nem járt nyugdíj- biztosítással. Az új szabály elsősorban a volt gazdasági cselédeknek és munkásoknak biztosít több jogot. Mivel 1939 előtt, illetve nőknek 1945 előtt biztosításuk nem volt, így a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a férfiak, nők egyaránt korabeli okirattal, cselédkönyvvel, stb, ennek hiányában pedig a helyi tanács által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolhatják az ilyen munkaviszonyban töltött idejüket és ez szolgálati Időnek számít. A gazdatisztek és a gazdaság irányításával foglalkoztatott személy^ 1937. július 1. előtti ideje is beszámítható egykorú okirati bizonyíték alapján. A termelőszövetkezetnél 1967. január 1. előtti tagság alapján szerzett idő szolgálati időnek számít: — Az első belépés éve (munkateljesítés nélkül is). — Minden további teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott 4s a férfi legalább 120, nő 80 munkaegységet teljesített. — A naptári évből annyiszor 30 nap, ahányszor a férfi 10, a nő 7 munkaegységet teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott. Ha nem állott fenn a tsz- tagság egész éven át, akkor a tagsági időnek annyiszor 30 napja ahányszor a férfi 10, a nő pedig 7 munkaegységet szerzett, de legfeljebb a tagsági idő naptári tartama. Pl. a tagság egész éven át fennállott, a férfi tag 68 munka- égységet teljesített, így 60:10= =8, tehát hatszor 30 nap, azaz 180 nap a beszámítható idő. Vagy pl. a tagsági viszony megszűnt április 30-án, tehát egész évben nem állott fenn, a nő tag 62 munkaegységet teljesített, így 62:7=8. Nyolcszor 30 napot viszont nem lehet beszámítani, mert csak 4 hónapig volt tag. tehát csak négyszer 30 nap, vagvis 120 nap a beszámítható idő. A korábbi szabályok szerint ilyen számításra nem volt lehetőség. Ha valakinek nem volt meg az előírt évi munkaegysége, úgy az egész év elveszett. 1966. december Sl-ét követő időre a szolgálati idő számítása azonos az előbbivel, azzal az eltéréssel, hogy az előírt munkaegység-teljesítés évi 150, nő esetében pedig 100 nap. A férfi 13, a nő 8 munkanapja számítható 30 napnak. Az első belépés éve sem számít teljes évnek, hanem csak nyugdíjhónapok számíthatók, amennyiben a tagsági idő év közben kezdődött. A katonai szolgálat! időre vonatkozó .szabályozás sok dolgozót érint. A törvény nem teszi a katonai szolgálat idejének beszámítását attól függővé, hogv az igénylő 1960 előtt, vagy után vonult be katonai szolgálatra, továbbá, hogy a katonai szolgálat előtt van-e munkaviszony, vagy nincs. Július 1-től a katonai szolgálat, valamint ezzel egy tekintet alá eső szolgálati idő, minden feltétel nélkül beszámítható. A korábbi joggal azonos a törvénynek az a rendelkezése, hogy a munkásmozgalomban 1945 előtt folyamatosan eltöl- töltt idő szolgálati időnek minősül, ha az igénylő a munkás- mozgalomban ezt követően is folyamatosad részt vett. Lényeges változás, hogy a Társadalombiztosítási Bizottság a közszolgálat megszűnésének okára tekintet nélkül — kivéve a csendőrségi szolgálatban eltöltött időt — engedélyezheti az 1952 előtti közszolgálatban töltött olyan időnek a részben vagy egészben történő beszámítását, amely nyugdíjjogvesztéssel, illetve minden igény kizárásáyal szűnt meg. Ha a közszolgálati alkalmazott a felszabadulást megelőzően vagy az Igazolási eljárás lefolytatása után mondott le az állásáról, a Társadalom- biztosítási Bizottság külön engedélye nélkül hivatalból beszámításra kerülhet. A Legfőbb Ügyészségen arról tájékoztatták az MTI igazságügyi tudósítóját: milyen vizsgálatokat időzítettek a második félévre. Az ügyészi szervezet — mondták az illetékesek — a következő időszakban is arra törekszik, hogy együttműködve az állami és társadalmi szervekkel hatékonyabbá tegye a jogszabályok törvényes végrehajtását, a törvénysértések megelőzését és az új jog- intézmények (jogszabályok) hatályosulását. E feladatkörükben az ügyészek különös figyelmet fordítanak az állampolgárok szélesebb körét érintő jogszabályok végrehajtásának törvényességére. Ilyen tárgyú vizsgálatokat tartanak a következő hónapokban, s ha fogyatékosságokat észlelnek a jógalkalmazásban, intézkedéseket tesznek. Büntetőjogi tevékenysége körében a Legfőbb Ügyészség megvizsgálta: miként érvényesülnek a gazdálkodás körében elkövetett bűncselekmények üldözésénél és elbírálásánál a jogpolitikai irányelvekben foglalt útmutatások. Különös figyelemmel elemzik az okozott kár megtérítésének gyakorlatát. Ezzel összefüggésben — egyebek között — arra is választ keresnek: mi motiválta a bűncselekmények elkövetését. ( Napirendre kerül a gyermekvédelem is: a megyékben és a fővárosban működő főügyészségek mindegyike megvizsgálja, hogy a gyámhatóságok miként alkalmazzák a gyakorlatban a gyámügyi jogszabályokat a kiskorúak állami gondozásba vételénél, annak megszüntetésénél, a gondozási díjak megállapításánál és az úgynevezett láthatás elbírálásánál. Az ügyészi szervezet általános felügyeleti és polgári jogi tevékenységével kapcsolatos vizsgálódások is szerepelnek az év végéig tervezett munkaprogramban. Ezzel kapcsolatban a' Legfőbb Ügyészségen hangsúlyozták, hogy az ‘ üzemi baleset vagy foglalko- zási megbetegedés miatt károsult dolgozók törvényes kártalanítása sokakat érintő, fontos kérdés. Jogszabályaink megfelelően biztosítják, hogy ezek az emberek — többnyire csökkent munkaképességű dolgozók — anyagi hátrányt ne szenvedjenek. E témát — a joggyakorlati tájékozódás ér- £ dekében — valamennyi fő- £ ügyészség megvizsgálja a Kohó- és Gépipari, a Könnyűipari, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatainál, illetőleg azoknál a tanácsi vállalatoknál, amelyek ezekhez az ága- ? zatokhoz tartoznak. Arra keresik a választ: megfelelő«» érvényesül-e, mint a törvény- * tisztelet legoptimálisabb formája — az önkéntes jogkövetés elve és adott esetekben munkaügyi viták keletkezésénél mennyiben játszik közre a vállalati érdeknek a dolgozók:, jogait sértő helytelen értei. mezése. Jó ideje foglalkoztatja sl közvéleményt a tisztességtelen haszonszerzés jogi szankcionálása, az erkölcsi elmarasztaláson felül. Most arról tájékozódnak az ügyészek: vajon minden esetben felelősségre vonják-e a felelős személyeket, s ezt követően, hogy gazdasági bírságért szabnak ki a népgazdaság érdekeinek megsértésével tisztességtelen haszonra szert tévő vállalatokkal szemben; megindították-e a fegyelmi eljárást, kötelezték-e az „érdekelteket” a kártérítésre? Mivel — bizonyos tapasztalatok szerint — az ilyen előírásoknak a gazdálkodó szervek nem minden esetben tesznek eleget, a Legfőbb Ügyészség e félévben ellenőrzi a gazdasági bírság kiszabását követő egyéni felelősségre vonás gyakorlatát is; Pásxtor Ferenc: Fiúk a Lesliegycn — Hosszú, nagyon hosszú lenne az hirtelenjében, főhadnagy elvtárs. Megpróbálom összefoglalni, bár a papírok, dokumentumok, levelek, címek Zsuzsánál vannak. Az első lépés: kifaggattuk nagyanyámat, amikor otthon voltunk Salgótarjánban. Bemutattam neki Zsuzsát, mint menyasszonyt. Nagyon tetszett neki. Nagyapámról a következőket mondta eL '„1944. november 16-án nagyapa délelőtt tíz óra tájban hazajött a gyárból, összecsomagolta a borotválkozóeszközöket, törülközőt, váltás fehérneműt, néhány meleg zoknit, sapkát, meleg alsóruhát. Némi élelmiszert, cigarettát rakott a hátizsákjába, és sírás-rívás közepette visszament a gyárba. Csak annyit mondott, hogy összebeszéltek az emberekkel, hogy elbújnak valahol a hegyekben a németek elől. Estére mégis hazajött Félve, idegesen tekintgetett ki az ablakon, mint aki kellemetlen vendég érkezését várja. Valami búvóhelyet kellene keresni, ahol legalább három napig lehetne. Ezt mondta. Rövid tanakodás után nagyapa kitalálta, hogy a régen használaton kívül helyezett kenyérsütő kemencébe rejtőzik. Az eleje régen beszakadt már, csak a téglákat kellett elkotomi. Ott benn kényelmes, szélvédett helye lesz. Levegőt kap a kéményen át. Ha a németek elkot- ródnak, akkor előjön és a többiekkel együtt a hegyekbe menekülnek. Ebben állapodtak meg a társakkal. Így is cselekedtünk. Éjfélig nem történt semmi, de akkor nagy csomó tábori csendőr, meg német SS katona sok munkásembert terelt össze az iskola belső udvarában. Hozzánk is jött négy katona. Két