Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-12 / 136. szám
\ t t IlCPtváPOS'CSllfitáS . Clifford D. Simák: félmillió forintért r Lapunk 1973. évi január 23-i számában Légvezeték címmel írtunk arról, hogy mi keseríti — tökéletesen érthetően! — a szekszárdi Ocskó László utca tizenkét családját. Az, hogy a városi tanács házaik előtt légvezetékként kezdte építtetni a távfűtés vezetékét. „Ez gyakorlatilag annyit jelent —*■ szólt az írás —, hogy a kertvárosi családi házak kapuja előtt kb 1,50—2 méterre 4,5 méter magas vasbeton oszlopok meredeznek. Erre kerül majd többszörösen megtört vonal- vezetéssel egy nagy átmérőjű cső; nagyjából olyan képet nyújtva, mint a Diósgyőri 'i Vasmű belterületén”. *• Aki nem sajnálja a fáradságot, és elsétál az Ocskó László utcába, meggyőződhet arról, hogy a cikkben leírtak megfelelnek a valóságnak. A tetszetősnek szánt, csinosnak épített kertváros ma — enyhén szólva — bosszantóan rút ké- ' pet nyújt.» A Cikk második alcíme ez volt: Végtelen perek a láthatáron. Nos, hogy valóban lesznek-e efféle perek, az egyelőre még a jövő titka. Egy j azonban már bizonyos: MEGSZÜLETETT AZ ELSŐ BÍRÓI ÍTÉLET Es — ezzel a cikkel — napvilágot látott az ötödik írás, amelyben a Népújság a csúffá tett utcával foglalkozik... A tárgyilagosság megköveteli, hogy emlékeztessünk arra a szakvéleményre, amely szerint mélyvezetésű eljárással megépíteni a távvezetéket legalább négymillió forintos költségtöbblettel járt volna. Ügy lehet, az Ocskó László utcaiak sem a bíróságon keresték volna később igazukat, ha az építésről és költségeiről — amint illő lett volna — lakóSporthorgá&zat gyűlésen vagy más formában tájékoztatta volna őket a tanács; hanem azzal együtt találtak volna módot arra, hogy se a közösség, se a tucatnyi magánszemély ne károsodjék. A per Szekszárd város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, a vb pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya és a Tolna megyei Beruházási Vállalat ellen indult. A felperesek kívánságára a Szekszárdi Járás- bíróság 3. P. számú tanácsa a perből a vb-t elbocsátotta. Beavatkozóként lépett fel a perben — a beruházási vállalat oldalán — a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat. A felperesek ingatlanuk értékcsök- < kenése miatt 479 100 forintot '' követeltek. A járásbíróság a bizonyítási eljárás során — többek között — megállapította, hogy a Déli Kertváros elnevezésű részen j fekvő ingatlanok kellemes, f kertvárosi övezetben helyez- - kednek el. Á távvezeték építé- . se miatt azonban a lakóépüle- \ tek elől a közterületen lévő fákat kivágták. A távhővezeték és a hozzá tartozó oszloprendszer a házakat beárnyékolja, a csővezeték a reá eső fényt visz- szaveri; a lakóépületek utcai részén elhelyezkedő szobákban ülve a csillogó vezeték látható... A vezeték a lakások be- napozását teljesen megszüntette. A telkek a távhővezeték énítése miatt további beépíthetőségük lehetőségét teljesen elvesztették. „Az Ocskó László utca — lévén keskeny — az esztétikailag is kifogásolható távhővezeték létesítése folytán a gyárudvarhoz hasonló benyomást kelt a szemlélőben” — szögezte le ítéletének indokolásában a Szekszárdi Járásbíróság. A tizenkét felperes követelése összesen 479 100 forint volt. A járásbíróság 446 973 forint kártérítés, valamint hozzávetőleg 50 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a Tolna megyei Beruházási Vállalatot. TÁMADNAK-E ÜJABB JOGVITÁK? A Járásbíróság Szekszárd város Tanácsa VB pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályával szemben támasztott követelést alaptalannak mondotta ki, hiszen a felperesek és az osztály között jogviszony nem volt. A beruházási vállalat volt az, amely megrendelte és elfogadta a terveket a tervezővállalattól, a beruházási vállalat kötötte meg a megvalósításhoz szükséges szerződéseket a vállalkozókkal. Ettől független kérdésként jelölte meg a bíróság, hogy a beruházási vállalat mennyiben háríthatja át a felelősséget — és annak anyagi következményeit — a pénzügyi osztályra, illetve a perben beavatkozóként fellépő tervezővállalatra.« Ä bíróság a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 11. számú állásfoglalására hivatkozva mutatott rá ítéletében, hogy az ingatlanok valóságos értékének meghatározásánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, mert a forgalmi érték a valóságos értéket befolyásoló tényezők egyike. A továbbiakban kifejtette a járásbíróság, hogy az 1965-ben meghatározott és 1970-ben részben módosított irányárak az építőanyagok azóta történt árváltozásait nem tükrözhetik; ezért a forgalmi érték és végső soron a kártérítés mértékének meghatározásánál ezekre is figyelmet kell fordítani. BORVÄRÖ ZOLTÁN A rossz idő ellenére szép siker Minden elismerés a dombóváriaknak Mindig tudtom, hogy elszánt emberek a horgászok, de hogy ennyire... — egy barátom mondta ezt, akivel együtt néztük, a végén már szurkoltuk végig a megyei területi bizottság horgászversenyét, amelyet a dom- bóvár-kondai horgásztón rendeztek. Az eső esett, időnként mintha dézsából öntötték volna, de a szünetekben is szemerkélt, ami ugyanúgy áztató, sőt talán jobban, mint viharos testvére. Mielőtt a versenyt és annak eredményét ismertetném, hadd írjak néhány mondatot a helyszínről. Úgy hiszem ez gondolatokat ébreszthet több horgászegyesületben, példának is fel lehet fogni, amit követni érdemes, s ha valaki irigykedik a dombóváriakra, óm másolja le azt, amit ők tettek, e szép szórakozás megteremtése érdekében. Keczeli Ferenc, a dombóvári Lokomotív horgászegyesület elnöke volt szíves röviden ismertetni a tó történetét. —- Körülbelül harmincholdas a tó. Tőzegbónya volt valaha. Ezt horgásztóvá tettük. A dombóvári Lokomotív HE használja és gazdálkodik benne. Ami a gazdálkodást illeti —• és ezt ne felejtsék el a hasonló 1 terveket melengető egyesületek sem —, a dombóváriak évente harminc mázsa halat tesznek a tóba. Keczeli sporttárs szerint, már méretes pontyot. Megkért Keczeli Ferenc arra is, hogy tolmácsoljam köszönetüket a Bikali Állami Gazdaságnak, különösen Varsányi Ferenc halászati ágazatvezetőnek, a segítségért, amit a dombóváridknak adnak. Nos, a város horgászainak sem kell szégyenkezniük amiatt, hogy csak kérnek és kapnak, hiszen intenzív gazdálkodásuk eredményeképpen eljutottak odáig, hogy most már amurokat kértek visz- sza tőlük tenyészanyagnak a bikaliak. Hát ilyen víz a dombóvár- kondai. Egyébként festői környezet. Minden horgászszív megdobban, amikor meglátja az apró, füzes szigeteket, bokrokat, tus- kókat. Véletlen volt, amit egy versenybíróvá előléptetett dombóvári horgász dünnyögött, egy- pár sikertelenség láttán?: —Vaa itt hal, de meg kell fogni! A tóra 150 felnőtt horgásznak van évi, rendes engedélye. Ezenkívül a Lokomotív horgászegyesületnek van még száz olyan tagja, aki nem itt, hanem más vizeken hódol szenvedélyének. Az ifjúságiak száma is mintegy száz. A horgászeredmények jók, a továbbiakban fejlődés várható, a városi