Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

A tagfelvételi munka tapasztalatai IL A Politikai Bizottság 1972. ” november 21-i határo­zata (és végrehajtása) türelmes politikai munkát igényelt az irányító pártbizottságok részé­ről és lényeges fordulatot ho­zott a tagfelvételi munkában, amely nemcsak a párttagság összetételének kedvezőbb ala­kulására hatott, hanem a párt belső életére és módszereink színvonalának emelésére is. Miben nyilvánult ez meg? Mivel a Politikai Bizottság 1970 óta rendszeresen, évente visszatér a kongresszusi hatá­rozat ellenőrzésére, az alsóbb pártszervek, így a megyei, já­rási, városi, kerületi bizottsá­gok is nagyobb gondot fordí­tottak a határozat végrehajtá­sának megszervezésére és el­lenőrzésére, megvalósításának helyszíni segítésére. Alapos gondossággal szervezték meg az 1972. november 21-i határo­zat feldolgozását, annak elvi­politikai jelentőségének meg­értetését és elfogadtatását az alapszervezetekben, ahol a tagfelvételi munka és a párt­taggá nevelés folyik. Ez je­lentős szemléletbeli változást hozott. Ennek a szemléletbeli válto­zásnak volt az eredménye, hogy 1973 elején — az átmene­ti megtorpanás után — a tag- felvételi munkában fordulat következett be. P ártszervezeteink többsé- ■ gében a párt utánpót­lását ma már céltudatos válo­gatással és nevelő munkával biztosítják. Felkészítik és al­kalmassá teszik a párttagság­I Nemrég jöttem haza, dél­előtt bent voltam a vállalat­nál leadni a buszt. Éppen a holmimat kezdtem becsoma­golni, egy hónapra elvonulok Hévízre, a szanatóriumba. Holnap reggel utazom. Ez a kényszerű utazás tulajdonkép­pen következménye annak a történetnek, amelyet elmon­dok. Sajnos, fájdalommal» tu­dok beszélni róla, nem is ki­csi fizikai fájdalommal. Itt a városban helyi járaton bu- szozok, minden második nap. Az utóbbi időben éreztem, Ismét jobban fáj a hátam, nem tudom kipihenni maga­mat. Az év végén voltam fe­lülvizsgálaton Pesten, a hon­védkórházban, ott az orvos javasolta: menjek el gyógy­fürdőre. Most kaptam meg a beutalót. De tán a fizikai fájdalom­nál is erősebb a lelki, ha rá­gondolok: társaim közül há­nyán estek áldozatul az alja­sul felkorbácsolt indulatok­nak, az ellenfoft’adalmár cső­cseléknek, és rajtam kívül hányán váltak félemberré, mi­előtt emberré váltak volna. Katona voltam, harckocsi­zó, és már számoltuk a na­pokat, mikor ölthetjük fel új­ra a civil gúnyát. Éppen két hét választott el bennünket a ra azokat a munkásokat, tsz- parasztokat, értelmiségieket, alkalmazottakat és diákokat, akik a KISZ-ben, szakszerve­zetben, munkásőrségben, MHSZ-ben, HNF-ban, ta­nácsokban és máshol aktív te­vékenységükkel kitűnnek. (A felvettek 94 százaléka végzett e szervezetekben aktív társa­dalmi munkát.) Rendszeresen elemzik a járások, városok és kerületek párttagságának ösz- szetételét, már a kiválogatás­nál érvényesítik az osztály­szempontokat, és ezzel bizto­sítják a párt munkásjellegé­nek érvényesülését. Ezt bizo­nyítja, hogy míg 1970. július 1. és 1972. június 30. között kö­zel 85 000 tagfelvétel történt, addig 1972 és 1974 ugyanezen időszakában 51 000, 1970 és 1972 említett időszakában a felvettek között 46 százalék volt a fizikai dolgozó. 1972— 1974-ben ez az arány 66 száza­lékra emelkedett. A statisztikai számok mögött egyre inkább új egyéni érté­kek húzódnak meg. Ma lénye­gesen magasabbak a felvételi követelmények, mint koráb­ban és ez a felvettek eszmei­politikai színvonalának emel­kedését is jelzi. A követelmények azonban még pártszervezetenként ki- sebb-nagyobb mértékben elté­rőek. Ezért egységesen arra kell törekedni, hogy a pártba lépők azok soraiból kerüljenek ki, akik megismerték a párt programját és szervezeti sza­bályzatát. Meggyőződéssel vál­lalják a küzdelmet annak vég­rehajtásáért. Magukévá teszik a párt ideológiai alapjait és internacionalista szellemét. leszereléstől, amikor 1956. október 23-án felvezényeltek bennünket Budapestre. Úgy tudtuk, békés tüntetés készül, és jelenlétünk súlyával kell biztosítani, ne zavarja meg senki és semmi. Ennek meg­felelően, úgy indultunk el, mintha csak valami gyakor­latra mennénk: lőszer nélküL Csak a tisztek oldalfegyveré­hez volt lőszer. Ezt azért hangsúlyozom, mert utána azt a rágalmat kürtölték világgá, hogy a karhatalom lőtt a véd­telen tömegbe Huszonharmadikán estefelé a pesti utcákon már sorban álltak a villamosok, fiatalok vonultak az utcákon, nemzeti zászlókkal. A Rádió környéké­re irányítottak bennünket Ott csak gyűlt a tömeg, néztük, hogyan verődnek ösz- sze egyre jobban bőbőrgő cső-; portok. És eldördült az a bizonyos első lövés, nem a tömegre, hanem a tömegből. A fegyve­rek a kabátok alól kerültek elő, olyan géppisztolyok, ami­lyeneket addig nem is lát­tunk. Mi nem, de mások fel­készültek a harcra. Fehér La­jos őrnagy parancsára köd­gyertyákkal próbáltunk ope­rálni. Sikertelenül. Az ellen- forradalmárok nagyon szer­vezetten használták ki a hely­zetet, mi meg még akkor is tehetetlenül álltunk, amikor a Rádiónál estek el a karhatal- mista katonák, tisztek. Bele­gázoljunk harckocsikkal a tömegbe, amikor nem tudjuk, ki a barát, ki az ellenség? Borzalmasan bizonytalan órá­kat éltünk át. . Másnap, huszonnegyedikén délelőtt, amikor megindult a támadás az ellenforradalmá­rok kiverése a Rádióból, ta­lálatot kapott a harckocsink. Kötelezik magukat,' hogy szüntelenül gyarapítják esz­mei-politikái ismereteiket; a felvétel előtt valamely tö­megszervezetben ' vagy társa­dalmi mozgalomban, szocialis­ta brigádban kifejtett aktív munkájukkal bizonyítják, hogy készek a társadalom, a közösség érdekében végzett önzetlen munkára. Élen jár­nak a munkában, a szocialista erkölcs szabályai szerint él­nek, lakóterületükön, magán­életükben is példamutatóak. A szemléleti változás eredményének kell te­kinteni, hogy a párttagnak al­kalmasnak tartott személyek kiválasztásánál pártszerveze­teink törekedtek arra, hogy a jövendő párttagok lehetőleg a munkások, a nők és a fiata­lok köréből kerüljenek ki. Ez a szemlélet eredményezhette azt, hogy a felvételekben a munkásarány emelése mellett a 18—26 éves korosztályok aránya az összfelvétel 44 szá­zalékát tette ki és ennek is több, mint 80 százalékát a KISZ-taggyűlés ajánlotta. A felvett nők száma több mint tízezer fővel magasabb mint a IX. és X. kongresszusok kö­zött volt. Az összfelvételben arányuk meghaladja a 30 szá­zalékot, hosszú ideje a legma­gasabb. Értékét különösen emeli, hogy az utóbbi két év­ben a pártba lépő leányok és asszonyok 70 százaléka fizikai dolgozó. Továbbra is az a fel­adatunk, hogy tagfelvételi munkánkban ezt a helyes gya­korlatot kövessük. Megtehet­jük ezt azért is, mert a fiata­lok és nők nem önálló réte­gek, vagy osztály jellegű" cso­Áz ellenforradalmárok kezé­ben akkor már nemcsak gya­logsági fegyverek voltak Amint a harckocsiból ki­szálltunk, közrekapott ben­nünket a tömeg, elkezdtek agyba-főbe verni. Egy nagy­darab, száznyolcvan körüli magas férfi karabélya tusával irtózatos ütést mért a hátam­ra. Hogy utána mi történt, nem tudom. Állítólag mésszeí leöntött halottak közül vittek be egy házba a Bródy Sándor utcában, a Rádióval szembe­ni oldalon. Később, a kórház­ban meglátogatott az asszony, akihez bevittek, akkor mondta el, hogy csak másnap tudtak beszállítani a Rókus kórház­ba. Onnan átszállítottak a Pé- terfy Sándor utcaiba, ott tér­tem magamhoz, gipsz-ágyban. A hátgerincem öt helyen el­tört Iszonyatos volt végigélni november negyedikéig azt a néhány napot, mert az ellen­forradalmárok még ott is há­borgatták a sebesült katoná­kat. Sőt, egy csoport a kór­házba fészkelte be magát és még novemberben is gyártot­ta az uszító röpcédulákat. Még provokációktól sem riadtak vissza. A szobában rajtam kívül egy súlyosan sebesült szovjet kiskatona feküdt, még beszél­ni sem tudott. A bitangok mégis olyan röpcédulát ter­jesztettek, amelyben ez a ka­tona arról beszélt, hogy októ­ber 30-án ő is lőtte a párthá­zat és arra bíztatta a szovjet katonákat, álljanak a szabad­ságharcosok oldalára. Gyalá­zatos, bitang provokáció volt. Csak később értesültem arról az újságokból, hogy a csoport egyik tagja, egy orvosnő, gyil­kosságot is elkövetett. Arra viszont emlékszem, hogy no­vember elsején egy magas. portok. Ä munkásnők és mun­kásfiatalok részei a munkás- osztály egészének, de egyúttal részei nagy társadalmi cso­portoknak is. A X. kongresszus pártépítés­sel kapcsolatos határozatának végrehajtása alapjában véve eredményesen folyik. A politi­kai munka eredményeként egyre inkább háttérbe szorul­nak azok a téves nézetek, ame­lyek szerint értelmiségi és al­kalmazotti tagfelvételi zárlat van, a párt bizalmatlan irán­tuk; az alapszervezet nem ve­het fel új tagot, mert nem ka­pott „keretet”; értelmiségi pártszervezeteknek is fizikai dolgozókat kell felvenni, stb. Nincs tagfelvételi zárlat egyetlen társadalmi réteg szá­mára sem! a felvételt kizáró ok döntően csak az lehet, ha a megemelt követelményeknek valaki még nem tud eleget tenni. Az alap­szervezetek keretszámot nem kaphatnak. A felvé­teli számok azt eredményez­hetnék, hogy egyes pártszer­vezetek a számok teljesítése érdekében párttagságra még nem érett embereket is felven, nének, míg más pártszerveze­tek kénytelenek lennének az arra érdemes, a követelmé­nyeknek már megfelelő, a pártszervezet erősítését jelentő emberek felvételétől eltekin­teni. A munkások felvételét első­sorban a nagyüzemekben, építőiparban, a termelő és szolgáltató, közlekedés, és ke­reskedelmi, valamint a tsz és állami mezőgazdasági üzemek­ben kell szorgalmazni. Az értelmiségi pártszer. ” vezetékben a párt erő­sítését elsősorban a magasan kvalifikált értelmiségi szak­emberek felvételével kell biz­tosítani és velük az ott mű­ködő pártszervezet erejét, po­litikai befolyását növelni. 1 BARÁT KAROLT bőrkabátos férfi végigjárta a termeket. Az ápolónők beszél­tek róla, hogy Nyugat-Né- metországból érkezett, ő lesz a kórház parancsnoka. November negyedikére vir­radó éjjel, amikor ismét meg­szólaltak a fegyverek, valami hallatlan bizalom kelt fel bennem. Ágyhoz voltam köt­ve, nem tudtam, mi történik, de valahogy éreztem; a tank­ágyúk az ellenforradalomnak vetnek véget. Igaz, gyerek­ként, falusi szegénygyerekként éltem a régi rendszerben, de éreztem, ha egy társadalmi rendszer valamerre fordul, az csak jobb lehet. Három hónapig feküdtem gipszágyban, de még utána is nagyon keserves idők jártak rám. Hat évig állandó gyógy­kezelés. .. Amint valamennyi­re felépültem, a megyei ta­nácsnál kaptam telefonkezelői állást Ott lettem ismét párt­tag, mert a kórházban a ka­tonaruhámmal, az irataimmal együtt eltűnt a tagkönyvem is. Utána pedig sokáig nem voltam olyan állapotban, hogy a párttagságomat ren­dezhettem volna. A megyei tanácstól a ME- SZÖV-höz kerültem politikai előadónak, 1961-ben a SZÖ- VOSZ vendéglátóipari szakis­kolájában felszolgáló szak­munkás-bizonyítványt szerez­tem, 1964-ben egységvezetői képesítést. De mivel a gép volt a mindenem, a munkás­életet is traktorosként kezd­tem, elmentem gépkocsiveze­tői tanfolyamra, és utána megszereztem a D-kategóriás jogosítványt is. Ülést tartott a KISZ Tolna megyei V. 11= Tegnap délelőtt tartotta so-1 ron következő vb-ülését a KISZ megyebizottsága. Részt vett és a vitában felszólalt Havasi Ottó, a KISZ KB munkatársa, valamint Deli György, az MSZMP MB PTO-> munkatársa. Varjas János első titkár megnyitó szavai után Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára tájékoz­tatta a hallgatóságot a KISZ- szervek és -szervezetek réteg­politikai tevékenységéről. a! KISZ „akkor képes hivatását betölteni, ha az ifjúság külön-; féle korosztályainak és réte­geinek sajátos helyzetét, elté­rő tapasztalatait és igényeit-^ is figyelembe veszi”, — hang-; súlyozta a X. kongresszus.; Ennek szellemében fontos sze~; repet kaptak az elmúlt évek­ben a különböző rétegtanács­kozások, — parlamentek, kon­ferenciák, — melyek fokozták az ifjúság neveléséért érzett társadalmi felelősséget. A KISZ-vezetőképzés is a réteg-; politikai irányelveknek meg­felelően történt. Differenciád lódtak a szervezeti feltételeké Eredményesen segítették a differenciált tevékenység fej­lődését az elmúlt években meghirdetett akciók, rendez« vények. Jelentős eredményeket ho-J zott a védnökség rendszere is. A kommunista műszakok, tár­sadalmi munkaakciók szerve­zése, az MSZMP XI. kong­resszusát és felszabadulásunk 30. évfordulóját megelőző idő-: szakban ugrásszerűen megnö-í vekedett Második napirendi pontként a kongresszusi munkaver-; senyben kiváló munkásikere- ket elért ifjúsági szocialista brigádok jutalmazását tár­gyalta a megyebizottság, majd egyéb ügyekkel foglalkozott. Tizedik történet Elmondja: Nagypál István. Született: Nagydorogon, 1934. március 30-án. Lakik: Szekszárdon, a 160 lakásos bérházban. Szakképzettsége: felszol­gáló. Családi állapota: nős. Beosztása: MÁVAUT-gépko- csivezető. Munkahelye: 11. Volán Vál­lalat Édesapja foglalkozása: ku­bikos. Sajnos, egyre nehezebb a munka. Meglátom, mi lesz a gyógyfürdő után. A felülvizs­gálaton az orvosok ajánlot­ták, nyugdíjaztassam magam. De nagyon keserves dolog ezj hiszen csak most, a hónap vé­gén leszek negyvenegy éves. Azt azért jó tudni, érezni, hogy nem feledkeztek meg rólam Megkaptam a Mun­kás-Paraszt Hatalomért Em­lékérmet, és a Honvédelmi Minisztérium időről időre fo­lyósít segélyt, érzem a társa­dalom gondoskodását Sze­gény család voltunk, ami jój azt ez a rendszer nyújtotta. Egy fiam van, most harma­dikos gimnazista, elhatározott szándéka, hogy katonatiszti pályára lép. Ennyi, ez az én történetem.' Feljegyezte: BOGNÁR ISTVÁN 1975. március 12. 30 ér -30történet

Next

/
Oldalképek
Tartalom