Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-27 / 122. szám
» Kubai változások 1. Lalin-Artierika újra megtalálta Haramiát Kuba gyakori téma a világsajtóban. A forradalom győzelme óta eltelt tizenhat év alatt nemegyszer fordult ez elő, a mostani helyzet mégis más. A karib-tengeri sziget- ország a szocializmust választotta, de a forradalomnak nagy ára volt. Az Egyesült Államok 1962-ben pénzzel és fenyegetéssel elérte, hogy a latinamerikai államok szakítsanak Kubával. A blokád évei elmondhatatlan nehézségeket okoztak a szigetország népének, de a forradalmi lendület és a jövőbe vetett hit mindvégig töretlen maradt. A legutóbbi tíz-tizenkét év alatt igen nagy változások történtek Latin-Amerikában. Közöttük az egyik legfontosabb az, amit úgy nevezhetnénk, hogy Latin-Amerika újból rátalált Kubára. Az Amerikai Államok Szervezete, „az Egyesült Államok gyarmatügyi minisztériuma” is változóban van. Sok tagállam nem hajlandó fönntartani a Kuba elleni megtorló intézkedéseket. Politikailag és gazdaságilag jelentékeny országok újították már föl a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat Kubával, mint például Peru, Argentina, Venezuela és Kolumbia. ■ A szocialista Kubának jó kapcsolatai vannak a karib-tengeri kis országokkal is; és várható, hogy még az idén újabb középMegjelent a szekszárdi tanácstagok híradójának ez évi 2. száma. Gyászkeretes megemlékezés szól a tragikus mór dón meghalt Bálint Viktor tanácstagról. Nagy terjedelmet foglalnak el a rendeletismertetések, illetve az idejét múlt rendeletek hatályon kívül helyezését közlő értesítések, ugyanígy a szavazókörök pontos területi beosztása is. A és dél-amerikai államok tesznek pontot a Kuba elleni „hidegháborús” korszak végére. Ne felejtsük el azt sem, hogy Mexikó kezdettől fogva kitartott Kuba mellett, kapcsolatait végig fenntartotta! Az Amerikai Államok Szervezetének tavaly novemberben tartott quitói közgyűlésén csak azért nem vonták vissza hivatalosan is a Kuba elleni embargót, mert az USA kétharmados többséget kívánt e döntéshez. Az AÁSZ mostani külügyminiszteri értekezletén Washingtonban ismét nyotnatékkal szóba került a kubai blokád feloldása. Ami az amerikai álláspontot illeti: McGovern szenátor nemrégi kubai látogatása után növekedtek az esélyei annak, hogy az USA törvén» hozása is változtat eddigi merev álláspontján. Kuba kezdettől fogva igen nagy segítséget kapott az európai szocialista országoktól. 1972-ben belépett a KGST-be is, ezáltal még sokrétűbb és eredményesebb a gazdasági együttműködés. E sorok írója a közeli múltban járt Kubában, és gyakran hallotta a házigazdák elismerő szavait, amikor a szocialista országokkal kialakult gyümölcsöző kapcsolatokra terelődött a beszélgetés. A latin-amerikai kapcsolatok javulása rengeteg további fontos nyersanyag és Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda vezetője a számok tükrében mutatja be az iroda eddigi működését. Szultos Jánosné a Bezonsban járt delegáció útjáról, Kaposi István az idei borverseny eredményeiről számol be, míg végül a híradót a városi tanács és az MHSZ között kötött együttműködési megállapodás szövege zárja. iparcikk beszerzését teszi lehetővé Kuba számára. A távolság csökkenése pedig megrövidíti az áruszállítás idejét és csökkenti a költségekéi. Máris láttam Havannában, Argentínában készült személy- és teherautókat, és olvastam, hogy traktorok is érkeztek a dél-amerikai országból. Az újabb partnerek közül elsősorban Venezuela és Kolumbia segítheti Kubát építőanyagokkal, textillel, fogyasztási cikkekkel és sok mással. Az sem közömbös, hogy a népgazdaság számára létfontosságú kőolaj a szomszédból érkezik a ktíbai partokhoz. Nyilván^ nincs már messze az az idő, amikor az Egyesült Államok tőkés cégei is érvényt szereznek