Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
Szocialista brigádok a főbb vízellátásért Bilter Antal sütiipari szakmunkás tantállá iiiiScalieífét A vízmüvet általában nem szoktuk dicsérni, hiszen természetes, ha folyik a csapból a víz, meg a szennyvízelvezetés is megoldott, a figyelem középpontjába akkor kerül, ha egyikkel, vagy a másikkal gond van. Nos, a tamási üzemvezetőségen nem panaszkodhatnak, szidás alig éri őket, de ez annak köszönhető, hogy a tamási üzem- vezetőségre nem szokás panaszkodni. Azért, mert munkájukkal a lakosság és a hivatalos szervek elégedettek. Nemrégiben, lapunk hasábjain beszámoltunk arról, hogy jelenleg egy nagyszabású beruházás folyik a községben, amely a szennyvízelvezetést legalább tíz évre megoldja, s az épülő mű üzemeltetője a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tamási üzemvezetősége lesz. Felmerül a kérdés, alkalmas-e ez a kollektíva a feladat ellátására, mégpedig úgy, hogy közben hét község vízellátását is biztosítaniok kell? A jelek szerint igen. Alkalmas lesz, mert olyan emberanyaggal rendelkeznek, amely nagy feladatok megoldására képes. Fischer József üzemvezető elmondta, hogy negyvenötén dolgoznak az üzemvezetőségen. Szocialista cimet egy brigád nyert el ez ideig, a Gőgös Ignác brigád, hét taggal. Egy brigád pedig, a Petőfi, reménnyel küzd a kitüntető címért. Tagjaik létszáma tíz. Sok társadalmi munkát végeztek az üzemen belül, de azon kívül is, első azonban, hogy a szakmai tennivalókat minél eredményesebben ellássák. Feltétlenül az eredmények közé sorolható, hogy a tamási üzemvezetőség a vállalat kongresszusi versenyében a második helyet szerezte meg, és ezért a kollektíva 25 ezer forint jutalmat kapott. A pénz egy részét felosztották maguk között, a fennmaradóért vásároltak egy hűtőszerkrényt, amelyet közösen használnak. Dicsekedni nem akarnak, de azért jogos büszkeséggel mutatják a köszönőleveleket, amelyeket jó munkájukért kaptak, így a tamási Nagyközségi Tanácstól, vagy az iregszemcsei tanácstól, hogy csak kettőt emeljünk ki a sorból. Elégedettek az eredményeikkel? Igen is. nem is. Igen, mert szégyenkezni nincs okuk, nem, mert legközelebb elsők szeretnének lenni. ^ •* **. •.:> b j£ —ei ............—*er*3frt*F* — ' — Bitter elftere, maga fizikai dolgozó? — Igen. Az vagyok, mindig az is voltam. Faddon születtem. 1954 óta dolgozom Szek- szárdon, a sütőipari vállalatnál. Kezdetben betanított munkás voltam, 1956-ban szakmunkásvizsgát tettem. Egyik héten nappal, másik héten éjjel dolgozom. Felváltva. Most éppen éjszakás vagyok, este tízkor kezdem és reggel hatkor fejezem be a műszakot. Azt csinálom, amit a többiek, a társaim: kenyeret sütünk és természetesen mindent elvégzek, amit ebben a szakmában tudni kelL — Ma raggal is hatig dolgozott? — Természetesen. Utána hazamentem, tettem-vettem, aztán elindultam a városi párt- bizottság ülésére. Kilenckor kezdődött, délig tartott. — Mikor pihen? — Jut idő arra is. — Annak ideién felszólalt a városi pártéríekezleten. Amit elmondott, abból kiviláglott, hogy széles látókörű ember, problémaórzékeny alkat. A küldöttek feszült figyelemmel hallgatták minden szavát. Tudja, nem vagyunk elkényeztetve, elég sok még mindig a papiros ízű szö»•n. Vezető és beosztott HA »vezető* mellé megfelelő szépért kell használni, például azt, ho»y »beosztott*. Hiszen nálunk a vezető is dolgozó, ha becsületesen látja el azt a feladatot, amit rábíztak." _ (Részlet Kádár Jánosnak a XI. pártkongresszuson elmondott záróbeszédéből.) SOK OLYAN DOLOG VAN az életünkben, amire azt mondjuk: tekintélyt parancsoló. Emberele vannak körülöttünk, akiket ez vagy az a tulajdonságuk tekintéllyel ruház fel. Erről beszélgettünk egy szabálytalan „kerekasztal” körül a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi üzemének néhány dolgbzójával: Szabó Julianna előkészítővel, Tóth. Jánosné tűzővei, Geier József szabász- szal és Tornyai Istvánná brigádvszetövel. Mielőtt azonban az elhangzottakból átnyújtanék egy „önkényesen” összevágott csokrot, egy családi körben gyűjtött véleményt mesélek el. Apám is gyári munkás volt, sokszor emlegette régi főnökét, aki rendszeres időközönként sétáit végig az üzemen, árgus szemmel ellenőrizve a munkát. Amíg a séta tartott, az emberek kétszer annyit dolgoztak, mint máskor. Nagyon féltek tőle. Apám szerint volt tekintélye. A BESZÉLGETÉS SORÁN rövid idő alatt sok minden elhangzott arról, hogy milyen is a jó vezető, sőt hogy miért kell jó vezető. — Nem vagyok első munkás a csoportban. De mégsem féltem soha a főnökömtől. Ma ez' nem lehet a tekintély alapja. Képzettebb, jóbban ismeri a szakmát nálam — ha mond valamit, megcsinálom. — A szakmai ismeret kevés a tisztelethez. Ember legyen a főnök, aki nem felettünk él és dolgozik, hanem velünk. Mire' gondolok? Ha valami baj van valamelyikünkkel,^esetleg sorozatban csinálja a selejtet. A vezető beszéljen veie, de ne azzal kezdje, hogy bérlevonás, meg fegyelmi. Ha emberi hangon beszélnek velünk, jobban megy a munka. Talán számokkal is ki lehetne mu'afn', hagy ott, ahol nem félik, inkább szeretik az emberek a felettest, tehát van tekintélye, jobban húznak a munkások. — Szerintem jobb, ha a vezető nem egyenesen az iskolapadból került az üzembe. Mert akkor nem tudja, nem érezheti annyira, mi az, ami nekünk kell. Az ilyen főnök inkább csak utasítani tud. — Van persze kivétel. Nekem fiatal, most végzett főnököm van. Olyan munkások kérik a tanácsát, segítségét, akiknek a fia lehetne. Igaz, amikor odakerült úgy kezdte: „Legyenek szívesek a segítségemre lenni munkájukkal, tanácsaikkal, tapasztalataikkal, mert maguk régebben itt vannak és jobban ismerik a körülményeket.” így lehet jól dolgozni együtt. — Biztos, hogy még egyetlen főnöknek sem ártott meg és ment a tekintélye rovására, ha például egy öreg szakmunkástól megkérdezett valamit. A múltkor tőlem is tanácsot kért a főnököm és úgy járkáltam napokig, hogy otthon a feleségem azt kérdezte: jutalmat kaptam-e? — Nem mindig a boríték számít! A jó szót, az emberies hangot nem lehet pénzre váltani. Ezért nem elég, ha a vezető „csak” a feladatát érti. Nekünk nem mindegy, ott a gépek és munkapadok mellett. — Még kezdő koromban volt egy főnököm. Szerettük, tiszteltük. Aztán valahogy megtudtuk, hogy neki sincs több iskolája, mint nekünk. De ez csak néhány napig volt téma. Mert aztán megint mondott és csinált valami olyat — és ... újra előre köszönt neki mindenki. — Sokszor hallottam már. ha egy főnök „leereszkedik” hogy megszeressék, nem lesz tekintélye. Ez nem igaz. A munkahelyeken már új fogalmak alakultak ki. Nincs tekintély pusztán tekintély alapon. .jW..