Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-24 / 172. szám
Hétköznap délelőtt a szekszárdi strandon elhelyezett dolgokért vállalhatunk felelősséget, de ha valami elveszik a medencében, vagy a strandolok körül és bejelentik, meg szoktuk keresni — mondja az úszómester. Nyári mfJhkára, egyhónapos pénzkeresésre több diák is elszegődött a strandra. Egyikük, Brisching Márton, beszél a munkájáról. — Két műszakban dolgozunk. A délelőttösök reggel takarítanak, kiürítik a szemét- tárolókat, elhordják az összegyűlt szemetet, gyomtalaníta- nak. Teleengedik a gyermek- medencéket, mert ott mindennap friss víz van. Kilenc órától már csak kabinosként vagy jegyszedőként dolgoznak. Este, ha kell, leengedik a medencéket, az ötvenméterest háromr A szikrázó napfényben; a kora délelőtti forróságban aki teheti, a folyók, tavak vagy a városi strandok hűs vízében keres felüdülést. Na de ki teheti ezt meg hétköznap délelőtt. Fejelő fiatalokat szólítok meg. , — Délután dolgozunk ezen a héten, így van időnk minden délelőtt kijönni. Ilyenkor nyáron talán jobb is délután dolgozni, mert délelőtt a melegben strandolhatunk, este pedig mire kezdődik az élet (?) újból bent lehetünk a városban. Az egyik árnyékos pádon fiatal anyák beszélgetnek. Előttük egyév körüli gyerekeik barátkoznak egymással és a világgal. Nem kell megkérdeznem őket, hogy eldönthessem: gyermekgondozási segélyen vannak, ezért tudnak kijönni a strandra. Később a beszélgetés Borán elmondták, hogy szinte minden délelőtt kijönnek, mert itt nagyobb szabad területen játszhatnak a gyerekek. Ha szép idő van és elég mejeg a víz, még a medencébe is beengedik a csemetéiket. Nekik is kényelmesebb így, mintha valamelyik városbeli parkba kellene kiülni egész délelőtt, mert ha fürödni nem is — esetleg csak felváltva — de itt napozni egész nap tudnak. Mások is vannak gyerekekkel a strandon. Az egyik óvoda picinyei hancúroznak, hangos viháncolással a gyermek- medencében. Körülöttük három négy óvónő vigyáz, hogy a játék közben, csúszkálás során sérülés, baleset ne történjen. Ismerőst látok a vízben. Tudom róla, hogy két éve végezte el a középiskolát, azóta dolgozik. BUr ' • — Délutános vagy ma? — A fenét. Hattól kettőig dolgozunk. (Kilenc óra van.) . — Akkor, hogy kerülsz ide? — Itt dolgozunk a közelben és mára befejeztük a melót. Majd fél kettőkor visszamegyünk a céghez, addig pedig f ürdünk. , úxií ‘ Vannak olyanok Is, akik nem pihenni, hanem elsősorban dolgozni jöttek a strandra. Ilyenkor nyáron szerencsés emberek, akik szabadban, víz mellett találnak munkát. Egyikük, Nagy Viktor, szakmájára nézve tévészerelő. Négy éve letette az úszómesteri vizsgát, azóta nyaranta a strandon dolgozik. Most éppen a vizet «eszti le a medencéből. Egy fiatal házaspár bejelentette, hogy az asszony a medencében elhagyta a jegy- és kísérőgyűrűjét. Még el sem folyt az összes víz, amikor előtűnt a medence alján heverő aranygyűrű. Az összegyűlt sárból előkerül egy nagyon bizsunak látszó másik gyűrű is. Ez lenne a kísérőgyűrű? ■— Tudod, előfordulhat, hogy valaki már megtalálta és elvitte a gyűrűt. Mi természetesen csak az értékmegőrzőben naponként, a harmincméterest pedig kétnaponként ürítik. Minden leeresztés után sósavval, illetve meszeléssel fertőtlenítenek. Közben egyre többen érkeznek a strandra. Talán a napfény, a levegő, a csillogó víztükör hatására, de itt mindenki vidám. Ebben megegyeznek az ide dolgozni és a pihenni járók egyaránt. TAMASI JANOS Fotó; Komáromi Zoltán Bögrecsárdák Szakáidban Van hely, ahol ;,butélázönak”, máshol finomabban „■poharazónak" nevezik azokat a helyeket, melyeket Szakály- ban az ízesen hangzó „bögre- csárda" titulussal illetnek. A hivatalos nyelv már kevésbé barátságos. „Tiltott kereskedésről" és „tiltott italmérésről" beszél. A tiltás közlése magában foglalja a büntetés lehetőségét, ha... ha bizonyítottan van kit büntetni. Minderről Szakályban esett szó, alig két héttel László Ibolyának a Tolna megyei Népújságban közölt „Séta az alkoholizmus körül" című cikkének megjelenése után. A tanácstitkár kérésére már jóval korábban terveztük, hogy foglalkozunk a szakályi bögrecsárdákkal. A véletlen úgy hozta, hogy a tervből visszatérés lett a már említett írásra, ami az újságírónak nemcsak joga, hanem olykor kötelessége is —, ha a téma fontos. Márpedig ez az, noha fontosságát a jelek szerint nem mindenki egyformán ítéli meg. László kolleginánk cikkének megjelenése után például a községi vb-titkár „baráti" üzenetet kapott, mely szerint jól teszi, ha kisétál a temetőbe és kiválasztja leendő sírhelyét, mert mihamarább oda kerül. Az üzenet éppúgy névtelen, mint ahogyan faluhelyen sok minden az. Például mindig névtelen a pletyka, a fáma is, de azért éppen eléggé gyilkos erejű. Maradjunk tehát a megnevezhető tényéknél. Abból kiindulva, hogy az olykor veszélyessé burjánzó, családok életét tönkretevő alkoholizmusnak sok egyéb, egyénenként változó oka-módja, forrása mellett van egy olyan is, melyet mások haszonlesése diktál. A bögrecsárdák idetartoznak. Szakály község Tanácsa nemrégiben figyelmeztető levelet írt Stach Sándor, Kelemen József és Tóth Albert helybeli lakosoknak, hogy hagyjanak fel a jogosulatlan italméréssel. A tanács beavatkozását egyikük esetében az Agrokémia helyi telepvezetője kérte, aki több alkalommal kénytelen volt a bögrecsárdákban leittasodott munkásait hazaküldeni. (Utalásul az ismert paksi esetre — ez is lehetséges!) Az érintettekre a figyelmeztető levél semmilyen hatást nem .gyakorolt Logikusan következne a bizonyítás és a feljelentés. Utóbbi azonban csak az előb- bin alapulhat és éppen ezért roppant nehéz. A tanúk, szemtanúk, sőt sokszor azok is, akik a tanácsra bemennek panaszt tenni, egyszeriben vakokká és süket-némákká válnak, amikor tanúskodniuk kellene. Németh Károly őrmester, a KMB-s rendőr, ai tanácsiak szerint minden elismerést megérdemlő munkát végez, de egymaga nem lehet mindenhol ott. Egyelőre úgy tűnik, hogy a tanácsi vezetőknek módjuk van meghallgatni a hozzájuk befutó panaszokat, melyek a falu tisztességes többségétől származnak. Esetleg elmehetnek valamelyik duhaj, a családját, nagyanyját verő honpolgár lelkére beszélni (például a cseppet sem biztonságos Csalogány nevű részbe), de tenni édeskeveset tudnak. A ritka esetek közé tartozik az a tanácstagi bejelentés, melynek nyomán a tamási vám- és pénzügyőri szakasz két tisztje és két tiszthelyettese kivonult a Tanácsköztársaság út 452-be, (Tóth Albert lakása) sikerült öt szavát álló tanút szereznie és nem kevés munka, továbbá vaskos dossziényi kilenc jegyzőkönyv felvétele után bebizonyítani 72 liter bor jogosulatlan forgalomba hozatalát, összesen 1296 forintos értékben. A tanács vezetői nagyon hálásak lennének a pénzügyőröknek több, szigorúbb, váratlan ellenőrzésért, ha úgy tetszik „razziáért”. Bár úgy hírlik, hogy a B., a T. vagy a H. házakhoz járók között (pontos neveket tételes bizonyíték hiányában esetükben nem írhatunk), kitűnően működik a „forródrót”, gyorsan informálják egymást a veszélyről. — A Tamási ÁFÉSZ két kisvendéglője ellen nem lehet kifogást emelni — kaptuk a felvilágosítást. — A bögrecsárdák időszaka az általuk pontosan betartott zárórák után, vagy nyitás előtt kezdődik. Hogy milyen a hatás...? Egy mindent összegezni akaró legyintés a válasz többek- től: Próbáljunk ennél többre jutni. Szakálynak kereken 1900 lakója van. Szorgos, tisztességes, a jóra hajló emberek. A többnyire randalírozó, duhaj, családjukat már elkergetett, vagy magányos farkas részegesek száma 20—30 között van. Az ÁFÉSZ-boltokban többnyire már nem kapnak inni. A bögrecsárdákban igen. Az alkoholisták kény- szerelvonó-kezeléséről rendelet intézkedik, ezzel foglalkozott a már korábban említett cikkünk is. A szakályi bögrecsárdák felszámolását senki nem 20—30, szinte főhivatású törzsvendégüktől várja. A tanács és a többi hatósági szervek azonban csak úgy tehetnek ellenük eredményesen valamit, ha az 1870—1880 többi szakályi segítségére is támaszkodhatnak. Egy közösség érdekeit nemcsak fizetettválasztott szolgái képviselik, sőt magukra hagyatva nem is képviselhetik. önmagáért a közösségnek is tennie kell valamit. ORDAS IVÁN j T Nemzetiségi klub Pécsett A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége nemzetiségi klubot hoz létre Pécsett. Mint ismeretes: Baranya az ország egyik legnagyobb délszálv-lakta megyéje és a pécsi klub az e területen élő szerb-horvát anyanyelvű lakosság művelődési központja lesz. A dróvasztárai Dráva Gyöngye Tsz — tagjai maguk is délszlávok — felajánlotta a klub céljára a tulajdonában lévő pécsi épületét. A történelmi városrészben álló szép, barokk homlokzatú házban alakítja majd ki az intézményt á nemzetiségi szövetség és a városi tanács. Megvalósításához és fenntartásához a Baranyában működő délszálv tagságú termelőszövetkezetek nyújtanak segítséget. A nemzetiségi klub elsőrendű feladata az anyanyelv ápolása lesz. 1975. július 24. /