üzleti érdekeiknek és kikényszerítik a kereskedelmi kapcsolatok fölújítását. Egyes nyugat-európai és ázsiai országok is mind nagyobb figyelemmel tekintenek a szigetországra. Japán jó piacnak tekinti Kubát. Nyilván elsősorban üzleti szempontok vezették az NSZK kormányát is, amikor a közelmúltban fölújította diplomáciai kapcsolatait Kubával. Franciaország ugyancsak sokat vár a gazdasági együttműködés bővítésétől. A múlt év végén kötött kubai—spanyol megállapodás nyomán Kuba lesz Spanyol- ország legnagyobb latin-amerikai partnere. <A konkrét árucsere értékén fölül Madrid 900 millió dolláros hitelt nyújt Havannának három évre.) Kuba legnagyobb kincse a cukor, de nem lebecsülendő értéke van a dohánynak és a nikkelnek is. Az oly-sokáig elszigetelte Kuba nemzetközi tekintélye megnőtt, és ma már versengenek a kubai piacért a tőkés világ cégei. A szigetország népe most kárpótlást kap a nélkülözésekért. az igazságtalan megkülönböztetésért. TODERO FRIGYES (Következik: A kongresszus éve). Megjelent a szekszárdi tanácstagi híradó S±inháxi~~é*ték Boldogtalan hold O'Neill drámája a kecskeméti színház előadásában Az amerikai drámát végeredményben ma is O’Neill neve jelenti. Negyvennyolc színművet magába foglaló életműve, amit még 1936-ban a Nobel-díjjal tüntettek ki, a század egyik legnagyobb írói teljesítménye, s valójában drámák egybefüggő sorozatát jelenti. O’Neill George P. Baker híres drámatechnikai szemináriumába járt, s tökéletesen megtanulta a szlnmüírás és a színpad fortélyait, igaz, hogy Baker mellett egy kicsit Aisz- khüszhosz is mestere, aki egyik legnagyobb sikeréhez (Amerikai Elektra) segítette. De nemcsak a külsőségeket tanulta meg. Ibsen óta talán az egyetlen, aki egyértelmű és félreérthetetlen légkört tud teremteni: amikor felmegy a függöny, s elhangzanak az első szavak, már a dráma középpontjában vagyunk, s minden saját törvényeit követi. De tovább is megy Ibsennél, mert nem elégszik meg azzal, amit egy szituáció kínál, a jellemeket belülről ábrázolja, felmutatva lehetőségeiket, hogy aztán átadja őket sorsuknak. Mint a Boldogtalan hold-ban, ebben a hibátlan remekműben is. Kései alkotás, egy tervezett drámai sorozat darabja, mely az önéletrajzi ihletésű Hosszú út az éjszakába után mintha még egyszer számot akarna vetni lehetőséggel és valósággal, vággyal és sorssal. Hősei megpróbálják jóvá tenni a sors mulasztását, mindenki a maga módján, hogy végül visszahulljanak a jóvátehetetlenbe. Jo- sie Hogan, talán legfájdalmasabb nőalakja O’Neill-nek, ahogy James Tyrone részeg, tétova lépteit is az író együttérzése kíséri. De a görög tragédiák árnyéka lebeg a boldogtalan hold fényében, akár az ametikai földön újra éledt Atridák sorsában, * mindenki 'megy a maga útján tovább. Az utolsó jelenetben Josie Hogan egyszerre siratja szerelmét és saját reménytelen életét. A most záruló évadban számos kitűnő előadóit láthattunk, de valószínűleg a kecskeméti O’Neill-előadás jé lentette a legnagyobb élményt. Nemcsak a két vengédmúvésrs miatt, Ruszt József itt érkezett el eddigi rendezői pályája csúcsára: töményen, egyértelműen tudta érzékeltetne O’Neill költőiségét és reménytelenségét. Az előadásnak nincs egyetlen üres pillanata, kitűnően tömörítette két felvonásba az eredeti négy felvonást s nagyon tudatosan készítette elő a zárójelenet fájdalmas líráját. Az is igazi hogy két kiváló segítőtársa volt Pécsi Ildikó és Gábor Miklós személyében, akik valóban O’Neill-i légkört tudtak: teremteni. Pécsi Ildikó brutális és ellágyuló, harsányan triviális és mélységesen költői, 3 mindig hiteles, bár testmagassága nem éri el O’Neill óriás- nője méreteit. Az előadás legnagyobb ajándéka Gábor Miklós felejthetetlen James Tyro- ne-ja, akit a mámor és a lucidum intervallum egyaránt « pusztulásra kárhoztat. Egy-egy