Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

Tolna megyei küldöttek a kongresszuson.

A párt Központi Bizottságának 1972. novemberi határozata, majd az ezt követő további nagy jelentőségű határozatok alapvetően javították a nagyüzemek helyzetét. A Magyar Hajó- és Darugyárban is megjavult a hangulat, a munkások közérzete jó, a kongresszusi munkaverseny eredményeképpen előzetes árbevételi tervüket 250 millió forinttal túlteljesítették.

Végezetül kijelentette, hogy a hajógyári kommunisták meggyőződéssel képviselik, a dolgozók többsége pedig érti és helyesli a pártnak a munkásosztály és a nép érdekeit egyaránt jól szolgáló politikáját.

SZALAI GYULA, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese többek között hangsúlyozta: sokat kell tenni még a munkafegyelem javításáért, egymás munkájának megbecsüléséért. Amit az egyik kéz csinál, ne tegye tönkre a másik.

Ezután arról beszélt, hogy a nagyobb tudás, a magasabb végzettség nem jelentheti mindenki számára azt, hogy rögtön íróasztalt is kapjon alihoz. Csak az arra alkalmasakat tegyük meg vezetőnek! A többi pedig nagyobb tudását ne szégyellje bizonyítani a termelésben, hiszen az alkotómunka, amit végzünk: az emberi élet értelme.

Ezután annak fontosságát hangsúlyozta, hogy éljenek a munkásvezetők is egyszerűen.

Adják meg a felelősség rangját is, ne csak az árát. Nem szabad elfelejteni, hogy á munkások is viselik a felelősség súlyát saját munkájukért, saját munkaterületükön. Ne a munkásokat akarja tanítani mindenki, hanem tanuljanak is tőlük.

DR. BENEDIKT OTTŐ aka. démikus, a Magyar Tudományos Akadémia Számítás- technikai Kutató Intézetének tudományos tanácsadója felszólalásában örömmel nyugtázta, hogy a kongresszusi irányelvekhez tett javaslatát á határozattervezetnek a tudományra vonatkozó része tartalmazza. Ez is mutatja — mondotta —, hogy a Központi Bizottság milyen nagy figyelemmel kísérte a javaslatokat Egyetértett a felszólaló azzal is, amit a határozattervezet gazdasági építőmunkával foglalkozó fejezete tartalmaz, hogy az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a tudományos-technikai forradalom gyorsabb ütemű kibontakoztatásáért. A továbbiakban áz üzemi demokrácia továbbfejlesztésével foglalkozott. Mint mondotta: sok dolgozó még mindig nem él eléggé azzal a lehetőséggel, hogy a legkülönbözőbb fórumokon elmondja a vezetőknek bíráló véleményét és bátran bizonyítsa igazát Akadnak, akik megtorlástól tartanak. Ez a gondolkodás azért érvényesül, hét, mert a dolgozók nem látják eléggé, hogy az erre hivatott szervek megvédik őket E hamis nézet leküzdése érdekében a pártszervezetek az eddiginél nagyobb mértékben lépjenek fel a retorziónak még a lehetősége ellen isu

— Egész életem során ölből es újból meggyőződtem arról, hogy a munkásság milyen bátor — mondotta. Forradalmakban, s a Szovjetunió honvédő háborújában való részvételem megtanított annak a felismerésére, hogy a munkásság nagy hőstettekre képes. De megtanultam azt Is. hogy bátorsága annál nagyobb és célravezetőbb, minél inkább megmutatja a párt —* lépésről lépésre —k hogy ha*r (Folytatás az 1. oldalról)

1S7& mftrclu 22.

i j , i

nél jobban segíti abban, hogy harci kedve, bátorsága saját tapasztalata alapján állandóan növekedjék és még jobban kifejlődjék.

CSIRIK IMRE, a tuzesgyar- mati Vörös Csillag Termelő- szövetkezet elnöke elmondta, hogy a szövetkezetükben dolgozó emberek többsége, kü- lönösen a fiatalabb korosztály, munkásgondolkodású. Gazdaságuk további fejlődését egyre inkább ez határozza meg, és nem a jelenlegi tulajdon- formából adódó hatások.

— A mi szövetkezetünkben — mondotta — ma már sem anyagi, sem szemléletbeli okok nem akadályozzák azt, hogy megvásároljuk tagjaink földjét. Tagságunk támogatja azt a folyamatot, hogy a használatban lévő minden föld oszthatatlan szövetkezeti tulajdonná váljék.

