Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
Felszabadító harcok megyénkben íány Szekszárd város es Toína megye szovjet katonai parancsnokának L számú parancsából: 1944. szeptember 23-án lépett először felszabadító szovjet katona hazánk földjére. A fasiszta hadvezetés 0? jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a Tisza vonalánál, ’ß majd a Dunánál megállítsa az előretörő seregeket. Baja 1944. október 21-én felszabadult, s ezen a napon ,.í o szovjet seregek elérték Tolna megye keleti hatá- rát. A Duna bal partján északra nyomuló csapatok november 13-án felszámolták a Solti—dunaföldvári . megerősített hídfőállást, s ettől kezdve Tolna megye ■j keleti határán teljes hosszúságban kiépült az arcvo- ,* nal. Ez a katonai helyzet véget vetett az áttelepülök tő- '% meges áramlásának, akik jórészt Dunaföldvámál, S Paksnál, Gerjennél és a baja—bátaszéki hídon érkeztek megyénkbe. i<jr A Duna bal partján a szovjet, jobb partján pedig a fasiszta seregek állomásoztak. A csaknem egy hónapig szemben álló erők között gyakoriak voltak a tüzérségi összecsapások. Dunaföldvár, Paks és Gerjen szinte '„frontváros" volt. A becsapódó lövedékek gyakran okoztak károkat épületekben, s olykor emberéletet is . követeltek. . , fh szovjet csapatok novem- bér 27-én léptek először Tolna megye területére. Ezen a napon szabadult fel Pör- böly, Alsónyék, Mórágy. Egy nappal később szabad lett Bá- ta és Bátaszék is. December 1-én szabadult fel Dombóvár. A város felszabadítására így emlékezik vissza N. L Birju- kov: „N. D. Fedorenko őrnagy ro~ hamlövegosztálya a deszant- gyalogsággal szemem láttára tört be Dombóvárra. Egy ro- hamlöveget kilőttek, egy másik lángolt, de a többi elérte a főteret. A beérkezett gyalogság két oldalról átkarolta a várost. E manőver eredményeképpen a gárdisták felszabadították Dombóvári. Ily módon vágtak utat a gyorsan mozgó osztagok a lövészezrednek.” i r . • Ä 3. Ukrán Front parancsnoksága megyénk területén is jól alkalmazta a bekerítési hádmozdulatokat. Három bekerített zóna alakult ki két nap alatt, s ezek felszámolása újabb két napot vett igénybe. Az első és második bekerítési akcióra 1944. december 1-én került sor. A 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregének 20., 21. lövészhadteste Mohács térségében kelt át a Dunán. Azt a parancsot kapták, hogy törjenek északnyugati irányban a Balatonföldvár—Székes- fehérvár közötti térség felé. A két hadtest a Sió—Sárvíz vonalától nyugatra hajtotta végre a feladatot. Közben a Duna bal partján helyezkedett el a hadsereg 81. számú hadteste, amely, eddig mintegy tartalékként szerepelt, hiszen nem volt várható a fasiszta seregek átkelési kísérlete. Amikor a Mohácsnál átkelt csapatok elérték Szekszárd magasságát, parancsot kapott a 83. önálló tengerészgyalogos dandár, hogy a dunai flottillával december 1-re virradóra alakítson hídfőt Gerjen térségében, s kezdje meg a 31. lövészhadtest átszállítását, akik azzal a paranccsal léptek megyénk területére, hogy zárjanak gyűrűt a 21. hadtesttel. Ennek az akciónak eredményeként a Sárköz északi része, valamint a Duna közvetlen vonala gyűrűbe került. Ugyancsak december 1-re virradóra Bölcske—Madocsa térségében is megkezdődött az átkelés. A 21. és a 31. hadtest ezúttal is gyűrűt zárt. A két gyűrű kialakításával számolt' a fasiszta hadvezetés és kivonta erőinek többségét e * ékből a térségektől. Csak századnyi egységei kerültek bekerítésre, felszámolásra. Jelentős viszont a zsákmányolt hadfelszerelések mennyisége. A vert seregek felszereléseik nagy többségét elhagyva menekültek. A harmadik bekerítő hadmozdulatra a megye középső térségében került sor. Ezt a műveletet a 20. és a 21. hadtest hajtotta végre. December másodikén zárult a gyűrű és a bekerített térség méretére » jellemző, hogy benne találjuk Udvarit, Gyönköt, Varsádoí, j Szakadátot, Keszőhidegkutat, % Regölyt, Párit, Gyulajt és m Diósberényt. 