Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
r Käratoi Mihály emlékezete Tv-naptó Két remekmű Száz évvel ezelőtt, Í875. március 4-én született — s busz éve, 1955. március 19-én balt meg — századunk magyar történelmének kiemelkedő alakja, a magyar függetlenség és demokrácia nagy harcosa, az első magyar nép- köztársaság elnöke, Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabálytalanságot és meglepetést termő valóságában is rendkívülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisztokrata csa. ládjából származott, nyitva állt előtte a politikai karrier is. A nagybirtokos érdekeket védelmező Országos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt elnökeként eleinte híven képviselte a Károlyi család 48-as függetlenségi, ám gazdaságilag és társadalmilag konzervatív hagyományait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világháború szörnyű tapasztalatai hozzásegítették, hogy mindinkább felismerje népe, és az emberiség igaz érdekeit Az egykor konzervatív főúr, harcos demokratává és bátor békepolitikussá lett, aki a magyar parlamentben — szinte egyedül — nyíltan követelte a német militaritmustól való elszakadást. A háború végére az ország egyedüli polgári politikusa maradt, akitől az elgyötört nép a békét, az Ausztriától való elszakadást és a demokratikus átalakulást remélhette. Károlyi élére állt az 1918. októberi polgári demokratikus forradalomnak, s mint a kormány, majd a köztársaság elnöke, fél éven át heroikus küzdelmet folytatott a lerongyolódott és feldarabolt ország talpra állításáért. Történelmi érdeme, hogy elősegítette az 1919-es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom felülke- rekedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kényszerítette. Miközben Európában országról országra vándorolt családjával, a Horthy- rendszer bírósága „hazaáruló- nak” nyílvánította, s elkobzásra ítélte minden vagyonát. De sem a rágalom és üldöztetés, sem a számára addig ismeretlen nélkülözés nem törte meg. Károlyi Mihály fiatalkori portréja. Igen korán, jóval annak hivatalos meghirdetése előtt, megértette az antifasiszta népfrontgondolat jelentőségét, és széles körű, sokrétű nemzetközi kapcsolataival Európa és Amerika számos országában igen sokat is tett a hatékony összefogás megvalósításáért A második világháború idején — ekkor már Angliában élt — őt tekintette vezérének a nyugat-európai és amerikai antifasiszta magyar emigráció. Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az országgyűlés törvénybe iktatta érdemeit, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ünnepeltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a Duna menti népek barátságának, Európa tartós békéjének. Diplomáciai küldetést vállalt, Magyarország párizsi követe lett, s e tisztségéről csak 1949-ben mondott le, amikor a Rajk-per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista célokat és eszközöket eltorzító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közösséget. Még az elsőnél is keserűbb, második emigrációjában Károlyi teljesen és végleg visz- szavonult a közszerepléstől, elutasított minden olyan kísérletet, amellyel hazája és a szocialista erők ellen akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, amelyet tisztességgel elfoglalhatok” — írta késői emlékirataiban. E könyv végszavában fogalmazta meg ezt a vallomást is: „A szocializmusba vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesztettem. Mert minden alkati pesszimizmusom ellenére soha nem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egyszer megvalósul, s hogy a mi küzdelmünkre szükség van az előrehaladáshoz. A szocializmusban láttam és látom ma is társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódját, mert a manapság oly divatos megtérések ellenére megrögzött szocialista maradtam.” Hamvait 1962-ben hazaszállították és ünnepélyesen nyugalomra helyezték. „A nagy magyar hazafi, Károlyi Mihály, örökre hazatért. Küzdelmes életútját, kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlékezete” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képviselője. Erről teszünk tanúságot most is, születése centenáriumán. LITVÁN GYÖRGY t történész fiák, a nemzeti parasztpárfiaK és néhány polgári csoport Hit- ler-ellenes közös szervezete. „Nem nézhetjük tétlenül, ölbe tett kézzel hogyan sodor bennünket végső romlásba a németek oldalán néhány elvakult kalandor és megvásárolt renegát — hangzott a Magyar Front kiáltványában —. Néhány hetünk, legfeljebb hónapunk van, hogy együtt harcolhassunk szabadságunkért a jugoszláv, a lengyel, a francia és a többi leigázott néppel... Éppen ezért mi... az ország föld alá szorított pártjai új szabadságharcot, új népháborút hirdetünk.’* rA Magyar Front hetek alatt vonzási központja lett a különböző Hitler-ellenes baloldali és polgári erőknek és motorja az ellenállási mozgalomnak. Erre utalnak többek között a belügy-, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a honvéd vezérkar főnökének jelentései. A csendőrség által két hetenként kiadott összesítő jelentések augusztusban már arról írnak,. hogy a Magyar Front befolyása hétről hétre mind nagyobb tömegekre terjed ki. 1944 szeptemberében Magyarország maradt Hitler utolsó csatlósa. Augusztusban a román, majd a szlovák, szeptember elején a bolgár és a finn nép rázta le a fasiszta igát, A magyar kommunisták tömegsztrájkra, tüntetésekre és a fegyveres harc megkezdésére szólították fel a nemzetet. A kommunista párt reálisan értékelte a kialakult helyzetet. A hagyomány ügy tudja, hogy A revizor bemutatóján a cár is jóízűen nevetett. Neki volt rá a legkevesebb oka, mert a végjáték pontos rajz a korabeli Oroszország erkölcseiről, ahogy Gogol másik remekműve is a Holt lelkek, aminek olvastán Puskin keserűen mondta: Ilyen szomorú a mi Oroszországunk. Ilyen szomorú volt, még akkor is, ha^ A revizorban minden jókedvűre fordul, s a költői igazságszolgáltatás sem marad eL A Nemzeti Színház parádés előadása, Tovsztonogov felejthetetlen rendezése a tv. jóvoltából az egész ország élményévé lett, s bár némi kurtítás-tömörítés nem vált volna a darab kárára, mindenképp egy remekmű méltó előadását láthattuk. Igaz, hogy egy kivételes színészi alakítás is hozzájárult a sikerhez: Kállai Ferenc polgármesterénél nehéz jobbat elképzelni. Valamikor az ötvenes években Rátkai Márton nagy szerepe volt, s most Kállai nemcsak örökébe lépett, hanem hozzá is tett valamit. Gogol polgár- mestere egy korábbi Haupt- mann-alakítását juttatta eszünkbe: A bunda Wehr- hahn főbírója volt hasonlóan szuggesztív alakítás. Roger Martin du Gard mo, numentális regénye, A Thi- bault család a XX. század egyik remekműve, ami az elmúlt évtizedekben sok-sok ezer példányban jutott el az olvasókhoz. Csak mellékesem 5 magyar nép nem elég erős ahhoz — olvashatjuk felhívásában, hogy önerejéből képes volna Hitlerrel szembeszállni, ezért a legszélesebb körű, a vezető rétegeket, esetleg még Horthyt is magában foglaló nemzeti összefogást kell megteremteni, hogy nemzeti szabadságharcunkat sikerre vigyük. Ugyanakkor a Magyar Frontnak is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a dolgozókat „a szervezett tömegakciók és tömegharc útjára” vágyéi. 1944 szeptemberében a Magyar Front Intéző Bizottsága memorandummal fordult Hor- thyhoz és javasolta, hogy a szomszéd országokhoz hasonlóan: a Magyar Front, a hadsereg és a németekkel szakítani kész uralkodó csoportok erőiket egyesítve, a Vörös Hadseregre támaszkodva forduljanak szembe Hitlerrel. „Magyarország számára elérkezett az utolsó pillanat, amikor a magyar földön előrenyomuló orosz hadsereggel egyesülve megakadályozhatjuk, hogy országunk földje hadszíntérré váljék” szögezi le az emlékirat, amely egyben követeli a munkásság felfegyverzését is. 1944 szeptemberében Horthy is belátta: a „játszmát” elvesztette, tennie kell valamit. Tárgyalt tehát a Magyar Front képviselőivel, Szakasits Árpáddal és Tildy Zoltánnal és Szerb Antal kevés számú tévedéseinek egyike, hogy nem ismerte fel a Thibaúít jelentőségét: Nem ragad magával, — írta, — körülbelül az ellenkezője annak, amiben mi a regény megújhodását látjuk, nolott Du Card remekének titka épp abban