Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

mim Hetvenéves Solohov ' Századunk egyik legnagyobb íróját köszöntjük hetvenedik születésnapja alkalmából. Az írót, aki Vesenszkaja doni ko­zák faluban látta meg a napvi­lágot 1905. május 24-én. Ne­vét nemcsak a szovjet és a szocialista népek baráti közös­ségének olvasói ismerik és tisztelik; Mihail Alekszandro- vics Solohov művei épp oly ismertek és kedveltek Moszk­vában és Londonban, mint Bu­dapesten vagy Stockholmban. Solohov, a doni parasztsors­ból kiemelkedő és írói mun­kásságáért 1965-ben Nobel- díjjal kitüntetett író, forradal­már is egyben. Az SZK.P Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­talmas regényéhez. Alapossá­gára. írói gondosságára jel­lemző, hogy kereken tizenöt esztendeig dolgozik rajta. Ér­dekességképpen megemlítjük, hogy az első és a második könyv 1928-ban, a harmadik 1929—1932-ben, a negyedik, a befejező kötet 1937—1938-ban, illetve 1940-ben került ki a, nyomdából. Főhőse, Grigorij Melehov á huszadik század prózairodal­mának egyik legművészibben megformált alakja, az első vi­lágháború embert formáló izzá­sában döbben rá a doni kozá­kok évszázados, megszégyení­tett társadalmi szerepére. Biz­tos a forradalmi jövő diadalá­ban: a cárizmust megdöntő azokat a harcokat, amelyet kö­zelebbi pátriája, a doni kozák­ság és a nagyobb társadalom, a szovjethatalom vív az első | világháború napjainkig. Nyel­vezete pedig gazdagon merít a népnyelv utolérhetetlenül gaz­dag forrásaiból. Befejezésül hadd mutassuk meg igazi emberközelségében Solohovot, a szülőfalujában élő szovjet polgárt. Mint em­lítettük, Velsenszkaja faluban, a régi családi otthonban él, alkot, ír, s közben mint forra­dalmár, szívében hordja faluja ügyesbajos dolgait is. Egvszer hajnali öt órakor váratlan látogatót kapott: egy kolhozparaSztasszony kereste fel, és elpanaszolta az írónak, hogy helytelenül adóztatták meg. Solohov kissé méltatlanko­dott; — Hát hogy, kedves, nem ■ tudtál volna még korábban jönni, mondjuk, négy órakor? A kerületi végrehajtó bizott­sághoz sem mehetsz öt órára! Az asszony csendesen vála­szolta: — Ami azt illeti, tudom, mi­kor kezdődik ott a munka. Azért jöttem korán reggel, mert tehozzád most is lehet, hiszen nem alszol! Hajnali öt órakor Solohov íróasztalánál dolgozott PÁRIZS L1PPAI TAMÁS FESTMÉNYE 1975. május 25. Sololiov szülőföldjén nak küldötte. Egész forradal­mi és írói életpályája egy nagyszerű ember céltudatos munkásságát példázza. Először a forradalmár Solo­hovot ismerte meg az új szov­jethatalom, aki középiskolai tanulmányait félbeszakítva, fegyveresen harcolt a polgár- háborúban a Don menti fe­hérgárdista ellenforradalmá­rok ellen. Életformájára jel­lemző, hogy bár 1922-ben Moszkvában telepedett le, mégsem találta helyét a nagy­város kőrengetegében. Néhány év múlva hazatért szülőföld­jére, ahol mindmáig együtt él doni kozák paraszti véreivel. ! Rogyinka a címe az első el­beszélésének. Magyarul; Az Anyajegy; 1924-ben került az olvasók kezébe. Két év múlva már novelláinak gyűjtemé­nyével találkozunk, főbb té­mái személyes élményeiből fakadnak: a polgárháborúban szerzett élményanyagát dol­gozta fel. A forradalmi és el­lenforradalmi táborra szakadt kozákság kegyetlen osztályhar­cáról vall a szovjethatalom el­ső éveibőL , ,j Egy esztendővel később kezd hozzá a Csendes Don című haj­látogató így nehezen tudja el- _ képzelni, mikor talál időt az író az alkotómunkára. Solo­hov rendszerint a kora regge­li órákban dolgozik — mond­ják a helybéliek. Hajnali négy-öt órakor már világos a Solohov-ház, de gyakran ko­ra reggel is érkeznek látoga­tók az íróhoz. Vesenszkáját régóta az „iro­dalom Mekkájának” tartják. Solohov vendége volt többek között Charles Show és Pa­mela Johnson angol íróházas­pár, Martti Lami, a népszerű finn író. Továbbá bolgár, NDK-beli írók, a fiatal szov­jet és külföldi írók szeminá­riumának résztvevői, és sok más ország írói. Ritka az olyan Vesenszká- jába látogató ember, aki ne keresné Solohov földijei kö­zött műveinek hőseit, vagy olyanokat, akik Akszinyára, Grigorij Melehovra, Nagulnov- ra, Majdannyikovra, vagy Scsukar apóra hasonlítanak. Külső hasonlóságot még talál a látogató, de az itteni embe­rek ma már egészen mások, mint a Csendes Don, vagy a Feltört ugar szereplői. A Csendes Don-beli Tatár-tanya