Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
Hasznos liíMvafflí géppnróeliiM A szervezet működése gépjárművezetés közben Újabb lakótelep épül Pécsett a Szigeti út mentén, az egyetemi városrész mellett. Itt is megjelentek a pécsi kertvárosban már megkedvelt „tv-ablakos” erkélyű lakóházak. (MTI foto: Bajkor József felv. — KSJ Pannónia *75 Szövetkezeti találkozó Több alkalommal sióvá tették mór olvasóink, hogy a gép- járművezetéssel kapcsolatot megfigyelésekről, tanulságos esetekről közöljünk írásokat. Megkezdjük sorozatunkat, először az emberi test „működéséről*’ írunk, majd más hasonló témákat dolgozunk feL 1 Előttünk az útvonalon látjuk az úttest állapotát, az útfelület domborzatát, észleljük a jelzőtáblákat, útburkolati jeleket, közlekedő embertársainkat, partnereinket. Ezek azok az információk, amelyek alapján az agy és az idegrendszer segítségével döntenünk, cselekednünk kell. ! Mozgásszerveink a csontrendszer vázára épült izom- kötegek, melyeket a hajlatoknál, az ízületekben testünk által kiválasztott nedvek megfelelően „olajoznak”. Az iZom- kötegek mozgatásához és rögzítéséhez energia, húzó-mozgató erő kell, amelyet a táplálék, mint üzemanyag ad, és emésztő, valamint vérképző szerveink (gyomor, bél, máj, lép stb) dolgoznak fel belső „égetés” segítségével. Az égetéshez oxigén szükséges, ezt légzőszerveink juttatják a véráramlással az emésztő, feldolgozó rendszerbe. Ha izmainkat használjuk, feszülésük több energiát fogyaszt. Ezért fontos pl.: a vezetőülés jó beállítása, amely enyhén hátradőlő, „hátsó üiéstartást” ad, alátámasztja súlypontunkat, tehát kevesebb munkát ad izmainknak. Az egyenes vagy kissé előredőlt tartás már fárasztóbb, a nagyobb Izomfeszültség, a gyomor és bélrendszer kényszerű nyomása miatt, fékezi a vérke- íingést, az oxigénellátást. Az Izomkötegck, ha nem mozdulnak, csak egy helyben tartják szervezetünk egyes részelt, akkor is munkát végeznek. A rögzítő, mozdulatlan tartó munka az „izometrikus feszültség”, inkább jellemzi az izomműködést, mint a mozgatómunka, a dinamikus tevékenység, az „izotónikus feszültség”, mely a feszítés s emyedés váltakozásából áll. A mozgatómunka előnyösebb a vérkeringésre, az oxigén-ellátásra és az egész Szervezetre, mert véráramlással jobban megtisztul az elhasznált „salaktermékek tol”. A mozdulatlan izomtartás gátolja a dinamikus mozgások végrehajtását. Országúti vezetésnél amikor izmaink hosszú ideig csak rögzítő munkára kényszerülnek, hiszen kevés a kormánymozgatás, a kapcsolás, a fék, a kuplung működtetése, veszélyelhárítás! készenlétünk csökken. A központi irányftószerv az agy. Az érzékszervek által felfogott jelentések idefutnak be, ahol eldől, hogy kell-e válasz- cselekvés. Útközben például sok oljSan eseményt észlelünk, amire nem kell cselekvéssel válaszolunk. A nagyagy — mint egy vasúti irányítőköz- pont kiadja a parancsot a „váltókapcsolókon”, — az idegeken át az izomcsoportoknak a meghatározott mozgásra. Minden mozgást a célnak megfelelő erővel. erőtartammal „intenzitással” kell elvégezni. Gondoljuk meg milyen firtom erőadagolás kell pl: egy szűk helyre ' történő tolatás végreha j tásához. A begyakorolt mozgásfolyamatok pl: a fék. a kuplung működtetése, a sebességváltás, az index kezelése, stb. autómatizált cselekvésekké alakulnak, nem kell tudatos parancs, a szükséges cselekvés automatikusan megvalósul. Ez tesz sok gépjárművezetői részmunkát „rutinszerűvé”. Előnye, hogy rövidebb a reakcióidő és kevésbé fárasztja a szervezetet, hátránya, hogy csak a már megszokott