Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
~r / Ezt hozta a hét a hitlpolitikában Kádár János és Losonezi Pál távirata Joszip Broz Utónak Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonezi Pál. az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Joszip Broz Titó- nak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének 83. születésnapja alkalmából. (MTI) Az európai tókés országok kommunista pártjainak nyilatkozata A külügyminiszteri találkozók szervesen beleillenek korunk felgyorsult diplomáciájába, a bonyolult és szerteágazó tárgyalási gépezetbe. Különösen érthető, ha a két ellentétes világrendszer két vezető hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak külügyminiszterei időről időre áttekintik a megoldásra váró kérdéseket, vitás problémákat. Ezeket a megbeszéléseket a protokolláris külsőségek elhagyása, de annál behatóbb érdemi tárgyalások jellemzik: így történt ez a most záruló hét első két napján is, „semleges pályán”, az osztrák fővárosban. Különleges jelentőséget biztosított két új tényező a Gro- miko—Kissinger találkozónak. A szovjet és az amerikai külügyminiszternek ez volt az első „Vietnam utáni” találkozója, s az összejövetel akkor zajlott le. amikor a nemzetközi porondon nagy várakozással tekintenek az enyhülési folyamat további sorsára, valamint az ezzel kapcsolatos gyakorlati menetrendre. ; Valamikor a nyár derekán, de legkésőbb kora ősszel esedékes lenne az Európa-csúcs Helsinkiben. Földrészünk biztonságát rögzítő szerződés aláírása egyrészt kedvezően hatna az egész nemzetközi helyzetre, másrészt a finn fővárosban összegyűlt államférfiak között széles körű, személyes eszmecsere bontakozhatna ki. A jó légkör Helsinkiben, s az alkalom a nem hivatalos legfelsőbb szintű szovjet—amerikai tárgyalásokra már a következő csúcstalálkozó irányáValerian Szkvorcov, a moszkvai Pravda saigoni tudósítója írja lapjának szombati számában: — Saigon mindinkább a békés város vonásait ölti magára. Az üzemek fokozatosan felveszik a normális munkaritmust. A kikötőben VDK, szovjet zászlók alatt, valamint más szocialista országok felségjelei alatt egymásután vetnek horgonyt az élelmiszereket, gépeket és üzemanyagot szállító te- her'najók. A DNFF egyik kerületi szervezetének titkára elmondotta a moszkvai lap tudósítójának, hogy az elsőrendű feladat: minél előbb megszüntetni az éhínséget, azt a szégyenteljes jelenséget, amelyet a megbukott rendszer hagyott, hátra. Hozzáfűzte, az új hatalom, a nép hatalma gondoskodik a lakosság élelemmel való ellátásáról. Tran Van Tra vezérezredes, a saigoni katonai közigazgatási bizottság elnöke, a legfontoA KPM és a BM — a Budapestre érkező nagy gépjárműforgalom arányosabb elosztása és a városi forgalomhoz való jobb, zavartalanabb csatlakozás érdekében — vasárnaponként és ünnepnapokon az M 1-es és az M 7-es autópálya, valamint a 70-es fő úton — szükség esetén — kötelezően elrendeli a gépjárművek elterelését. Az intézkedést az eddigi hétvégi tapaszba mutatna: Leonyid Brezs- nyev tervezett washingtoni látogatására. Néhány hónappal ezelőtt a kommentátorok még azt vallották, hogy már ezen az összejövetelen aláírhatják a SALT—2 megállapodást. Nos, a stratégiai fegyverkorlátozásról folyó genfi megbeszéléseken egyelőre „gondolkodási szünet” miatt szünetel a munka, s a kiszivárgott nyugati értesülések szerint az amerikai fél bonyolult ellenőrzési feltételeket terjesztett elő. (A vlagyivosztoki elvi megegyezés során ezek a kérdések nem vetődtek fel, hiszen a tudomány és a technika jelenlegi fokán, az ellenőrzés saját nemzeti eszközökkel, például mesterséges holdakkal is megoldható.) A csúcstalálkozó azonban mindenképpen elősegíthetné a SALT továbbvitelét. A kép azonban nem lenne teljes az amerikai belpolitikai viszálvok említése nélkül. Máris előrevetíti árnyékát a jövő évi, egyelőre teljesen nyíltnak látszó elnökválasztási harc. Számolni kell az elnöki hatalom, valamint a demokratatöbbségű kongresszus egymást sokszor zavaró és keresztező lépéseivel, az ugyancsak ellentétes hatásokkal, amelyeket a délkelet-ázsiai vereség váltott ki. Végül, de nem utolsósorban jelentkezik a közel-keléti rendezés szükségesség« is. A Szovjetunió