1 * % t\ dunai átkelés éjszaka,-i * ** rejtve történt Szemé- 7 lyes élmény: éjszaka halk zú- J gás hallatszott a Duna felől. € Szokatlan volt a zaj, mert a H Duna erősen aknásított vízi i i' út volt, s 1944. nyarától már szinte naponta robbantak fel a - hajók, ezért egyre ritkábban £,■ közlekedtették azokat... December 1-én verőfényes tj téli reggelre ébredtünk. Megdöbbenve láttuk, hogy az Im- sósi erdő és a Duna keleti partján lévő erdő fehér füstben van, olyannyira, hogy a fák szinte láthatatlanok voltak. A félelmetes látványt még csak fokozta az, hogy a Nap reggeli sugarai soha nem látott fényhatást váltottak ki. Mintha minden leégett volna. Sajnáltuk a Duna menti erdőt, amelyben egyébként is nagy pusztítást végzett a hadi munkára kirendelt lakosság, mert 20—50 méter szélesen, végig a Duna mentén ki kellett vágni a fákat, hogy a terep belátható legyen. Csak néhány órával később derült ki, hogy a szovjet hadsereg ködgránátokkal rejtve hajtotta végre az átkelést Amikor a szél elsodorta az utolsó ködfoszlányt is, rögtön tutaj os katonák indultak a paksi partok felé. Északabbra — Madocsa—Bölcske térségében — sikeresen végrehajtották az átkelést, Paksnál már nem volt mitől tartani. • /$ felszabadító szovjet csa- _ patok frontparancsnoksága felhívással fordult Magyarország polgáraihoz: „Nem mint hódítók, hanem mint a német fasiszta iga alól felszabadító harcol a Vörös Hadsereg Magyarország területén’’ — mondja a röplap, s ezt az élet szinte a felszabadulás pillanatától igazolta. A felszabadítók vették kézbe az ocsúdni is alig tudó élet első eseményeinek irányítását, s már a kezdet kezdetén a polgári lakosság aktív cselekvését kezdeményezték. Bizonyságul idézzünk Davidov gárdakapi■ '„1. §. Minden városi hatóság, hivatalnok és munkás köteles előbbi munkahelyét azonnal elfoglalni és munkáját megkezdeni és folytatni." „6. §. Mindenféle üzlet tartozik azonnal kinyitni és az árusítást megkezdeni, tehát a fodrászüzletek is. Az üzletekben alkalmazottak is ugyancsak tartoznak munkájukat folytatni." „7. §. A hatalom összes szerveinek és az összes háztulajdonosnak megparancsolom. hogy egészségügyileg hozzák rendbe haladéktalanul az utcákat, tereket, udvarokat." • December 8-án Bonyhádon kidobolták a szovjet városparancsnok kezdeményezésére, hogy „1. Mindenki saját templomába szabadon járhat. 2. Az összes népiskolák hétfőn reggel 8 órakor mindenütt megnyílnak. 3. Az utcai közlekedési tilalom este 6 órától reggel 6 óráig tart. Minden csoportosulás, akár utcán, akár zárt helyiségben szigorúan tilos." Szekszárdon — feloldva a gyülekezési tilalmat — lehetőség nyílott arra, hogy a Magyar Kommunista Párt Tolna megyei szervezete december 17-re összehívja zászlóbontó gyűlését. Bejelentette azt is, hogy megalakítja ezen a napon Szekszárd községi tanácsát (a sokak által húszas bizottság néven ismert testületet). Pakson a kommunisták a befagyott Duna hátán elmehettek Kalocsára, hogy az egy hónappal korábban felszabadult város tapasztalataiból merítsenek. Gépkocsit kaptak a Pakson állomásozó frontparancsnokságtól arra. hogy a vidéket járhassák és szervezhessék a kommunista párt- szervezeteket — pedig még közel volt a front és az ágyúk torkolattüze esténként