német, két tábori csendőr. Szó, kérdezés nélkül elkezdték a kemence torkát megtisztítani, aztán kihúzták onnan nagyapát. Jól megverték, puskatussal ütötték. Még búcsúzkodni sem engedték, elhajtották őt is az iskolához. — 82 — * Sok asszony, egy sereg síró gyerek tolongott az iskola körül. Jajveszékeltünk, sírtunk. Ha megjelent egy tiszt, vagy afféle, akkor könyörögtünk. Engedjék haza a gyerekek apját. Még az asszonyok közé is csapott egy- egy vaddisznó, hogy elhallgattasson bennünket. Borzasztó éjszaka volt az. Hajnalban megindult a menet. Az embereket szuronyo- sok fogták közre. Terelték őket, mint a barmokat. Aki visszafordult, azon csattant a fegyver tusa vagy a bot. A város szélén szembefordultak velünk a katonák. Ránk fogták a fegyvereket. Mentünk, ők meg lőttek. Kétségbeesetten futott az egész népség. Én azt hittem meghalok a félelemtől. Az iskolánál még ott volt mind az öt gyerek. Most meg egyiket se láttam magam körül. Megijedtek, elfutottak. Otthon találtam őket, az asztal alatt. Csak apád állt az ajtóban, fejsze volt a kezében.” „Kérdeztem tőle: minek az a fejsze a kezedben, kisfiam? Apád azt mondta, ha még egy rohadt németet látok, szétcsapom a fejét ezzel a fejszével! Nagyapát soha többé nem láttuk. Az egész menetből talán négyen jöttek haza. Már csak az ör*g Huszár él közülük.” — Attól a Huszártól megtudtak valamit? — Rendkívül sokat. Elsősorban azt, hogy ez a német csürhe csak Zólyomig hajtotta őket, ott átadták a közös, az úgynevezett 350/8-as munkaszolgálatos alakulatnak. Ez egy olyan büntetőkülönítmény volt, ahonnan nagyon nehéz volt megszabadulni. Ezzel a különítménnyel azt&n elvonultak a Magas- Tátra irányába, onnan pedig tovább, lengyel területre, Zakopane és Krakkó közelébe. Követ bányásztak, árkokat ástak, erődítéseket rögtönöztek a nagyon gyorsan visszavonuló náci csapatok számára. — Huszárnak van valamilyen személyes emléke a nagypapáról? — A következőket mondta: „Csík Mártonnal együtt voltam még a Tátra alatt, Poprádon. Onnan hajtottak bennünket tovább Zakopane felé. Nehéz, keserves utazás volt, mert inkább csak gyalogosan mentünk. A nagy, — 83 — apádat akkor már ketten támogattuk. Álig állt a lábán. Zólyom után megállítottak bennünket egy kisebb falu állomásánál. Parancsot kaptunk, hogy rakjuk ki a lőszeres vagonokat Innen megkísérelte a szökést. Vele együtt még három tarjáni ember volt, egy üzemben dolgoztak. Ügy gondolták, ez alkalmas hely a lógásra, mert Márton ismerős volt ezeií a vidéken. Selmecbányán rokonai voltak, testvérei vagy unokatestvérek. Nem sikerült, a tábori csendőrök elkapták őket Félholtra verték mind a négyüket. Azt tudom, hogy Zakopanéban még velünk voltak. Erőnk, meg figyelmünk már nagyon kevés volt arra, hogy a mások baját is magunkra vegyük, hisz mindenki olyan állapotban volt, mintha már a sírból mászott volna ki. Krakkó alatt már nem volt velünk. Többen is mondták, hogy útközben halt meg. Nem tudott gyalogolni, összeesett a kimerültségtől. Többen látták, hogy a német hajcsárok agyonverték. Ordítoztak vele, hogy szabotál, hogy lusta, hogy kommunista. Addig verték, amíg bele nem pusztult”. — Édesapja tud arról, hogy miben fáradozik? — Nem tud róla, nem is szeretném, hogy egyelőre megtudná. Meglepetésnek szánom. Elég sok buta dolgot műveltem eddig. Sok időt elfecséreltem zenéléssel, mindenféle haszontalan dologgal. Az érettségin is épphogy keresztülvergődtem. Apa azt szerette volna, ha történész leszek vagy irodalmár. Nem lettem. Mihasznának, felelőtlennek tart. Elég sok szomorúságot okoztam neki ezzel. Szeretném valamivel kárpótolni, szeretném neki bebizonyítani, hogy azért nem vagyok annyira mihaszna, nem vagyok értéktelen, nem kallódok el. Mi ketten Zsuzsával befejezzük azt a kutatást, amire apának soha nem jutott ideje. — Derék dolog, tiszteletet érdemel érte Csík elvtárs. Nem beszéltek még erről Franci bácsival? Nagyon sokat mondhatna. — Franci bácsi? Az, aki mindig hoz egy kupa bort? — nézett meglepetten Csík. — Én tőle eddig nem hallottam egyebet a szőlőjénél, a borházánál, meg a szőlőbetegségek- néL (Folytatjuk) — 84 —