folyamatokra, közlekedési helyzetekre reagál jól, a szokatlan, váratlan helyzetekben gyakran hibásan dönt Az agykéreg a legfőbb irányító, itt történik a döntés. A mozdulat részleteinek kidolgozását már a mélyebben fekvő agyrészek, kéreg alatti rétegek „szubkortikális központok” látják el, mialatt a felsőbb agyréteg további információkat gyűjt. Tehát egy mozdulat minősége, a cselekvés pontos kivitelezése lényegében a mélyebb agyrészek készenléti állapotától függ. Ha a mélyebb rétegek fáradtak, a figyelem csökken, vagy ha izgatószerek hatása, illetve utóhatása alatt állnak, a cselekvés hibás lesz. Az érzékszervek, az agy és az említett mélyebb rétegek készenléti állapota határozza meg tehát a figyelemszintet. Minél erősebb a kívülről jövő inger, annál figyelmesebbek vagyunk. Amíg az ingerek új- szerűek, emelkedik a figyelem szintje, ha megszokottá, egyformává válnak, csökken. Ez a már említett monotónia, amikor autópályán nappal gyér forgalomnál álmosító az egyhangú motorzúgás. ; (Folytatjuk) Harkányban augusztus 16 és 29 között kerül sor a szövetkezeti szakemberek idei — sorrendben a hatodik — találkozójára. A Pannónia ’75 elnevezésű, fórumjellegű tanácskozást a TIT Baranya megyei szervezete rendezi az Országos Szövetkezeti Tanács támogatásával. Most készült el a kéthetes találkozó elméleti és gyakorlati programja. Eszerint a Pannónia ’75 alaptémája: a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének időszerű feladatai és összefüggései — e téma köré csoportosulnak az előadások, a viták és a bemutatók. Pásxtor Ferenc s Fiúk a Leshegyen — Miért restelltem volpa? Kerestem Valakit, akihez odaállok. Kerestem valamit, amiben hinni lehet. Az istenben nem lehetett hinni, mert megtagadták tőlem az áldozást. A csendőr becsapott, először mézesmázos volt, aztán meg meggyilkoltak két embert. Hát hova állhattam? Oda, ahol nem gúnyoltak, oda, ahol tisztességes emberek éltek. Oda álltam, ahol nekem is hittek, s akikben nekem is bizalmam volt. Iskoláztattak. Leérettségiztem. Elvégeztem a pedagógiai főiskolát, aztán a katonai akadémiát. Soha, egyszer sem kérdezték tőlem a kommunisták, hogy miért vagyok zabi- gyerek, miért nincs apám. Egyszer sérti értem meg közöttük, hogy félretoltak volna, mert a páriák közül, a falu szélére szorított zsellérek közül jöttem. Ezért tartottam ki, ezért van bennem hűség, alázat a hivatásom iránt — Jól értem, — kérdeztem vissza az utolsó mondatot. — Pontosan úgy, amint mondtam. Alázat — Alázat? Hogyan fér meg a kommunista életfelfogásban ez a fogalom, hogy alázat? — Talán furcsának véli? Talán nem illik hozzánk? Téved, Pusztai tizedes! Ekkor, ott, azon a reggelen is ilyen volt az arckifejezése, komoly, elszánt, magabiztos. — Nem haragszik meg, ha valamit nagyon őszintén, s talán pallérozatlanul kérdezek, vagy mondok? — Biztosan őszintén gondolja, amit kérdez Pusztai tizedes. — Nem jezsuita szellem ez? Nem a janicsárokhoz hasonló teljes elkötelezettség ez? — Keményen kérdezett, keményen válaszolok. Igaza van. Teljes, feltétlen elkötelezettség. Az eltérés csupán az, hogy nem a miniszterelnököt, nem a párt első titkárát szolgálom, hanem azokat az embereket, —- 19 — akik őket is megválasztották erre a posztra. Maga ismeri az édesanyámat, igaz? Néha még kisétál az udvarra. Beteg, öreg, megrokkant asszony. Öt szolgálom meg a maga édesapját, meg az öccsét, azt az álomszuszékot. Van még egy nagyon fontos, alapvető eltérés. A janicsár nem tudja, honnan jött, kitől származott, mi meg tudjuk, ezer szál köt hozzájuk, akik bennünket küldtek. Ami pedig az alázatot illeti. Én soha ember előtt nem hajtottam fejet, nem görbítettem meg a gerincemet. Még egyszer sem látta, hogy akár a szememet is lesütöttem volna valaki előtt. Én az ügyet szolgálom, s az ügy iránt van bennem alázat. Szolgálni, szolgálatot teljesíteni, csak alázattal lehet. Még valami, hiszek is abban, amit szolgálok! — Hogyan lehet az: vannak még olyan tisztek is, akik nem egészen felkészültek, műveltek, vagy hozzáértők. Hangjuk, modoruk, hozzáállásuk egy kicsit érdes, vagy durva. — Értem, mit kérdez, Pusztai tizedes, —> nevetett akkor az őrnagy, s kisegített. — Most egy kicsit finom volt, nagyon pallé- rozottan fogalmazott. Nos, nevezzük nevén a gyereket. Vannak a katonák között olyan fiúk, akik azt hiszik, hogy ők már nagyon okosak, nagyon műveltek, nagyon járatosak a Világ dolgaiban. Igaz, sokkal többet tudnak a világról, meg a tudományokból, mint a mi időnkben tudtak a hasonló korú fiúk. Jobban hozzáférnek Heinéhez, Moliére-hez, Madách-hoz, mint annak idején mi. Többen fitogtatják is egy kicsit ezt a jártasságot. Közülük valók azok, akik aztán könnyen kibökik egy kevéssé finomkodó tisztre, öreg tiszthelyettesre, hogy bunkó! Jól mondtam, ugye? Azt mondják rájuk, vagy ránk, bunkó! Mondják ezt akkor is, ha még nem láttak laktanyát belülről, s hallomásaik alapján idő előtt ítélkeznek. Könnyen ráragad ez egy-egy elöljáróra, akkor is, ha a katonai rend érdekében egy kicsit keményebben utasítja a rendre, a fegyelemre a katonákat. Nálunk ez még soha nem volt téma, — próbáltam elejét venni, egy kicsit szégyenkezve, kényelmetlen helyzetben magyarázkodni. — 20 — — Nem kell magyarázkodnia, utóvégre eszmecserét folytatunk csupán, és nem udvarolunk. Nos, vannak gondjaink egymással. A mi korosztályunk másként startolt, másféle útipoggyásszal indult neki az életnek. Például én. Mióta az eszemet tudom, mióta anyámra emlékszem, mindig dolgoztam, mindig kellett valamit tennem azért, hogy a betevő falatom biztosítva legyen. Dolgozni, küzdeni, hadakozni kellett. Mikor ülhettem volna le spanyol etikát tanulni, francia nyelvleckére, görögrómai filológiát tanulmányozni, mikor járhattam volna Disc Jockey klubba, hogy csak legalább felületes rálátásom lehessen a világ könnyűzenei termésére. A maga édesapja vajon járhatott-e olasz nyelvórára? Biztosan nem járhatott, mert azzal volt elfoglalva, hogy megteremtse a hatalmat, megerősítse a munkások uralmát Tudja, mit csináltak az akkori fiatalok a falvakban? Bádogozték a templom tornyát, falakat raktak, hogy a gyerekek iskolába mehessenek, elmentek önkéntes brigádokba, amelyek vasutakat építettek újjá. Kevés idő maradt arra, hogy a sok tudományból a lehető legtöbbet magukba szippantsák. Annak az álomszuszék öccsének már semmi más dolga nem lenne. Miért pem csinálja? Talán azért, mert lehet? Úgy gondolja, őrnagy elvtárs, hogy most, a fni korosztályunk hálával tartozik az előzőnek. Hiszen, ha jól értettem, akkor ez annyit jelent, hogy a mai középnemzedék kikaparta nekünk a gesztenyét, s ezért térdet-fejet hajtsunk! — Nem így mondtam, és nem is így gondoltam. Csupán arról van szó, hogy megértsék ezt, történelmi helyzetként fogják fel, használják ki okosan ezeket a lehetőségeket. Nekem is van egy fiam, igaz, csak most megy középiskolába. Biztos, hogy akár húsz évig is eltartom, ha az a vágya, hogy a tudományokat akarja megszerezni. Még azt se várom, hogy hálás legyen érte. Csak azt várom, hogy használja ki a lehetőségeket, éljen vele. (Folytatjuk) — 21 — QJf IsSsöieieg» Pécsett
