Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
Péter-Pál IA kis létszámú pártszervezetek munkájának tapasztalatai Emlékezzünk a régi aratásokra! A magyar történelem egy részét idézik azok. A kisparaszti gazdálkodás rőfnyi parcelláit, a múzeumokba került készségekkel. Kaszák, kaszakövek, sarlók, cserépkorsók, a minden tizenkettedik kereszt verejtéke, a felsebzett kéz forrósága, a kocsiíörgéses hajnalok, az éjszakáig tartó robotolások, az újtól-újig való állandó reszketés, elég lesz-e, ikitdrt-e a kenyér? — Emlékezhetünk. Hová tűntek azok az idők? Temeti legújabbkori történelmünk. A nagyüzemek, az iparszerű mezőgazdaság. Emlékezhetünk az elmúlt esztendők próbára tevő aratásaira is, aszályos tavaszok után fizettek gazdagon a földek. Nincs ebben semmi varázslatos, nagyobb termőképességű, szárazságtűrőbb szovjet búzafajták teremned, elegendő a műtrágyaellótás, gyomirtószerekből is jut a táblákra, uj és újabb technológiák, iparszerű termelés segíti a földművelést. Az ember kijavítja a természet hibáit, ha aszály károsítja a vidéket. Eszünkbe juthat d vizes esztendő is, amikor a Dunántúl | földjeit áztatták, csúfították hetekig a nyári esőzések, tétlenkedtek a kombájnok, várakoztak a napos időre, a szikkadt talajra, múlt az idő, a legnagyobb érték, elhúzódott az aratás, pusztult a termés, fogyott az ország kényé- re. Akkor az Alföldről megindult a segítség, vasúton, kerekeken özönlöttek a kombájnok, elszánt | és seaítőkész vezetők irányításával. Versenyeztek a rossz időjá* fással, kihasználták a pereiket, mentették az életet. Példa nélküli összefogás volt — mindőnk kenyeréért. És augusztus huszadi- | kára, az új kenyér ünnepére learatott az ország. Az aratók, s az aratás megérdemli a tiszteletet. Dús szövetkezeti táblákról modern gépek taka- I rítják a termést. Könnyebb és gazdagabb az aratás. A kombáj- nosok, a szerelők kerülnek az érdeklődés középpontjába, akiknek felelőssége a minél gondosabb | betakarítás. A gép, bármennyire tökéletes, csak gép marad. Ember nélkül nem boldogul. Ezért a nyár próbája most sem marad el, embereket követel! Az időjárási vb J szontagságok, esők, viharok, for- fóság, és az idő múlása, mind termést alakító tényező. A gabona gyorsan pereg. A technika, az eszközök tehát adottak. Az ember pedig készül a betakarításra. Készült Péter-Pál az aratásé. Régen a gazdálkodó akkortól számította dz igazi nyarat, amikor már fizetett a föld. A mezőgazdasági'üzemekben folyamatos, 365 napig tartó „nyarakra" rendezkedtek bei s az aratás ma már komplex, gépesített folyamat, amit aránylag kevés ember három hét alatt lebonyolít. És az új búzából a vagonok már viszik is külföldre jó I hírünket, exportunkat. Uj lisztből sütnek a pékek. A romantikája is más az aratásoknak. A gép, a rohanó idő új szokásokat, új romantikát teremt. Kicsit még idegenkedünk tőle, azért nem zártuk még szívünkbe a pótkocsira ömlő gabonafolyam látványát, a borotvált tarlók sárga esztétikáját, a j szögletes szalmabálákat, a frissen szántott földek barna gyönyörűségeit. Az árpatáblák már szőkén ígérnek és meghajtják kalászaikat. A búzák bő termést mutatnak. Az ember betakarítja a megszolgált örömöket, összefogással, az idővel versenyezve. Jó aratást! SZ. LUKÁCS IMRE