gesztusban egész sorsa benne van, s a legegyszerűbb eszközökkel is képes arra, hogy reménytelen sorsának végtelen hátteret adjon. Egyenrangú társuk a kitűnő Baranyi László. Emlékezetesen szép előadás volt: egy remekmű méltó tolmácsolásra talált a kecskeméti színház és vendégei előadásában. CSANYI LÁSZLÓ i4. —■ Idefigyeljen, Rózsi... Mondja meg a kisasszonynak, hogy amint tudok, rohanok. Egyelőre azonban maradnom kell még... — Ugyan minds? — kérdezte Rózsi, — Én vagyok a parancsnok. Nem hagyhatom itt az embereimet. A katona közbelépett. — Engedje meg a zászlós úr, de nekünk nincs szükségünk magára. Ha hívják, menjen csak. Örüljön, hogy van hová. Itt már úgysem talál olyan embert, aki egyetlen parancsát is végrehajtaná. — Hallja! Mozogjon! — nógatta Rózsi. — örvezető! — fordult keményen a katonához Tószeghy. — Magának adom át a parancsokságot. — Köll a nyavalyának. Vigye azt is el a zászlós úr. — Hagyja, csak — nevetett Rózsi. — Két napja engem is 1975. május 27. kineveztek parancsnoknak. Úgy látszik most ilyen világ járja. Vegye csak el azt a parancsnokságot, aztán vezényeljen egy nagy „oszolj”-t. Na menjünk, Pubi — karolt a fiúba. — Maga is hallotta már, hogy így hívnak? — Mert olyan is, mint egy berezelt fiú... — nevetett a lány és meglódította Tó- szeghyt. • — Várjon! A géppisztolyom! — Mi a fenének kell az már? — Itt van az enyém, ezt is elviheti zászlós úr — dobta oda az őr a fegyverét. — Itt van két tele tár is. Olyan ez a fegyver, hogy akár a háborút is megnyerheti vele. Tószeghy a vállára vette a fegyvert és követte Rózsit. — Mi lett a gazdájával? — kérdezte a lány. — Köpetzy ezredes úrra gondol? — Idefigyeljen, fiatal úr. Ha maga azt akarja, hogy az életben még valakit is úrnak szólítsak, akkor ne nevezzen úrnak egy vadállatot— — Hogy megváltozott maga, Rózsi — csodálkozott a zászlós. — Minden megváltozott mostanában... Szóval, mi van az ezredesével? — Lelőtték! Méghozzá a németek. A parancsnoki kocsiján akart átmenni a német vezérőrnagyhoz. Két SS megállította és kiparancsolták a kocsiból. Köpetzy ordított, tiltakozott, de a németek kirángatták és vele engem is. Köpetzy a pisztolyáért nyúlt, de még félúton sem volt a keze, amikor a német már beleeresztett egy sorozatot. Engem csak fenékbe rúgtak... Rózsi elégedetten bólintott: — Megspóroltak néhány golyót Simának... — Kik azok a Simóék? — Majd megtudja — mondta Rózsi és megtorpant. Egy palota romjai közül mocor- gást, majd erőtlen, halk nyerítést hallott. — Itt egy ló van valahol... Fürgén ugrott be a romok közé. Az épület mögött felfedezte az istállót. A tetejét elvitte a légnyomás, de a fehér csempés falak épen álltak és az itató vályú vörösen erezett márványból készült. Az istálló tele volt oszlásnak induló lódögökkel. Fertelmes bűz csapta meg Rózsit... — Hát te, hogy maradtál életben? — lépett a lóhoz a lány. Hófehér, nemes ló volt. Fejét még most is magasan tartotta, pedig bordái majdnem kiszúrták a bőrét, és a hátsó combjából egy répesz kiszakított egy hatalmas darabot. — Agyon kell lőni, hogy ne szenvedjen — mondta a*zászlós. — Isten őrizz! Tudja, mit fog érni egy ló néhány hét múlva? Ezt még meg lehet gyógyítani — mondta a lány és eloldotta a Kötőféket. A ló engedelmesen követte Rózsit. — Csodálatos ember maga Rózsika. Még a lovakra is tud hatni — mondta Tószeghy. — Azokhoz jobban is értek, rhint az emberekhez. És néha jobban is szeretem őket... Megsimogatta a ló pofáját. A férfi úgy látta, hogy az állat szemében hálás, meleg fény csillant. De lehet, hogy csak képzelődött. Midőn Rózsi elengedte a kötőféket, a lő hűségesen a nyomába szegődött. — Vajon hogy hívhatnak? Ráró? Fürge? A fenét! Ezek az urak nektek is olyan cifra neveket varrnak a nyakatokba, hogy az ember ki se tudja mondani. (Folytatjuk)
