Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
N Az a I koto ember Ez az a pillanat. A munka öröme, gyönyörűsége, az alkotótól néhány másodpercig feszült odaadást, szellemi koncentrációt, teljes átélést igényel. Itt dől el tulajdonképpen minden s az arcokról jól leolvashatjuk a munkadarab engedelmeskedik a szakmai tudásnak, a tevékeny értelemnek. Gráf József a Bonyhádi Cipőgyár dolgozója felsőbőrszabász. Szemvillanásnyi idő áll csupán rendelkezésére, áttekinteni a maga elé kiterített értékes anyagot. E nagyon rövid idő leforgása alatt szinte művészi tökéllyel úgy osztja fel a szabásra váró bőrt, hogy abból az egésznek nagyon kevés töredéke kerüljön selejtbe. Ezt az utolérhetetlen hozzáértést nem adják senkinek ingyen. Évtizedes gyakorlatra, fizikai és szellemi önfegyelemre, állandóan ismétlődő belső szigorúságra van szükség. Mindezekben együtt összegződik Gráf József alkotni tudása. S mi a végeredmény? Az, hogy a munkapadoknál válik kézzelfogható valósággá az anyagi javak bősége. — Figyelem és fegyelem ez a titka mindennek. Engem az a gondolat foglalkoztat hogyan érvényesüljön az anyagtakarékosság, miként javuljon a minőség. Ezt tartom szem előtt amikor szabni kezdek és teljesen bele élem magam a munkámba. — mondja egyszerű szavakkal Gráf József. Sövér Ferenc monitorozó. Gépe fölé hajolva a nyolcórás műszak alatt ezerszer kell néhány másodpercig feszült odaadással szellemi koncentrációval átélni, valósággal érezni a megmunkálásra váró anyagot. — Munkám természete olyan, hogy az első mozdulattól az utolsó mozdulatig végig oda kell rá figyelni, de közben van egy kritikus csúcspillanat. Illetőleg néhány másodperc. Bizonyára észrevették, hogy ilyenkor az izmaim megfeszülnek és erősen figyelem az olló és a fej találkozását. A gép exponál, és én már tudom, hogy a cipőből rám eső részt jól csináltam-e avagy rosszul. Tulajdonképpen ennyi az egész. Az ember megtanulja és mindennap csinálja. — mondja Sövér Ferenc monitorozó. Gyárlátogatásunk alkalmával végignéztük a munkafolyamatokat s néhány fénykép- felvételt készítettünk, abból rengeteg részműveletből amely végterméket produkál. A rész adja az egészet s mindegyik részművelet az alkotó ember teljes azonosulását kívánja. A dolgozók meggyőződéssel állítják: csak a kívülálló hiheti, hogy munkájuk gépies. Egyáltalán nem tekinthető annak. Részben azért nem. mert az új termék minden alkalommal új, más természetű alkotói izgalmakkal jár, valamint ismét meg kell tanulni, el kell sajátítani, újból begyakorolni bizonyos mozdulatokat, fogásokat. S élménygazdagító ez a tevékenység akkor is, amikor az egyes ember látja az egész kollektíva összmunkájának eredményét, a gazdag választékot, az új formát, és a megfelelő minőséget. Erről, a munka szépségéről Antal Imre minőségi ellenőrrel beszélgettünk. De ha egyetlen szót sem váltottunk volna vele, arca figyelő tekintete akkor is elárulta volna kiteljesedő örömét, a hibátlan munka láttán. S ez az ami az alkotó emberre általános érvényű függetlenül attól, hogy az iparban, vagy a mezőgazdaságban dolgozik. — Szp — Fotó: Gottvald K. 1
