Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

Szocialista nemzeti egység A r A NÉPI-NEMZETI EGY­SÉG elérése már a harmincas években a munkásosztály poli­tikájának középpontjába ke­rült. Persze azóta jelentős vál­tozáson ment át: tartalmában gazdagodott, formájában mó­dosult. A fasizmus elleni küz­delemben széles, münden anti­fasiszta nemzeti erő összefogá­sára éoült. csakúgy, mint a felszabadulást közvetlen köve­tő időszak harcaiban, amikor az ország újiáéoítése és de­mokratikus átalakulása volt előtérben. Később, a társadal­mi előrehaladás feladatai, _ a demokratikus átalakulás néni jellegének erősítése, maid szocialista vonásainak kialakí­tása szükségszerűen szűkítet­ték a szövetséei politika osz­tálybázisát. Ekkor a nemzet legalapvetőbb' részére, a népi erők egységére, politikai -össze­fogására énült, kirekesztve ab­ból a kizsákmányoló osztályo­kat. Felszámolásukkal, a szo­cializmus alapjainak lerakásá­val hazánkban a szocializmus építésében való alapvető ér­dekazonosság vált általánossá. Objektíve ugyanis minden dolgozó alkotó tevékenységé­vel a szocializmust építi még akkor is, ha tudatában ez nem így tükröződik, vagy szándé­kaival ellenkezik. A nép és a nemzet szocialista tartalmát tekintve azonos fogalom lett. Ennek megfelelően alakult szövetségi politikánk osztály­tartalma, amely átfogja a tár­sadalom egészét, valamennyi osztályát, rétegét. Ezt a széles alapokra épülő társadalmi ösz- szefogást fejezi ki a szocialis­ta nemzeti egység politikája. NAPJAINK Fö FELADA­TA: a fejlett szocialista társa­dalom megteremtése azonosan érinti társadalmunk valameny- nyi osztályának és rétegének érdekeit. A szocializmus nem­csak a munkásosztály célja, hanem az egész nemzet ügye, amit a társadalom egészének •— a kommunisták, a pártan- kívüliek, a szocialista rend­szert politikailag aktívan tá­mogatók, a még ingadozók és a közömbösök, a materialista világnézet hívei és a vallásos érzületű emberek — együttes erőfeszítésével érhetünk eL A szocialista nemzeti egység tehát bizonyos alapvető kérdé­sekben azonos, sok más tekin­tetben különböző helyzetű és érdekeltségű osztályok és réte­gek politikai szövetsége. Ter­mészetesen ezeknek a csopor­toknak a szocialista fejlődés­ben betöltött szerepe, politikai súlya, lehetősége sem egyfor­ma. A szocialista nemzeti egy­ségben is mindvégig meghatá­rozó a munkásosztály vezető szerepe. Száma, szervezettsé­ge, politikai öntudata, a szo­cialista eszmékhez való vonzó­dása miatt élenjáró része en­nek a széles alapokon nyugvó nemzeti-társadalmi összefo­gásnak; döntő szerepet tölt be az anyagi javak termelésében, és politikai szempontból is a legfőbb társadalmi erő. A szocialista nemzeti egység ereje és szilárdsága elsősor­ban attól függ, milyen követ­kezetesen valósul meg a mun­kásosztály vezető szerepe, mi­lyen fejlett a munkástömegek politikai aktivitása, öntudata, felelősségérzete a társadalom egészének fejlődéséért, a szo­cializmus ügyéért; illetve a többi osztályok és rétegek — a parasztság, az értelmiség és a kispolgárság — milyen mér­tékben vallják magukénak a munkásosztály társadalmi- politikai céljait és vállalják megvalósítását A munkásosztály vezető sze­repének fejlesztése és erősíté­se szerves része és döntő felté­tele a szocialista nemzeti egy­ség politikájának. Ma már ha­zánkban minden jelentős tár­sadalmi réteg elismeri a mun­kásosztály vezető szerepét. Ennek legfőbb bizonyitéka, hogy önként és