Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

1

A gazdaság koncentrált kifejezése

larales László tájékszlatája a mankáseszíály helyzetének további javításáról

n politikát jelölte meg így Lenin, tehát a gazdaság koncentrált megfogalmazásaként; a politika nem függetlenítheti magát a szocialista építőmunka eredményeitől. Ha mégis — volt rá példa —, akkor nem állja ki a gyakorlat próbáját. A társadalmi és gazdasági fejlődés összhangjának megteremtése és nagyobb zavarok nélküli fenntartása bonyolult, de lét- fontosságú teendő. Érthető, ha a párt nagy figyelmet szentelt és szentel a gazdasági kérdéseknek, ha a politika szerves részeként kezeli a gazdaság- politikát. Hiba lenne azonban ezek után arra gondolni, mindez' csak a „nagypolitikára” érvényes, helyi körülmények között más a helyzet. E nézet hirdetői — szép számmal vannak — azt mellőzik, ami a legfontosabb: a társadalmi, gazdasági feladatok egységét, a formák különbözőségével szolgált azonosságot.

1975. július elsejétől — az egészségügyi törvény 25. paragrafusa értelmében — állampolgári jogon járnak a gyógyító, betegségmegelőző szolgáltatások, az orvosi kezelés, a kórházi ápolás, a gyógyszer. Kell-e bizonygatnunk, hogy e lényeges társadalompolitikai célt csakis a megfelelő / gazdasági alapok, források előteremtésével érhettük el? Hiszen tavaly már 50 milliárd forintra rúgtak a társadalom- biztosítási kiadások az állami költségvetésben — tíz éve még 18 milliárd volt ez az összeg —, s ebből csupán nyugdíjakra 23 milliárd forintot fizettek ki. Mert amikor kimondja a politika, hogy javítani kell az idős korúak helyzetét •— vagy a közoktatást, a vezetékes vízellását —, elkerülhetetlen a válaszadás arra is: miből?

L

eegyszerűsítenénk politika és gazdaság kapcsolatát? A párt XI. kongresszusa határozatában ezt olvashatjuk: „Társadalmi életünknek nincs olyan területe, amely ne függne a termelés, az építőmunka eredményeitől. Az életszínvonal emelését, a kultúra, a tudomány fejlesztését, hazánk egész szocialista fejlődését a gazdasági építőmunkával kell megalapoznunk, így az éves, az ötéves és a távlati népgazdasági tervek ténylegesen a szocialista társadalom építésének is programjai.” Nyílt beszéd. Ha magasabb fokra akarunk eljutni társadalmi fejlődésünkben, többet, s jobban kell dolgoznunk, minél maradéktalanab- bul végrehajtani a népgazdasági terveket. Ebből azonban nem az következik, hogy a fejlett szocializmus felépítése egyszerűen a dologi javak — a termelőeszközök, a fogyasztási cikkek — gyarapodó mennyisége. Sokkal inkább a tudati és erkölcsi viszonyok következetes alakítása, mégpedig társadalmi és gazdasági teendők szoros kapcsolódásával. Egyszerűbben szólva: a javuló anyagi feltételekkel szocialista céljainkat szocialista módon szolgáljuk, elősegítve a szocialista erkölcs és életmód általánossá válását.

Ahhoz, hogy a fejlett szocialista társadalmat megteremtsük, a többi között az is szükséges, hogy 15—20 év alatt az egy főre jutó nemzeti jövedelmet — ami tavaly 36 000

1975. május 7.

forint volt — a jelenlegi két és félszeresére, háromszorosára növeljük. Enélkül ugyanis al'gha lehetne például az ötnapos munkahéttel összefüggő, folyamatosan bővülő művelődési, sport-, szórakozási igényeket kielégíteni. Vagy annak feltételeit megteremteni, hogy minden család, mely jogot tart erre, bölcsődében, óvodában, napköziben helyezhesse el gyermekét.

