Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-27 / 122. szám
Nőtalálko^ó Tengelicen A Szekszárdi Bútoripari Vállalat asszonyai, leányai a tsz-ben Messze van-e Szekszárdhoz Tengelic és viszont? Kilométerben sem, de különösen nem, amikor azonos érdeklődésű emberek találkoznak, barátkozni, problémákról beszélni, egymás örömeivel, gondjaival ismerkedni, s végül kellemesen eltölteni egy délutánt. A Szekszárdi Bútoripari Vállalat harminc asszonya és lánya — hozzájuk társultak hárman, köztük egy férfi, a borforgalmitól — Tengelicre látogatott, ahol a termelőszövetkezet szocialista brigádvezetői, illetve helyettesei fogadták őket. Már a fogadtatás is rendkívül szívélyes volt, az egész napos program pedig emlékezetes, hiszen, ha nem is teljes, vagy az azt megközelítő képét kaptak a bútoripariak a Pető- ■ fi Tsz életéről és munkájáról, do betekintést nyertek egy szocialista mezőgazdasági nagyüzem életébe. Mégpedig tanúi lehettek az ipari és a mezőgazdasági tevékenység közelítésének, hiszen ma ebben a szövetkezetben ( már egészen ioarszerűen folyik a termelés, aliár a növénytermesztéstr pláne ha az állattenyésztést nézzük. ' Martos István tsz-elnök (adott bevezetőül tájékoztatást, i Kém idézem az adatokat, amelyeket elmondott, csak egy-két jellemzőre emlékeztetek, ami ' bizonyára nemcsak a-r. újságíró •< ügyeimét keltette föl, hanem e vendégekét is. Feltehetőleg szóbotlás volt, amikor a két jüzem kapcsolatáról szólva azt f tnondta: szocialista verseny folyik köztünk. Nos, ez a szó egy az egyben értelmében persze, hogy nem így van, a valóságban azonban valami ilyesmi folyik. 1 Nyolcszázötven tagja van a szövetkezetnek, ebből a dolgozó tag mintegy félezer. Az évi átlagkereset úgy huszonöt- ezer forint körül volt az elmúlt évben, olyan körülmények között, hogy tavaly körülbelül ötvenmilliós beruházást valósítottak meg. tg 1 — A legtöbb vezető tenge- fcci, idevalósi .— kommentárt nem akarok fűzni ehhez a bejelentéshez, mint ahogy ahhoz sem, hogy „komoly bírósági tárgyalásaink az utóbbi időben nem voltak.” A hangulat a tsz-ben jó, bár arra is vplt példa, hogy valakit ki kellett zárni no de nem az a valóságos humanizmus, ha mindent megbocsátunk, olyasmit is, amire nincs megbocsátás. A partnervállalatokkal ugyancsak sokszor keltek vitára a tengelici tsz vezetői, de „veszekedés” még egyszer sem fordult elő. Meleg szavakkal beszélt Martos elnök az asszonyokról, az asszonyok munkájáról. A hangnem sokat elárul, ez azt árulta el, hogy nem a protokoll ^mondatta vele az elismerő szavakat. Takács Istvánná, a szekszárdi járási pártbizottság nőfelelőse, a pártbizottság nevében köszöntötte a megjelenteket, Máté József, a járási pártbizottság csoportvezetője pedig az egész napos találkozó egyik szervezője, majdan pádig irányítója és lelke volt. Egyébként hadd írjam le, amit egy vendég az üzemlátogatás során mondott a beszélgetés közben: — így könnyű, ilyen kitűnő társakkal tud eredményeket produkálni az elnök. A valóban kitűnő társak — Pintér András főagronómus a kertészetről, Rudolf István telepvezető a tehenészetről. Kremzner Lajos brigádvezető és Sárosdi János telepvezető a sertéstelepről — olyan szakszerű, de — vagy inkább és közérthető — magyarázatot adott, hogy azt hisszük, sikerült bepillantanunk a közös gazdaság életébe, munkájába. A tengeliciek nem fukarkodtak a megmutatnivalóval, hiszen a gazdaságnak ugyancsak nincs szégyenkezni oka, ellenben dicsekedni nem akarnak, munka volt tehát a látogatás első része a bútoripariak számára is. A második rész volt a