— Amikor szövetkezetünk egyik kollektívája megvitatta pártunk programnyilatkozat-tervezetét — mondotta — és a munkás-paraszt szövetség jövője került szóba, így foglalt állást: a felszabadulást a munkások, az uradalmi cselédek, a részes aratók együtt várták és egyszerre töltött el bennünket a szabadság örömmámora. Úgy lesz helyes, ha a kommunizmus felé is együtt megyünk és az halad az élen, aki a vezetésben jártasabb. Ez a megfogalmazás azt is kifejezi, hogy a termelőszövetkezeti dolgozók nem akarják konzerválni paraszti életmódjukat.

GERGELY ISTVÁN, az

MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a kommunisták kongresszust előkészítő sok ezer tanácskozása és a XL pártkongresszus hangvétele is hűen igazolja: a X. kongrész- szus jó határozatokat hozott, és az is tény, hogy szükség volt az időközben született központi bizottsági döntésekre.

Á továbblaklSan gazdasági életünk néhány új jelenségével foglalkozott. Országunkban ma már nem az a fő gond. hogy van-e elegendő gabona, hús, vagy tojás. Előrehaladásunk ma már mindinkább attól függ, hogy megtermel* mezőgazdasági nyersanyagaink feldolgozásához és a termékek tárolásához rendelkezünk-e elegendő és megfelelő kapacitásokkal. Ettől függwA hogy sikerül-e kereskedelmünknek a belső és ä külső piacokon igényelt, kész és félkész élelmiszerekkel kielégíteni a keresletet. Hangsúlyozta, hogy a holnap feladatait csak

megfelelően felkészült rátermett emberekkel lehet megoldani.

Ezzel kapcsolatban rámutatott: a vezetők döntő többsége megfelel a velük szemben támasztott követelményeknek. Joggal élvezik a környezetük és a társadalom megbecsülését. Ugyanakkor szükséges a vezetőgárda rendszeres fel- frissítése újakkal, fiatalokkal.

Hangsúlyozta, hogy a közvélemény a vezetőket nem

fiatalként vagy idősként, s

nem nő vagy férfi mivoltuk szerint tartja nyilván, hanem jó munkát végző, vagy alkalmatlan emberekként. Találkozunk ugyanis 30 éves „öregekkel” és 60-as „fiatalokkal”.

Szünet után Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora vette át az elnöki tisztséget.

DR. KURUCZ IMRE, az V.

kerületi pártbizottság első titkára emlékeztetett arra, hogy az elmúlt tizennyolc esztendő

BRUNO KÜSTER, a Nyugatberlini Szocialista Egységpárt vezetősége irodájának tagja, a vezetőség titkára, pártja testvéri üdvözletét tolmácsolta, s hangsúlyozta:

— Önök politikájuk középpontjába népük jólétét, jövőjét és sokoldalú fejlődését állították. Mindaz az eredmény, amit hazájukban elérnek, tovább erősíti a szocializmus felsőbbrendűségét az imperialista rendszerrel szemben, amelyben minden a profitért történik, és amelyet napjainkban soha nem tapasztalt kizsákmányolás, bizonytalanság, válság és infláció jellemez, valamint az a veszedelmes, reakciós mesterkedés, hogy az enyhülési folyamatot meggátolják.

A továbbiakban rámutatott: a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt töretlen és sokrétű harcot folytat dolgozói létfontosságú érdekeiért, a monopottőke és a reakció ellen.

— Nyugat-Berlin napjainkban a kommun is taellen es hajsza és rágalomhadjárat újabb tetőpontjához érkezett. Az uralkodó körok ismét azzal kísérleteznek, hogy a Nyugat- Berlinre vonatkozó egyezményt aláássák, végrehajtását gátolják és hidegháborús hangulatot szítsanak. A magunk részéről kötelezőnek tartjuk a nyugat-berlini egyezménv betartását. Továbbra is jó és

sikereinek egyik legfőbb záloga a-z MSZMP kétfrontos harca volt és ez marad a jövőben is. Egyesek ma azt gondolják, — hangoztatta —, hogy a kétfrontos harc idejét múlta, s ha kellett is 1956 után egy ideig, ma már szükségtelen. Pedig ma sem elég csak az ellen harcolni, aki esetleg kezet akar emelni a rendszerre, küzdeni kell a hatalommal visszaélő ellen is Nem elég a harácsolóval szemben fellépni, az egyenlősdit is száműzni kell. Nem elég a kádermunkában a nyíltságért harcolni, a nyíltsághoz őszinteség is kell, az őszinteséghez meg bátor — ha kell kockázatot vállaló — kiállás is —, mondotta.

A felszólaló a bürokrácia elleni harc, a szocialista ügyintézés fejlesztésében szerzett tapasztalatokról szólva emlékeztetett arra, hogy az V. kerület huszonötezres párttagságából több mint tizenegyezer dolgorendezett kapcsolatokat kívánunk fenntartani a Német Szövetségi Köztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal, valamint a szocialista közösség többi államával.