A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG mellett működő pártépítési munkabizottság dr. Péter Szigfridnek, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjének elnökletével a kis létszámú — tíz fő alatti — pártszervezetek munkájának tapasztalatait tárgyalta meg. A kérdés figyelmet érdemel, hiszen megyénkben 64 olyan alapszervezet van, amelynek taglétszáma tíz, vagy annál kevesebb. A megye párttagságénak majdnem négy százaléka található ezekben az alapszervezetekben. A megoszlás rendkívül széles körű, hiszen az élet minden területén megtalálhatók a pártélet ezen legkisebb, alapvető egységei. A kis létszámú álápszervé- zetek létrejöttét, működésüket alapvetően két ok befolyásolta. Az egyik a pártszervezetek decentralizálásával függ ösz- sze, vagyis azzal a követelménnyel, hogy a pártmunka szervezetileg is jobban épüljön a tényleges munkaszervezetekre. A másik ok — amint a munkabizottság ülésére készített értékelés is megállapítja — a még úgynevezett fehér foltok átfogása, vagyis minden területen biztosítani kell a párt Szervezeti jelenlétét. így megnövekedett a kis létszámú alapszervezetek száma, de ugyanakkor szerepük, súlyuk, s egyúttal felelősségük is nőtt. Figyelemre méltó, hogy ezeknek az alapszervezeteknek a kétharmada ipári, illetve hivatali, intézményi jellegű. Ebből következően áz irányító pártszerveknek a fő figyelmet ezekre az alapszervezetekre kell fordítaniok. A kis létszámú alapszervezetek munkájában — bár differenciáltan — fejlődés tapasztalható. Ezt elsősorban az irányító pártszervek javuló munkájának lehet köszönni. A testületi üléseken rendszeresen foglalkoznak ezekkel az alapszervezetekkel. Például a dombóvári városi pártbizottság végrehajtó bizottsága évente önálló témaként tűzi napirendjére a kis alapszervezetekben folyó munka tapasztalatait. A TITKÁRI ÉRTEKEZLETEK rendszerének kialakításában szinte mindenütt megkülönböztetett figyelemmel voltak ezeknek az alapszerve- zeteknek a titkáraira, s bár még nem vált általánossá, hogy időnként részükre külön tanácskozásokat tartsa- tiak, a jövőben meggondolandó lenne egy ilyen munka- módszer bevezetése. Itt azonnal ki kell mondani azt, hogy a kis létszámú alapszervezetek zömükben nem tartoznak a gyenge alapszervezetek közé. A létszám nagysága nem jelent minőségi kategorizálást Bizonyosan nem okoz félreértést, ha hangsúlyozzuk, amint a vitaalapot képező anyag is megállapította, hogy ezekben az alapszervezetekben a munka hatékonysága nagyobb mértékben függ a titkár személyétől, mint a nagyobb pártalapszervezetek- ben. Nos, az általános helyzet jó, a párttitkárok jelentős része közép- és felsőfokú állami végzettséggel rendelkezik, ami legtöbbjüknél legalább középfokú politikai iskolai végzettséggel párosul. Kétségtelen, hogy sok helyen érvényesül még a titkár- Centrlkusság, a jó irányító munkával azonban a felsőbb pártszervek ezen sokat tudnak segíteni. A taggyűlési napirendék ■jelleg szerinti megoszlása azt mutatja, hogy túlsúlyban a párt belső életének, illetve a gazdaság, a termelés helyzetének kérdései szerepelnek. Most már azonban egyre gyakrabban tűznek napirendre egyéb kérdéseket is, legfeljebb azt lehet megemlíteni, hogy az ideológiai problémák kerülnek ritkán megtárgyalásra, Viszont ne hallgassuk el