szórakozásé, amelyben szerepelt hintókirándulás, lovaglás, séta végig az egykori Benyovszky-park csodálatos erdejéfn, természetesen ebéd, s ~P Mese Csibrákról és a vízről Lehetne az is a cím, hogy a tűzről és a vízről. Ugyanis az ötszáz lako&nyi község hared a vízért — tehát nem ellene, hanem érte — kis túlzással olyan régi, mint a két őselem ellentéte. Minden úgy kezdődött, mint égy régi mese. Vk>lt ennek a kis falunak két bömzű fúrt és sok-sok ásott kútja. Ahogy teltek az évek, úgy vált ihatatlanná az ásott kutak vtze és úgy csordogált egyre vékonyabban a fúrt kutakból. Nem friss kenyérért vagy húsért álltak és állnak :sorba a csib- rákiak, hanem rivóvízért. De tudták, — ismerik a mesék és az élet kérlelhetetlen törvényeit —, hogy nem, maradnak egyedül bajukban — jön aki segít majd. < És jöttek. Szakemberek. Néhány éve azt tanácsolták.7 helyezzenek a földbe egy nagyméretű víztárolót, ami felfogja a lassan csur- ranó cseppeket. Megtörtént. Társadalmi munkában. De bi1975. májas 27. zony a. víztároló csak hébe- hóba tellett meg — úgy egy- harmad részig. Ez tehát ma a helyzet. Az egyik Icútnál csak a született optimista — vagy tájékozatlan — vár vízre, a másiknál — sajnos mindenki, mert hát viz azért kell. Egy ízben felmerült egy ötlet. Alakítson a falu víztársulást. Jó gondolatnak látszott, aztán mégis hirtelen lekerült a falugyűlésnek napirendjéről. Érthető is, hisz a nagy területen fekvő és aránylag kis lélekszámú faluban több mint 16 ezer forintba kerülne telkenként a víz bevezetése. Azért valami megoldás kínálkozik. A Tamási- Állami Erdő- és Vadgazdaság csibrő- ki faüzeme furatott kutat és ehhez hiroglóbuszt is szándékozik állítani. Innét vezetnének ki az utcára vizet, egy új közkúthoz. Segítség tehát ígérkezik. Remélhetőleg a gazdaság és a tanács gyorsan nyélbeüti az egészet. Van ugyanis „jó kis közhely" ami idevág: Kétszer ad, aki gyorsan ad. — ovvgy — végül nem maradt el'a nótaszó sem. í Külön kedves színfoltja volt a szekszárdi—tengelici nőtalálkozónak, hogy Bolvári Jó- zsefné, országgyűlési képviselőjelölt, réteggyűlésre utaz- tában, meglátogatta a jelen vplt asszonyokat—lányokat, s élénk beszélgetésben töltött el néhány órát körükben. Bizonyára szívesen emlékeznek a találkozóra és készülnek a viszonzásra, amikor vendégek a tengelici szövetkezeti asszonyok—lányok lesznek, vendéglátó pedig a Szekszárdi Bútoripari Vállalat. U Gy. A SZOT Elnökségének ülése A Szakszervezetek Országos Tanácáának Elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen többek között megtárgyalta a szak- szervezeti tagkönyvcsere végrehajtásáról készített jelentést, az 1976. évi tagdíjbesorolás irányelveiről összeállított előterjesztést, valamint a dolgozók művészeti nevelésének és a szocialista művészet támogatásának szakszervezeti feladatairól előterjesztett javaslatokat. Megállapította, hogy március végéig ^mindenütt befejeződött a tagkönyvcsere, és így mintegy 4 millióan kapták meg új tagkönyvüket. Azoknak, akik betegség, szabadság, vagy egyéb ok miatt távol voltak munkahelyüktől, pótlólag adják át az új tagköny- vet. Az évenként megismétlődő tagdíjbesorolás szabályait a szakmai szakszervezetek általában egységesen érvényesítik, de a tartós külföldi szolgál»* tot teljesítő dolgoiók tagdíjának megállapításánál más eltérések voltak a rendelkezések értelmezésében. Ezért az 1976. évi tagdíjbesorolás irányelvei részletes felvilágosítást adnak a teendőkről. így a tartós külföldi szolgálatban dolgozók tagdíját a belföldi beosztásukra megállapított alapbér szerint kell meghatározni. Az idénymunkát végző műszaki vezetők, ügyintézők, szakmunkások tagdíjának megállapításánál belföldi átlagkeresetüket kell figyelembe venni. A fizetés nélküli szabadságon tartósan külföldön tartózkodó szakszervezeti tagok — feleség, családtag stb. — amennyiben külföldön munkát nem vállalnak, jog- fenntartó tagdíj fizetésével tarthatják fehn szakszervezeti tagságukat. (MTI) Dolgozókat nem importálhatunk... ÁLLÁSHIRDETÉSEK TÖMEGE a lapokban, munkásfelvételt hirdető táblák a gyárak, az üzemek bejáratánál jelzik a létbiztonságot, hogy senkit nem fenyeget hazánkban a munkanélküliség veszélye. De Jelzik a fokozódó munkaerőgondokat is. Hiány van szakképzett és betanított munkásokban, közép- és felsőfokú diplomával rendelkező szakemberekben és főleg segédmunkásokban. A munkaerőhiány jelentős társadalmi veszteségek okozója. Nem használhatják ki kellően az értékes, nagy teljestíményű gépeket, akadozik a kooperáció, nem elegendő mennyiségben vagy késve készülnek el a keresett termékek. A túlórázás, a hajrámunka, a várakozás, a sorban állás idegfeszítő. A munkaerőhiány néhol látszólagos, a szervezetlenség, a másutt lévő felesleg tünete. Persze a rossz hatásfokkal, alacsony intenzitással foglalkoztatott többletlétszám nem „csenget” magától. De módszeres elemzéssel, hatásos anyagi ösztönzéssel, létszámátcsoportosítással feltárhatók és mozgósíthatók ezek a rejtett belső tartalékok. A szervező munkának azonban még ezzel a mondhatnánk exten- zív módszerével sem élnek eléggé. A munkaműveletek és a -mozdulatok elemzéséig, a technológiai sor átrendezéséig, a termelőhelyek ésszerű kialakításáig pedig a legritkább esetben jutnak el a szervezők. Hogyan állandósítható törés, visszaesés nélkül a jelenlegi dinamikus fejlődés 1980-ig vagy az ezredfordulóig úgy, hogy a felhasználható munka- időalap a jelenlegi szinten marad, sőt előreláthatóan csökken a 40 órás heti munkaidő majdani bevezetésével? Csak a munka termelékenységének emelésével! Évi 6—7 százalékkal viszont lehet-e növelni hosszú távon a munka termelékenységét? Lehet is. kell is. De nem egyszerűen a begyakorlottság fokozására, a teljesítménykövetelmények szigorítására építve, hanem mindenekelőtt fejlesztéssel és szervezéssel. Nem utolsósorban a szocialista nemzetközi integráció kibontakoztatásával, a termékválaszték szűkítésével és korszerűsítésével, a tömegszerűség, a sorozatnagyság emelésével. Dolgozókat nem importálhatunk, vendégmunkásokra a jövőben sem számíthatunk. Ám a korszerű, termelékeny gépek és berendezések behozatalát fokozhatjuk főként a szocialista országokból. Különösen azokét, amelyekkel jelentős munkaerőt és időt takaríthatunk meg. A GÉPESÍTÉS LEHETŐSÉGEI rendkívül nagyok és még csaknem teljesen kiaknázatlanok az anyagmozgatásban. Jelenleg minden ötödik kereső, legalább egymillió ember foglalkozik az országban cipeke- déssel, szállítással. Az anyag- mozgatás gépesítése, Jobb szervezése nem csupán- a nehéz fizikai munkát végzők tízezreit szabadíthatná fel, hanem egyben a termelő berendezések jobb kiszolgálását és folyamatos munkáját is lehetővé tenné. Sajnos ma még gyakori, hogy a legmodernebb termelő berendezést hagyományos hórukk munkával szolgálják ki, s nem alkalmaznak automatikus adagoló futószalagot, konténert, silót vagy akárcsak egy-' szerű emelőgépet, targoncát, rakodólapot. Ahol azonban az anyagmozgatás kényszerpályára kerül, nyomban egyenletessé és zavartalanná válik a munka. A KÜLÖNBÖZŐ KISGÉPEKET szintén joggal igénylik a dolgozók. Az ácsok, a parkettások, az épületasztalosok a könnyű kis fűrészgépeket, a szerelők a mobil csiszoló, csavarozó, hajlító, vágó mechanizmusokat, a forgácsolók a gvors pneumatikus befogókat, ütközőket, készülékeket, stb. A barkácsolók munkáját is napjainkban már számtalan ötlet, szerkezet, gép könnyíti meg, mert a szabad idő is drága. A nagyüzemekben, az építkezéseken viszont gyakran ma is régi kézműves módszerekkel „barkácsolnak”. TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVEL — tartja a közmondás. Többet géppel, korszerű szervezéssel, újítással, mint munkaerővel — korunk parancsa ez. E követelménynek megfelelni műszaki, gazdasági, társadalmi és politikai feladat. A könnyebb, a termelékenyebb munkát, a néhol nyomasztó létszámhiány enyhítését szolgálják tehát a helyi fejlesztési eszközök, a hivatásos szervezők, a szerkesztők, a gyártáselőkészítők, a beszerzők, a beruházók éppen úgv mint az összefogott társadalmi erőfeszítések, a dolgozók kezdeményezései, az újítómozgalom. Mert a legfőbb termelőerő, a legfőbb érték: az ember. A termelésbe állítható munkaerő létszáma véges, új munkásokat importálni nem lehet. Más választás tehát nincs, csak a meglévő munkaerő ésszerű hasznosítása, a drága és egyre inkább hiányzó munkáskezek gépekkel való helyettesítése, mindenütt, ahol erre a lehetőségek megteremthetők. KOVÁCS JÓZSEF Utazó Tolna megyeiek Tél nem volt, a tavasz léte kétséges, hiszen a nyár már májusban bemutatkozott. Meglehet ez is közrejátszik abban, hogy a szekszárdi és pikksi I BUSZ-irodákban korábban sose látott arányban jelentkeznek a különböző megyebeli csoportok, amelyek szervezetten óhajtanak hosz- szabb-rövidebb külföldi utakat megtenni. A mözsi és bátai termelőszövetkezetek, továbbá a Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói már megjárták Jugoszláviát, ahol a népszerű Porecs hovatovább a me- gyénkbeliek állandó célállomásává változik. A pedagógusszakszervezet, a Tervező Vállalat, közösen a naki és a ka- pospulai termelőszövetkezet és még további hat csoport ugyancsak autóbuszútra kész. Az idén történik meg első ízben, hogy valóságos karaván is útra kel megyénkből dél felé. Augusztus 20-án tíz gépkocsival, IBUSZ-kís érővel, mintegy negyvenen keresik fel Rabacot Jugoszláviában. Nemcsak déli szomszédaink népszerűek azonban. A Gabonafelvásárló Vállalat minden jelentkezett dolgozójának 1000— 1000 forinttal segíti a cseh- és lengyel Tátrába szervezett kirándulását, A bonyhádiak — a jócskán emelkedett árak ellenére tíznapos erdélyi körútra mennek-, a Simontornyai Bőrgyár a Szász-Svájcba küldi dolgozóit, a tamási tsz-szövet- ség nőbizottsága pedig Kijev, Poltava, Harkov, Moszkva kirándulásra indul. Itt jegyezzük meg, hogy a hagyományos őszi szovjet barátságvonat utasai a szokásosnál hosszabb ideig, tizenkét napig tartózkodhatnak majd a Szovjetunióban és már Budapesttől hálókocsival utaznak. Paksról és Szekszárdról az NDK-ba 2, a Szovjetunióba és Csehszlovákiába 1—1 szakmai csoportot indítanak a mezőgazdasági üzemek tanulmányozására. A Pakson és környékén lakóknak egyébként utazási ügyeik során a jövőben nem kell külföldi valuta kérelmük miatt Szekszárdra utazni, mert ez az iroda is megkapta a külföldi valuta árusításának jogát. Mindez az IBUSZ által szervezett és szakképzett kísérőkkel segített utazásokra vonatkozik. Ugrásszerűen emelkedik azonban az egyéni utazások száma is, de ez az IBUSZ statisztikáiból csak részben mérhető. Mégis jellemzőnek kell elfoaadni, hogy az év első negyedében összesen nem intéztek annyi vízumkérelmet, mint egyetlen hónapban, áprilisban, •—S. V, ;