Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-17 / 89. szám
» V Három „híres ember” a Garayból jt FRITZ GABRIELLA FENYVESI JÁNOS Takarékoskodunk Az idén öt éve, hogy az Országos Takarékpénztár új takarékbetét-formával jelentkezett. Az életbe induló fiatalok újszerű, praktikus takarékossági formájával, ifjúsági takarékbetéttel. A kezdeményezés gyorsan népszerűvé vált. Köszönhető részben a lelkes szervezésnek, a lehetőségek újszerűségének, de mindenekelőtt annak a józan, előrelátó, takarékos szemléletnek, mely megyénk lakosságát egyébként is jellemzi. Ifjúsági takarékbetét. Nevéből is következik, hogy ezt a takarékossági módot a takarékpénztár kifejezetten a fiatal korosztálynak — a 14—30 éveseknek — szánta. A takarékoskodó fiatalnak öt év áll rendelkezésére, hogy az életbe indulás anyagi bázisát ezúton megteremtse, A havonta befizetésre kerülő betét összegének meghatározásánál a takarékpénztár figyelembe vette a pályakezdő fiatalok viszonylag szerényebb anyagi lehetőségeit is. Az ötéves befizetési időszak alkalmas arra is, hogy a havonta rendszeresen befizetett ösz- szegek által a fiatalok megismerjék megszokják a rendszerességet. a takarékosságban éppúgy, mint az élet más területén. Hogy az ifjúsági takarékbetét népszerű és bevált módja a fiatal korosztály takarékosságának, bizonyítja, hogy Tolna megyében jelenleg mintegy 10 000 fiatal takarékoskodik havi befizetés útján, e formában, mely a megye fiatalságának mintegy 16 százalékát jelenti, örvendetes, hogy néhány vállalatnál már a KISZ-szérvezet kiemelt feladatként foglalkozik a fiatalságnak a takarékossági mozgalomba való bevonásával. A megyében egyre több vállalat, mezőgazdasági szövetkezet — Bőrdíszmű Vállalat. BHG szekszárdi gyáregysége, a tengelici, sióagárdi, szedresi, decsi termelőszövetkezet — vezetősége ismerte fel és hasznosítja azt a lehetőséget, hogy az ifjúsági takarékbetét, mint jutalmazási, tanulásra serkentő és jó értelemben vett takarékosságra nevelő forma, hasznos lehet a munkahely számára is. E munkahelyek vállalati pénzeszközökből segítik — ún. vállalati, szövetkezeti ifjúsági betéttel —• az arra érdemes fiatalokat V. L. Pereszlényi Zoltán Néhány hőnappal ezelőtt még senki sem figyelt fel rájuk, hiszen mindhárman ugyanolyan tizenhat évesek, mint iskolatársaik. Amikor bejutottak a legjobb tizenhat közé. már sokakban felkeltették az érdeklődést. Most, hogy a közelmúltban megnyerték a Magyar Rádió Liszt Ferenc műveltségi versenyét, egyszerre ismertté váltak nemcsak Szekszárdon. hanem a rádió és a sajtó nyilvánossága előtt is. Kikről van szó? Most már könnyű kitalálni. A szekszárdi Garay János Gimnázium három harmadikosáról. akik amellett, hogy tovább öregbítették az iskolájuk amúgyis jó hírnevét, önmaguknak olyan élményt szereztek a versenyre való fe- készülés első perceitől a kivívott győzelemig, amely mindhármuknak életük végéig emlékezetes marad. Ki tudja, hányadikak vagyunk. akik gratulálunk és érdeklődünk tőlük. Elsőként egy szekszárdi zenepedagógus nevét említik, akinek mindent köszönhetnek, .a versenyre való nevezéstől, a felkészülésen keresztül mindent. A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatójáról van szó. Husek Rezsőről, aki napi munkája mellett fél éven keresztül napról napra adta át tudását a fiataloknak. A tanár úr Liszt iránti határtalan lelkesedése átragadt a három versenyzőre. Tizenhat évesek, az életben való helymegtalálás vágyával, — ám arcukról tükröződik az a nyugalom, amely a valóságos Liszt-tudorokat jellemzi... Fritz Gabriella Első benyomásom, hogy régóta ismerem ezt az arcot. A komolyzenei hangversenyek mindegyikén ott ül és szívja magába a zene minden hanjv- foszlányát. Most már érthető számomra ez a zenerajongás, Gabi szerint teljes ember csak az lehet, akinek minden