Nem bizonyulhatna tehát jő, felelős politikának az, amely nem veszi elemző, értékelő módon számításba a gazdasági lehetőségeket és erőforrásokat. Ez a beválthatatlan ígéretek hangoztatása lenne csupán, s nem iránytű, mely a társadalom számára — gazdasági teendőiben éppúgy, mint minden másban — utat mutat. Ha a kézenfekvő igazságot elfogadjuk, akkor azt is be kell látnunk — nagyot lépve a cselekedetsorok szintjei között —, hogy helyben, a vállalatnál, a szövetkezetnél, a településen sem lehet másként politizálni. Nem lehet — nem szabadna — úgy ösztökélni a szocialista építőmunka javítására, hogy közben hiányoznak ehhez a feltételek. Legyen verseny, álljanak az élre a szocialista brigádok, de csapnivaló a szervezés, akadozik

S

zeretem az őszinte^ nyílt vitát.

Nagy figyelemmel olvasom az olyan olvasói levelet, amely közéletünk problémáit feszegeti. Ilyen levelet kaptam Györ- könybőL

Tisztelt Szerkesztőség!

A györkönyi Szabadság” Mg. Termelőszövetkezetben dolgozom. A szakmám ács! Folyó hó tervtárgyaló közgyűlésén szóvá tettem, hogy az építőcsoport brigádvezetője — név szerint: P. L. — nem úgy viszonyuk hozzánk — mint beosztottakhoz —, mint ahogy azt elvárnánk. Ez alatt azt értem, hogy sokszor goromba, és túlságosan felülről kezeli a beosztottakat, holott a szakmai képessége a szakmunkások között az övé a legalacsonyabb. Nagyon sok szakmunkás nem kíván az irányítása mellett dolgozni, mivel nem tudnak vele kijönni. Én is most etető vagyok, és a többi szakmunkás társam is inkább elmegy állatgondozónak, vagy valami más beosztást keres.

A tervtárgyaló gyűlésen is felvetettem ez irányú problémáinkat, melyre a fent nevezett brigádvezetö az összes termelőszövetkezeti tagság előtt a következő kijelentést tette: „Ott fogok ellenállni, ahol csak tudok”, jogos sérelemre ezt a választ kaptam.

líérem Önöket, szíveskedjenek megvizsgálni, hogy érvényesül-e — ilyen kapcsolatban — nálunk a szocialista demokrácia, melyet én %em így képzeltem eL

Tisztelettel:

ifj Hádinger János 7045 Györköny, Újváros 274/a sz.

A szocialista demokrácia érvényesülésének útja tehát

az anyagellátás... Fából vaskarikát igyekeznek csinálni azok, akik úgy hiszik, jól politizálnak, de elszakadnak a reális gazdasági alapoktól, s nem tudnak haladást, eredményeket fölmutatni.

E

lsősorban politizálni, s majd csak azután dolgozni? Nyers a megfogalmazás, de mentségül szolgálhat, hogy igaz, hogy a politikai és gazdasági teendők szétválasztásának logikája végül is ide vezet. Szembekerülve az élet diktálta teendőkkel, s e teendők sűrítőjével, a párt politikájával, lehet-e haladni, tényleges eredményeket elérni? Ezért lényeges, hogy mind a politika értelmezésében, mind végrehajtásában egység nyilvánuljon meg. A munka valamennyi területén, társadalom- és gazdaságpolitikai teendőkben egyaránt. Egy pillanatra sem tévesztve szem elől annak jelentőségét, amit a párt Központi Bizottsága beszámolója a XI. kongresszuson így fogalmazott meg: „A párt politikáját a dolgozó milliók elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan annak megvalósulását munkahelyükön, a saját környezetükben közvetlenül tapasztalják.”

Györkönyben göröngyös. Azzá tették, akik ott élnek, azok is, meg mindannyian a közéleti emberek. Miért? A kérdésre választ keresni nem nehéz, hiszen mindenki ismeri az ügyet a faluban, véleménye mindenkinek van róla. Iker Sándor községi párttitkár ismeri a két ember vitájának kezdetét, történetét, részt vett a közgyűlésen, ahol a két ember nem szépen beszélt egymással.

— Ott, azonnal a szövetkezet elnöke megmondta, hogy a

.vezetőség állította Pámert a posztjára, annak tartozik felelősséggel. Egyet kiigazítok, Pámer Lőrinc nem azt mondta, hogy ott fog ellenállni, ahol tud, hanem a termelőszövetkezeten kívül, magánemberként. Persze ez is helytelen fogalmazás volt.

Az elnöki választ tehát a közgyűlés megismerte.

— Sokat nem is foglalkoztunk a témával, mert tervismertető közgyűlésünk volt, személyes ügyeket ilyenkor nem tárgyalunk, mondta az elnök, hogy menjen ifjú Hádin- gep János a vezetőséghez, vagy az elnökhöz, ott mondja el panaszát. Úgy tudom, máig sem ment panaszára gyógyírt találni — mondja a párttitkár.

A termelőszövetkezet elnökének rosszul esett a közgyűlésen a két ember vitáját hallani. A szövetkezetben a dolgok jól mennek, az emberek megtalálják számításukat, véleményt mondhatnak, s ilyen elemi erővel feltörő vélemény — mert elég gorombán vonta felelősségre Pámert Hádinger —, váratlanul érte a vezetőséget. Azt hitték, nincsen már vitára, ilyen goromba kifaka- dásra okot adó esemény a szövetkezet életében.

— A két ember vitája úgy kezdődött, hogy a szövetkezet

(Folytatás az 1. oldalról)

Az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének kérdéséről szólva a miniszter az üzemi fórumok jelentőségével foglalkozott. Az eddig bevált módszerek, formák mellett a kijelölt vállalatoknál kísérleti jelleggel tapasztalatszerzés céljából megszervezik a munkásküldöttek, illetve a szakszervezeti bizalmiak értekezletét. Rámutatott: a hagyományos és az újonnan megteremtett fórumok feladatait, jogkörét világosan körül kell határolni, hogy ne legyen párhuzamosság. A közeljövőben a minisztériumok konkrét utasításokat adnak ki a további tennivalókra, mindenekelőtt a munka- és üzemszervezésre, a belső vállalati szervezet korszerűsítésére, illetVp a vállalati szervezet működési rendjének és az üzemi demokrácia fórúmrendsze- rének összhangjára. Az is szükséges, hogy — ahol még nem történt meg — a vállalati felügyelő bizottságokba, igazgatói tanácsokba vonjanak be fizikai munkásokat, elsősorban szocialista brigádvezetőket, kiváló dolgozókat, nőket, fiatalokat.

A miniszter rámutatott, hogy az életszínvonal-politikai felérdekét tartottuk szem előtt — mondja, és az egyéni érdek itt látszólagos sérelmet szenvedett. Ugyanis a tavasszal nem tudtunk minden emberünknek munkát adni. Főleg a növény- termesztők voltak munka nélkül. így aztán az volt a vezetőség álláspontja, hogy azok, akik egy munkát végeznek, ne vegyék el mások elől a munkaalkalmat. Ifjú Hádinger akkor a tehenészetben helyettesített, tehát hajnalban, meg este dolgozott az istállónál, és napközben jelentkezett másik munkára. Úgy, mint amikor szezon van, s szűkében állnak a munkáskéznek. Szépen hazaküldte Pámer Lőrinc Há- dingert, a vezetőség utasítása értelmében. Másnap ismét elment Hádinger, a második beosztásba dolgozni, akkor már én is ott voltam, s mondtam az embereknek, úgy kell foglalkoztatni a tagságot, hogy mindenkinek legyen kenyere, azaz elegendő munkanapja. Itt csúnyán beszéltek egymással az emberek. De úgy éreztem, hogy végül mégis megbékéltek.

Amikor az ifjú Hádinger Jánossal történt beszélgetést befejeztük, megkérdeztem: „Kezet nyújtana Pámemak?” — Nem. — Volt a válasz. Még nem is köszön neki. Kérdeztem Pámert: „Utasítást kaptam, azt hajtottam végre, nem haragszom Hádingerre, pedig nagyon lepiszkított a közgyűlésen, azért is vesztettem el a józan ítélőképességemet. Képzelje, mit szólt a tagság!” Végighallgattam a panaszost, panaszokat, igazságtevésre illetékeseket. A két ember között a viszony nem javult, rosszabb, mint a közgyűlés idején. Természetesen ez kihat a viselkedésükre is. Pámer idegfeszültség közepette végzi brigádvezetői munkáját, Hádinger pedig folyton arra gondol, hogy hol és miként fog majd ellenállni a brigádvezető. ..

adatokkal járó növekvő kiadásokat csak termelékenyebb munkával, a gazdálkodás javításával lehet biztosítani. Igen fontos a munkaerő ésszerű fel- használása. Számolunk például a gazdaságtalan termelés megszüntetése nyomán felszabaduló munkaerők átcsoportosítás sával gazdaságosan működő, illetve létszámhiánnyal küzdő/ de a népgazdaság szempontjából fontos területekre. Emellett a kormányzati szervek keresik azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik a még nem dolgozó nők munkába állítását, és az újonnan munkába lépőknek a népgazdaság szükségleteivel összehangolt elosztását, a nyugdíjas korúak foglalkoztatását. Fejleszteni kell a korhatárt betöltőket tovább- dolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék-rendszert, amely az életkor későbbi szakaszában magasabb nyugdíjat eredményez.' Alaposabban foglalkoznak a kisgyermekes anyák helyzetével. A bölcsődei ellátottságot figyelembe véve lehetőséget keresnek olyan intézkedésekre, amelyek módot nyújtanak a kisgyermekes anyák egy részének aktivizálására anélkül, hogy ezzel csorbítanák a népesedéspolitikai határozatok szellemét. (MTI)

A történetből könnyű les vonni a megfelelő tanulságokat

1. A vezetőségnek a két ember vitáját le kellett volna zárni; egy hónapja az ügy keletkezésének, de máig sem hozták össze őket

2. Az ilyen személyes jellegű panaszra nem elég a közgyűlésen elmondott vélemény, ezzel még igazságot nem tudnak nyújtani. Az elnöknek beszélni kellett volna a brigádvezetővel, külön, és a termelőszövetkezet tagjával is —* külön. S majd együtt

3. A pártszervezet, mint 3 hangulatért elsősorban felelőg tényező, hibát követett el, hogy a középvezető és a tag közötti vitában nem foglalt állást.

4. Miután a két ember vitája nyílt színen hangzott élj az igazságot nyílt színen kellett volna elmondani.

5. A vezetőségnek a középvezetők mellé kell állni, ha azok a fegyelmet követelik, ha rendet akarnak a határozatok értelmében munkaterületükön.

6. Pámer Lőrinc néhány hónapja van csak brigád vezetői beosztásban, sajnos még senki nem beszélt vele arról, hogy miként kell vezetőként dolgozni, hogyan kell egy brigádot irányítani, emberekkel foglalkozni.

A további tanulságok levonását az olvasóra bízom, egyébként a Pámer kontra Há- dinger-ügy nemcsak Györkönyben szolgálhat tanulságokkal, hanem másutt is.

És ezért nem két ember személyes ügye ez, hanem már közüggyé lépett elő.

ÍPálkovács) ]

MÉSZÁROS OTTÓ

Pámer kontra Hádinger

Tanulságok két ember vitájából