Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

~r / Ezt hozta a hét a hitlpolitikában Kádár János és Losonezi Pál távirata Joszip Broz Utónak Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonezi Pál. az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Joszip Broz Titó- nak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöké­nek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének 83. szü­letésnapja alkalmából. (MTI) Az európai tókés országok kommunista pártjainak nyilatkozata A külügyminiszteri találko­zók szervesen beleillenek ko­runk felgyorsult diplomáciájá­ba, a bonyolult és szerteágazó tárgyalási gépezetbe. Különö­sen érthető, ha a két ellenté­tes világrendszer két vezető hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak külügyminiszterei időről időre áttekintik a megoldásra váró kérdéseket, vitás problémákat. Ezeket a megbeszéléseket a protokolláris külsőségek elha­gyása, de annál behatóbb ér­demi tárgyalások jellemzik: így történt ez a most záruló hét első két napján is, „sem­leges pályán”, az osztrák fő­városban. Különleges jelentőséget biz­tosított két új tényező a Gro- miko—Kissinger találkozónak. A szovjet és az amerikai kül­ügyminiszternek ez volt az el­ső „Vietnam utáni” találkozó­ja, s az összejövetel akkor zaj­lott le. amikor a nemzetközi porondon nagy várakozással tekintenek az enyhülési folya­mat további sorsára, valamint az ezzel kapcsolatos gyakorla­ti menetrendre. ; Valamikor a nyár derekán, de legkésőbb kora ősszel ese­dékes lenne az Európa-csúcs Helsinkiben. Földrészünk biz­tonságát rögzítő szerződés alá­írása egyrészt kedvezően hat­na az egész nemzetközi hely­zetre, másrészt a finn főváros­ban összegyűlt államférfiak között széles körű, személyes eszmecsere bontakozhatna ki. A jó légkör Helsinkiben, s az alkalom a nem hivatalos leg­felsőbb szintű szovjet—ameri­kai tárgyalásokra már a kö­vetkező csúcstalálkozó irányá­Valerian Szkvorcov, a moszkvai Pravda saigoni tudó­sítója írja lapjának szombati számában: — Saigon mindinkább a bé­kés város vonásait ölti magá­ra. Az üzemek fokozatosan fel­veszik a normális munkarit­must. A kikötőben VDK, szov­jet zászlók alatt, valamint más szocialista országok felségjelei alatt egymásután vetnek hor­gonyt az élelmiszereket, gépe­ket és üzemanyagot szállító te- her'najók. A DNFF egyik kerületi szer­vezetének titkára elmondotta a moszkvai lap tudósítójának, hogy az elsőrendű feladat: mi­nél előbb megszüntetni az éhínséget, azt a szégyenteljes jelenséget, amelyet a megbu­kott rendszer hagyott, hátra. Hozzáfűzte, az új hatalom, a nép hatalma gondoskodik a lakosság élelemmel való ellá­tásáról. Tran Van Tra vezérezredes, a saigoni katonai közigazgatási bizottság elnöke, a legfonto­A KPM és a BM — a Bu­dapestre érkező nagy gép­járműforgalom arányosabb el­osztása és a városi forgalom­hoz való jobb, zavartalanabb csatlakozás érdekében — va­sárnaponként és ünnepnapo­kon az M 1-es és az M 7-es autópálya, valamint a 70-es fő úton — szükség esetén — kötelezően elrendeli a gépjár­művek elterelését. Az intézke­dést az eddigi hétvégi tapasz­ba mutatna: Leonyid Brezs- nyev tervezett washingtoni lá­togatására. Néhány hónappal ezelőtt a kommentátorok még azt vallották, hogy már ezen az összejövetelen aláírhatják a SALT—2 megállapodást. Nos, a stratégiai fegyverkorlátozás­ról folyó genfi megbeszélése­ken egyelőre „gondolkodási szünet” miatt szünetel a mun­ka, s a kiszivárgott nyugati értesülések szerint az ameri­kai fél bonyolult ellenőrzési feltételeket terjesztett elő. (A vlagyivosztoki elvi megegyezés során ezek a kérdések nem vetődtek fel, hiszen a tudo­mány és a technika jelenlegi fokán, az ellenőrzés saját nemzeti eszközökkel, például mesterséges holdakkal is meg­oldható.) A csúcstalálkozó azonban mindenképpen előse­gíthetné a SALT továbbvitelét. A kép azonban nem lenne teljes az amerikai belpolitikai viszálvok említése nélkül. Már­is előrevetíti árnyékát a jövő évi, egyelőre teljesen nyíltnak látszó elnökválasztási harc. Számolni kell az elnöki hata­lom, valamint a demokrata­többségű kongresszus egymást sokszor zavaró és keresztező lépéseivel, az ugyancsak ellen­tétes hatásokkal, amelyeket a délkelet-ázsiai vereség váltott ki. Végül, de nem utolsósorban jelentkezik a közel-keléti ren­dezés