Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

Életvéste mérföldkövek Pártmunka és takarékosság A csend szinte láthatóan ünnepélyes, éppúgy, mint az ünnepségen részt vevők arca. Érezni a figyelem feszességét, ami úgy illik most a terem légköréhez, mint az ünnepi öl­tözékhez a szorosan megkötött nyakkendő. Most következnek a kitüntetések. — ;,Az építésügyi miniszter dicsérő oklevelét kapja az Épí­tőipar kiváló dolgozója And- rássy János kubikos, szocialis­ta brigád vezető-helyettes.’* Kicsit darabosan, az éjszakai műszak izomba markoló merev­ségével emelkedik fel helyéről az őszülő hajú, markáns arcú férfi. Ügyetlen mozdulattal rántja helyre zakóját, aztán körülpillant, mintha a szemek­ből várná az előző felszólítás megerősítését. A nyilvános szerepléshez nem szokott em­berek hosszú, merev lépteivel indul az elnöki asztalhoz. Pór lépés csak az egész. Hosszabb utat kellett idáig megtennie. S azon az úton az emlékek meg­annyi mérföldkövek voltak. X. : ELSŐ MÉRFÖLDKŐ l Még a közel fél évszázadnyi idő sem elég jó kozmetikus ahhoz, hogy széppé tegye a régenmúlt gyermekkort. Apámnak hét gyerekszájat kel­lett jóllakatnia — egy tenyér­nyi földből. Sok hozzánk ha­sonló család tengődött akkor abban a kis csallóközi faluban. Mindnyájunk sorsa olyan egy­forma volt, mint búcsúkor fe­jünkre csapott fénylő-zsíros ünnepi kalapunk. A hétéves gyerek libát Őrzött. A tízéves a csordás mellett volt. A tizen­két évesnek —* a felnőtt fér­fiakkal kellett már deréksor­ba állniuk. Szálltak az évek. Alig értettük meg azokat a híreket, amelyek a nagyvilág­ból abba az isten háta mögötti falucskába eljutottad An­schluss, Csehszlovákia eladá­sa, fasizmus. Idegen szavak, amit a falusi emberek egysze- bű észjárással aligha tudtak fogalommal megtölteni. Még egy év, aztán a húszéves bá­tyám már a frontról levele­zett velünk. Ezt már értettük. Háború volt. Hamarosan rám is sor került. „A tizennyolc éves fiúk kötelesek háromnapi hideg élelemmel és meleg ru­hával holnap reggel a község­háza előtt gyülekezni. A ren­delkezés megszegőit statáriálil bíróság elé állítják!” Nekem iá mennem kellett. 1948-ban ke­rültem haza hadifogságból. Azután következett az új hon­foglalás — a kitelepítés. Apá­mat még eltemettük, aztán in­dultunk az új otthon utón Ba­ranyába, Somberekre. Küsz­ködtem a földdel, de bizony kevés volt akkora családnak. Egyszer hallottam: kubikoso­kat, építőmunkásokat keresnek a Villány környéki csatornázá­sokhoz. Hajnalban összepakolt az asszony egy kis elemózsiát, ráültem a kölcsönkapott bicik­lire és irány Pécs. így kerül­tem az építőiparba. ' MÁSODIK MÉRFÖLDKŐ ^ —————— s Méltán emlegetik az ötvenes évek elejét az építők hőskorá­nak. Neom a termelés nagysá­ga, hanem a körülmények tet­ték azzá. Kelés hajnalban, 1975. június I:.. reggeli a töltésoldalon, ebéd az aktatáskából, szállás valahol egy szénapajtában. A gépesí­tést a csákányok és ásók — aminek a nyelét, ha eltörött, mi faragtuk újjá — jelentet­ték. Amikor az ember elkezd­te lapátolni a földet, eleinte még az istenes volt. Később, mikor derékig állt a jövendő­beli öntözőcsatornában, már kezdett ragadni a lapátra a föld, elég volt megemelni. Műszak végére már csak az ösztönné merevedett akarat lendítette a karokat föl-le, föl­le... A keresetre nem lehetett panasz. Ámbár igaz, ami igaz, a pénz jó részét akkoriban so­kan dobták oda munka után a kocsmák bádogpultjára. Nehe­zen álltak meg az emberek a lábukon, egyedül, távol az ott­hontól. ötvenkettőben meg­alakítottuk a