azt sem, hogy éppen a kis létszám miatt a személyes beszélgetések sokkal jellemzőbbek ezekre az alapszervezetekre, mint ahol nagy a taglétszám. A TAGGYŰLÉSEK aktivitása — érthetően — jobb a kis létszámú alapszervezeteknél, mint a nagyobbaknál. Általában nyílt, őszinte légkör. jó kritikai szellem uralkodik. Szinte minden párttag rendelkezik pártmegbízatással. Ezeknek ellenőrzése is biztosított, főleg azért, mert a párttagokkal történő kap- . csolattartás közvetlenebb és rendszeresebb, mint a nagyobb létszámú alapszervezetekben. Talán a MÁV- alapszervezeteknél mutatkozik a legtöbb gond, ahol a széttagoltság és a munkavégzés jellege nem egy esetben még a szervezeti életet is nehezíti. Az alapszervezetek többsége megfelelően Végzi a pártépítési, tagfelvételi munkát. Továbbra is kiemelten szükség van azonban aZ irányító pártszervek segítségére, hogy a megyei pártbizottság 197S. májusában elfogadott feladatterve alapján — ahol biztosított ennek lehetősége — az alapszervezetek szervezetileg is erősödjenek. Kétségtelen az, hogy a tíz főn aluli pártszervezetek munkája az elmúlt időszakban fejlődött, döntő többségük megfelel a követelményeknek. Nem indokolatlan viszont az a felvetés sem, hogy ahol az eddigi segítség ellenére sem sikerült előrelépni a tartalmi munkában; meggondolandó: nem lenne-e célszerűbb megszüntetni az alapszervezetet — a kommunisták egyetértésével — s olyan pártszervezetbe beolvasztani, ahol a tagok hatékonyabban tudják kifejteni munkájukat. Ami a további tennivalókat illeti, á leghelyesebb úgy fogalmazni, hogy az eddigi feladatok a jövőben is érvényesek. Az irányitó pártszervek ezután is fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a tíz főn aluli pártszervezetek helyzetére, munkájára, A lehetőségeket figyelembe Véve szükséges a pórtcsoportok számának növelése, még akkor is, ha csak három-négy fős pártcsoportokról van szól Erősíteni kell a műn-; kakapcsolatot a területen működő más alapszervezetekkel, különösen a területfejlesztési, város- és községpolitikai célkitűzések megvalósításában. S nem utolsó sorban kiemelt feladatként kell kezelni a pártépítést, meg kell teremteni a tervszerű és folyamatos tagfelvételi munka feltételeit. ) U Gy. Ellesett munkanap 1975. június 29. Istentelenül zörög az az átkozott vekker. Fel kell kelni. Negyed öt. Meg kell etetni a disznókat is. A moslékosvödrök súlya kihúzza tagjaiból az ágy tompító lustaságát. A hajnali friss levegőben jólesik ez a kis mozgás. Mire végez, lassan ébredezik a család. Csak az egyik fiú van itthon, ő is a tsz- ben dolgozik, villanyszerelő. A másik főiskolán Van. Amelyik itthon van nős, külön szobában laknak. „Hamarosan nagypapa leszek”. A gondos asszonykéz sok éves rutinnal készíti el a két férfi tízóraiját. Szalonna, kolbász, sajt, papírba göngyölt csomagként kerül a kopott aktatáskába. Fölül a biciklire, nyugodtan, tempósan teker. Óvatosan kerülgeti a traktor vágta út kis tavacskáit, amelyekben már reggeli fürdőt vett a nap. Fél hat van. Hotter Gyula, a sióagárdi tsz gépüzemének brigádvezetője munkába indul. — Miért nem húztál csizmát az ágy lábára? — ugratják az egyik tüsszögő kollégát a műhely öltözőjében, — Olyanok vagyunk, mint a gyerekek hancúrozás közben — mosolyodik el, miközben az utcai pantallót gondosan élére hajtogatja. „Az ember fia vigyázzon arra amije van” — Szinte hallja az ezerszer ismételt gyerekkori mottót. Kilép az öltözőből, de egy hang még utoléri. — Hová sietsz Gyulát — Megyek a tehenekhez, belőletek már elég Volt! — szól vissza a félig nyitott ajtóból. Harsány nevetés fogadja a jóízű választ. Tényleg a tehenészet felé indul. Ha olt valami nincs rendben, akkor azt soron kívül kell megcsinálni. Ez is a bn? gádvezetŐ gondja. „Sokát vacakolnak azok az önitatók, a szelepeket nem győzi újrafuserál- ni az ember. Mire visszaér a műhelybe, már sziszegnek a hegesztő- apparátok kígyófejei, vijjog a szerszám, mérkőzik az anyaggal. Dolgozik a műhely. Néha egy pillanatra kiegyenesedik az ember, jólesik megropogtatni a munkában görnyedő derekat. Nevetés, kiabálás, sürgetés és héha egy-egy szitokszó — ha az anyag makrancoskodik — hangzik fel valamelyik munkapad mellől. — Éhes vagyok — teszi le egyikük a kalapácsot. Mint jelszóra, mindenki befejezi a megkezdett mozdulatot, aztán testületileg átvonulnak az ebédlőbe. Ideiglenesen berendezett helyiség. A táskák gyalulatlan asztallapokra kerülnek. — Kinek v?n sója? — Ezt kóstold meg! — Hű de erős, csíp mint a vitriol I Esznek. Aztán lassúdnak a mozdulatok, telnek a gyomrok. — Gyerekek! Van egy kis lemaradásunk a brigád dolgaiban. Késéssel vágyunk a brigádnapló vezetésével. De ez hagyján, majd én pótolom. Aztán meg itt van ez a társadalmi munka. Az orvosi rendelő vízelvezető árkát kell kiásni — mondja Hotter Gyula. — Már megint társadalmi munka? — szól egy nem éppen lelkes hang. De egyedül Van. — Nem kötelező. Csak aki úgy érzi, magunknak csináljuk. — Nem azért mondtam —• babrál zavartan az aktatáskájában az előző hang tulajdonosa. Hiába,' nem jó egyedül maradni. Tulajdonképpen ennyi az egész. A csatornaásás eldöntött tény, a szalonna is elfogyott — indulhat a munka újra. Jól elmúlik dél, mire újra együtt van a társaság, a desz- kaásztalok körül. Bár aki közel lakik, az inkább elballag egy kis hazaira. —‘ Gyerekek, jobban figyel* jürtk oda az anyagtakarékos* Ságra, mert másképpen Ugrik á jövő évi jutalom. Széles mosoly az asztalok körül. — És akkof miből megyünk a Balatonra? Ez évben a brigádverseny első helyéért jutalmat kaptak. Augusztusban két napra közösen a Balatonra megy a bri* gád. Jólesik erről beszélgetni. Olyanok most, mint jókedvű iskolások osztálykirándulás előtt. Elmúlik ä délután,’ — Fejront! — hangzik egy kiáltás — vártátok már pupákok! Most valahogy gyorsabban megy az öltözködés. Hotter Gyula elköszön a többiektől, aztán felül a biciklire. Az öreg járgány már szinte magától viszi haza. Az asszony még nihcS otthon, Szekszárdra jár dolgozni. Tesz-vesz a ház körül. Szokásos mindennapi teendője: az állatok etetése, szemle a kiskertben. Aztán hamarosan a tv előtt találkozik a család. A híradót még megnézi, aztán kimegy a konyhába, nem akarja a tv- szeanszot zavarni. Leül a konyhaasztalhoz, nagy piros bőrbe kötött könyvet húz elő a táskájából. Fedelén aranyosan csillan a villanykörte fénye: Gábor Áron brigádnapló. Pótolni kell az elmaradt bejegyzéseket. írni kezd. A fehér papíron lassan, tempósan ballagnak a betűk: „1. A közös munkából mindenki kiveszi a részét...” GYŰRI VARGA GYÖRGY %