É -j*.,. , — Nem várom azt, hogy a főnök hibátlan legyen és élő példaképként járkáljon közöttünk. Ember ő is, hibái is vannak. Minekünk éppen úgy. De' ezt ő se feledje — ezzel csak erősíti a tekintélyét. — Érdekes, hogy mi mindent követelünk meg önmagunkban a „főnöktől”. A múltkor hazajön a fiam és egész este csak a tanárára panaszkodik. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ti nem csi- náltatok-e semmit — nem válaszolt. Azt akarom ezzel mondani, hogy rajtunk is múlik, milyen a vezető. EDDIG A VÉLEMÉNYEK. Érdemes egy kicsit eltűnődni rajtuk. Az elmondottakból kitűnik, hogy a vezetői tekintélynek az alapja csak a megbecsülés és a kölcsönös tisztelet köteléke lehet. Ahol ez így van, ott a munkás szereti a főnökét. Elhangzott egy érdekes megállapítás ezzel kapcsolatban: „Ahol szeretik az emberek a vezetőt — tehát van tekintélye — ott jobban is húznak.. A KÖZGAZDASÁG TUDOMÁNYA több szükséges tényezőt sorol fel, mint a termelés gazdaságos növelésének feltételét. Például jobb technológia, magasabb műszaki színvonal, hatékony munkaszervezés, stb. Nem kérdeztem meg képzett közgazdászt, de azt tudom; nem közvetlen gazdasági tényező az. hogy egy munkahelyi vezetőnek van tekintélye. Csak közvetett. Legyen optimális egy munkahely termelésre való felkészültsége, de ez önmagában még nem elég. Szükséges a jó munkahelyi légkör. Annak pedig olyan szerepe van, mint az igazi légköri viszonyoknak a „szabadtéri üzemekben”, a mezőgazdaságban. Ronthatja vagy javíthatja a termelési mutatókat. Ezt pedig mindkét „illetékesnek” — a beosztottnak és a vezetőnek is kölcsönösen figyelembe kell vennie mindnyájunk érdekében. És ez nem csupán gazdasági kérdés — de politikai feladat is. GYŐRI VARGA GYÖRGY — Nézze, én csak arról beszéltem, amit közérdekből fontosnak, lényegesnek tartottam. A takarékosságról, a munkaidő jobb kihasználásáról és az üzemi demokráciáról. — üzemi demokrácia. Helyben vagyunk. Véleménye szerint milyen „mélységben" szükséges ismerni« munkahelyét ahhoz, hogy ön a sütőipari vállalatnál érdemben foglalhasson állást helyi politikai, gazdasági kérdésekben? — Először is alapokra van szükség. Hiába tudatnak velem mindent a munkahelyi kérdésekről a vezetők, ha nem rendelkezem általános politikai műveltséggel, megfelelő gazdasági ismeretekkel, akkor képtelen vagyok befogadni, megérteni az információkat. Szóval, megítélésem szerint ahhoz, hogy érdemben állást- foglaljak helyi politikai, gazdasági kérdésekben, ismernem kell az ilyen természetű országos helyzetet is. Rengeteget Olvasok, kevés a szabad időm, de nincs olyan nap, hogy a sajtót kihagynám. Minden héten legalább 30—40 forintot költők újságokra, folyóiratokra. És nerh hátulról kezdem az olvasást, hanem élőről. Érdekel a közélet és ezt az érdeklődést a munkahelyemen is kifejezésre juttatom. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy — és dicsekvés nélkül mondhatom el —, mindent tudok a vállalatomról. Ismerem a termelési, a fejlesztési tervet, ismerem a vezetők, a dolgozók pozitív és negatív tulajdonságait... Elmondok néhány dolgot. A mi munkahelyünkre az a jellemző, hogy dolgozóink nagy többsége lelkiismeretes ember. Nem ismeri a fáradtságot, számtalanszor előfordul, hogy nem ragaszkodhatunk a napi nyolcórás munkaidőhöz. A közelmúltban átlag tíz órát dolgoztunk hosszab ideig nappali műszakban. Sok ezer embert látunk el kenyérrel, péksüteménnyel. Termelőmunkát végzünk Szekszárdon a kenyérgyárban és a 3. számú üzemben. Hozzánk tartozik Tolna- Mözs, Paks, Dunaföldvár, Nagydorog, Tengelic, Vajta, öcsény. 240 embert foglalkoztat a vállalat, ebben a számban benne vannak a fizikai dolgozókkal együtt az alkalmazottak Is. — Módjában áll folyamatosan áttekinteni a vállalat ügyeit? ^ — Először: nyitott szemmel járok a világban. Ezen túlmenően én olyan ember vagyok, hogy ha valami érdekel, akkor arra nézve felvilágosít tást, tájékoztatást kérek. Oda megyek az igazgatóhoz, vagy más illetékes vezetőhöz és megkérdezem tőle, ezzel, vagy azzal hogyan, miként állunk.' Azt akarom mondani, rajtam is múlik, mennyire vagyok tájékozott, és mennyire vagyok biztos a dolgomban. A sütőiparra is az a jellemző, hogy a kézi munkát felváltotta, illetőleg folyamatosan felváltja a gépi. Érdekes, hogy amikor beállítanak egy-egy új gépet* az emberek valamiféle konzervativizmusból azt akarják bebizonyítani, hogy a kézi munka jobb, tökéletesebb. Van valamiféle idegenkedés. így történt ez, amikor megjött az intenzív dagasztógép és a kifli- sodró gép. Nos, ilyen esetek- be"n én mindig azon munkálkodtam, hogy a gépek hasznosságáról meggyőzzem dolgozótársaimat. Olykor népszerűtlen feladatra vállalkoztam, de szerintem az üzemi demokrácia alkalmazásához ez a fajta kiállás éppen úgy hozzátartozik, mint esetleg egyikmásik elsietett vezetői intézkedés bírálata. — Ezek szerint munkáskánt a vállalati érdekeket szem előtt tartva ká° pas a vezetők tejével íc gondolkodni. — Még akkor is, ha munkásként nem mindig tapsolok. Nézze, a szekszárdi kenyérgyár annak idején 120 mázsás napi termelésre készült. Nem volt semmi szavunk. Gyönyörű üzem, mondtuk az első években. Kifogástalanok voltak a munkakörülmények és a szociális körülmények. Aztán jött egy rendelkezés, hogy a vidéki kisüzemeket le kell állítani. Rátértünk a két műszakra, majd a három műszakra, aztán az étkezdéből morzsacsomagoló lett, a szociális létesítmények leszűkültek, szóval nőtt a termelés, de rosz- szabbodtak a munkakörülmények. ____ — A dolgozóit egyén! érdeke n«m mindig azonos a vállalat érdekeivel. Amikor egy ilyen helyzet előállt, okkor.. — 17.akkor? Erre nézve elmondok inkább két példát: a süteményesüzemben az emberek állandóan éjszaka dolgoznak. Én hosszú idő óta azon fáradozom, hogy bebizonyítsam, itt rosszul értelmezett vállalati érdekről van szó. Ebben a témában vannak ütközések és még lesznek is. Ezzel szemben megértem és tudomásul veszem azt, ami valóban és cáfolhatatlanul vállalati érdek, mellette az én egvéni érdekemnek háttérbe kell szorulnia. Feleségemmel együtt dolgozom. Megmondom őszintén, utálom a túlórát, nem szeretem az éjszakai műszakot, főleg így nem, hogy feleséges- től csinálom. Otthon a két gyerek, szóval felesleges részletezni. Mindezek ellenére tudomásul veszem és megértem, hogy ennek így kell lennie. Nem biztos, hogy én akkor mehetek szabadságra, amikor szeretnék. Előfordult, kivettem hét napot, de már három nap múlva behívtak. Gyakran előfordult, hogy vasárnap este vendégek jönnek hozzám, de bármennyire jól érzem magam, este hétkor indulnom kell. Hát így állunk ezekkel a dolgokkal. — Köszönjük a bességétésl Biti« olvtárs. Sz. P„ ! 1975. Június