meggyőződéssel dolgoznak a munkásosztály politikai programjának, a szo­cializmus építésének megvaló­sításán. A munkásosztály ve­zető szerepének erősítése meg­követeli, hogy a munkások nagyobb mértékben vegyenek részt a politikai vezetésben, a közéletben, fokozott figyelmet fordítsunk a munkásosztály életkörülményeinek javításá­ra, kulturális és szociális ellá­tásának fejlesztésére. Mindez szorosan összefügg a munká­sok politikai tudatosságának fejlődésével. A SZOCIALISTA NEMZETI EGYSÉG politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. E szövetségnek naev történelmi múltja van hazánkban, kiállta az idők próbáját. Többszörö­sen bebizonyosodott, hogy e két alapvető dolgozó osztály összefogása a társadalmi hala­dás legfőbb politikai ereje. A szocialista nemzeti egy­ség azonban a munkás-pa­raszt szövetségnél szélesebb összefogás, magában foglalja társadalmunk minden dolgozó rétegét, a szocializmus építése, a társadalmi haladás és a bé­ke védelmében érdekelt és azon munkálkodni kész erőicet, mozgalmakat, szervezeteket, közéleti személyiségeket. En­nek a széles alapokon nyugvó összefogásnak politikai-moz­galmi kerete a Hazafias Nép­front A párt irányításával a mun­kásosztály e mozgalom kereté­ben megteremti politikai és szervezeti kapcsolatát a kü­lönböző osztályokhoz, rétegek­hez tartozó emberekkel. A munkásosztály, a párt vezető szerepének biztosítása érdeké­ben a párttagok és a pártonkí- vüliek kölcsönös kapcsolata fontos politikai eleme a szo­cialista nemzeti egységnek. A pártonkívüli mint fogalom, ma mást fejez ki hazánkban, mint a korábbi években. A pártonkívüli nem vakfrniféle ellenzéki ember ((többségük a múltban sem volt az, de ma még kevésbé), hanem általá­ban szocialista társadalmi rendűnk híve és tevékeny munkása, vonzódik eszméink­hez és a párttagokkal együtt közős frontban harcol hazánk szocialista fejlesztéséért. A párttagok és a pártonkívüliek közötti bizalom, egyetértés és egvüttműködés szempontjából óriási jelentősége volt és van annak, hogy hazánkban párt­funkció kivételével bármilyen vezető tisztséget pártonkívüli­ek is betölthetnek. a velük szemben támasztott ieény: hű­ség a szocialista építés ügyé­hez, a munkáshatalomhoz, megfelelő rátermettség és szakismeret EBBŐL TERMÉSZETSZE­RŰEN ADÓDIK, hogy az egy­ség velejárói, kísérő jelensé­gei, a véleménykülönbségek, a viták is. Az is természetes, hogy nem a homlokegyenest szembenálló elvek, ideológiai nézetkülönbségek összegyezte- tése erősíti az egységet, ha­nem az összefogásra épülő tisztázó viták, a haladó esz­mék és álláspontok meggyőző­dései vállalása. Az egység szel­leme, a szívélyes baráti vi­szony kedvező feltételeket te­remt az ideológiai vitákhoz, a szocialista eszmék elfogadásá­hoz. így válik a szocialista nemzezti egység társadalmi haladásunk, építőmunkánk előrelendí tőjévé. Április 7. egészségügyi világnap A himlő nem térhet visszal — e jelmondat jegyében ren­dezik meg április 7-én — az Egészségügyi Világszervezet megalakulásának 27. évfor­dulóján — a már hagyomá­nyos egészségügyi világnapot. A közelgő évforduló alkalmá­ból pénteken az egészségügyi minisztériumban megtartott sajtótájékoztatón dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár, Hantos János, a Magyar Vö_ röskereszt főtitkára, valamint Rudnay Ottó, az Országos Köz­egészségügyi Intézet járvány­ügyi főosztályvezetője és dr. Dömök István, az intézet viro­lógiái osztályvezetője számolt be az