brigádot. Akkor építettük a 6-os műutat. Nem volt központi rendelkezés a brigádalakításra. Nem voltak irányelvek, naplók, verseny- felelősök. Egyszerűen szüksé­günk volt egymásra. A közös­ségre, ahol mindig időben ott érezhetett maga mellett vala­kit az ember. Valakit, aki mélyebbre nyomta a lapátot, ha idő előtt ér­kezett a fáradtság, valakit, aki megfogta az ember karját, hogy tedd le a poharat fiú, va­lakit, aki fájrontkor megszó­lalt, menjünk moziba, estére jó film lesz. Ahogy teltek az évek, úgy váltunk igazi közös­séggé. HARMADIK MÉRFÖLDKŐ Felsorolni Is hosszú lenne azokat a „nyitott tetejű mun­kahelyeket”, ahol otthagyta kézjegyét a brigád. Csatornák, vasútvonalak, házak sokasága. Aztán lassan megváltoztak a a munkakörülményeink. Reg­gelikor nyitottuk ki aktatás­káinkat és már nem mindig a százszor megunt szalonna ke­rült ideiglenes asztalunkra. Ebédre nem volt gondunk, hisz a mozgókonyha, bárhol is dol­goztunk, meleg étellel jött minden délben. És a munka? Abban a sokat emlegetett hős­korban termelt, bedolgozott anyagmennyiségek ma hét­szeresét, nyolcszorosát csinál­juk naponta. Ha újonc kerül közénk és idő előtt zsibbad a karja, nevetve vigasztaljuk, hogy így géppel keverni a be­tont már valóságos álom. Jól­eső volt hallani, hogy egyre többször dicsérik és említik példaként brigádunkat. A vál­lalat kétszeres kiváló brigádja lettünk. Nem szerénytelenség, de megérdemeltük. Soha egyi­künk sem állt ki a sorból, ahol a munkát osztogatták, öt hónap alatt fektettük le a vállalat iparvágányát, azt amit mások csak két évre vállaltak volna. Készültünk nagyon az építők napjának ünnepségére. Gondoltuk, biztos „lehullik va­lami” és csapunk egy kis fehér asztal melletti áldomást. Még­is meglepett, mikor az éjsza­kai műszak után szóltak, hogy feltétlenül jöjjek el az ünnep­ségre. És hát most... — „Valamennyiünk, a Tol­na megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája nevében gratulálunk e megtisztelő ki­tüntetéshez.” Kicsit zavartan vette ót az oklevelet, kemé­nyen, lapátnyélhez szokott te­nyerével szorított kezet igaz­gatójával. A helyére indult. Engem tapsolnak? Dolgoz­tam én is éppúgy, mint ők. Szép ez az oklevél, örül majd az asszony, ott lesz a helye a fiam főiskolai oklevele mel­lett.) GYŐRI VARGA GYÖRGY Talán pontosabb lett volna úgy kezdeni, hogy „pártmun­ka a takarékosság érdeké­ben”, azonban így sem igazta­lan, mert ahol következetes a politikai munka s azzal egysé­ges a gazdasági cselekvés, ott egyazon dolog különböző olda­lainak keli felfogni a ket­tőt. A rákospalotai bőrdíszmű, vállalati szinten, négymilliós megtakarítást tűzött ki célul erre az esztendőre. Főleg két területen látszik kívánatosnak a takarékosság. Egyik a mű­bőr anyagok felhasználása, a másik pedig a papíranyag fel­használósa. A szekszárdi gyár mintegy egyharmadát adja az egész üzem termelésének, így nem közömbös, hogyan vesz részt a takarékossági program meg­valósításában. Stugner Rudolf ■ párttitkár mondja: — A ml takarékossági ter­vünk az összvállalati tervbe épül bele. Műbőranyag-megta- karításból 750 ezer forintot vállaltunk erre az évre. A papíranyag-megtakarítás, fő­leg a kitömőanyag fajlagos csökkentésével és a szabásza- ti papírhulladék felhasználásá­val további 120 ezer forintot jelent. A továbbiakban elmondja a párttitkár, hogy tipizálták a dobozfelhasználást, ami szer­vezettebb irányítást és ellen­őrzést igényel. Ez újabb negy­venezer forint megtakarítást hoz a gyár konyhájára. — Megyünk az új üzembe rövidesen, ötvenezer forintot ér az az anyagmennyiség, amit a régiből az új beruhá­zásba sikerül átmentenünk. Bejátszanak aztán még egyéb tények is, úgy hogy a szekszárdi gyár megtakarítá­sa ebben az évben egymillió forint felett lesz az össz- üzemi előirányzat négymillió­jából. Ez az adat önmagáért beszél. De végül is keressük meg, hol született az elhatározás, és hol a biztosítéka a vállalá­sok teljesítésének. Persze, az intézkedési terv alapját a vál­lalat gazdasági szakemberei dolgozták ki. Ezután azonban párttaggyűlés elé került. (Szabadjon egy közbevetést tenni: számos gazdasági veze­tő a pártszervezetnek is tag­ja, így aztán már eleve, mint kommunista munkálkodott a program kialakításán, s az­után megint mint kommunista vett részt annak vitáján. No, de ez így természetes, így he­lyes — így a jó.) A taggyűlés, a vezetőség elő­terjesztése alapján megtár­gyalta az intézkedési tervet, kiegészítette azt, s meghatá­rozta tennivalóit az immáron kész, teljes program végre­hajtására. Mielőtt az eddigi eredményekre hivatkoznánk, megemlítenénk hol szólt köz­be a párttaggyűlés. Először is arra hívták fel a kommunis­ták a figyelmet, hogy a gaz­dasági vezetés tegye kötele­zővé minden szinten a taka­rékosabb termelésre való tö­rekvést, még akkor is, ha né­ha népszerűtlen feladatot vál­lal ezzel. A második: ismerjék ei minden szinten a takaré­kossági program megvalósítá­sa politikai, pártfeladat is egyszersmind. A kommunisták fogják fel pártmegbízatásnak, a gazdasági vezetők ismerjék el politikai munkának. Har­madszor pedig, a szakszerve­zet és a KISZ a maga sajá­tos eszközeivel járuljon hozzá a jól megalapozott program megvalósításához. Nem szabad elhallgatni még egy figyelemre méltó döntést, amely a párttaggyfllésen szü­letett: a reklamációk meg­szüntetésével további megta­karítást lehet elérni. A rekla­mációkat kiküszöbölni pedig csak jó, minőségi munkával lehet. Az első negyedévi értékelés, taggyűlésen, már megtörtént. Az eredmény mintegy félmil­lió forint. Az augusztusi párt- taggyűlés vizsgálja meg, mit értek el a szekszárdi bőrdísz­műben egy fél év időszaká­ban. A pártszervezet tevékeny­sége arra enged következtetni, hogy nem kell szégyenkezniök augusztusban sem, í 1k Gut ’ ság gondjait fokozza a peda­gógusnők arányának fokozatos növekedése. A nők aránya e pályán megyénkben megköze­líti a 80 százalékot. Középiskoláinkban javult a beiskolázás aránya és összeté­tele. A nevelőellátottság meg­felelő. Gondot csak a kollé­giumi nevelői állások betöl­tése jelent. A szakmunkás­utánpótlást a szakmunkás­képző intézetek biztosítják. Amióta tanácsi hatáskörbe ke­rültek, kezd kialakulni a kö­zépfokú oktatás egységes me­gyei irányítása. Ezekben az intézményekben a legégetőbb gond a nevelők és kollégiumi helyek hiánya. Ezen a hely­zeten jelentős mértékben vál­toztat majd a Szekszárdon je­lenleg folyó 70 millió forintos beruházás. A JÖVŐ FELADATAI A jelentkező munkaerőgon­dokon a megyei munkaerő­gazdálkodási szabályozó ki­adásával igyekeztek segíteni. Megszervezték az üres állások megyei nyilvántartását. Ezt a munkát a következő években még tervszerűbben kell elvé­gezni. A képző intézetekkel meglévő kapcsolatot tovább erősítve arra kell törekedni, hogy legalább a megyénkből származó végzősök vállalják itthon a pedagóguspályát — állapította meg a beszámoló. Pedagógusaink az elmúlt időszakban derekas munkát végeztek. Társadalmunk mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsüli őket. Ezt tükrözte a megyei