Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

\ Vas István és Tolna megye Bútaszék, a Sárköz, Szekszárd és Babits Mihály r Ä harmincas évek közepén Babits az újonnan föltűnt köl­tők közül kettőben látott ren- kfvüli tehetséget: Vas Istváiv- ban és Weöres Sándorban. Az azóta eltelt négy évtized alatt Vas István roppant méretű és nagy jelentőségű életművet al­kotott. Az utóbbi években ver­sei, műfordításai és tanulmá­nyai vaskos kötetekben jelen­tek meg vagy háromezer olda­lon. Ezenkívül könyvespolcnyi kötetet fordított a világiroda­lomból. Az Illyés Gyula utáni költőnemzedék intellektuális költői közül ő az itthon és kül­földöm legismertebb és legelis­mertebb szocialista öntudatú alkotó. Babits mellett ő állt ki Illyésen kívül a fölszabaduló« óta a legbátrabban és legkö­vetkezetesebben. De van más Tolna megyei vonatkozása is: gyerekkorában éveken keresz­tül Bátaszéken töltötte iskolai szünidejét és onnan a Sárköz­be is átkerült A Kortáns utóbbi számaiban ónéletrajzában többször visz- szatért bátaszéki tartózkodásá­ra. Nagyapja főrabbi volt Bá- taszékesn és így egy életre szó­ló élménye volt Tolna megye és a Sárköz népe. Megkértem Vas Istvánt nyilatkozzon Tol­na megyei családi kapcsolatai­ról, élményeiről és fejtse ki Babitsról való véleményét — önéletrajzodból kiderül, hogy te is „Tolna megyei” köl­tő vagy. Nagyapád bátaszéki és gyerekkorodban többször voltál nála. Mondj erről vala­mit — Néhány évvel ezelőtt Gör­gey Gábor barátom vitt ben­nünket a kocsiján délnek, Dal­mácia felé. Már órák óta utaz­tunk, sütött a nap, beszélget­tünk, terveztetésbe merültünk. Hirtelen fölkaptam a fejemet ismeretlen és mégis régtől is­merős dombok mellett, alig- dorabokon át siklottunk — a Völgység alatt. Érthetetlen iz­galom fogott «1 — vagy révü­let? — a gyerekkor, heves ele­venséggel és Jelenvalősággal. Aztán egy falun keresztül föl­merül egy elsüllyedt karcsú templom, aztán egy összeté­veszthetetlen, kék-fehér csem- pés falú ház — de hiszen ez Bátaszéki 1919 nyarán húzód­tunk ide az éhező Pestről: itt volt rabbi a nagyapám. Itt is­mertem meg a Biblia költésze­tét a Genézist ez volt az első falu életemben, az első táj, itt tudtam meg mi e rét, az erdő, a patak, a madár, a tehén, a ló, itt ért az első szerelem, egy forró gyerekszerelem, amely már magába foglalta minden későbbi szerelmen) alapképletét — Hány éves korodban vol­tál lenn a vakációkban és mi­lyen hosszú ideig? — Kilencéves voltam, ami­kor először jártam Bátaszé­ken, és a következő vakációk­ban mindig ott töltöttem egy hónapot nagyapáin haláláig. De amikor Görgey kocsijából kiszálltam néhány percre, már legalább negyvenöt éve nem láttam. — Csak Bátaszéken fordul­tál meg, vagy jártál a Sárköz­ben, sőt talán még Szekszár­don is? — Nem, Szekszárd ot csak tizenkét évvel ezelőtt láttam először, amikor — ezúttal Ka­rinthy Ferenc kocsiján — Pécsre mentünk, könyvnapra. Abból a kocsi bői is csak ép­pen hogy kiszálltunk, egy pil­lantást vetni a Bartinára: lát­tuk is rajta — legalább!* lát­ni véltük — a Babits meg­énekelte három keresztet De a Sárközt ismertem valamennyi­re: többször is megfordultunk Deosen és kivált Nyéken — oda jártunk, nem tudom, ml okbői, vajért meg egyéb tej­termékekért szekéren. Sárköz nekem ma ga a szépség volt ak­kor: - maűmr he6zéd, az öltö­zet, a testtartás, meg az embe­ri, elsősorban asszony! szép­ség talán első nagy élménye. — A harmincas években, amikor az urbánus Szép Szó és a népi Válasz között kellett választani, te habozás nélkül a Választ választottad. Volt eb­ben része gyermekkori Tolna megyei élményeidnek, vagy a Választ író népi írók iránti szimpátia döntötte el állásfog­lalásodat? — Habozás nélkül — ezt nem mondanám. Nem a két el­lenfél között haboztam —- a választás tényét, pontosabban kényszerét nem helyeseltem. De ha már elkerülhetetlen volt, csakugyan nem habozhattam. És abban, hogy az áldatlan hábo­rút kiváltó áldásos hadműve­letben, vagyis a dunántúli ma­gyarság pusztulásának kérdé­sében csakugyan habozás nél­kül Illyés híve voltam, kétség­kívül közrejátszott az, amit gyerekkorom legfogékonyabb éveiben Bátaszéken és a Sár­közben tapasztaltaim: a német nyelv árvizében megmaradt kis sziget — 1945 után egy ideig illett Babitsot elítélni vagv r£la leg­alább rosszat mondani. Illyé­sen kívül te voltál talán az egyetlen, neves író, aki mindig ki mertél állni Babits nagysá­ga mellett Mi a véleményed erről? — Nincs még egy költőnk, akinek alakját annvi beidegző- dött előítélet hamis legenda torzítaná, mint Babitsét A l’art pour 1’art, az elefántcsont- torony például. És ezeket a legendákat nem is mindig az ellenfelei szőtték, szövik. Hal­ott — nem is beszélve a tizen­kettes tüntetésre írt disztichon­jairól meg az első világháború alatt írt verseiről — életének utolsó évtizedében ez az ele­fántcsonttorony már őrtorony volt a határunkon beáramló fasizmus fertőzetével szemben. Ebben az időben, József Attila után ő volt a legjelentősebb politikai költőnk. & a hozzá hasonló méretű európai költő- kortársai közt a legtisztább szellem. Ma már, úgy érzem, kezdenek szétfcszlanl ezek a torzító legendák — és ebben az utóbbi években nem kis ré­sze van a te föltáró szenvedé­lyednek és munkádnak. — Babits ma lassan-lassan méltó helyére kerül. Mit kelle­ne még tenni, különösen szülő­városának, hogy nagysága köz- tjudomássá váljék? — Amikor Karinthy Ferenc­cel egy pillantásra kiszálltunk Szekszárdon, még nem volt meg a Babits Mihály művelő­dési ház. Nem tudom, csak­ugyan megtörtént-e — vagy ez is csupán afféle hírlapi kacsa volt —, amit akkoriban olvas­tam valahol: hogy a Babits Mihály művelődési házat egy Kassák-szavalóversennyel avatták föl. Ha igaz, akkor ezt elég fonák ötletnek érzem — noha engem Kassák fedezett föl és indított el irodalmi pá­lyámon. Illyés egyik legna­gyobb tanulmányában, a Ba­bits halálára írt jegyzeteiben, érzékletesen írja le, hogy ami­kor Babits büszkén vitte őt magával, megismertetni vele szülővárosát, mennyire meg­lepte őt — mármint Illyést —* hogy Szekszárdon milyen ke­véssé ismerték és becsülték Babitsot. Legalább halála után végye ki Szekszárd méltó ré­szét legnagyobb fiának, a XX. század egyik kimagasló költő­jének és szellemének népsze­rűsítésében. — Babitson és rajtad kívül Illyés a XX. században a leg­jelentősebb magyar író, aki­nek Tolna megyéhez köze van. Érzel-e valami közöset hár- mótok művészetében? 1 — Annyit mindenesetre, hogy Illyés is, én is Babits ta­nítványai voltunk és — talán ezt Illyés nevében is elmond­hatom —, vagyunk ma is még. Ennél több közös vonást meg­állapítani nem az én dolgom — már csak azért 6em, mert ez részemről nem kis szerényte­lenségre vallania. Tolna megye irodalmi hely- története ezentúl számon kell, hogy tartsa Vas Istvánt is, mint aki nemcsak Babits ta­nítványaként és barátjaként tartozik a megye kulturális múltjába, hanem gyerekkori élményei és ma is odafigyelő szeretet© révén. GÁL ISTVÁN TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN Kiss István szobra a sziget* vári vár előtt, Fotó: Gottvald Károly bArdosi Németh János: HÁBORQÓ TAVASZ Elkésett virágok ezek, a tavasz későn érkezett Néha karambol is akad, késik a leggyorsabb vonat A szél hegyláncba ütközik, csöndes addig a völgy, a sík. Legszebb őz lábát töri el, párja hiába esdeket Szárny és vágy magában kevés, az öröm is csak szenvedés. De a szenvedés is öröm, ka ereimbe szétömöt Kegyetlen, szila) és szabad, elmossa mind a partokat Aztán az árvíz robbanó árjától tenger lesz a tá. Kilép medréből és a föld maláriában felüvölt Szennyet és virágot fakaszt, i szeresd a háborgó tavaszt Új könyvek A Ke: suth Könyvkiadó megjelentette a Kommunisták Magyarországi Pártja első kongresszusát ismertető köny­vet, amelyet Szabó Ágnes és Imre Magda állított össze; a fontos párttörténeti munka az MoZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének gon­dozásában látott napvilágot. Apró Antalnak, a Politikai Bi­zottság tagjának, az országgyű. lés elnökének beszédeiből, cikkeiből ad válogatást: A szo­cializmus építésének útján cí­mű kötet. Az Esztétikai Kis­könyvtár új kötete Dési Huber István művészeti írásait tar­talmazza. Kiss Artur Hogyan fejlődik a szocialista demok­rácia című politikatudományi vázlata a Napjaink kérdései sorozatban látott napvilágot. Az Akadémiai Kiadó újdon­ságai között találjuk Bábosik István tanulmányát, Az erköl­csi tudatosság szerepe a maga., tartás szabályozásában cím­mel. Megjelent Kis Aladár Olaszország története 1748— Mikor megszületik egy kis pápaszemes kígyó, van nagy cso­dálkozás, hogy máris szemüveget hord. Mi­nek egy ilyen kis pá­paszemes kígyónak pápaszem — kérdezi ez is, az is. Ilyen zsenge korban? De a természet nagyon is bölcsen van beren­dezve, annyira böl­csen, hogy szinte nem la ax am­ber. Az egészen kis pá­paszemes kígyónak természetesen nincs szüksége pápaszemre, napersze. Lát, az igaz, de nem tudja, mit lát. Ahhoz még túl kicsi, hogy tudja, mit iát És fgy — mondjuk meg őszintén — tu­lajdonképp«) sem­mit sem lát, és a pá­Miloa Maeourek: A pápaszemes kígyó paszemnek semmi hasznát nem veszi. De talán mindig Ilyen kicsi marad? Nő, növöget és rontja a szemeit, rontja pe­dig annál inkább, mivel pápaszemet hord, bár az égvilá­gon semmi szüksége rá. Ék így, mikor már kezdi sejteni, hogy mit lát maga körül, mikor eléri azt a veszélyes kort, hogy lát valamit, szerencsére már rosszak a szemei, nem lát az égvilágon semmit és egy idő múltán szemüvegrs van szüksége. És íme a pápaszem épp kéz­nél van. örül a pápa­szemes kígyó, hogy nem kell most ven­nie, nem kell futkos­nia utána, nem kell az SZTK-ban az or­vosra várnia. És fgy az öreg pár paszemes kígyók ül­nek szépen, pápa- szemmel orrukon, új­ságot olvasnak, hosz- ezú téli estéken fel­olvassák a híreket szegény kis pápasze­mes kígyóknak, akik gém Ifttnak és el sem tudnak képzelni semmit, csak fülelnek és már előre örülnek, hogy mi­lyen szép lesz, ha majd ők is megöreg­szenek és látni fog­nak valamit. Csak néha akad egy-egy kis pápasze­mes kígyó, aki meg­kérdi az öreg pápa­szemes kígyótól, mi­ért kell a pápasze­mes kígyóknak elő­ször tönkretenniük a szemüket, hogy lás­sanak, de az öreg pápaszemes kígyó azt válaszolja: — Csak ne beszélj, a természet nagyon is bölcsen van beren­dezve, annyira böl­csen, hogy nem is hinnéd. Bojtár Endre fordítása 1968 című nagy szabású ösz-s szefoglaló munkája is. Jókai Mór összes műveinek soroza­tában cikkeinek és beszédei­nek újabb kötete látott napvi­lágot, az 1861. január 7-től 1865. június 24-ig írt cikkei­vel, illetve az ebben az idő­szakban elhangzott beszédei­vel. A Modem filológiai füzetek sorozatában látott napvilágot Bonvhai Gábor tanulmánya az értékek rendszeréről Thomas Mann A kiválasztott című regényében. Uj szociológiai ta­nulmány is megjelent a Telje­sítmény-motiváció és a kuta­tói-fejlesztői munka hatékony­ságáról, Varga Károly tollából. A Gondolat Könyvkiadó egyik újdonsága László Gyula Vértesszőllőstől Pusztaszerig című könyve, mely a Kárpát­medencének és lakóinak a ma­gyar államalapítást megelőző életéről tájékoztat színesen, ugyanakkor a tudós hitelessé­gével. Megindult a Gondolat zsebkönwek sorozata. Az első három kötet a robotokról, a csillagos ég rejtelmeiről és a régi autókról ad sok színes il­lusztrációval kísért érdekes információt A Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki Barta Lajos novellái­nak válogatott kötetét, öten a hóban címmel. A szépirodalmi Kiskönyvtár sorozatban látott napvilágot egy színvonalas válogatás Gábor Andor no­velláiból, a Vacsora a Hotel Germániában. Az Olcsó Könyvtár új kötete Szabó Lő­rinc válogatott verseit tartal­mazza, Káprázat címmel. Meg, jelent Vas István önarckéo a hetvenes évekből című ve-s^s- kötete is, melyet Szántó Piros­ka illusztrált. A magyaron kí­vül orosz és német nyelvű sző, veggel is napvilágot látott Janka Gyula új miniatűr könyve, az Amit a miniatűr könyvekről tudni kell. A Móra Ifjúsági Könyvküldő egyik legszebb új k’'adváuva Lewis Carrol Alice csoda­országban című meseregénye, Kosztolányi Dezső fordításá­ban, Szecskó Tamás illusztrá­cióival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom