Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

Diplomáciai láncreakció Kedd esti Kommentárunk: Miközben a világsajtó tele van a dél-vietnami váro­sok és falvak életének konszolidációjáról szóló hírek­kel, sokasodnak az új állam külső, nemzetközi hely­zetének megszilárdulásáról tanúskodó jelek is. Ez vár­ható volt. Az indokínai politikai-katonai földcsuszam­lás nyomán a diplomáciai láncreakció is csak idő kér­dése lehetett. Úgy tűnik, ez a folyamat máris megkezdődött. Ennek egyik lényeges bizonyítéka, hogy az ausztrá­liai külügyminiszter hivatalosan és ünnepélyesen be­jelentette: kormánya elismerte a Dél-Vietnami Köztár­saság ideiglenes forradalmi kormányát. A gesztus ön­magában is nagyon jelentős, hiszen a csendes-óceáni térség egyik legtekintélyesebb országának vezetői tet­ték vitathatatlanná, hogy máris levonták az indokínai fordulat diplomáciai következtetéseit. A lépés értékét több szempontból is növeli, hogy Cough Witlam miniszterelnök nem volt hajlandó meg­várni hamarosan sorra kerülő washingtoni tárgyalása­it. A kormányfő, aki más kérdésekben is bátran sza­kított bizonyos ausztráliai hagyományokkal, nyilván­valóan még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy a DIFK elismerésének mérlegelésében kikéri Washington „tanácsát”. Kevésbé meglepő, de nem kevésbé örvendetes, hogy a DIFK hivatalos ENSZ-meghívást kapott egy, a nyá­ron Mexikóban megrendezendő világkonferenciára. Gyakorlatilag ez nem kevesebbet jelent, mint az elis­merés nyitányát a világszervezet részéről. Két, gyorsan egymást követő bangkoki lépés után a thaiföldi magatartás zavarodottságot és rossz közér­zetet tükröz. A kormány ugyanis megengedte, hogy az amerikaiak elvigyenek vagy huszonöt repülőgépet, amelyen a bukott rezsim tisztjei menekültek Thaiföld­re. A lépés tömegvisszhangja olyan volt, hogy a kabi­net újabb nyilatkozatban jelentette be: több repülő­gépet nem ad ki az amerikaiaknak. A Pramodzs-kormány már korábban bejelentette: fel akarja számolni Thaiföldön az Egyesült Államok katonai jelenlétét. De amíg ez a jelenlét tart, a bangkoki döntések a jelek szerint salamoni jellegűek lesznek.... Az atomsorompó-szerzödés pozitív hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre Genfben az atomsorompó- konferencia kedd délelőtti ülé­sén az általános vita első fel­szólalója Alfonso Garcia Rob­les nagykövet, a mexikói de­legáció vezetője volt. Ezt követően emelkedett szó­lásra Igor Morohov, a szovjet Állami Atomenergia Bizottság első elnökhelyettese, a genfi konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Morohov hangsúlyozta, hogy la Szovjetunió rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az atomfegyverek terjedése meg­akadályozásának. Az atom- sorompó-szerződés pozitív ha­tást gyakorolt a nemzetközi helyzetre, máris érzékelhető eredményeket hozott, fontos nemzetközi jogi norma lett, amellyel azok az országok is számolni kénytelenek, amelyek nem csatlakoztak hozzá. A kedd délelőtti ülésen még két felszólalás hangzott el: az Egyesült Államok képviselő­idé és a Nemzetközi Atom- energiai Ügynökség főigazga­tójáé. BUDAPEST Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnökének meghívására május 7-én hivatalos látoga­tásra Magyarországra érkezik Szaddam Husszein, az Iraki Köztársaság forradalmi pa­rancsnoki tanácsának alelnö- ke. HAVANNA George McGovern amerikai demokrataoárti szenátor a sze­nátus külügyi bizottságának tagja hétfőn este négynaoos látogatásra Havannába érke­zett. PRÁGA Kedden a prágai várban rendezett ünnens“Ton rjustáv Husák a CSKP KB főtitkára átnyújtotta A. P. Kir-lerko- nak, az SZKP KB Poétikai Bi­zottsága tagiának, a KB titká­rának. a csehszlovákiai felsza­badulási ünnepségekre érke­zett szovjet párt- és kormány* küldöttség vezetőiének, vala­mint a delegáció tagiainak a felszabadulás 30. évfordulójá­ra kibocsátott emlékérmet. Az ünnenségen jelen voltak a CSKP KB elnökségének tag­lal és nóttngínj is. Ezt követő­en A. P. Kirilenkó adta át Gustáv Husáknak. a CSKP KB elnöksége tagiainak és pót­tagjainak a Nagv Honvédő Há­ború győzelmének 30. év­fordulójára kiadott emlékér­met. BECS Mindszenty József volt esz­tergomi érsek, kedden, 83 éves korában Bécsbén meghalt — jelenti az AP. PRÁGA Az a magyar küldöttség, amelv Katona Imrének, az MSZMP KB tagjának, az MSZMP Budapesti Bizottsága első titkárának