küldöttértekezlet i&> Küldöttértekezletei tartottak megyénk pedagógusa? Eredmények és gondok Tegnap tartotta megyei kül­döttértekezletét a Pedagógu­sok Szakszervezete Tolna me­gyei Bizottsága. A küldöttér­tekezleten a megyei bizottság beszámolt az elmúlt időszak­ban végzett munkáról és a szakszervezet előtt álló felada­tokról. A terjedelmes, alapos beszámoló átfogta a pedagó­gustársadalom egész életét, részletesen elemezte a pedagó­gusok élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulását. NINCS KIRÍVÓ BÉRARÁNYTALANSÁG A pedagógusok élet- és munkakörülményei 1971-től jelentősen javultak. Ezt a ja­vulást több összetevő határoz­ta meg. A bérhelyzet alaku­lásában kedvezően hatott az 1971. június 1-i bérrendezés. A rendelkezésre bocsátott bérkeretet teljes egészében a bérek emelésére használták fel, tartalékot nem képeztek, így a pedagógusok munkabére átlagosai» 20, a nem pedagó­gus állományban dolgozóké pedig 10,7 százalékkal nőtt. Megyénk oktatásügyi dolgo­zói megelégedéssel fogadták a bérrendezést. Az elmúlt idő­szakban következetes és tuda­tos bérpolitikával sikerült fel- I számolni a kirívó bérarány- ’ ->1 anságokat. Mindent össze- ' fcve Oktatásügyi dolgozóink .jii színvonala 1971—74 között 36 százalékkal növekedett. Az utolsó esztendőben 2,5 száza­lékkal. A beszámoló szerint a fejlődésnek ez az aránya nem kielégítő. Ezért a bérgazdálko­dást a jövőben még nagyobb gonddal kell ellenőrizni és se­gíteni. Elsősorban minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell előzni a bérmegtaka­rítást, amely az elmúlt évben például közel hárommillió fo­rintot tett ki_ LETELEPEDÉSI SEGÉLY ÉS ILLETMÉNYFÖLD Mindezeken túl pedagógu­saink jelentős béren kívüli juttatásokban is részesültek. A pályakezdőket letelepedési segély felemelt összegével, a kisebb területen dolgozókat pedig a területi pótlékkal se­gítették. 1971 óta az oktatási intézmények konyhái az ok­tatásügyi dolgozók üzemi ét­kezőhelyeivé is váltak. Ezt a nyugdíjasok és a hozzátarto­zók is igénybe vehetik. Fe­szültséget okoz azonban, hogy a konyhai kapacitás nem emelkedett. Hasznos juttatás a pedagógus-illetményföld is. Sajnos itt is vannak gondok: a körzetesítés során a kis te­lepüléseken felszabadult a föld, a körzeti központokban pedig nem növelhették a te­rületet A jelenlegi helyzet nagy szintkülönbségeket te­remt az egyes települések pe­gagógusainak jutó keresetki­egészítésben és ez kedvezőtle­nül hat az általános közérzet alakulására. 1973-ban bekap­csolták a pedagógusokat is a kedvezményes gépkocsivásár­lási akcióba.. MÉG MINDIG SOK A KÉPESÍTÉSNÉLKÜLI A munkaerőhelyzetet ele­mezve a beszámoló megálla­pította : oktatási intézmé­nyeinkben a munkaerőhelyzet kedvezőtlenül alakult és elma­radt az igényektől. Az óvodai férőhelyek szama az 1970. évi 7756-ról 8429-re emelkedett, az óvodás korú gyermekek 82 százaléka jár óvodába. Gon­dot jelent viszont az egyre nö­vekvő óvónőhiány és a képesí­tésnélküliek magas száma. A képesítés nélküli óvónők szá­zalékaránya sajnos 24,1 száza­lék. Javult az általános iskolai oktatás színvonala. Ehhez hoz­zájárult a tanulólétszám csök­kenése és a kis iskolák bekör- zetesítése. Az általános iskolai diákotthoni férőhelyek száma 320-szal nőtt, javult a napkö­zis ellátottság, elérte az 58,3 százalékot. Mindezek az ered­mények elismerésre méltóak, viszont figyelmeztető jelensé­gek is vannak: nőtt a képesí­tésnélküliek száma — 8,3 szá­zalék — és a létszámellátott-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom