Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

Kongresszusi küldött a textilgyárból

'Amikor azon ai február végi szombat estén, a megyei pártértekezlet befejeződése előtt az elnök bejelentette^ a szavazás eredményeit, elsőkként a megyei pártiskola vezetői gratuláltak a tolnai munkásasszonynak ahhoz, hogy megyei pártbizottsági tag és kongresszusi küldött lett. Hétfőn reggel pedig gyári munkatársai, szövők, ma- lőrfüzők, meósok, művezetők. Az előbbiek nem régóta ismerik Szerényi Ferencnét, hiszen csak a múlt év őszétől volt hallgatója az öthónapos pártiskolának, de valakinek a megismerésére öt hónap nem kevés. Az utóbbiak? — nos, attól függ, hogy ki mikor került a gyárba.

Mert Szerényi Ferencnél a huszonkettedik évet tölti egyfolytában a Pamuttextilművek tolnai szövőgyárában. Hétfőn reggel a jókívánságok mellé némi útbaigazítás is került: Aztán Etuskám — vagy Eta néném — úgy döntsenek a kongresszuson, hogy a párt folytassa ezután is azt a politikát, amit most már majdnem húsz éve csinál. >

Szerényi Ferencné Horváth Etelka jóformán a gyárban nőtt fel.

— 1953 őszén jelentkeztem a portán. Apám unokaöccse itt volt művezető, ő mondta, hogy talán jó lenne nekem k szövőszakma. Jelentkeztem, megmutatták a gyárat, szem- ügyre vettek, hogy felérem-e a gépet, aztán hazaküldtek Faddra, hogy majd ha lesz hely, értesítenek. Mert akkor nem úgy volt ám, mint most, hogy a Népújságban is öles betűkkel hirdettetjük a fel.

vételt, meg a sokféle kedvezményt, várjuk a jelentkezőket a megye túlsó sarkából is, hogy ha jön, naponta érte megyünk különbusszaL Egyszóval, felírtak és megmondták, várjak amíg sorra kerülök. 1954. február 9-én következett ez be. Addig is, nagyon vártam erre, sokszor álmomban már szőttem. Hamar túljutottam a betanulási időn és „saját” gépeket kaptam. Három hónapig — három másik faddi lánnyal együtt — gyalog jártam be Faddról Tolnára. Addig, amíg összegyűlt a pénz a kerékpárra, mert buszjárat akkor még nem volt ,

Ezután tizennyolc év következett, a szövőgépek mellett Utána malőrfűző lett, majd naeós, gyártásközi ellenőr.

— Búcsút mondott a szőr Vésnek?

Azt már nem. Most Is gyakran géphez állok. Munkaerőhiány van, ha sürgős munka van, túlórázom, „beugróm” szőni. Meg aztán meg kell mondanom, szükség van a keresetre. Egyedül nevelem tizennégy éves fiamat, albérletben lakunk. Persze, Zolikámnak más, jobb az élete, mint az enyém volt. Nem kell saját keresetre várnia, hogy biciklije legyen, az elsőt hatéves korában kapta. Meg dolgoznia sem kell elmennie olyan fiatalon, mint nekem...

Szerényi Ferencné ma sem él különösen jó körülmények közt de saját életén is le tudja mérni a változásokat, a fejlődést Mint ahogy nap mint nap látja, tudja, mi foglalkoztatja a £yár munkásait, ismeri gondjaikat, örömeiket, vágyaikat. Ahogy belépett a gyárba, pár nap múlva már szakszervezeti tag lett, ma pedig a „B” műszak műhelybizottsági titkára. Gondját viseli százhúsz munkásasz- szonynak, leánynak. Tagja a községi tanácsnak, tíz éve népi ülnök a bíróságon, néhány hét óta pedig tagja a járási és a megyei pártbizottságnak. Tapasztalatairól beszélt, janikor felszólalásában az üzemi demokrácia problé. máival foglalkozott.

Készül a kongresszusra:

—- Hogy felszólalok-e, nem tudom. Talán még korai lenne. De, hogy életem egyik legnagyobb élménye lesz, az biztos. Munkatársaim kérnek,, hogy jól figyeljek meg mindent, és mondjam el, miről ▼olt szó. Erre örömmel vállalkozom.

Forradalmi ifjúsági napok, 1975

Sajtótájékoztató az idei programról

Az új nemzedék országszerte -gazdag programmal ünnepli a három tavaszi évfordulót, március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét, bizonyságául, hogy tiszteli népünk legnemesebb hagyományait, s nagy elődök mai örökösének vallja magát — tájékoztatta az újságírókat hétfőn a Hotel Ifjúságban Barabás János, a KISZ Központi Bizottságának titkára és Dérfalvi István, a KISZ Budapesti Bizottságának titkára.

Egyebek között elmondották-: az idén lesz 10. esztendeje, hogy az ifjúsági szövetség minden év tavaszán megrendezi a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatát. Március 15-e és április 4-e között társadalmi, politikai akciók, kulturális és sportrendezvények sokaságával köszönti az ifjú generáció népünk nagy történelmi évfordulóit, az 1848- as polgári forradalmat és nemzeti szabadságharcot, a Tanácsköztársaság kikiáltását, 9 hazánk felszabadulását. A programok nem csupán a meg. emlékezésre korlátozódnak, fontos politikai tartalmat kapnak a hagyományok ápolásával, s sorsfordulók összefüggéseinek feltárásával, a szocialista hazafiság, a proletár Íií3 temacionalizmus, s a fórra- dalmiság eszméinek elmélyítésével.

Az előkészületek már megkezdődtek: ezekben a napokban országszerte ifjúsági fő-; rumokat tartanak, a fiataloki kis csoportjai hívják-várják a helyi párt- és gazdasági vezetőket kötetlen eszmecserére. ^

A sajtótájékoztatón külön iá szóltak néhány nagyobb eseményről. Március 15-én a Mú-* zeum-kertben ifjúsági nagy-’ gyűlést rendeznek, az emlékhelyeken koszorúzási ünnepségeket tartanak. Március 21-éri KISZ-alapszervezeti közösség gekben emlékeznek meg a TaH nácsköztársaságról, s — a ha-« ladó kommunista ifjúsági mozgalmak folyamatosságának jegyében — a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1967-es zászlóbontásáról. Ápri_ lis 4-én, hazánk felszabadulás sának 30. évfordulóján több mint 80 ezer fiatal részvételével rendeznek ünnepséget á felvonulási téren. Nemcsak a budapesti ifjúkommunisták lesznek részesei a nagy szabású demonstrációnak: sok száz főnyi delegációk érkeznek a megyékből, városokból is.

(MTI? i

Tavaszi munkák a határban

Már folynak a tavaszi munkák Szekszárd határában és a Sárközben. A szekszárdi Béri Balogh Ádám TSz-ben hozzáfogtak az eddig vízállásos, de a széltől és napsü. téstől felszikkadt, mélyebb fekvésű földek szántásához. Nem kis küszködéssel, mert egy ekét két traktorral kellett huzatni. Folytatták a jó közepesnek látszó őszi gabonavetések fejtrágyázását A szekszárdi Jóreménység Tsz-ben tegnap szintén megkezdték a víztől megszabadult kisebb földek felszántását Nitrogénműtrágyával erősítették az! őszi vetéseket metszették a szőlőket A szekszárdi Garay Tsz-ben a tavaszi vetés alapozására a talajok lezárását,’ tárcsázását végezték. Utolsó szakaszához ért 35 hektárnyi új szőlőtelepítés talajelőkészítése, mélyforgatása is. A Szekszárdi Állami Gazdaságban mintegy húsz erőgéppel a füvesherék, a lucerna ve, tése alá készítették elő a ta= Sajt valamint a szőlők met** szését és műtrágyázását foly® tatták.

30 ér - 30történet

— Idegesek voltunk. Kapkodtunk ide-oda. Anyám rám is szólt, fiam lassabban, úgy jössz-mész az ajtón, hogy fellöksz. 1946. október 24-e volt Szép őszi nap. Kukoricát szedtünk. Minekünk akkor három hold juttatott földünk volt, meg anyai nagyanyám révén még két hold, amit öreganyám annak idején az ő öregjeitől jussolt.

Bátán volt á házunk a Damjanich utcában. Ugyan nem is nevezem utcának, afféle kutyaszorító volt! négy vagy öt ház állt ott, meg a községi bikaistálló.

No rátérve a világításra, minálunk a faluban semmiféle néven nevezendő közvilágítás nem volt. Ha éjjel vagy este az utcára mentünk, viharlámpát lóbáltunk, vagy olyan négyszögletes dobozt, mint amilyen a bakterinak van. s bele gyertyát tettünk. Nevetnem kell, ha rá gondolok. mert olyanok voltunk ml akkor, mint a szentjánosbogarak. Villogott a lámpa a kezünkben, s bóklásztunk a giringyes úton. A lakásban sem volt másképpen. Mi. 1946-ig petróleumlámpával világítottunk... De nem is. Mert annak előtte meg dobozlámpánk volt. Ez a következőkből állott: piros zsírból, kanócból. A piros zsírt, — ismeri, amikor leszedik az abalé megfagyott tetejét — disznóvágáskor elraktuk gondosan, hogy legyen világítanivalónic. A petróleumlámpa már előrelépést jelentett, pláne, amikor olyan lámpát vettünk, aminek a hátára tükör volt szerelve, hogy jobban adja a fényt. Ma már nevetni való dolgok ezek, de akkor így ment, szegényes időket éltünk. Én akkor már nős voltam, feleségemmel az év áprilisában esküdtünk. Az utcai szobát kaptuk meg apáméktől. Vizes volt a fal. egy méter magasan is gyöngyözött a víz. A szobában két ágy állt, fonott székek, szekrény, sublót, meg ruhásláda. Ott szőnyeg egyáltalán nem volt. esetleg a jobb módúak tartottak olyat.

No, á világításról beszélve újra, mi a községi elöljáróktól hallottuk először, hogy villanyt kapunk. Ez olyan dolog volt akkoriban Bátán. hogy az emberek jószerivel nem is értették, miről van szó. Gondolja csak el. a magamfajta mit tudott akkor arról, hogv egv öve^yörnKheri izzik egy drótszál és világít

A legtöbben csak hallottak valamit, hogy nagyobb helyeken. Bátaszéken, Baján az utcán is világítanak. így, mondhatni nagy-nagy csodálkozást váltott ki az emberekből a dolog.

Minálunk nehézségek is támadtak. Ugye megneveztem a napot, október 24-én, hozzánk délután négy óra tájban állítottak be a szerelők. Tudom, hárman voltak, s ez azért van meg a fejemben, mert amikor borral kínáltam őket három egyforma poharat kellett volna a kezükbe adnom. Igen ám, de három egyformát nem találtam. Ezen az emberek nevettek, én meg röstell- tera magam.

Az utcánk nagyon szűk volt. Nem lehetett oda egy fia villanykarót leállítani. A mesterek ezután úgy oldották meg a dolgot, hogy a házak tetejére tartót szereltek, erre rakták a porcelánokat, a drótokat, s az egészet odabilincselték a szarufához. Mivel utcai oszlopot nem raktak, ezért utcai égőt sem tudtak felszerelni. Azt csinálták, hogy a házak frontjára szerelték a közlámpákat. hogy világítsanak.

Kicsit előbbre futok az időben, hogy elmond iám. milyen veszélyes megoldás volt ez. Már jóval a villamosítás után tűz ütött ki az pfjvik fabivépi házban, amélvikon szintén i1 ven tető-tartószerkezet volt. Jöttek a tűzoltók, de hiába, mert csak álltak, nem engedhették meg a vizet Még

agyon csapta volna őket ások szabad vezeték, ahogy vízzel veretik. Akkor valaki elment Dunaszekcsőre a szerelőért, hogy kapcsolja le az áramot Igen ám, de mire megérkeztek, a ház porig égett

Visszatérve a három emberre. Tekerték a vezetékeket fúrtak, faragtak, mi meg néztük. öreganyám — akinek az a jussföldje volt — kiállt a ház elé, s a kezét összetette. Hogy imádkozott-e vagy csak a figyelésbe felejtette úgy a kezét, én már meg nem tudom mondani. Az a három ember meg röhögött, ugrattak bennünket Tehették, városiak voltak.

Este öt őrá tájban készültek el. Már ilyenkor, késő őszidőben ugye jócskán sötétedik, a szerelők is lámpát kértek a munka utoljához. Amikor készen lettek, az öregebb lekiabált, kész. emberek, kapcsolják fel a villanyt. Hát ezt könnyű volt onnan fentről mondani. Kapcsoljuk. igen, de ki? Ezt nem mondta meg az az ember. Anyám mondta, ő hozzá nem nyúl, nem csapatja agyon magát, öreganyám kiadta a parancsot, senki ne nyúljon hozzá, mi ugyan fel nem kapcsoljuk. Ebből vita lett. Akkor aztán az egyik ember — közben mind lejött a tetőről •— behívott bennünket, s nyugtatott, magyarázott. Semmi félnivaló, ez nekünk lesz csak jó. Hát ő kapcsolta fel először a villanyt. Az egy csoda volt Oreganyáni odaáll!

Második történet Elmondja: Bátai Péter. Született: 1924-ben, Bétán. Állandó lakása: Báta, Kossuth u. 329.

Családi állapota: nős» Beosztása: kubikos. Szakképzettsége: nincs. Munkahelye: Tolna megyei Állami Építői pari Vállalat Édesapja foglalkozása: földműves.

az égő alá, s pislogott felfelé,’ hogy honnan jön a fény. Én akkor a másik szobában, a konyhában meg a speizbanis felgyújtottam a villanyt, hogy olyan fény lett nálunk, akár egy palotában. Kiálltmik az utcára. Ott is égtek a villanyok. Aligha volt annyi ember az utcán valaha is, mint akkor. Átjött az öreg Bos- nyák is, s valami olyat magyarázott. hogy az Ur mondta, legyen fény, s lett fény. .

Azon az estén ünnepeltünk.’ A Bokányi-féle kocsmában bált rendeztek. Égtek a villanyok, nappali fény volt a kocsmában. Voltak, akik a biztonság kedvéért elhozták Viharlámpájukat. Tudom, az egyik ember — már jócskán volt benne — elkiáltotta magát: minek ez az ócskavas, s az égő lámpát kihajította a kocsmaudvarra.

Az ajtó előtt öregasszonyok álltak. Sopánkodtak. Azt mondogatták, hogy a sok fény miatt még azt hiszik valahol, hoCTv Báta tüzet fogott.

FeljpiT’io-’te: Vn*”'! József

1975. március 4.