vezetésével a Csehszlovák Kommunista Párt prágai bizottságának és a prá­gai városi tanácsnak a meghí­vására vesz részt Csehszlová­kia felszabadulási ünnepsége­in, kedden ellátogatott a fővá­ros tizedik kerületében lévő Technómetra gyárba. A gyár- látogatás befejezéseként ren­dezett barátsági gyűlésen Ka­tona Imre mondott beszédet. Lisszabon s Cunhal és Soares tárgyalásai Lisszabonban hétfőn este ta­lálkozóra került sor Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára és Mario Soares, a szocialista párt főtitkára között. A lap lisszaboni tudósítója ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­za: bár a két párt viszonyát sok súlyos és bonyolult prob­léma terheli és így nem lehet „csodát” várni az első találko­zótól, a demokratikus közvé­lemény reméli, hogy annak eredményeként kibontakoznak majd az első lépések körvona­lai olyan közös, vagy párhuza­mos akciók felé, amelyek az eddigi vívmányok megvédésére és kiszélesítésére irányulnak. ' Nyugati hírügynökségek por­tugál. kommunista forrásból származó értesülésre hivatkoz­va jelentették, hogy hétfőn éj- jel ismét találkozott egymás­sal Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt és Marios Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára Soaressel folytatott tanácsko­zása után kijelentette: túlzás volna azt hinni, hogy a mos­tani megbeszélésen egy csa­pásra áthidalták a két párt politikájában mutatkozó vala­mennyi különbséget. A két politikus tanácskozá­sáról kiadott közleményben megállapították, hogy a kom­munista párt és a szocialista párt kész együttműködni az államosítások és a földreform megvalósításának bizonyos te» rületein. Walter Scheel a békéről, az együtt működésről Bonn, Bochkor Jenő, 'az MTI tudósítója jelenti: A béke híveinek összefogá­sára szólított fel Walter Scheel szövetségi elnök a második vi­lágháború befejeződésének harmincadik évfordulója al­kalmából tartott beszédében. A szövetséges hatalmak meg- ünneplik a jogtalanságon ara­tott győzelmük napját, ehhez megvan minden joguk — mondotta. Az NSZK lakossá­gának osztályrésze, hogy ün­neplés helyett megemlékezzék a háború áldozatairól és ha­lottal róL 1945. május 8-án, véglegesen összeomlott a nemzetiszocia- lista rezsim. „Szörnyű igától szabadultunk meg a háborútól, a gyilkolástól, a szolgaságtól és barbárságtól. És fellélegeztünk, amikor mindennek Vége volt”. „De nem felejtjük el — folytatta — Walter Scheel, hogy ez a felszabadulás kívül­ről jött, hogy mi németek nem voltunk képesek ennek az igának a lerázására és előbb a fél világot le kellett rombol­ni, mielőtt letaszították Hit­lert a történelem színpadáról”. Ünneplésre mégsincs ok. A harmincadik évforduló önvizsgálatra késztet. Hitlert) el lehetett volna kerülni — mutatott rá Scheel —, de Hit­lert a politikai ellenállásban meggyengült nép vezetőjévé választotta, és később sem cse­lekedett ellene semmit. A vég­zetes út tízmilliók életét kiol­tó háborúba torkollott. „A német tragédia nem 1945» ben kezdődött, hanem 1933- ban... Németország elveszítette becsületét” a nép okult a múltból — mondotta Scheel és rámutatott: az NSZK-ban el­enyésző kisebbségbe szorultak a szélsőséges erők. A szövetségi elnök hitet tett egy következetes békepolitika mellett és méltatta az. NSZK szerződéses politikáját, de fi­gyelmeztetett ugyanakkor ar­ra is, hogy a világban „új feszültségi elemek” támadnak „eltolódnak a hatalmi struktú­rák” veszélyes repedések jön­nek létre. Egy új világégés mindent megsemmisítene, csak békében, közös együttműkö­désben lehet egy igazságos vi­lágot építeni. Az NSZK-nak mindig azok sorába kell állnia, akik a békés megegyezést ke­resik — mondotta Walter Scheel. Firon Andrási Felfedező úton a szomszédban Dégi szokás a Bécs—Prá- 11 ga—Budapest három­szöget úgy emlegetni, mint a jellegzetes, évszázados közép­európai kulturális közösség magvát. Aki ismeri e három fővárost, tudja, mennyire ta­láló e gondolat De mégsem egészen igazságos, mert kima­radt belőle Pozsony " Az a város, amely szeré­nyebb méretekben ugyan, de önmagában egyesíti a bécsi könnyedséget, a prágai racio­nalizmust és a budapesti dina­mizmust. Az utóbbi fél évszá­zad sorsfordulói után Pozsony­ban most is három nép ad egymásnak állandó randevút: a szlovák, a cseh és a ma­gyar. Nem véletlenül. A vá­rost valaha az ősök, úgy két­ezer éve, gyepük szegletén, a népek országútjának kapujá­nál, a későbbi Dévény-Divin- nél, határvonalak összefutásá­nál alapították. A háromirá­nyú kölcsönhatás formálta a város arculatát egészen 1918- ig, amikor előtérbe került a főnixként feltámadó szlovák szellem, amely végül, pontosan 50 év múltán, 1968-ban ölthe- tett végleg testet. így Po­zsony, amely mélyen őrzi szí­nes, sokrétű, vitalitással teli történelmi múltját, ma Szlo­vákia fővárosa, Bratislava. Aki tegnap_ járt Pozsony­ban, ma alig ismer rá. Amióta az ezüstszínű „pozsonyi peli­kán” felemelte fejét, a Ma­gyarország felé vezető szép, fényes új híd a két part kö­zött feszül, eltűnik az egyko­ri Pozsony nemes ívű belváro­sa. Hiába, az élet nem áll meg. A lebontott házak he­lyén immár autósztráda ka­nyarog, közelebb hozza egy­máshoz Prágát, Brnót, Buda­pestet és Belgrádot. Kellett ez a híd, amelynek tervezésében magyar mérnökök is ott vol­tak. Á vár töve ódon házai­nak eltüntetésével pedig meg­nyílt a távlat. Előkerült az ed­dig láthatatlan Mátyás-kapu, szerencsére helyén maradt és megújult, tündököl a közép­európai rokokó építészet gyöngyszeme, „A jó pásztor­hoz” címzett házacska. Még a híres Koronázó-templom is újnak látszik. Pozsony azonban nemcsak történelmi város, sőt, ma már elsősorban nem is az, hanem Európa élvonalában is a leg­dinamikusabban fejlődő váro­sok egyike. Amikor harminc éve a szovjet hadsereg fel­szabadította, 139 ezer lakosa és 7890 lakóháza volt Ez. utóbbiból a négynapos harc­ban teljesen elpusztult 242. A pozsonyiak lélekszáma ma már nincs messze a 300 ezertől és felejthetetlen látványt nyújta­nak a hegyek koszorújában az új lakótelepek, amelyek már félkörbe fogják a várost és amelyeken negyvenezemél több új lakás épült 1990-re háromnegyedmillió lakossal számol a városi tanács. Elbúcsúzunk a pozsonyi pe­likántól, cseh és morva föld felé vesszük utunkat. Juhász Gyula nyomdokán járunk, aki itt, a Morva folyó mentén ta- nároskodván úgy érezte, hogy „a szabadság és a jószomszéd­ság igénye összemelegíthet két olyan történelmi szomszédot, minő a cseh és a magyar.” Unióban a derűs morva szellem ejt ra­bul. Fényes üzletek, tisztaság, rend. A „Jó hóhérhoz” cím­zett ivóban bort is, sört is isznak, de ez már a borhatár: a nemes nedű innen északra és nyugatra átadja a helyét a komló levének, A morva fő­városban járván el ne feled­jünk felmenni a Spílberkre, Kazinczy kazamatájába, a ma­gyar jakobinusok múzeumába. Az őrök a magyar látogatót külön is elvezetik a magyar forradalmárok egykori seny- vedésének zord pincéibe, ahol soha nem hervadnak el a ke­gyelet virágai. Elhagyjuk Brnót és a ka­nyargós, dimbes-dombos szer­pentinen teljes gázzal Prágá­ja! A száztomyú városban mintha csak Budára, vagy Pestre érkeztünk volna. Prága A kis, piros prágai villamos egyet kanyarodik a Vencel térről, s máris a történelembe érkeztünk. A mintegy félszáz meseszép torony egyikénél va­gyunk. Tövében külföldi tu­risták. Az idegenvezető fenn­hangon magyaráz. — Hölgyeim és uraim, a hí­res, maholnap fél évezredes Lőpor-toronynál állunk. E to­rony két dologról nevezetes, az egyik az, hogy e kövek an­nak idején már látták a hadba vonuló Ulászló király katoná­it, a másik a hozzá fűződő néphit. E szerint ahányszor szűzlány halad át kapuja alatt, dús díszítéséből le-lehull egy darabka. Ha pedig az ártat­lan leány 18 évnél idősebb, úgy összedől a torony. Nos, hölgyeim és uraim, mint mon­dottam, e torony maholnap fél évezredes... A száztomyú aranyvárosba toppanó külföldit rendszerint meglepik Prága barátságos, emberközeli arányai. Prága lakosainak száma ma 1,1 mil­lió, s 1990-re 'sem lesz több 1,3 milliónál. A lakáshelyzet hajszálnyival jobb a budapes­tinél, ámbátor az igények is nagyobbak. A műemlékek felújítása és a lakásépítkezés mellett monu­mentális középítkezések foly­nak. Felépült a meglepő szer­kezetű, skandináv típusú új parlament, a Nemzeti Múze­um szomszédságában, a Mold- va-parton pedig az Interconti­nental szálló. Megnyílt a szu­permodern Vasmacska áruház v— és készen áll a több kilo­méteres nuslei viadukt, amely alatt a háromemeletes házak gyufaskatulyának látszanak; ezen fut már a Budapest— Prága—Berlin autópálya, s az autóút alatt, a viadukt belse­jében a tavaly tavasszal indí­tott metró. (Részlet a Szomszédunk! Csehszlovákia című kötetből.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom