Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-04 / 129. szám
Vizsgálatok a lakások használatáról Két választás hozott Kapcsolat a választókkal 3. A jelölő gyűlések időszakában sok helyen latolgatják a körzetben élő és jó munkájáról, közösségi magatartásáról ismert embert jelöljenek-e képviselőnek, vagy olyant, akinek a közéleti tevékenység már országos hírnevet szerzett. Ha a képviselői munkának csak egy-egy sajátosságát emeljük ki, akkor az egyiknek is, a másiknak is vannak előnyei, de ha e tisztséggel szemben támasztott követelményeket összességükben nézzük, akkor teljesen mellékes, hogy a képviselő a helyszínen él-e, vagy a választókerülettől távolabb. Az alkalmasság legfontosabb feltétele, hogy a képviselő mennyire képes népgazdasági szemlélettel gondolkodni, mennyire tudja a „nagyooli- tikát” és a „helyi politikát” helyesen összeegyeztetni. Néha éppen maguknak a képviselőknek kell szembeszállniuk azzal a téves nézettel, hogy a képviselő a körzet „kijáró embere” és kötelessége, hogy különböző előnyöket harcoljon ki választópolgárai számára. Szerencsére, ilyen jellegű meggyőző munkát ma már egyre kevésbé kell végezniük. Ha nem is meghatározó a lakossággal való kapcsolattartást illetően, hogy melyik képviselő hányszor fordul meg választópolgárai között, a felmérések azt mutatják, hogy az utóbbi években az ilyen közvetlen kapcsolatok formái is bővültek, tartalmasabbá lettek. A képviselői beszámolók, fogadónapok jelentős tömegeinket mozgósítanak. A képviselők rendszerint negyedévenként tartanak beszámolókat, havonta, kéthavonta fogadónapokat, és a községek, a különböző vállalatok, intézmények, gazdaságok meglátogatását is programszerűen végzik. Az ilyen összejöveteleken, látogatásokon, nemcsak a képviselők ismeretei bővülnek a választókerület életéről, az emberek gondjairól, kívánságairól, hanem a választópolgárok is közvetlenül tájékozódhatnak készülő fontos törvényekről, jogszabályokról, a várható fejlesztésekről. A valóság feltárásának igen alkalmas eszközei ezek a beszélgetések, találkozások. A tapasztalatok gyűjtésének az is jó módszere lehet, ha a képviselők választókerületük minden jelentős eseményén igyekeznek részt venni. Igen jól kamatoztathatják munkájukban például a falugyűléseket. Az is általánosan elfogadott gyakorlat, hogy mielőtt a helyi tanácsok döntenének a fejlesztésre fordítható összegek sorsáról, kikérik a képviselők véleményét. Az anyagi lehetőségek, és igények természetesen, legtöbbször nincsenek összhangban, és ilyenkor gyakran maga a képviselő áll a társadalmi munkafelajánlások, anyagi hozzájárulások szervezésének az élére. Az ilyen tevékenység nemcsak a község, a város gyorsabb gyarapodásában, szépülésében mutatkozik meg előbb-utóbb, de a képviselő és választóinak kapcsolata is sokkal elmélyültebbé válik. A képviselői munka színvonalának emelésében egyre nagyobb szerepük van a megyei képviselőcsoportok tevékenységének is. A csoportüléseken készülnek fel a képviselők a következő ülésszakra, valamint a bizottságok vitáira. Amikor egy-egy megyei csoportülésen megtárgyalják a tennivalókat, a képviselők saját körzetük helyzetét szembesíteni tudják a megyei helyzettel, új tapasztalatokat szerezhetnek, amelyek jóvoltából sokkal reálisabb álláspontot tudnak elfoglalni az ' ország- gyűlési bizottságok vitáiban, vagy éppen a parlament plenáris ülésén. A megyei csoportok munkájában is meghonosodott az a gyakorlat, hogy egy-egy témát a helyszínen, a leginkább érdekelt járásban, városban, üzemben vagy gazdaságban tárgyalnak meg. A Borsod megyei képviselőcsoport — hogy csak néhány példát említsünk — a múlt év őszén Putnokon tárgyalt a megye kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteiről. A Veszprém megyei képviselők az elmúlt ciklusban egy alkalommal Ajkán ültek össze, ahol a magyar— szovjet timföld- és alumíniumegyezmény végrehajtásának tapasztalatait elemezték. A Vas megyei képviselőcsoport ugyancsak a múlt év nyarán a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinátban — ahol a hazai forgácslapgyártás fő bázisa van — tartotta ülését és megtárgyalta a bútoripari termékek minőségével, értékesítésével, garanciális javításával összefüggő kérdéseket. A Heves megyeiek pedig, amikor a zöldségtermesztés helyi feladatait elemezték, ellátogattak a Hevesi Állami Gazdaságba, a hevesi termelő- szövetkezetbe, valamint megismerkedtek a kiskörei vízlépcsővel és annak öntöző- rendszerével. Amikor várható volt, hogy a parlamentben egyes nagyberuházások helyzetét is megvitatják, a Fejér megyei képviselőcsoport a Dunaújvárosban épülő hullámpapírgyárban tartotta meg ülését. Arra is volt példa, hogy a képviselőcsoport nem elégedett meg saját megyéjében összegyűjthető tapasztalatokkal, ezért ellátogatott más megyékbe is a témát megvizsgálni, jó módszereket gyűjteni. A Szolnok megyeiek is ezt tették, amikor arra keresték a választ, hogyan lehetne olcsóbbá, gyorsabbá tenni az állami lakásépítést városaikban. Mindezekből kitűnik, hogy a választókerületi munka a képviselők tevékenységének igen fontos része. De csak része. rhert a szocialista népképviselet követelményének azok tudnak legjobban megfelelni, akik mind a három szinten: a választókerületben, a szakágak szerint tagozódó állandó bizottságokban és a plenáris ülésszakon egyaránt helytállnak, aktívan tevékenykednek. KESERŰ ERNŐ Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet több éve végez vizsgálatokat a lakások használatáról, hogy a tapasztalatokkal segítséget nyújtson a tervezőknek, a lakásépítés műszaki fejlesztését irányító vezetőknek a jövő lakásainak méretezéséhez, beosztásának, felszereltségének megtervezéséhez. A vizsgálatok szerint fontos körülmény, hogy a családokban gyakran két generáció tagjai élnek együtt, s különösen magas ez az arány azoknál a családoknál, amelyek a városépítés miatt lebontásra került régi épületekből költöztek új lakóépületekbe, főként az OTP-beruházás- ban épített új lakásokba. A lebontásra ítélt területek régi lakásaiból elsősorban a szellemi dolgozók költöznek szívesen házgyári lakásokba, a nyugdíjasok többsége szívesebben menne régifajta lakásba. Megállapították, hogy a fél i 1 1 A közelmúltban az ifjúság körében végzett, csaknem az egész országra kiterjedő KNEB-vizsgálat megállapította; az elmúlt 10—15 évben számottevően romlottak az iskolák működésének egészségügyi feltételei, kevés a tornaterem, fiataljaink nem elég edzettek, s az iskolás korú fiatalok egészségügyi gondozása nem tartott lépést az egészségügyi alapellátás fejlődésével. E megállapítások alapján dolgozta ki az Egészségügyi Minisztérium az óvodák, valamint az alsó- és középfokú oktatási intézmények egészségügyi ellátásának alaprendeletét, amely — a kormány döntése alapján — a közeljövőben jelenik meg. Az egészségügyi ágazat vezetői a rendelettel azt kívánják elérni, hogy 18 éves koszobával kiegészített lakások jobban kielégítik az igényeket, mint az azonos alapterületű, de csak egész szobákból álló otthonok. A félszobás lakásokban ugyanis könnyebb megoldani a családtagok elkülönítését. Az étkezési szokások viszont elsősorban az együtt-tartózkodás követelményét hangsúlyozzák. így a vizsgálatok szerint a családok többsége szívesen venné a konyhával összefüggő étkezőfülkét, vagy ha magában a konyhában lehetne megoldani a család közös étkezését. Az új lakótelepeken most már gyakori igény a közös helyiségek létrehozása, tehát bar- kácsszoba, zeneklub, játszószoba berendezése is. A vizsgálatokat kiterjesztik még sok más igény, körülmény felmérésére is, hogy minden összefüggésében reális javaslatokat adjanak a tervezőknek. (MTI) ráig minden fiatalt saját oktatási intézményében részesítsenek a megfelelő egészségügyi ellátásban. A jogszabály előírja: a következő, 1975—76-os tanév idejére olyan iskola-egészségügyi, hálózatot kell létrehozni, amelyben minden oktatási intézménynek kijelölt, az óvoda és az iskola egészségügyi ellátásáért felelős orvosa, védőnője lesz. Az új iskolaegészségügyi ■ rendszerben emellett meghatározott szerep jut majd a körzeti gyermekorvosi hálózatnak, az alapellátást nyújtó körzeti orvosoknak és a közegészségügyi szolgálatnak is. Az intézkedés célja, hogy minden oktatási intézményben egész éven át biztosítsák a gyermek rendszeres és folyamatos egészségügyi felügyeletét. (MTI) Napirenden az iskolaegészségügy korszerűsítése 21. — Tud róla valamit? Jöjjön beljebb — hívta a lányt. — Nocsak, milyen elegáns — mondta később. — Remélem, nem rólam lesz szó — mondta gorombán a lány. — Engem nem kell félteni. Igaz, hogy megfogadtam, hogy soha többé... De ezek az idők egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy új életet kezdjek... — Pedig ha valamikor erre lehetőség volt, akkor most van itt az idő... — Persze. Vár az újjáépítés... Menjek építeni a Manci hidat és naponta kapok egy tányér levest... — Egyelőre nem jut több — mondta Simó. De kérem beszéljen, mit tud Rózsiról? — Én beszéltem vele utoljára. Azt hiszem csak tőlem búcsúzott el. Járt itt egy szekeres ember, valahonnan Csongrádból hozott lisztet meg krumplit. Meglátta Rózsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte az egész szekér krumplit, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pusmogtak, majd Rózsi lekötötte a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi ember szekeréhez. Én éppen a kapuban álltam. Odajött hozzám, megcsókolt és felült a bakra... — Ez mikor történt? — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek... — Addig hol lakott? Eötvösöknél? — Azok az első napon kidobálták a rongyait a folyosóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén... — És senki sem engedte be a szobájába? — Én hívtam — szólt közbe Simoné. — De azt mondta, hogy nem akar senkinek a terhére lenni. — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogy javuljak meg — mosolyodott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne keresse senki. Elege volt Budapestből ! Simó megkísérelte kerestetni Rózsit. De ebben az országos zűrzavarban, amikor a megjelenő úiságok legnagyobb rovata, a ,.Ki tud róla” címet viselte, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménnyel kecsegtetett a vállalkozás. Simó két év múlva Csong- rádon tartott választási beszédet, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor teft egv utolsó kísérletet, hogy Rózsit meg- ta’álía. Az előre megírt beszédét már befejezte, de a szokásos utolsó mondatokat még nem mondta el. — Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék meg, hogy egy Személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945- ben Buda ostroma alatt ismertem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány tőlem hallotta először Marx és Lenin nevét. A kommunizmusról csak annyit hallott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt mesélték neki gazdái, méltósá- gos Eötvös úrék. Ez a lány, ennek ellenére úgy viselkedett, mintha évtizedek óta tudatos, tanult forradalmár lenne. Nem kellett neki brosúra, szeminárium. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembe fordult velem is és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogv megkérjem Önöket: ha valaki tudna valamit Borbás Rózáiról, aki állítólag egy csongrádi emberrel jött el Pestről, értesítsen. Ugv tudom vannak itt újságírók is. Kérem íriák meg: keresem Borbás Rózáit... Simó hetekig várt, de nem kapott híradást. Rózsi eltűnt, soha senki nem hallott róla többé... EPILÓGUS Harminc esztendő telt el. A ház, amelyről e történetben szó volt, ma is ott áll a budai Duna-parton. A háború sebeit már régen begyógyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, megöregedtek. Emlékeik megfakultak, bár ezekben a napokban sok szó esett arról a borzalmas két hónapról... Magasan az újjáépített vár felett, hatalmas utasszállító gép úszott a tavaszi égen. Ezalatt jólöltözött emberek sétálgattak a Duna-parton. Egy magas házra mutatva egy apa így mesélt a fiának: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt robbant fel. A németek ide tolattak egy lőszerrel megrakott vagont. Számomra különösen izgalmas, hogy ez a szerelvény előtte napokig a mi házunk előtt állt. — És miért nem mondtátok meg nekik, hogy vigyék lakatlan területre? — kérdezte a fiú. Az apa lemondóan legyintett: — Soha nem fogod megérteni azokat az éveket... Ezalatt Keller Györgyné, született Kocsis Erzsébet éppen a lányának kevert le egy hatalmas pofont: — Majd adok én neked házibulit. Itthon maradsz és ta-' nulsz. örülj, hogy te már tanulhatsz. Ha én a te helyzetedben lettem volna... A csinos, tizenhét éves, hosz- szúhajú lány közbevágott: — Nem unod még ezt a szöveget?... Hát mit gondolsz te rólunk? Azt hiszed még mindig az a világ van, mint a te idődben, hogy e<?v lányt szita alatt kell tartani? Ezalatt dr. Fábry Elemér érdemes orvos, most már nyugdíjasként tudományos szakdolgozatot írt a kóros elhízás megakadályozásáról. (Folytatjuk) i