helyén a Feltört ugar Gremja- csij Logá-ban ma gépészek, állattenyésztők, mérnökök, technikusok, agronómusok és más felső- vagy középfokú képzettségű dolgozók élnek. Megváltozott a falvak, a ta­nyák külseje is. Mennyire nem hasonlít a ma; Vesenszkája arra, amely a Csendes Don­ban szerepel! Rég eltűnt a homoktenger. Bármerre tekint is az ember, zöldben pompázik az egész táj. A falut fenyves­erdők és ligetek veszik körül minden oldalról. Itt található a sztyeppéi délvidék egyik leg­nagyobb gépesített erdőgazda­sága és korszerű erdőkísérleti állomása. Legalább ilyen szembetűnő Vesenszkája kulturális fejlő­dése. Különösen a színház- művészet örvend nagy megbe­csülésnek. Még a háború előtt Solohov kezdeményezésére és segítségével megalakult itt a vjosenszkájai kozák ifjúsági színház. Solohov bábáskodott a színtársulat fölött, amelynek tagjai tehetséges kolhozpa- raszt-fiatalok voltak. Az író segítségével csiszolták színé­szi képességeiket, állították össze repertoárjukat. Büszkék a falubéliek az új, tágas mű­velődési házra, ahol a helyi öntevékeny drámai együttes tartja előadásait, de szívesen látogatja a lakosság a kozák dal- és táncegyüttes, a kórus hangversenyeit. ' Vesenszkája lakosai már jó­val pirkadat előtt világosnak látják a Solohov-ház ablakait. A hosszú évek alatt hozzá­szoktak ezekhez a messziről látszó kivilágított ablakokhoz, amelyek mögött a hajnali órákban már dolgozik a het­venéves Solohov. Alekszandr Szuicsmezcm CAPN) RÉVÉSZ TIBOR Az út, amely Vesenszkájá- ba visz, ahol Mihail Solohov él és dolgozik, a rosztovi terü­leten lévő Millerovo városból indul és 160 kilométer hosszú szalagként szeli keresztül a dimbes-dombos doni sztyep­pét. Ezt a gabonatermő tájat a nép csali Solohov-vidéknek nevezi. Nemcsak azért, mert napjaink nagyszerű írója az ősi kozákfaluban született, ha­nem azért is, mert itt minden falu és tapya, sztyeppel fo­lyócska, árvalányhajjal benőtt kunhalom így vagy úgy, sze­repel az író műveiben. Solohov századunk egyik legnagyobb tehetségű író- alkotóművésze, Lev Tolsztoj, Gogol és Gorkij világirodalmi rangú műveinek méltó folyta­tója. Regényeinek, elbeszélé­seinek középpontjában min­denkor a szovjet és a társadal­mi problémák bensőséges em­eri légmélyére hatolva bontja i bölcs elemzéssel a valósá­ét, az igazságot Történelmi­leg hitelesen ábrázolja korát*. Solohov megindító Szavak­kal fejezte ki a doni sztyep­pe, szülőföldje iránti mély szeretetét: „A Donnál szület­tem, ott nőttem fel, tanultam, formálódtam emberré és író­vá, és nevelkedtem nagyszerű kommunista pártunk tagja­ként. S legyek bár hatalmas hazám patriótája, büszkén val­lom magam szülőföldem, a Don-vidék patriótájának is* A folyó menti kozákfalu ódon kis házai szorosan tapad­nak egymáshoz. Köztük két- három szintes új épületek, a falu ősi kupolás temploma, s közvetlenül a Don partján magasodik a panoráma-mozi modern architektúrájú épüle­te. Minden ideérkező látogató először Solohov házát keresi a szemével, hiszen sokat írtak már arról, hogy Solohov köny­veinek hősei között éL Vesenszkáját sok ember ke­resi fel az ország minden ré­széből, hogy találkozzék az íróval. Naponta egész halom levelet hoz neki a postás. A bú' • ■ - -LIJ..U ------------- i j f orradalmárok mellé áll. Solo­hov ina már klasszikusnak számító regényében továbbfej­leszti a tolsztoji lélekrajz mű­vészi módszerét. Bár Grigorij Melehov végül is egyedül ma­rad — a fehérek közt nem tud élni; a vörösök elfordulnak tőle —, társtalan, meghasonlott emberré válik, végső kicsengé­sében a Csendes Don nem pesszimista alkotás. Másik,' világsikert aratott regénye a Podnyataja celina. Mi új Barázdát szánt az eke fcímmel szerettük meg. Ha­sonlóan fogadták mindenütt A hazáért harcoltak című mű­vét, az Emberi sors című el­beszélését, a Feltört ugar-t. Ez utóbbit, továbbá a Csendes Don-t és az Emberi sors-ot megfilmesítették. Sőt, a Csen­des Don-ból operát komponált Ivan Dzerzsinszkij. Hadd ír­juk még ide: Solohov műveit eddig mintegy húsz nyelven jelentették meg. IHÁSZ-KOVÁCS ÍV Az SOKAN VANNAK Maguk miatt zokognak', csak önmaguk miatt félnek; nem tudnak szembenézni a feneraddal, nem fognak kardot az éjszaka ellen, közönybe öltözködnek: jószemű vakok, jófülű süketek sokan vannak... i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom