Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
Két választás hozott Törvényalkotás és ellenőrzés £ U Sokat változott az elmúlt években az országgyűlés munkája. s ennek külső jegyei is vannak. A képviselők parlamenti felszólalásaiból eltűntek a szólamok, az előregyártóit elemek, és amikor valamelyik egy-egy problémát kíván szóvátenni, nem a közismert eredmények hosszú sorolásával kezdi, hanem — felismerve az idő értékét — mindjárt a lényegre tér. Csak elvétve találkozni ma már az. zal is. hogy •— rosszul értelmezve a képviselői megbízást ■— valaki saját kerülete olyan csip-csup ügyeit, bajait sorolná, amelyek megoldásához nincs szükség ilyen magas fórumra. S ha nálunk a képviselők nem is tanulnak retorikát, nagy részük már tud nemcsak az észre, de érzelmekre hatóan is beszélni, és gyarapszik azok száma, akik papír nélkül, igen hatásosan tudják előadni mondandóját. Az aktivitást jelzi: egy-egy ülésszakon átlagosan 30—35 képviselő kér szót. A legutóbbi négyéves ciklust azonban még inkább jellemzi a képviselői munka tartalmi gazdagodása. Joggal állapítható meg a tavaszi ülés. szakon az országgyűlés elnöke. Apró Antal: „Országgyűlésünk előmozdította az államélet demokratikus fejlődését, a X. kongresszus által kitűzött célok valóra váltását, a Hazafias Népfront 1971-es választási programjának megvalósítását. Megfelelően gyakorolta törvényalkotó tevékenységét, a kormányzati munka alkotmányos irányítását és ellenőrzését.” Négy év alatt az országgyűlés nem kevesebb, mint 23 törvényt «alkotott. Legjelentősebbnek az alkotmányt módosító törvényt kell mondanunk, de a többi is az állampolgárok igen fontos jogait és köteles, ségeit érinti. Elég, ha csak utalunk a szövetkezetekről, az Ifjúságról, a népgazdasági tervezésről. az egészségügyről, a külkereskedelemről szóló törvényekre, illetve a családjogi és a társadalombiztosítási törvényre. Talán soknak is tűnhet ez a 23 új törvény, de ha mindegyiket külön-külön elemezzük. megállapíthatjuk: megalkotásukat társadalmi fejlődésünk igényelte. Az építőmunka és életünk számos területén különböző feszültségek, nehézségek jelentkeztek amiatt. hogy érvényben voltak még többségükben igen bonyolult idejétmúlt rendelkezések. Ma elmondhatjuk, igen fontos területeken a dolgozók alkotmányos jogai és kötelességei összhangba kerültek a megváltozott körülményekkel, s az új törvények és jogszabályok egyszerűbbek, közérthetőbbek. Nem kevésbé fontos, hogy igen gondos előkészítés után került mindegyik az ország- gyűlés plénuma elé. Ehhez az utóbbi esztendőkben a Népfront által rendezett társadalmi viták is nagymértékben hozzájárultak. Mégis — s ez a képviselők felelősségét, szakértelmét bizonyítja — 1972-ben például az egészségügyről, a bíróságokról, valamint az ügyészségről s2óló törvényjavaslatokhoz benyújtott módosítások közül több. mint húszat fogadott el az országgyűlés! A készülő környezetvédelmi törvény pedig egyenesen képviselői javaslatra került napirendre. A következő adat is sokatmondó: a kormányzati munka segítésére évente átlagosan több. mint száz olyan javaslat érkezik a képviselőktől amelyekkel külön is foglalkozik a Miniszter- tanács. Az országgyűlés törvényhozói munkájában azt is előrelépésnek kell tekinteni, hogy ma már a képviselők rendszeresen ellenőrzik is az új törvények gyakorlati alkalmazását; napirendi pontként, vagy azon kívül is elemezték, hol tartunk az ifjúsági, az egészségügyi, a külkereskedelmi és más törvények végrehajtásában. Az elmúlt év őszén például a tanácstörvény alkalmazásának tapasztalatait értékelték a parlamentben. A törvény jó minősítést kapott. Megállapították: átgondoltabb, egységesebb város- és községpolitika megvalósításához nyitott utat. Az ifjúsági