Egészségügyi Világszer. vezet által meghirdetett, a himlő elleni világméretű küz­delem helyzetéről, eredményei­ről és a világszervezetnek, il­letve a magyar egészségügyi intézményeknek, szakembe­reinknek a himlő felszámolása érdekében tett erőfeszítései­ről. A sajtótájékoztató előadói egyebek között elmondották: közel van az idő, amikor az emberiség egykori legretteget­tebb ellenségét, a himlőt vég. leg sikerül leküzdeni. A szakemberek szerint minden remény megvan ar­ra, hogy a közeljövőben a még meglévő járványgócokat is megszüntessék. Ezzel to­vább csökken annak valószí­nűsége is, hogy a betegség a világ más tájaira, Európára is átterjedjen. Ez a veszély azon. ban még nem szűnt meg tel­jesen. Szakembereink azt is hang. súlyozzák, hogy az egyre nö­vekvő turistaforgalom miatt továbbra is fokozott gondot kell fordítani a fertőzött terü­letekre utazó magyar állam­polgárok és az esetleg fertő­zésveszélynek kitgtt egészsége ügyi dolgozók oltására, és vál­tozatlan gondossággal kell' el­lenőrizni a járványos terüle­tekről hozzánk,érkezők oltási igazolványát. SO"év - SO történet m r — Harmincéves bírói pá­lyámra visszagondolva szám­talan történetet idézhetnék, melyek ilyen., vagy olyan ok­ból érdekesek, számomra min- denhogyam emlékezetesek ma­radtak. A bünitetőbírói gya­korlat természetesen nem szű­kölködik „esetekben”, nehéz választani. Most nem egyetlen konkrét eset az, amit felidé­zek, hanem egy időszak: a jogszolgáltatás megindulása Tolna megyében a felszabadu­lás után. A háború utolsó időszakát tartalékos zászlósiként vészel­tem át Nem voltam „öröon- katema”, ahogyan mások sem. Előbb Gsaniyteíeknél építettünk sáncokat az alakulatommal, lövészárkokat, melyek persze éppúgy nem tartóztatták fel a szovjet csapiatok előrenyomu­lását, mint a Don, vagy a Kár­pátok. Később a 18/3. sz. zászlóalj törzse Marcaliba ke­rült. Szerencsére emberséges parancsnokom volt és egy hoz­zá hasonló orvos, akik elfo­gadták ./betegségnek” egész könnyű stráírnám khijulását és elküldték Pécsre, felülvizsgá­latra. Itt búcsút mondtam az egyenruhának és — ahogyan mondani szokták — „angolo­kban” távoztam. Gyaiog jöt­téim haza Szekszárdra, ahol akkoriban a volt Nagy Lajos király utcában laktunk. Én szerdán hajnalban értem a fe­leségemhez és két gyermekem­hez, másnap itt voltak a szov­jet csapatok.’ Bölcskei Imre házánál gyűltünk össze néhá- nyan, aki nagyon derék és nagyon szokatlan pályát befu­tott emfber volt. Csendőr lété­re már 1919-ben a munkás- hatalom mellett exponálta ma­gát és később, mini a demok­ratikus rendőrség századosa ment nyugdíjba. A bíróság természetesen, jó ideig nem működött. Épületé­ben szükságkórházat rendez­tek be, az. irattárból alig-alig maradt valami. Gondolom, hogy ennek sokan örültek, meg talán segítettek benne, hiszen például az 1919 utáni évek ítélkezésének anyaga is eltűnt, megsemmisült. 1945 ja­nuárjában vagy februárjában alakult meg Szekszórdon a XII. sz. honvéd kiegészítő pa­rancsnokság. Máig őrzöm Da- vídov kapitány, városparancs­nok által aláírt kétnyelvű iga>- zolványomat, mely. a magyar egyenruha viselésére jogosított. Ide .hívtak be, itt lettem a gh. főnöke. A mai MÉSZÖV épü­letében, az akkori Adler- házban székeltünk, őrszolgála­tot láttunk el és helyi nyotná­sú szükségpénzzel fizettük: a zsoldot. A mépbíró&ág tavasszal ala­kult meg. Tagjait a Nemzeti Bizottság határozata alapján Jelölték kL Az I. sz. tanácsot dr. Tárkányi Ernő vezette, a XI. számút én, a III. számút dr. Misztai György. Az idősebb bírák közül sokan beteget je­lentettek, fiatalabbakkal kel­lett megoldaná a feladatokat és ez nem volt könnyű. A fegy­verszüneti feltételek között szerepelt a háborús bűnösök felelősségre vonása. A háborús bűnök, mint ismeretes, a ma­gyar törvények szerint soha nem évülnek el. Az ügyeket dr. Tárkányi osztotta el, ő tárgyalt először, 1945. május 4-én, én ha jól emlékszem egy nappal később. A népbírákat a különböző demokratikus pártok delegálták. Előbb ötös, majd hatos létszámú tanácsok­ban ítélkeztünk, gyakorlatilag reggeltől estig. Maga A Volks- bund-, vagy a nyilaskeresztes párt tagságának ténye még nem jelentett bűncselekményt, csak a funikcióvállalási, a ke­gyetlenkedések és még az. a számtalan mód, amivel azok­ban az időkben sokan hágták át a legelemibb erkölcsi érzék szerint is természetes szalbá-. lyoloat. Én magam 1942-ben, Tamásában kezdtem a bírói gyakorlatot, vitathatatlan, hogy mindannyiunknak szük­ségünk volt nem kevés szem­léletbeli változásra is. A köz­véleménynek még inkább, hi­szen működésünket nagvon so­káig nem kísérte taosvihar. A volksínmdistáknak néoes párt­fogó tábora volt és sokait sze­mében én, az ügyvéd fia is valamiféle „osztályárulónak" minősültem. Ennek azonban nincs és nem volt semmi je­lentősége, mint ahogyan an­nak sem, hogy egyik-másak régi ismerősöm nem köszönt vissza, vagy hogy közvetett úton bőven kaptunk fenyege­téseket. Előbbiekkel én ás ma- gyon gyorsan beszüntettem a köszönőviszonyt, az utóbbiak pedig csak még jobban össze­kovácsoltak bennünket. Embe­rileg is tartalmat adó, szép, de nehéz munka volt, hiszen sokszor találkoztunk határ­esetekkel. Olyanokkal például, amikor a tanúik fele kegyetlen- kedő szadistának vallott egy Volt keretlegényt, a másik fe­le pedig közölte, hogy neki köszönheti az életét. Ilyenkor csak a bírói mérlegelés segít­hetett és úgy érzem segített is. Kevesen voltunk, és ahogyan már' mondtam, a szó szoros értelmében reggeltől estig dol­goztunk. Nem mértük olcsón áz igazságot születtek súlyos, 5-ri5 éves ítéletek is. Az ítél­kezésbe soha, senki bele nem szólt. Aljesin alezredesnek, a Nemzetközi Ellenőrző Bizott­ság képviselőjének csak a sta­tisztikákat mutattuk be. Ahogyan a front nyugatabb­ra vonult, felszabadult az épületünk és visszaköltöztünk régi helyünkre, ahol a megyei bíróság máig működik. A fize­tésünkről jobb nem beszélni. Az infláció idején, akit csak megmozgatni lehetett mind a papírpénzt számolta, boríté­kolta és aztán ki-ki loholt ha­Huszonnegyedik történet Elmondja: dr. Szily László. Született: Tolnán, 1912-ben. Lakik: Tolna, Deák Ferenc út 62. szám. Családi állapota: nős. Végzettsége: Jogtudományi egyetem. Szakképzettsége: biró. Beosztása: a Tolna megyei bíróság nyugalmazott elnöke. Apja foglalkozása 1945 előtt: ügyvéd. za, hogy az asszonyok a reg­geli bérből délután még tud­janak valamit vásárolni. Ez azonban nem egyedi példa, mindenhol így volt, a fiata­loknak ez ma már történelem. A későbbi évekről éppúgy mesélhetnék keveset, mint so­kat. 1949 szeptemberétől 1951 májusáig voltam a törvény­szék, majd a megyei bíróság elnöke, 'rövid adonyi, illetve székesfehérvári kitérő után. pe­dig 1954-től 1972-ig. Voltak nehéz éveim, volt részem el­ismerésben, kitüntetésben is. Bimte tőbíró voltam, így telt az életem. FELJEGYEZTE: ppt\*Q zyÁN 1975. március 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom