Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

magazin • magazin • magazin Lent jártunk az Etna kráterében Foraáesok A lóyátett város Évente egy alkalommal megvan a lehetősége annak, hogy az ember leszálljon az Etna kráterébe. Két újságíró elkísérte Antonio Nicolossót erre a pokoli kísérletre. Jean- Paul Janssen így számol be az eseményről: „Antoni Ni- colosso társaságában leeresz­kedem az Etna kráterébe. 3300 méter magasban vagyunk, az időjárás rendkívül hideg. A talaj remeg a lábunk alatt. A kráterben fülsiketítő rob­banások követik egymást. Azbesztruhát öltünk, ame­lyet kívülről polírozott alumí­niumlemezek borítanak. Ezek arra szolgálnak, hogy vissza­verjék a hőt. Lábunkon vas­tag "azbesztcipő van, amelynek segítségével könnyűszerrel ha­ladhatunk a 250—300 fokos talajon. Sisakunk ütésálló üvegszálból készült, a szem előtti részt sötétre festették, nehogy megvakítson minket a láva fénye. Kezdetleges létrán kezdünk mászni felfelé. Filmezem An­tóniát, amint előttem lefelé halad a kráterbe. Rajtam nincs sisak, mert akadályoz a filmezésben. A bűzös gázok égetik a szemem. Mintegy 40 méterrel alattam Antonio pisz­táciazöld, holdbéli tájakon halad. Most már egészén kö­zel vagyunk a kráterhez. A zaj már-már elviselhetetlen. Megállás nélkül filmezem a pokol kapuját. Egyszerre csak észreveszem, hogy Antoniót fájdalmak gyöt­rik. Kezével a létra felé int. Elkövetem azt a végzetes hi­bát, hogy egy pillanatra le­emelem arcom elől a hagyo­mányos gázálarcot. Azonnal fuldokolni kezdek. Gyorsan visszahelyezem a gázálarcot, de hiába, már nem szűri meg a levegőt. Úgy érzem, hogy egy óriási kéntengerbe kerül­tem. Megragadom a létra fo­kait és gyorsan mászni kez­dek felfelé. Pontosabban csak hiszem, hogy megyek. N Ne­hézkesen, nyomorult féreg módjára araszolok egyre fel­jebb. Jóval alattam Antonio is kezd felfelé kapaszkodni. Hirtelen megáll, majd vissza­felé indul. Egy pillanatra el­vesztem a fejem, majd meg­értem: azért megy vissza, hogy a lejjebb levő maradék oxigénből még szippantson egyet. Látszólag küzd a mind­inkább rátörő páni félelem ellen. Én végül is fuldokolva fel­jutottam a kráter szélére. Ko­rám sereglő társaink nyugta­lanok. Antonio még mindig csak a létra harmadik fokán áll. Küzd a teljes kimerültség ellen. A vulkánmászásban szerzett tapasztalata és hideg­vére irányítja mozdulatait Rendkívül lassan és módsze­resen kezd felfelé mászni. Én magam mit is tehetnék egyebet, megállás nélkül fil­mezek. Most már tudom, hogy Antonio megússza a dolgot Ez az ember tulajdonképpen csupa akarat. És valóban, örökké mosolygó arca megje­lenik a kráter nyílása fölött Mindkettőnk számára úgy tű­nik, hogy e 60 perc alatt meg­jártuk az örökkévalóságot.” Forgácsok Aki nem akar kiesni a szerepéből, ne is játsszék szerepet, A légvárak építése ol- esóbbc taint karbantartá­st Aki „felért a csúcsra”, egyáltalán nem veszi tudo­másul, hogy most már le­felé kell haladnia, • Manapság a bébálzsamo- zást már az emberek éle­tében elkezdik. A neve: kozmetika. a Bármilyen sok idegen nyelvet beszél is valaki, ha borotválkozás közben meg­vágja magát, csak az anyanyelvét használja. • A házasság rendkívül igazságos intézmény: a fe­leségnek mindennap főznie kell, a férj pedig kénytelen megenni a feleség főztjét. Christian Barnard — aki a világ orvostudományának tör­ténetében elsőként vállalkozott emberi szív átültetésére ma már világhírű. De nem sokan tudják, hogy emellett mint író is tehetséges: önéletrajzát mindig pillanatok alatt szét­kapkodják, annak ellenére, hogy kiadásai gyors ütemben követik egymást. Barnard nemrégiben fejezte be első regényét, amelynek Cí­me: „A kiközösített”. K>ben Nápolyban futótűzként ter­jedt el a hír: a San Francisco di Paola bazilika bejárata elől eltűnt egy kőoroszlán. Csak­hamar kíváncsi tömeg vette körül a bazilikát. Hogy az oroszlán eltűnt, azít mindenki látta, csak még azt nem tud­ták, hogyan. Rövidesen egye­sek tudni vélték, hogy- éjszaka hat munkaruhás férfi érkezett a bazilika elé, kicsavarta az oroszlánt a talapzathoz erősí­tő hatalmas Csavart, majd az oroszlánt felrakta egy teher­autóra. Állítólag egyenesen a kikötőbe hajtottak, ahol már várta őket egy gazdag ameri­kai jachtja és az oroszlán most már Amerika felé hajózik. Finis Dourat francia író igen öreg Ko­rában ragyogó fiatal lányt vett feleségül. IX. Károly király egy­szer szóvá is tette a nagy fcorlcü- lönbséget. — „Felség — válaszolt a költő — ez az utolsó Költői szabadság, amellyel élni szerettem volna két orvos történetét mondja el, akiket gyermekkori barátság fűz egymáshoz, annak ellené­re, hogy egyikük fehér és a másik néger. A környező tár­sadalom azonban különböző­képpen ítéli meg emberi adott, ságaikal és szakmai képessé­geiket Barnard, aki élesen elítéli az apartheid embertelen törvé­nyeit, könyvében erélyesen tiltakozik a faji előítéletek el­len. Másnap azonban, amikor á lapok foglalkozni kezdtek az esettel és felháborodva taglal­ták a történteket (bár némi el­ismeréssel adóztak azoknak, akik mindenki szeme láttára játszi könnyedséggel „emeltek) el” egy fél tonna súlyú műem­léket!) jött a hideg zuhany: aa oroszlán, amelyet egy {jómba robbantott szét, 1942 óta hi­ányzik a talapzatról. A törté-1 net vége egyébként megnyug­tató : a hírt elsőként közlő II Mattino című lap magára vál­lalta egy új márványoroszlá* elkészíttetésének valamennyi költségét. , Szesztilalom Theodore Dreisertől, akinek az Amerikai tragédia című regénye biztosított világsikert, egy újságíró megkérdezte; „Mit tart a szesztilalomról?“ (A szesztilalmat egyébként 1920-ban vezették be az Egye­sült Államokban és csak 1934. ben oldották féld — Ne is említse a szeszti­lalmat — válaszolta dühöseit az író — Hiszen Amerikában a lakosságnak legalább Í7 százaléka fogyaszt kisebb, de inkább nagyobb mértékben alkoholt. — Es mit csinál a fennrna^ radó 13 százalék3 — A fennmaradó 13 százas lék — válaszolt Dreiser maró gúnnyal — a szeszes italok be­szerzésével foglalkozik. Kétszázmillió tarista Minden ember sxuperagy Az emberi agy tíz másod­percenként tízmillió infor­mációt képes felfogni, ebből 5 milliót a szemen, 4 milliót a bőrön, és 1 milliót a fülön ke­resztül. Ezt' a megállapítást tette Luigi Valzelli, a Mario Negri Intézet munkatársa egy milánói kerekasztal-konferen- cia keretében. Mindent összevetve az 1974- es év idegenforgalmi szem­pontból kedvezőnek bizonyult. Az Idegenforgalmi Világszer­vezet számításai szerint 210 millió turista utazott idegen országba. Érdekes megfigyelni, hogyan változtak meg az idegenfor­galmi szokások. Európában például jelentős csökkenés ta­pasztalható, aminek két oka van; 1. Az észak-amerikaiak szí­vesebben töltik szabadságukat Dél- vagy Közép-Amerikában; 2. Afrika, Ázsia és a Közel- Kelet országaiban jelentős mértékben megnövekedett az idegenforgalom. Oshocok Hajóút krőzusok számára A század legdrágább hajó- útjának tartják. A Queen Eli­zabeth tengerjáró hajó 92 nap alatt járja körbe a Földet. A részvételi díj teljes ellátással két , és fél millió forintnak megfelelő összeg. A hajó hűtő- szekrényeiben 50 tonna kavi­árt, ugyanannyi rákot és 20 000 palack pezsgőt halmoz^ tak fel. A „Cunard” társaság mindenről gondoskodott ven­dégei számára, hiszen az Ezer­egyéjszaka meséibe illő uta­zás 1400 részvevője között a nemzetközi arisztokrácia leg­híresebb képviselői vannak jeu len. Fekete febéraemi a divat Párizsból jelentik, hogy a divat színpadára visszatért a fekete harisnya és a fekete harisnyatartó, feltámasztva a Moulin Rouge kánkán-tán- cosnői által a XIX. század vé­gén megteremtett stílust. A harisnyatartó attól fogva, hogy a kánkán eredeti táncos­női a magasba dobálták szok­nyájukat, mindig is a szekszepillel volt egyértelmű. A francia férfiak most ismét kedvüket lelik a harisnya fel­ső részén lévő harisnyakötő jsábító látványában. A hatvanas években kétség­kívül szexinek tekintették a niniszoknyát, a hermetikusan .arisnyanadrágba zárt lábak azonban csökkentették a ha­tást. Párizsi áruházak jelentése szerint az elmúlt néhány hó­nap alatt közel 80 százalékkal növekedett a harisnyatartók iránti kereslet. A nők bolondulnak azokért a fodros fehérneműkért ame­lyek az elmúlt évszázadban megbizsergették a Moulin Rouge vendégeit. Ez a véleménye Ingrid Rougenak is, a divatos Can- dide fehérneműüzlet tulajdo­nosnőjének, akinek vevői kö­zött ott van Franciaország je­lenlegi és korábbá first lady-je, Madame Giscard d’ Estaing és Madame Pompidou, valamint Brigitte Bardot, Juliette Grecó és más hírességek is. Madame Rouge azt állítja, hogy minden nő lelkivilágát meg tudja ítélni annak alap­ján, milyen fehérneműt vá­laszt. A férfiak főként ünnepek előtt özönlenek az üzletébe, hogy feleségük vagy válasz­tottjuk számára fehérneműt vá­sároljanak. A férfiak, amikor a nők számára fehérneműt vá­lasztanak, 90 százalékban fe­ketét vesznek. A nők viszont inkább fehéret vagy pasztell­színűt. A divat, mint mindig, előre láthatatlan. A hívogató női fehérnemű ózonban végleg győzelmet aratott. 1975. március 2. Barnard mint író

Next

/
Oldalképek
Tartalom