szükségesség« is. A Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok következetesen folytatják erőfeszítéseiket, s a megoldás lehetőségét a genfi konferen­cia munkájának felújításában látják. Uj elem, hogy a genfi konferencia sürgetése mellett sabb feladatok megoldásáról beszélt. Elmondotta, hogy a városban, ahol még sok ezer regisztrálatlan katona és volt hivatalnok kószál, igyekeznek megteremteni a szigorú ren­det és a teljes biztonságot, igyekeznek megakadályozni a bűnözők tevékenységét és nor­mális mederbe terelni azoknak az embereknek az életét, akik évekig egy katonai gépezethez kötődtek. Fontos feladat to­vábbá a munkanélküliek fog­lalkoztatásának megszervezése és a külföldi beavatkozás által megtépázott nemzeti egység helyreállítása. A vezérezredes a továbbiakban elmondotta, hogy Saigon felszabadításakor nemcsak katonai, hanem poli­tikai erőre is támaszkodtak: felhasználták a vietnami haza­fiak támogatását és rokonszen- vét. Ez az a politikai erő, amely most lehetővé teszi a forradalmi hatalmi szervek­nek, hogy .lépésről lépésre, fi­gyelmesen és gondosan mérle­gelve a helyzetet, a legnagy obb feladatokat is megoldják. tálatok alapján helyezték kilá­tásba. A forgalomelterelésekről jel­zőtáblákon és a rádió hírszol­gálata útján tájékoztatják a gépjárművezetőket, akiket ar­ra kérnek, hogy a saját érde­kükben elrendelt intézkedése­ket fogadják megértéssel és kísérjék figyelemmel a jelzése­ket, a rádió vasárnap délutá­ni és esti híradásait, (MTI) nagy nyomatékot kap a mun­ka gondos előkészítése, min­denekelőtt az arab országok közötti ellentétek feloldása, az Egyesült Államok, jóllehet a „kis lépések” diplomáciája lát­ványosan csődbe került, (ga­zából még nem adta fel ezt az elképzelést. Erre utalnak a közeljövő személyes érintkezé­sei Ford és Szadat, illetve Ra­bin között. Az amerikai veze­tés nyilván arra törekszik, hogy saját bel- és külpolitikai érdekeiből a közel-keleti tér­ségben próbáljon „sikerélmé­nyekre" szert tenni. így hát a közel-keleti válság igazi meg­oldása is kapcsolódik az előb­biekhez, s együttesen képezik az enyhülés továbbvitelét szol­gáló kérdéseket. Súlyos belső krízist él át Portugália, s ez az ország sa­játos helyzetéből következően európai és világpolitikai prob­léma. A szocialisták Űrügy­ként használva egy nem túl lényeges incidenst támadásba lendültek, s ultimátumszerű követeléseikkel veszélyeztetik a kormánykoalíció egységét. Szemben a korábbi megálla­podásokkal. az alkotmányozó gyűlési válaszatásokra hivat­kozva, különleges pozíciókat szeretnének maguknak biztosí­tani. A fő tüzet a kommunis­tákra, a PKP és a fegyveres erők mozgalmának együttmű­ködésére iránvítják. A reakció korábbi vereségei után, most a háttérben szeretne maradni, s érthetően a szocialistákat próbálja ..faltörő kosként” elő­re tolni. Lisszabonban tanács­kozás tanácskozást követ, ezek a napok döntő ielentőségűek lehetnek az ország jövőie és további útja szempontjából. Waldheim Namíbiáról Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára egy héttel azelőtt, hogy a Biztonsági Tanács foly­tatja vitáját Namíbiáról (Dél­nyugat-Afrika), felszólította a dél-afrikai kormányt: számol­ja fel törvénytelen közigazga­tását e területen. Jól értesült források szerint pénteken a namíbiai kérdéssel foglalkozó — nyolc afrikai ál­lam képviselőiből álló — bi­zottság elutasította John Vors- ter dél-afrikai miniszterelnök­nek a terület jövőjéről tett nyilatkozatát. Vorster múlt hét csütörtökön Namíbia fővárosában Windho- ekben kijelentette, hogy kor­mánya kész folytatni a tárgya­lásokat az ENSZ-szel, de nem hajlandó elfogadni az ENSZ- ellenőrzést azon a területen, amelyet a dél-afrikai kormány­zat az egykori népszövetségi mandátum értelmében köz- igazgatása alatt tart. Az ENSZ — mint ismeretes 1—, érvény­telenítette ezt a mandátumot. A Biztonsági Tanács tavaly decemberi határozatában má­jus 30-át jelölte ki annak ha­táridejéül, hogy Dél-Afrika nyilvánítsa ki Namíbia ellen­őrzéséről való lemondásának szándékát. A határozat szerint „megfelelő intézkedéseket” tesznek, ha a dél-afrikai kor­mányzat nem hajlandó teljesí­teni ezt a követelést. (Reuter) 1975. május 35, Az l’Humanité szombaton közli azt a nyilatkozatot, ame­lyet az európai tőkés országok kommunista pártjai a mezőgaz­daság és a parasztság helyze­téről május 20. és 22. között Párizsban tartott konferenciá­jukon fogadtak el. A nyilatkozat rámutat, hogy az európai tőkés országokat sújtó válság még jobban ki­élezte a mezőgazdaság válsá­gát. A nagytőke nemcsak a munkásosztályt, hanem a dol­gozó parasztságot is egyre fo­kozottabban zsákmányolja ki: a mezőgazdasági termeléshez szükséges iparcikkek árai sok­kal . gyorsabban emelkednek, mint a mezőgazdasági termé­kek termelői árai, ugyanakkor azonban a fogyasztók a trösz­tök árpolitikája következtében egyre magasabb árakat fizet­nek a mezőgazdasági termé­kekért. Mivel a munkásosz­tály és a széles néptömegek vásárlóereje a válság követ­keztében egyre csökken, a me­zőgazdasági termékek piaca egyre szűkül, a piacokon uralkodó anarchia megakadá­lyozza, hogy a termelést a tényleges szükségletnek meg­felelően fejlesszék. A nyilatkozat ezután megál­lapítja: — A nagytőke egyre na­gyobb mértékben uralma alá hajtja a mezőgazdaságot. En­nek következtében a mező- gazdasági dolgozók milliói kénytelenek elhagyni földjei­ket, másutt keresnek munkát, sokan külföldre vándorolnak. E tömeges vándorlás valóság­gal elnépteleníti a falvakat, ami veszélyezteti a mezőgaz­dasági termelés jövőjét. Ezért alapvető reformokra van szükség, amelyeket csak a munkásosztály és a parasztság szövetségével lehet megvaló­sítani. Az európai tőkés országok kommunista pártjai fokozzák tevékenységüket, hogy még szorosabbá tegyék a kapcsola­tot a munkások és dolgozó pa­rasztok között, s arra szólítják fel a- kommunistákat, szocia­listákat, szociáldemokratákat, keresztényeket és valamennyi demokratát: alakítsanak ki olyan széles tömörülést, amely képes lesz győzelmet aratni a nagyburzsoázia felett. A konferencia résztvevői elhatározták, hogy közös, illet­ve párhuzamos akciókat indí­tanak a munkásosztály és a parasztság közötti szolidaritás és szövetség kifejlesztésére és megerősítésére. (MTI) Afrika napja 1963 óta köszönti a haladó világ május 25-én Afri­kát: 12 évvel ezelőtt alakult meg az Afrikai Egység­szervezet Addisz Abebában, 36 ország részvételével. A fejlődést jól jellemzi: az egységszervezetnek ma már 42 tagállama van, s az otthont adó országban, Etió­piában haladó program alapján gyökeres társadalmi átalakulás megy végbe. A fekete földrész új arcot ölt. Az egykori brit, fran­cia, belga gyarmatbirodalom után széthullott a portu­gál is, noha problémáktól nem mentesen; a tavaly függetlenné vált Bissau-Guinea után még az idén megkezdi önálló nemzeti létét Mozambik és Angola. Afrika fő ellensége azonban továbbra is a magát álcázó új gyarmati rendszer: a faji elkülönítés. Két bástyája, a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia pozí­ciói azonban ugyancsak meggyengültek. Oldalszárnyai: Angola és Mozambik már fekete vezetés alatt keresik a kiutat évszázadok nyomorúságából. Mint az AESZ legutóbbi miniszteri tanácsán megállapították: Afrika népei nem nyugosznak bele, hogy testvéreik Zimbabwe földjén a Smith-rezsim, Dél-Afrikában a Vorster- kormány apartheidje alatt éljenek. Felszabadító har­cukat éppúgy támogatják, mint Namíbia (a volt Dél- nyugat-Afrika) népeinek függetlenségi törekvését. Julius Nyerere tanzániai elnök, az egész szervezet állásfoglalásának adott hangot, amikor kijelentette: Afrika békés eszközökkel kívánja folytatni szabadság- harcát — ahol lehet. Ahol azonban erre nincs lehe­tőség — marad a fegyveres küzdelem, a kontinens valamennyi független államának teljes támogatásá­val. S míg Rhodesiában lehet alapja a tárgyalásos rendezésnek, ha Smith elfogadja feltételként a több­ségi uralmat, Dél-Afrikában és az általa törvénytele­nül megszállva tartott Namíbiában nem látszik egyéb kiút a fegyveres harcnál. Megértek az arab nemzetek és Fekete-Afrika népei szolidaritásának gyümölcsei is: az egységszervezet újó­lag kinyilvánította szolidaritását a közel-keleti hely­zet igazságos rendezésére. Az arab országok viszont tevőleges szolidaritást vállaltak az afrikai felszaba- dítási mozgalmakkal, s minden módon támogatják Afrika népeinek küzdelmét a teljes. — tehát politi­kai, gazdasági — függetlenség megszilárdításában. M. S. E. Saigonban helyreállítják a rendet Forgalomelterelés Tarható vasárnap az Ml-es, az M7-es és a 70-es úton l

Next

/
Oldalképek
Tartalom