törvény jó hatását a fiatalok élet- és munkakörülményeinek javulásában szintén kézzelfoghatóan lehetett tapasztalni, amire válasznak tekinthetjük: megnőtt a közügyek iránti érdeklődésük. Az egészségügyi törvény is jól működik a gyakorlatban: elfogadása óta hatékonyabbá vált a gyógyító-megelőző munka, csökkent a bürokrácia, meggyorsultak az egészségügyi beruházások. Minden esztendőben igen fontos feladata az ország- gyűlésnek az éves költségvetés megvitatása és törvényerőre emelése. A képviselők jól látják a hatékonyság növelésének fontosságát minden területen és figyelemmel vannak arra is: csak a népgazdaság teherbíró képességének növekedésével lehet bizonyos igények kielégítésében előrehaladni. Mégis előfordul, hogy a parlamenti vita. a képviselői érvek hatására módosítják egy-egy tárca költségvetését, átcsoportosításokat hajtanak végre. így fordíthattak például nagyobb összegeket 1974- ben a mentőszolgálat, a kórházi intenzív osztályok fejlesztésére. a Szakmunkásképzés feltételeinek javítására, äs kereskedelem hűtő-tároló kapacitásának bővítésére. A kormányzati munka ellenőrzésében is hivatása magaslatán állt az országgyűlés. Utalunk itt például a 15 éves lakásfejlesztési tervvel, a legnagyobb ipari vállalatokkal való megkülönböztetett foglalkozásra, az államok telek-, lakás- és üdülőtulajdonának mértékét szabályozó rendeletre, az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló jogszabályra és a sort hosszan folytathatnánk. A kormány nagy gondot fordít arra, hogy az országgyűlés plenáris ülésein elhangzó képviselői javaslatokat a minisz- terekj a főhatóságok vezetői jegyezzék és valamennyire érdemben válaszoljanak. Többször előfordult, hogy a képviselői észrevételek számos minisztériumi utasításnak, intézkedésnek képezték az alapjait, vagyis tucatnyi kisebb-nagyobb gondot, hiányosságot lehetett megszüntetni ily módon, anélkül, hogy törvényt vagy jogszabályt kellett volna alkotni. Csaknem miriden ülésszakon előfordul azonban. hogy egyik-másik képviselő nyomatékosan szeretné fölhívni a közvélemény, a kormány és a tárcák vezetőinek figyelmét egy-egy problémára: ilyenkor élnek az interpelláció lehetőségeivel. A felvetett kérdésre az illetékes miniszternek, fő_ • hatóság vezetőjének még az ülésszakon választ kell adnia vagy ha az ügy kivizsgálást, felmérést kíván, akkor közölnie kell a válaszadás határidejét. Ám nemcsak interpel- lációs esetben kötelességük a válaszadás, hanem az ülésszakon felvetett minden problémára. javaslatra 30 napon belül reflektálniuk kell. tájé- koztani a képviselőt, megalapozott-e az észrevétele, vagy sem. ha igen, milyen intézkedéseket szándékoznak tenni. Ezt a határidőt szigorúan betartják, amit a most lezárult négyéves ciklus valamennyi volt képviselője is igazolhat. I .. KESERŰ ERNŐ Lenin-műzeum Ulánbátorban Ulánbátor központi részén! Lenin-műzeum épül. Az épület tervezésénél figyelembe vették a mongol nemzeti építészet hagyományait és a legújabb eredményeket. A múzeum homlokzatán féldomborművek ábrázolják Lenin életét és tevékenységét. A múzeumban önálló kiállí-» tás keretében mutatják bej hogyan valósították meg a mongol dolgozók a szocializmusba való átmenetre vonata kozó lenini eszméket. A jövend dő látogatók élményét filmvetítések teszik majd emlékezetes? sé. Az múzeum épülete hamar®? san elkészül. j „Leg”-ek a Szovjetunióban Oroszország a forradalom előtt Európa egyik legelmaraj dottabb állama volt. A fennállásának második fél évszázadán nemrég elkezdett Szovjetunió viszont az anyagi termelés és d kulturális élet nem egy szektorában a legelsővé lett a világon,' A Szovjetunió első helyen ál) széntermelésben, vasérc-, .mait? gánérc- és tőzegtermelésben; Diesel- és villanymozdonyoW gyártásában (1974-ben 1792 db)» traktor- (hajtóm ű-összkapacitá- suk 38,7 millió lóerő), továbbá c# cementgyártásban. Első a beruházások, á HakóJ házépítések, a kulturális és szop gáltató építkezések mennyiségét1 tekintve: A villamosított vasútvonalad teljes hosszát illetően (37,2 ezer kilométer); legelső a népgazdaságban foglalkoztatott diplomás mérnökök számát tekintve (1973- ban 3170 000 fő); a mérnök- és műszakiszakember-képző felsőfokú oktatási intézményekben tanuló hallgatók számát tekintve; A tudományos dolgozók számát (1 108 500 fő), a kiadod könyvek, folyóiratok, lapok péL dányszámát illetően; 19. j — Bálint János — mondta a szovjet katona. — Hol csatlakozott hozzájuk az elvtárs? — kérdezte Wei- voda. — Sztálingrádnál... MiVel én S Szovjetunióban élek 25 éve. — És így tud még magyarul? — álmélkodott Rozgonyi. — Ugye elintézi nekünk azt az írást? — kérdezte Weivoda. — Nem lesz szükségük semmiféle írásra —1 mosolygott Bálint János. — A maguk számára véget ért a háború. A szovjet katonák nem osztogatnak érdemeket, mint ahogy a vétkeket sem ők fogják számon kérni... — Gondolja tiszt úr, ne haragudjon, nem ismerem a rangjelzéseiket — mondta Rozgonyi —, lehetőség nyílik ezután a demokratikus pártok megalakítására. — Elkéstek vele — mondta Bálint János. — Debrecenben már megalakultak a pártok és 1975. június 1. dolgozik az új magyar kormány ... — Neon csak kommunista párt van? — kérdezte Weivoda. 4 — Természetes, hogy nem... — mosolygott Bálint. — Nem is tudom háhy párt működik... Az az érzésem, hogy több is mint amennyi kellene — mosolygott, aztán elindult kifelé. Simó egy kicsit lemaradt a többiektől. Feleségének egy kocka alakú kenyeret adott és megsimogatta: — Remélem most már nyugodt vagy... h — Egyáltalán nem vagyok az! Miért nem maradsz itthon? Mikor lesz már olyan világ, hogy nem kell izgulnom érted? — Nyugodj meg szívem..: Az elvtársak átvisznek majd a pesti oldalra. Ott már megalakult a párt... Megcsókolta a feleségét, majd Rózsihoz fordult: — Maga pedig megvár engem. Célunk van magával... — mondta és a Szovjet katonák után rohant— A ház lakói megrohamozták a lépcsőfeljárót. Odakint hajhalodott. Metszőén hideg volt a téli reggel, de senki sem fázott. Kitódultak a kapu elé. A ház előtt hosszú gépkocsioszlop haladt, majd félelmetes robajjal és csikorgással harckocsik rázták meg az úttestet. A menet mellett időnként kisebb-nagyobb csoportokban, feltartott kezű németeket kísértek. Sokan civil kabátokat viseltek, valamennyien piszkosak, borotvá- latlanok és nagyon meggyötörtek voltak. Az emberek csodálkozva nézték a nemrég még oly félelmetes, legyőzhetetlen- nek tartott katonákat. Arcukra kiült a félelem és egyikük sem emelte fel tekintetét az úttestről. ■ Eötvösöket nem lehetett megtalálni a bámészkodók között. Eötvösné először is a pin- , céjükbe rohant. Sírva állapította meg, hogy a németek alapos pusztítást végeztek készleteikben. Igaz, hogy leginkább az italokat dézsmálták meg, de több liszteszsákot ba- jonettel hasítottak fel, a sonkákba belevagdostak, majd a földre dobták a kiszóródott liszt- és cukorhalmokra. Eötvösné bezárta a pincét, a kulcsot gondosan elrejtette, majd az urával együtt a lakásba siettek. — Először ennek a szemétnek a rongyait hajigálom ki. Ide többé nem teszi be a lábát — kiáltotta, amikor feltépte az ajtót. Rózsi szobájának bejáratánál ijedten torpant meg: — Hát maga... Nicsak! A Köves úr... Hát itt húzta meg magát... Ennek örülök — kényszerűéit egy mosolyt az arcára. — Nehéz időket éltünk meg, de hála az istennek, túl vagyunk rajta. És boldog vagyok, hogy én segítettem hozzá az élethez — mondta. — Engem a Rózsika hozott fel ide... Ne tessék haragudni... (Folytatjuk) ___,