tanács eddig is sokat segített, segítségére a jövőben is számítanak. Némi átalakítással növelni tudják a vízmélységet, s ha területnövekedés nem is következik be, a fogási lehetőségek még jobbak lesznek. (Bár ilyenek lennének megyeszerte I) A verseny a mostoha időjárás ellenére, jól sikerült. Huszonegy egyesület jelezte csapatát, ebből megjelent tizenhét csajiat, 85 versenyző lepte el a víz partját. Körülbelül ugyanannyi versenybíró, ellenőr és néző növelte a jelen voltak számát S visszatérve a bevezetőre; ahol írtam, hogy elszánt emberek a horgászok, meg kell említenem, a rendezőség olyan terveket forgatott a fejében: fél órával előbb befejezettnek mondja ki a versengést, ellenben maguk a horgászok követelték, tartsuk be az előre elhatározott időt. Pedig az eső esett sőt időnként zuhogott.« Az eredmény: csapatban az A csoportban első Dunaföldvár, második Szekszárd, harmadik Si- montornya. (Itt meg kell jegyezni, hogy a pontszám az első kettő között azonos volt, a duna- földváriak azonban szám szerint több halat fogtak.) A B csoportban első Dombóvár, második Szedres, harmadik Pincehely csapata. Az egyéni versenyben Így alakultak a helyezések: A kategóriában 1. Kudlik Lajos, 2. Szűcs Béla, 3. Petries János, 4. Mester János, 5. Nyirati László. B kategóriában: 1. Pászti Géza, 2. Lampert Gábor, 3. Fejős Károly. Az ifjúságiaknál megint Mester Zsuzsa győzött (egyetlen női résztvevő létére), 2. Nagy Zoltán, 3. Pál Zoltán. A versenyt István József, a Tolna megyei területi bizottság elnöke nyitotta meg és ugyancsak ő, valamint Vidóczy László, a városi tanács elnöke adta át a díjakat és jutalmakat. Feltétlenül dicsérni kell a helyi egyesület tagjai mellett Bárd Flórián területi bizottsági ügyvezető elnök és Herczinger István versenyfelelős munkáját. L gy. A pénztermei APOSTOL, ANDRÁS FORDÍTÁSA ALAPJÁN RAJZOLTA M. ÉRDI JUDIT Doyle bedobta a kocsiba a zsákot, majd a kormány mellé ült és előre kidolgozott, bonyolult útirány szerint indult ne-' ki, hogy lerázza esetleges üldözőit. A rolla a zsákban most igen csendesen viselkedett, de a fa védelmezése közben alávernek a hűszdollárosok. Ne-1 kilátott összeszedni és a zse-j beibe tömködni. Az ajtón csak egyre döröm-i bőitek. Doyle összeszedte ® posan összekarmolta. Doyle a holdfényben észrevette, hogy a keze csupa vér és szakadozott inge alatt a bordáin húzódó karmolások is égtek. A nadrágját átitatta a vér. Negyedóra múlva a régi, ütött-kopott ház előtt, ahol Mabei lakott, kiszállt a kocsiból és magával vitte a zsákot. Megkereste a hátsó bejáratot, felment a nyikorgó lépcsőn. A lány, amikor meglátta, elkapta a karját és berántotta a szobába. Doyle körülnézett, és miután meggyőződött róla, hogy az ablakok zárva vannak, kirázta a zsákból a rollát. Utá1975. június 12, pénzt, és kinyitotta az ajtót. Az ajtóban egy hiányos öltö- zékű férfi állt. Magas volt és izmos. Több mint egy negyed méterrel magasodott Doyle fölé. (Folytatjuk) na pedig jött a húszdollárosole zuhatagja. Mabei kétségbeesetten felvisított, befutott a hálószobába és becsukta maga mögött az ajtót, — Hallgass már,’ az isteni áldjon meg, a szomszédok az» hiszik, hogy gyilkollak ■—» mondta Doyle. $ A rolla mellén felvillogoftj az írás: ÉHES VAGYOK, MI~; KOR ESZEM? Doyle nagy elnyelt. Hideg veríték lepte el arg homlokát MI BAJ? — foly-ij. tatta a rolla. BESZÉLJ, HAI J, GATLAK. Valaki hangosan»'^ dörömbölt az ajtón. Doyle für-fe gén körülnézett, s észrevette** hogy a padlón szanaszét he-j ’
