Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

Életmód, életforma, 1975 Ez aztán csakugyan a bőség zavara, A szerkesztő asztalán fél órája válogatjuk, cserél­getjük a képeket, vitatkozunk, nehezen tudjuk eldönteni, me­lyik felvétel jelenjen meg, s melyik maradjon ki. Egy ol­dal kevés a mondanivalónak, de nagyobb terjedelem nincs. Ezzel az egy' oldallal kell gaz­dálkodni, Hagyjuk el, a lakóházról ké­szült képet! Típusmegoldás, sátortetős, mindenki ismeri, elöl vaskapu, bárki maga elé tudja képzelni. Kimarad. De mi legyen a fürdőszobával? Vagy a gépesített háztáji ta­karmányelőkészítővel? Szó ide, szó oda és nagy nehezen meg­egyezünk. Kizárólag azokat a fényképeket közöljük, amelyek egyértelműen tükrözik a ma­gyar falvakban, a lakásokban az élemód, az életforma vál­tozását. Egyébként is ez a cé­lunk. Elhatároztuk, hogy meg­mutatjuk olvasóinknak, mi­lyen egy sátortetős falusi hás — belül. Eredetileg Dalmandra gon­doltunk, az állami gazdaság egyik dolgozójának a lakásá­ra. Utána még szóba jött Kurd, Mözs, Bonyhád. Oly mindegy. Zombán „kötöttünk ki”, Márton Ferencnél, illető­leg Sipos Istvánnál. Mindket­ten a mezőgazdaságban dol­goznak. Lássuk tehát, ottho­nuk miként nyújt kényelmet, pihenést. Az új életformához, új életmódot, A régi kasza-kapa világban az akkori életforma nem en­gedte meg, hogy a földmű­ves, emberként éljen. A lakó­házak is visszatükrözték a ri­deg létformát, a régi paraszt­házakban ma sincs helye « kényelemnek. Elgondolkozva nézem a Zombán készült ké­peket, s eszembe jut. én még ismertem a szabad ké­ményt, gyerekkoromban szo­bánkban petróleumlámpa vi­lágított, és anyám este bera­kott sparherton főzte a vacso­rát. Micsoda nagy előkészüle­tekkel járt a fürdés. Először meg kellett hordani a vizet, aztán tüzet rakni, bográcsban vizet melegíteni. a mosótek- nőt bekészíteni, úszott az egész konyha. Bizony ez a képes oldal ak­kor mondana igazán sokat, ha a fotók mellé rakhatnánk a múltat is. Igaz, akik benne él­tek, jól tudják, milyen volt a főzés, a mosás, a tisztálkodás, s hogyan teltek az esték. A füst. a korom, a mosóteknő, a mosószappan, elmúlt mind. S az töltheti el őszinte örömmel az embert, hogy ilyen felvé­tel napjainkban a megye bár nelyik községében, szinte m degyik lakóházban készül­hetnek. Ki hitte volna, ki gondolta volna 30 esztendővel ezelőtt Én Sz. P. Vntn- ni J ICfir

Next

/
Oldalképek
Tartalom