van, hogy a regény hagyományos kereteibe tudja beágyazni két család saját korán tűi mutató történetét. Úgy látszik, egyetlen re^ mekmű se kerülheti el a sorsát: film lesz belőle. Néha jó film, az eredetivel egyér- tékű, máskor gyöngébb. Ä Thibault-ok esetében ez történt; hiányzik belőle a regény atmoszférája, nem érezzük azt a közeget, amiben Da Gard hősei oly biztosan mozognak. Mondják, hogy írás közben viaszfigurákat állított fel, hogy mozgatásukkal arányosan szerepelhessenek ore^ gényben. Ezt az arányt a tz* változat nem érezteti, S casern biztos, hogy aki nem olvasta a regényt, a film alapján el tud igazodni a szerepé lök tömegében. Valószínűleg nem, mert valóban nem köny- nyű megtalálni a felvillanó képek között azt a szoros kapcsolatot, szerves egységet, ami a regény igazi erénye, így azoknak, akik eltévednek a szereplők között, azt ajánljuk, mielőbb olvassák el, a tv-változat után egészen mát világot fognak megismerni, es? I ■ - - ---------- — m egbízottja Rajk Lászlóval, £ kommunista párt titkárával. Fegyverszüneti delegációt küldött Moszkvába, tájékoztatja megbízható főtisztjeit a kiugrási szándékáról, de a döntő pillanatban meghátrált. Hitler és magyar lakájai, a nyilasok ezt kihasználták és 1944. október 15-éa átvették a hatalmat. ^Horthyék belátták ugyan £ háború továbbfolytatásának nemzetgyilkos jellegét™ katonailag ki is akarták vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől™ Ez okozta szánalmas bukásukat...” __áll apította meg találóan a kommunista pártnak a magyar néphez intézett nyílt levele. Ehhez csupán azt tennénk hozzá: ezzel magukkal rántották és lehetetlen helyzetbe hozták azokat a politikai és katonai erőket, akik nemcsak katonailag, hanem politikailag is szakítani akartak a németekkel, és a múlttal is. (Folytatjuk), 1975. március 4. Pintér István* 5 német megszállást követően a magyar nép üldözött, vad, szabad préda lett saját hazáján ban. A demokratikus pártokat^ mindenekelőtt az SZDP-tés a náciellenes szervezeteket feloszlatták Ezrek kerültek néhány nap alatt börtönökbe, internáló táborokba, majd a zsidóellenes rendeletek megjelenése után százezrek (a rendelkezésünkre álló adatok szerint 450 ezren) a náci haláltáborokba, főként az auswitzi koncentrációs táborba. Néhány hét után a galíciai frontra dobták a rosszul felszerelt, szedett- yedett 1. magyar hadsereget is. Voltak — bár kevesen —, akik már ekkor fegyverrel ellenálltak, köztük Bajcsy-Zsi- linszky Endre, és a sátora1 jai börtön kommunista foglyai. Utóbbiak kitörését a fasiszták kegyetlenül megtorolták Több mint ötvenen estek el a gépfegyverek füzében és tizenegyen a börtön udvarán ácsolt bitófán fejezték be életüket. A német megszállás után, ellenállásukkal elsőként ismét a kommunisák jelentkeztek Röpirataikban a megszállás katasztrofális következményei, re hívták fel a nemzetet, majd a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, a hazafiakhoz szólva új szabadságharcra hívták az egész népet. Összefogásra, egy közös harci front megteremtésére szólítottak fel minden tettrekész, bátor hazafit a német megszállók és magyar cinkosaik ellen. A felhívásra elsőként a Szakasits Árpád körül tömörült baloldali szociáldemokraták vállalták az együttműködést. Az egy nyelven beszélők gyorsan megtalálták a kapcsolatot a németellenes harcot latolgató polgári csoportokhoz. így jött létre 1944 májusában a Magyar Front; a kommunisták, a szociáldemokraták, kisgazdapárKoszoruzás a Károlyi Mihály-síremléknél Születésének 100. évfordulója alkalmából Károlyi Mihály síremlékénél koszorúzá- si ünnepség volt hétfőn délelőtt a Kerepesi temetőben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Péter János, a KB tagja, az országgyűlés alelnö- ke és dr. Komidesz Mihály, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának ve3 zetője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében dr. Molnár Béla és dr. S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkárai helyeztek el koszorút. A megemlékezés és a kegyelet virágait elhelyezte a síremléken Károlyi Mihály özvegye és leánya is. (MTI)