pirosra festette az eget. • z alig megindult demok** ratikus kibontakozást zavarta meg a fasiszta seregek januári és márciusi ellentámadása. Január 18-án Székesfehérvár és a Balaton északi része közötti térségből nagy erejű ellentámadás átmeneti sikereket hozott a fasiszta seregeknek. Áttörték a 3. Ukrán Front arcvonalát és ketté-; vágták a front erőit. Az arcvo-; nal ekkor Siófok, Ozora, Si- montornya, Cece, Dunaföldvár térségében volt. Tekintve, hogy a 4. gárdahadsereg erői Esztergom térségében végeztek hadműveletet, szinte védtelen volt a betörés déli része, az előbb említett arcvonalszakaszon. Kritikus volt a helyzet.’ Tolbuhin marsall döntésére bízta a legfelsőbb hadvezetés, kiüríti-e az egész Dunántúlt, vagy sem. A helyzet súlyosságát mutatja az a tény is, hogy a fasiszta seregek páncélos felderítői megközelítették a frontparancsnokság paksi álláspontját. A helyzetet az 57. hadseregnek gyors átcsoportosítása mentette meg, amely délről, a 4. és a 46. hadsereg északról támadta a betört német egységeket és semmisített te meg azt. Hasonló támadás indult március 6-án is. öt nappal később, március 11-én a fasiszta seregek Simontomya térségében ismét elérték Tolna megyét, átkeltek a Sión és hídfőt alakítottak ki. A harcok során Simontomya is, Ozora is többször gazdát cserélt. A szovjet ellentámadás március 16-án kezdődött, ezen a napon felszabadult — most már végleg —Simontomya is», Tolna megye is. lug a harminc esztendeje m annak, hogy hazánk területén befejeződött a háború, felszabadult hazánk, s az egész ország népe megkezdhette a kommunista párt által megfogalmazott cél meg-j valósítását: a független, demokratikus Magyarország felépítését. Nemcsak újjá. hanem újat is kellett építeni. Újjá kellett építeni a lerombolt hidakat, -utakat, épületeket, újat kellett teremteni a tulajdonviszonyokban, a kialakult új hatalmi viszonyoknak megfelelően. A munkásosztály vezette társadalmunk, népünk élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a felszabadulással ka«; potL • y K. BALOG JÁNOS A németek ellen fordítottuk a fegyvert No, de aztán végül bekerül, tünk azf Aréna útra, mindegyik raj külön-külön házban foglalt állást. Megkaptuk a parancsot: — Hátra csak parancsra, se. besülten vagy holtan. Ezen megint csak röhögni kellett, mert a liget már tele yolt oroszokkal. Fehér tizedes — pécsi cse- repező volt — egyszer azt mondja, átmegy, megnézi a harmadik rajt. Azzal jön visz- sza: — A harmadik rajjal valami zűr lehat, mert a házból orosz beszédet hallani. — No akkor hálistennek, előbb-utóbb velünk is ilyen zűr történik. Biztos, ami biztos, levonultunk az óvóhelyre, ott volt egy csomó civil, meg néhány városi rendőr. Fehér tizedes meg Fábri — egy Somogy megyei gyerek — elindultak a szakaszparancsnokhoz. De jönnek is vissza nagy vidáman. — Vége a háborúnak. ’ Mögöttük jön egy orosz. Áz asszonyok » elkezdenek sival- kodni, nehogy lőjünk. Eszünkben sincs, alig várjuk már, hogy az oroszokkal találkozzunk. Nevet az orosz is, int, rakjuk le a fegyvert, menjünk kifelé. A Szépművészeti Múzeum pincéjébe vittek bennünket, ott vettem észre, hogy ketten fent maradtak a házban. Visz- sza kéne menni értük. Haraso — mondja a mi oroszunk. Megyünk is vissza, fölkiabálok: Hegyi bácsi, Apari, jöjjenek le, vége a háborúnak. — Hát a golyószöróvál mi legyen? .... — Hagyják ott; á fenébe, majd jó lesz emléknek. Kivittek bennünket Gödöllőre, a premontrei gimnáziumba. Naponta kaptunk egy csaj. ka levest, liatvan deka kenyeret, két-deka cukrot. Ezt azért említem, mert a kórházban csak akkora darab kenyeret kaptunk, mint a Palma-sarok. Ha jól emlékszem, február elején jött a táborba egy magyar őrnagy meg néhány ma. gas rangú szovjet tiszt. Az őr. nagy elmondta, hogy Debrecenben megalakult az ideiglenes, demokratikus magyar kor. mány, megkötötte a fegyverszüneti egyezményt, az lehetővé teszi az új, demokratikus magyar hadsereg felállítását, amely a Vörös Hadsereg olda. Ián részt vesz a németek elleni háborúban. — No, itt az alkalom, hogy tör- lesszünk a németeknek a sok disznóságért, amit ebben az or. szágban véghezvittek — ez volt sokunk elhatározása, és elkezdtünk sorakozni az udvaron. Voltak, akik néztek egy darabig az ablakból, aztán összecsomagolták a kis poprét, beálltak közénk. Vagy éppen a vasútépítők közé, mert azok is toboroztak. A Nyárai Jánosnak Jő helye volt, a konyhán dolgozott, a tornateremben. Ö is beállt közénk, aztán meggondolta magát, visszament. 1947-ben jött haza a hadifogságból. őszintén meg kell mondanom, nem mindenkit az öntudat vitt akkor a demokratikus hadseregbe, csak az, hogy a sok bizonytalanság kö. zül válasszon ez vet. A lényeg az, hogy vállaltuk; a németek ellen fordítjuk a fegyvert. így kerültünk Debrecenbe, . a Pavilon laktanyába, még hadifogolyként, de már katonaként. Ha akkor lett volna tv, érdemes lett volna megörökíteni azt az ünnepséget, amelyen a szovjetek hivatalosan átadtak bennünket a magyar kormánynak. Emlékszem, Vörös János beszélt: az orosz bajtársak jóvoltából más nem. zetek fiaival együtt részt vehetünk a német fenevad megsemmisítésében, bosszút állhatunk az ország kirablásáért, Budapest tönkretételéért, sok ezer védtelen ember haláláért. A beszéd után az orosz őrség átadta fegyverét — ez a hat puska volt a hadosztály első fegyverzete. Attól kezdve sza. bad kijárásunk volt. Máig sem felejtem el, hogy a debreceniek mekkora szeretettel fogadtak bennünket. Nemcsak élelmiszert hoztak, hanem már a kapuban lestek bennünket, kit hívhatnak meg vendégségbe. Mint a levélben is írtam, a ilfl. tábori tüzérosztály 2. ütegébe kaptam beosztást. Fegyverünk, felszerelésünk még nem volt. mégis, hogy megkezdhessük a kiképzést, egy ezermester katona némi deszkából, keménypapírból szerkesztett egy „Rákosi”- háromszögmegoldót, azzal in_ dúlt a műszertanfolyam. Nem volt olyan pontos, mint a gyári, de arra jó, hogy az alapfogalmakat megtanulják a katonák, hiszep a hadifoglyokon kívül nagyon sok tiszántúli fiatal is jelentkezett az új, ma. gyár vörös hadseregbe. Amikor pedig a szovjet elvtársaktól kaptunk húsz pár lovat, kijártunk a köx-nyékre^ segíteni a lakosságnak a tavaszi munkákban, valamiképpen viszonozni az ellátást. Közben kaptuk a felszerelést, és április 17-én érkezett el a nap, amikor indulhattunk a frontra, Ausztriába, a 3. Ukrán Front alárendeltségébe. Ott ért bennünket a háború befejezése. Ha gyorsabban megy a felszerelés, mi is ott lehettünk volna a befejező harcokban. így visszajöttünk Magyaror_ szágra, mi, fogatosok ismét bekapcsolódtunk a mezőgazdasági munkákba, a többi legénység Kisbér—Bakonysárkány között látott el vasútbiztosító szolgálatot. Közben megkezdődött a határőrség szervezése, oda jelentkezett a fiatalabbja, bennünket, harmincöt éven felülieket leszereltek. Július elsején indultam el Kisbérről Debrecenbe leszerelni, 11-én értem haza Faddra, közben csak egy napot nem töltöttem vonaton. Azóta nem hallottam az új vöröshadseregbeli ütegemről, csak most, az újságból. Pedig megérné összehozni egy talál, kozót az akkori bajtársakkal, kinek, merre vitt az életútja az elmúlt harminc év alatt. BOGNÁR ISTVÁN