és a szocialista országok következetesen folytatják erőfeszítéseiket, s a megoldás lehetőségét a genfi konferencia munkájának felújításában látják. Uj elem, hogy a genfi konferencia sürgetése mellett sabb feladatok megoldásáról beszélt. Elmondotta, hogy a városban, ahol még sok ezer regisztrálatlan katona és volt hivatalnok kószál, igyekeznek megteremteni a szigorú rendet és a teljes biztonságot, igyekeznek megakadályozni a bűnözők tevékenységét és normális mederbe terelni azoknak az embereknek az életét, akik évekig egy katonai gépezethez kötődtek. Fontos feladat továbbá a munkanélküliek foglalkoztatásának megszervezése és a külföldi beavatkozás által megtépázott nemzeti egység helyreállítása. A vezérezredes a továbbiakban elmondotta, hogy Saigon felszabadításakor nemcsak katonai, hanem politikai erőre is támaszkodtak: felhasználták a vietnami hazafiak támogatását és rokonszen- vét. Ez az a politikai erő, amely most lehetővé teszi a forradalmi hatalmi szerveknek, hogy .lépésről lépésre, figyelmesen és gondosan mérlegelve a helyzetet, a legnagy obb feladatokat is megoldják. tálatok alapján helyezték kilátásba. A forgalomelterelésekről jelzőtáblákon és a rádió hírszolgálata útján tájékoztatják a gépjárművezetőket, akiket arra kérnek, hogy a saját érdekükben elrendelt intézkedéseket fogadják megértéssel és kísérjék figyelemmel a jelzéseket, a rádió vasárnap délutáni és esti híradásait, (MTI) nagy nyomatékot kap a munka gondos előkészítése, mindenekelőtt az arab országok közötti ellentétek feloldása, az Egyesült Államok, jóllehet a „kis lépések” diplomáciája látványosan csődbe került, (gazából még nem adta fel ezt az elképzelést. Erre utalnak a közeljövő személyes érintkezései Ford és Szadat, illetve Rabin között. Az amerikai vezetés nyilván arra törekszik, hogy saját bel- és külpolitikai érdekeiből a közel-keleti térségben próbáljon „sikerélményekre" szert tenni. így hát a közel-keleti válság igazi megoldása is kapcsolódik az előbbiekhez, s együttesen képezik az enyhülés továbbvitelét szolgáló kérdéseket. Súlyos belső krízist él át Portugália, s ez az ország sajátos helyzetéből következően európai és világpolitikai probléma. A szocialisták Űrügyként használva egy nem túl lényeges incidenst támadásba lendültek, s ultimátumszerű követeléseikkel veszélyeztetik a kormánykoalíció egységét. Szemben a korábbi megállapodásokkal. az alkotmányozó gyűlési válaszatásokra hivatkozva, különleges pozíciókat szeretnének maguknak biztosítani. A fő tüzet a kommunistákra, a PKP és a fegyveres erők mozgalmának együttműködésére iránvítják. A reakció korábbi vereségei után, most a háttérben szeretne maradni, s érthetően a szocialistákat próbálja ..faltörő kosként” előre tolni. Lisszabonban tanácskozás tanácskozást követ, ezek a napok döntő ielentőségűek lehetnek az ország jövőie és további útja szempontjából. Waldheim Namíbiáról Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára egy héttel azelőtt, hogy a Biztonsági Tanács folytatja vitáját Namíbiáról (Délnyugat-Afrika), felszólította a dél-afrikai kormányt: számolja fel törvénytelen közigazgatását e területen. Jól értesült források szerint pénteken a namíbiai kérdéssel foglalkozó — nyolc afrikai állam képviselőiből álló — bizottság elutasította John Vors- ter dél-afrikai miniszterelnöknek a terület jövőjéről tett nyilatkozatát. Vorster múlt hét csütörtökön Namíbia fővárosában Windho- ekben kijelentette, hogy kormánya kész folytatni a tárgyalásokat az ENSZ-szel, de nem hajlandó elfogadni az ENSZ- ellenőrzést azon a területen, amelyet a dél-afrikai kormányzat az egykori népszövetségi mandátum értelmében köz- igazgatása alatt tart. Az ENSZ — mint ismeretes 1—, érvénytelenítette ezt a mandátumot. A Biztonsági Tanács tavaly decemberi határozatában május 30-át jelölte ki annak határidejéül, hogy Dél-Afrika nyilvánítsa ki Namíbia ellenőrzéséről való lemondásának szándékát. A határozat szerint „megfelelő intézkedéseket” tesznek, ha a dél-afrikai kormányzat nem hajlandó teljesíteni ezt a követelést. (Reuter) 1975. május 35, Az l’Humanité szombaton közli azt a nyilatkozatot, amelyet az európai tőkés országok kommunista pártjai a mezőgazdaság és a parasztság helyzetéről május 20. és 22. között Párizsban tartott konferenciájukon fogadtak el. A nyilatkozat rámutat, hogy az európai tőkés országokat sújtó válság még jobban kiélezte a mezőgazdaság válságát. A nagytőke nemcsak a munkásosztályt, hanem a dolgozó parasztságot is egyre fokozottabban zsákmányolja ki: a mezőgazdasági termeléshez szükséges iparcikkek árai sokkal . gyorsabban emelkednek, mint a mezőgazdasági termékek termelői árai, ugyanakkor azonban a fogyasztók a trösztök árpolitikája következtében egyre magasabb árakat fizetnek a mezőgazdasági termékekért. Mivel a munkásosztály és a széles néptömegek vásárlóereje a válság következtében egyre csökken, a mezőgazdasági termékek piaca egyre szűkül, a piacokon uralkodó anarchia megakadályozza, hogy a termelést a tényleges szükségletnek megfelelően fejlesszék. A nyilatkozat ezután megállapítja: — A nagytőke egyre nagyobb mértékben uralma alá hajtja a mezőgazdaságot. Ennek következtében a mező- gazdasági dolgozók milliói kénytelenek elhagyni földjeiket, másutt keresnek munkát, sokan külföldre vándorolnak. E tömeges vándorlás valósággal elnépteleníti a falvakat, ami veszélyezteti a mezőgazdasági termelés jövőjét. Ezért alapvető reformokra van szükség, amelyeket csak a munkásosztály és a parasztság szövetségével lehet megvalósítani. Az európai tőkés országok kommunista pártjai fokozzák tevékenységüket, hogy még szorosabbá tegyék a kapcsolatot a munkások és dolgozó parasztok között, s arra szólítják fel a- kommunistákat, szocialistákat, szociáldemokratákat, keresztényeket és valamennyi demokratát: alakítsanak ki olyan széles tömörülést, amely képes lesz győzelmet aratni a nagyburzsoázia felett. A konferencia résztvevői elhatározták, hogy közös, illetve párhuzamos akciókat indítanak a munkásosztály és a parasztság közötti szolidaritás és szövetség kifejlesztésére és megerősítésére. (MTI) Afrika napja 1963 óta köszönti a haladó világ május 25-én Afrikát: 12 évvel ezelőtt alakult meg az Afrikai Egységszervezet Addisz Abebában, 36 ország részvételével. A fejlődést jól jellemzi: az egységszervezetnek ma már 42 tagállama van, s az otthont adó országban, Etiópiában haladó program alapján gyökeres társadalmi átalakulás megy végbe. A fekete földrész új arcot ölt. Az egykori brit, francia, belga gyarmatbirodalom után széthullott a portugál is, noha problémáktól nem mentesen; a tavaly függetlenné vált Bissau-Guinea után még az idén megkezdi önálló nemzeti létét Mozambik és Angola. Afrika fő ellensége azonban továbbra is a magát álcázó új gyarmati rendszer: a faji elkülönítés. Két bástyája, a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia pozíciói azonban ugyancsak meggyengültek. Oldalszárnyai: Angola és Mozambik már fekete vezetés alatt keresik a kiutat évszázadok nyomorúságából. Mint az AESZ legutóbbi miniszteri tanácsán megállapították: Afrika népei nem nyugosznak bele, hogy testvéreik Zimbabwe földjén a Smith-rezsim, Dél-Afrikában a Vorster- kormány apartheidje alatt éljenek. Felszabadító harcukat éppúgy támogatják, mint Namíbia (a volt Dél- nyugat-Afrika) népeinek függetlenségi törekvését. Julius Nyerere tanzániai elnök, az egész szervezet állásfoglalásának adott hangot, amikor kijelentette: Afrika békés eszközökkel kívánja folytatni szabadság- harcát — ahol lehet. Ahol azonban erre nincs lehetőség — marad a fegyveres küzdelem, a kontinens valamennyi független államának teljes támogatásával. S míg Rhodesiában lehet alapja a tárgyalásos rendezésnek, ha Smith elfogadja feltételként a többségi uralmat, Dél-Afrikában és az általa törvénytelenül megszállva tartott Namíbiában nem látszik egyéb kiút a fegyveres harcnál. Megértek az arab nemzetek és Fekete-Afrika népei szolidaritásának gyümölcsei is: az egységszervezet újólag kinyilvánította szolidaritását a közel-keleti helyzet igazságos rendezésére. Az arab országok viszont tevőleges szolidaritást vállaltak az afrikai felszaba- dítási mozgalmakkal, s minden módon támogatják Afrika népeinek küzdelmét a teljes. — tehát politikai, gazdasági — függetlenség megszilárdításában. M. S. E. Saigonban helyreállítják a rendet Forgalomelterelés Tarható vasárnap az Ml-es, az M7-es és a 70-es úton l