napjába szervesen illeszkedik a zene. Öszerinte. ahhoz, hogy a zenével eleven kapcsolatot tarthasson az ember, legalább naponta két óra aktív zene- hallgatás szükséges. Gabinak szólt először Husek tanár úr, a másik két társának megnyerésében is Gabi játszotta a fő szerepet. Biológus szeretne lenni. Fuvolázik és zongorán játszik. Kedvenc zeneszerzője első helyen Liszt, de Bach és Schumann is megmaradt annak. Láthatóan nem örül a „népszerűségi hullámnak”. Szeretne visszazökkenni egyszerű „garays” mivoltába... Fenyvesi János Jancsi jogásznak készül.. A zene azonban végigkíséri őt is — ha akarja, ha nem — most már egy életen keresztül. Zongorázik, Beethoven a kedvenc szerzője. Szülei is „beletörődtek” abba, hogy naponta későig kolléganőivel együtt kimaradt. Liszt Magyar rapszódiáit tartja felkészülésük legnehezebb részének, a versenytársak közül pedig Monor és a Madách Gimnázium tagjait tartotta a legjobbaknak, Boda Gabriella Mindenképpen kapcsolatban akar maradni a zenével. Magyar—ének szakos tanárnak készül. Véleménye szerint az a tény, hogy megnyerték a versenyt, sok mindenre kötelez. Érdekes és jó volt a felkészülés: az egyes művek elemzése volt a legérdekesebb. Gabi zongorázik. Legutóbb a helikoni selejtezőn játszott Rahmaninovot. Legszívesebben hallgatott zeneszerzője Bach. Szerinte, ha az ember erősen koncentrál és minden feleslegeset kiküszöböl az életéből, akkor mindenféle szellemi megterhelésre képes. • \ * Husek Rezső jogosan nagyon büszke tanítványaira, de ezt érezheti mindenki, aki segítette a fiatalokat, hogy ilyen szépen szerepelhettek. Ehhez a képhez azonban még kívánkozik valami. Fasang Árpád levelet írt a szekszárdi zeneiskola igazgatójának, amelyben a gratuláció mellett a szekszárdi zenepedagógiai elismerését érezhetjük. Megtört a jég, ezen a színvonalas versenyen vidéki csapat vitte el a pálmát. SZÉKELY LÁSZLÓ Klubok a „Radarban ’ A klubmozgalom sok gonddal, -problémával, örömmel jár. Ezekről lesz szó pénteken, a televízió ifjúsági érdekvédelmi műsorában. Az adás este fél hétkor kezdődik. A klubmozgalom időszerű kérdéseiről beszélgetnek — esetenként vitáznak — a klubügyekben jártas és szakmailag is elismert személyek. Á beszélgetésben részt vesz Padisák Mihály, az ifjúsági rádió munkatársa, Hidy Petemé Lovas Tünde, az Egri megyei művelődési központ igazgatóhelyettese, B. Ésik Nóra, a Népművelési Intézet munkatársa és Kaiser István, szekszárdi népművelési felügyelő. A riporter Peledy Péter lesz. A műsor folyamán ellátogatnak egy miskolci, egy hatvani és egy budapesti klubba. Szó esik majd a programok kialakításáról, a szeszkérdésről és az aktivitásról is. Sokan ismerik a színpadról, s ha az utcán köszönnek neki, gyakran nem is tudja ki az, akinek visszaköszön. Pereszlényi Zoltán a Turmix-együttes énekese, gitárosa, zeneszerzője és vezetője egyszemélyben. Annak ellenére — vagy talán éppen azért —. hogy közismert, nehéz volt megtalálni. Végül mégiscsak sikerült egy órácskát elbeszélgetni. — Baranya megyében. Mérőkön születtem 1951. augusztus 14-én. Mohácson jártam középiskolába, öhtözéses növénytermesztő gépész szakra — kezdi, s szívesen beszél az ott eltöltött időről. — Hogyan kerültél Szek- szárdra? — Soha nem jártam ebben a városban addig, amíg be nem vonultam katonának. Az itt letöltött két év alatt megszerettem Szekszárdot. Eleinte alig tudtam elképzelni, hogy milyen is volt a régi Szek- szárd, főleg, mert a saját szememmel láttam, hogy nőnek ki a lakótelepek, az új épületek szinte a földből. Szeretem a város parkjait, a rengeteg tulipánt... — Voltak itt barátaid? ’ — Lényegében senkit sem ismertem. A zászlóalj postása voltam, így sokat jártam ki a városba, akkor nyílt alkalmam megismerkedni fiúkkal, lányokkal. — A zenével hogyan kerültél kapcsolatba? — Az alapokat az általános^ iskolában szereztem és édesapámtól, aki szépen tud orgonáink Zenei szakkörbe is jártam és sok mindent magam tanultam. A Kísérleti Színpad keresett gitárosokat, jelentkeztem. Villányi Imre meghallgatott és azután gyakran felléptem a „Forog a szerelemkerek” című műsorban. Közben elkezdtem játszani egy zenekarban és a két dolog nem fért össze. Mindkét csoport előadásait a hétvégeken tartotta, s két helyen nem tudtam egyszerre ott lenni. Akkoriban alakult még a Turmix is, így a zenekar mellett döntöttem. — Hogyan jött létre a Turmix? — A -kóbor véletlenek rázták össze az * együttest... Mindenki más megyéből, városból került Szekszárdra. A TOTÉV- nél van a klubunk. Igen nagy segítség, hogy a vállalat ad számunkra helyiséget, de vannak gondjaink. Nagyon hiányzik az orgona, de sajnos pénzünk nincs rá. Nehezen tudjuk megoldani a felszerelés szállítását. Eddig 25 községben léptünk fel, mindig azokkal kellett vitetni a sok holmit, ahova játszani mentünk. Haza már nemigen fuvaroztak minket, így előfordult, hogy egy hétig is elmaradt a hangszereink zöme. A TOTÉV-nak van egy kisbusza, szombaton, vasárnap nem használják, a vállalat sofőré szívesen vinne minket, ha engedélyeznék. — Magadról is beszélj néhány szót! — Otthon Baranyában ifjúsági klubvezető voltam, bará- taimrpal összehoztunk egy falumúzeumot is. Kutattunk, ástunk és többek között római pénzeket, kőbaltákat és más érdekes tárgyakat is találtunk. Az anyagból kiállítás is készült, ami azóta is megvan, de senki sem gyarapítja. Jelenleg laboránsként dolgozom,' különböző anyagok vegyi vizsgálatát végezzük. Szeptembertől iskolába fogok járni. Boldog lakástulajdonos vagyok, nemrégiben kaptam meg a garzonlakást, a Mikes utcában. Az albérlet után elmondani sem lehet, hogy. milyen jó, Augusztusban nagy változás következik be az életembe, úgy érzem már eléggé megkomolyodtam ahhoz, hogy megnősüljek. Menyasszonyom a Turmixban énekel. Természetesen a zenélést nem akarjuk abbahagyni. NAGY VENDEL 6000 kilométer a Szórjetunióban Áz ország felszabadulása 30.' évfordulója alkalmából 330 magyar fiatal utazott Barátság-vonattal a Szovjetunióba. Közülük harmincnégyen megyénk tamási járásából keltek útra, Kamarás Györgynének, a KISZ MB munkatársának Vezetésével, aki a vonat vezetőségének is tagja volt. — Kijev—Leningrád—Moszkva — mesélte munkatársunknak. — Ezt a kereken 6000 kilométeres utat március 31 és április 12 között tettük meg. Sok volt és kevés egyszerre. Sok, hiszen nálunk senki nem szokott ötnapos vonatozáshoz, és sok azért is mert a rendkívül szíyes vendéglátók Valósággal öntötték ránk az élményeket. Kevés, mert az utazás végén fiataljaink legszívesebben még egyszer ennyi ideig maradtak volna. Mindhárom városban autóbusszal vittek körbe bennünket, hogy valamelyes átfogó képet kapjunk. Kijevben megnéztük a Lavra kolostort, a Szófia székesegyházat, Leningrádban az Ermitázst és az Izsák székesegyházat, Moszkvában a Kremlt, a Tretyakov képtárat és a Lenin Múzeumot. Kijevben a hősi emlékműnél, Leningrádban a Piszkarjevói temetőnél, Moszkvában természetesen a Lenin- mauzóleumnál koszorúztunk. Mindenhol találkoztunk a fiatalokkal, a szovjet Szputnyik-iroda valósággal mesterinek mondható munkát végzett. Ugyanígy a mi Expresszünk, melyet Andorka Sándor a szekszárdi kirendeltség vezetője képviselt. A megyénkbeliek Kijevben a repülőgépgyárat látogatták meg és nagygyűlésen vettek részt a Vörös Exkavátor Gyárban. Április 4-ét két helyen is megünnepeltük, Kijevben és Leningrádban. Az ellátás szinte már a kényeztetés határát súrolta. Semmilyen panaszra nem volt ok, de hozzátehetem, hogy a mi gyerekeink viselkedésével kapcsolatban sem. Elsősorban üzemi, mezőgazdasági munkások Voltak, akiknek a jól sikerült út hatalmas élményt jelentett. BODA GABRIELLA