Bruno Küster befejezésül aláhúzta:

— Úgy érezzük, hogy szoros kötelékek fűznek bennünket az MSZMP-hez, amely szilárdan a marxizmus—leninizmus talaján áll. Miként a mi pártunk, ömök is tántoríthatatla- nul azt az elvet vallják, hogy minden forradalmár számára a Szovjetunió Kommunista Pártjához, a Szovjetunióhoz fűződő viszony jelenti az alapkövet.

Az elnöklő Nemes Dezső megköszönte Bruno Küster felszólalását és a Nyugat- berlini Szocialista Egységpárt üdvözletét, s kérte, hogy tolmácsolja a magyar kommunisták jókívánságait munkájukhoz.

ERMENEGILDO GASPE- RONI, a San Marino-i Kommunista Párt elnöke volt a következő felszólaló.

— Miközben az imperialista és tőkés világot súlyos és mély gazdasági, politikai, társadalmi és erkölcsi válság sújtja, a szocializmus győzelmesen halad előre, — mondotta, majd arról beszélt, hogy a néptömegek mozgalmai jelentős válzífc minisztériumban, fő-' hatóságnál, valamelyik országos szerv központjában, különböző rendű és rangú hivatalban, intézményben. Kétségtelen tehát, — mondotta —, .hogy a mi kerületünk párttagságának példamutatása mondjuk az ügyintézésben hatással lehet másokra is. A hatalmat a nép adja, s a hatalom gyakorlása a nép szolgálata. És ezt tudnia kell annak, akinek hatalma van, a vezető párt minden tagjának, az államhatalom, az igazgatás, az irányítás minden emberének.

KOVÁCS SÁNDOR, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója a gazdaságos termékszerkezet kialakításával kapcsolatos problémákról beszélt. Az elmúlt időszakban bekövetkezett világpiaci változások mindinkább sürgetik e területen a megfelelő eredmények elérését — mondotta. A cserearányromlás közömbösítése igényli, hogy a termékválaszték módosításával megteremtsék ennek megfelelő ellentételét. Mindenekelőtt az export- termékek összetételének, termékszerkezetének változtatása sürgető feladat. Hogy ez a változás elfogadható időn belül végbe menjen, nagyon fontos, hogy a vállalat és a minisztérium vezetése között megfelelő legyen az összhang. A termékszerkezet változtatása nemcsak technikai, szervezési, hanem politikai feladat is.

A vállalat nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek a népgazdasági érdek szempontjából eldöntik, hogy távlatilag bizonyos termékek gyártása szükséges-e vagy sem. Az ilyen döntésekhez központi intézkedés szükséges. Nagyon egyértelmű minisztériumi eligazításra van szükség, amikor ilyen intézkedésre sor kerül.

Néhány évvel ezelőtt olyan szemlélet alakult ki — folytatta, — amely a vállalati önállóságot már szinte vállalati függetlenséggé torzította. Az 1972. novemberi határozat óta van változás, de néhány helyen még most is hiányzik a közös munka a döntések előkészítésében. A vállalatok rászorulnak a rendszeres ellenőrzésre, szükségük van arra is, hogy a tényleges népgazdasági érdek érvényesítését megköveteljék tőlük,

tozásokat eredményeznek a nemzetközi életben, előmozdítják egy szélesebb antümpe- rialista, akció lehetőségét, az enyhülés folyamatának térhódítását, a békés egymás mellett élés, az európai biztonság és együttműködés megvalósulását.

— Az imperializmus súlyos helyzetbe jutott, ami oka a pénzügyi rendszer válsága, az ipari termelés visszaesése, az olajválság, a munkanélküliség növekedése, a munkások élet- körülményeinek súlyosbodása. Ezek a jelenségek kiélezik az osztályharcot, korlátozzák az imperializmus mozgásterét, s a népek békéje és szabadsága, a békés egymás mellett élés ügye javára változtatják meg az erőviszonyokat világszerte.

— A szocialista országok, élükön a Szovjetunióval támogatják az imperializmus ellen, a világ békéjéért küzdő erőket. Ezzel nagyban hozzájárulnak a munkásosztály forradalmi mozgalmának és minden nemzeti felszabadító mozgalom erejének növeléséhez, a tőkés országok kommunista és munkáspártjainak sikeres harcához. A szocialista országoknak és minden testvérpártnak határozottan fel kell lépnie a szovjetellenesség bármilyen megnyilvánulása ellen.

(Folytatás a 3. oldalon) ,

Testverpártok küldötteinek felszólalása