Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

Bz energia nem vész el?

Mióta a takarékosság figyelmünk középpontjába került, a címben feltett kérdésre már úgy válaszolunk: valóban nem vész el, csak átalakul, de sajnos, egy része oly módon, hogy elpocsékolódik. Ezer formában. Ezért nehezebb megfogni, de meg lehet, meg kell lelni a réseket, ahol elillan a gőz, eláramlik a villamos energia, elcsorog a benzin, az olaj, kihull a szén, a lignit. A villamosenergia-ipar idén 1,5 százalékkal kívánja csökkenteni a fajlagos hőfelhasználást. Ebben az esztendőben az erőművekben 1,9 millió tonna olajterméket, 10 millió tonnánál több szenet égetnek el. Számoljunk csak, nem is olyan csekélység ez az

1,5 százalék, mint első látásra tűnik.

CSALÓKA LÁTSZAT

A lisztből tésztát gyúrunk, a cipőt lábunkra húzzuk; egyiket sem azért vesszük, hogy kihajítsuk az ablakon. Az energia ugyanolyan termék, mint bármi más, ám a csalóka látszat sűrűn az, hogy csak úgy van, jön valahonnét. Odahaza, ahol szemünk láttára forog a villanyóra, ürül az olajoshordó, fogy a szénkupac, a gázpalack tartalma, még úgy-ahogy terméknek látjuk az energiát, hiszen fizetnünk kell érte. A munkahelyen azonban fogalmunk sincs, miből mennyi fogy, mibe kerül, s ha kárbavész, ki fizeti. Mi fizetjük!

Rendkívül gyorsan nő a villamos energia felhasználásában a lakosság részesedése.

Következésképpen a háztartásban történő takarékosság jelentősége is egyre nagyobb. Az ésszerű takarékosságé természetesen, ahol a hangsúly a célszerűségen van; például azon, hogy értelmesen alakul, jón át a villanyáram, a földgáz. Ne üres szobát világítson meg, ne az utcát fűtse. Hasonló célszerűséget mindenütt elvárhatunk.

A vasútnál esztendőnként kétmilliárd forint értékű energiát fogyasztanak el a különböző berendezések, a mozdonyoktól az állomásokat megvilágító lámpákig. Ha sikerül öt százalékkal mérsékelni az „étvágyat” — amint idén ezt tervezik —, az 100 millió forint értékű energia megtakarítását eredményezi. S a vasút — legyünk stílusosak — csak egy állomás a takarékosság messzire vezető sínpárjai mellett. Ha tovább járjuk a hasonló állomásokat, végül is oda jutunk — az a végállomás —, hogy mód van a kőolajnál és kőolajtermékeknél ötszázalékos, népgazdasági méretű megtakarításra, s ez félmillió tonna olaj importálását, 50—60 millió dollár kiadását teszi feleslegessé.

A GAZDAGABB

ORSZÁGOKBAN

MÁR MEGTETTÉK

Kezdjük fölfedezni, hogy az energia érték, s korántsem mindegy, hasznosan avagy haszontalanul alakul át hővé,

termékké, elszállított áruvá. A Minisztertanács' energiatakarékossági határozata 1975. januárjától központi gazdálkodást vezetett be — a lakossági szabad forgalom érintetlenül hagyásával i- a benzinre, gázolajra, tüzelőolajra stb. Ez szükséges lépés, de csak egy a megtehetők közül. Mert azt is ide sorolhatjuk, hogy a közületi gépjárműveknek, mezőgazdasági erőgépeknek

üzemanyag-felhasználási normáik lesznek. Eddig ugyanis nem voltak

__S az sem elképz

elhetetlen, hogy fokozatosán kialakítsák a népgazdaságban az energianormákat — előírva azt, mennyi energiát használhatnak fel egy tonna cement, alumínium stb. előállításához —•; ahogy ezt jó néhány országban már megtették. Nálunk gazdagabb államokban.

Nem elég csupán a tárgyi alakban lévő energiával takarékoskodni. Szoros összefüggések kötik az energiát az élet minden területéhez. Ahhoz például, hogy a hatvanszázalékos hatásfoknál rosszabbul működő kazánok pocsékolják az energiát. Csakhogy a háztartásokon kívüli gáz- és olaj- tüzelésű berendezések száma 35 ezer! S akkor még hol van. nak a szenet faló kazánok! Tehát a felülvizsgálat, a korszerűsítés nem megy néhány hónap alatt Ám meg kell kezdeni, a nagy •szám aligha indok a tétlenségre. -.Másik,- nem kevésbé bonyolult eset. A népgazdaságban felhasznált energia 25 százaléka az épületek fűtését szolgálja.- Számítások szerint az úgynevezett teljes szigetelés 40—50 százalékos (!) energiamegtakarítással járna. Ehhez azonban a különböző építési technológiák ilyen célú kialakítása éppúgy szükséges, mint hatásos szigetelőanyagok gyártása, alkalmazása.

JOGOS DIÉTA

A népgazdasági terv az idén

26,6 millió tonnás hazai szén- termeléssel és 9,5 millió tonnás kőolajfeldolgozással számol. Irdatlan tömegű bankó az ellenértékűk, holott a földgázról például nem is szóltunk. A baj nem az, hogy növekednek az energiaigények — ez a társadalmi, gazdasági haladás természetes kísérője —, hanem az, ha mögöttük ésszerűtlen felhasználás, magyarul: pazarlás álL Intézkedések sora fogta jogos diétára az egészségtelen étvágyú fogyasztást, szorgalmazva egyebek mellett a kőolajfeldolgozásnál a fehéráru arányának javítását, az erőművek szénfelhasználásának fokozását, az ipari, mezőgazda- sági, szállítási üzemek energiagazdálkodási tervének elkészítését Sokféle lépés, mert sokféle a. veszteségek forrása. Itt rejlik közös teendőink találkozási pontja; a pótolhatatlan, és egyre drágább..energia tékozlásának megakadályozása.

MÉSZÁROS OTTO

jelentés a Tolna megyei Tanács üléséről

(Folytatás az L oldalról)’ 1

Á továbbiak során szó esett' az ipar és kereskedelem között nélkülözhetétlen összhang időszakosan visszatérő hiányáról, mely a kínálat és kereslet között feszültséget okoz. ,

Dr. Juhár Zoltán minisz- terhelyettes elismeréssel szólt arról, hogy . Budapest után mindjárt és a megyék között elsőként Tolna megye készítette el kereskedelmi ellátásának távlati koncepcióit. Ez a helyzeti előny megköveteli a fejlesztési feladatok rangsoroló és pontos meghatározását. A későbbiek során állapította meg, hogy ,t

a megyei tanács szakszem rűen foglalkozik a kereskedelmet érintő problémákkal és ez jó garancia arra, hogy az elkövetkező 10—15 évben a várakozásnak megfelelően gyorsuljon a fejlődés. El kell azonban nagyon szigorúan határolni, hogy mi valósulhat meg csak beruházással és mi korszerűsítés-; sei, okos átszervezésseL

! T

Á megyei tanács elnökének javaslatára a megyei tanács a vitát követően hagyta jóvá a kereskedelem távlati fejlesztésének koncepcióit és arra kötelezte a végrehajtó bizottságot, hogy a végleges tervezetbe dolgozza bele a tanács^ ülésen—elhangzott javaslatokat

Az ülés a bejelentések meg-' tárgyalásával ért véget

30 év-30történet

— Nehéz helyzet elé állított. Megindokolom. Azt kéri, meséljek el életemből egy történetet, amely sorsforduló volt számomra Még pontosabban fogalmazva, egy olyan esetet, történetet kér, amely már okozat, s amelynek oka végül is a felszabadulás. Sorozatukat olvasva arra gondoltam, nehéz helyzetben lehettek a nyilatkozók Szelektálniuk kellett, kiválasztani egy olyan történetet életükből, amelynek befejezése, csattanója van. Nagyon sok ilyen emlékem van, s nem tudom őket válogatni annak alapján, hogy életem alakulásában melyik volt fontos és melyik kevésbé az.. Egységet, összefüggő láncolatot alkotnak, amit nem lehet darabjaira osztani.

Történetem 1930. január 2- én kezdődik, születésem napján. Szüleim Budapesten éltek akkor, egy szoba-konyhás bérlakásban, Újpesten, a munkásnegyedben. Szűkebb és tá. gabb környezetem tehát meghatározó volt számomra. Apám a MÁV Keleti pályaudvari járműjavítójában volt kárpitos, anyáin pedig a

Pallas Nyomdában könyvkötő. A forradalmi munkás- mozgalomról már gyermekkorom óta őrzök emlékeket. Apám a szociáldemokrata párt tagja, anyám pedig 1945-től a Magyar Kommunista Párt tagja volt Apámtól egyvalamit tanultam meg egészen gyerekfejjel: Állandó lázadást, tiltakozást S mint elemista kisdiák, a saját bőrömön is tapasztalhattam, hogy ami van, az nem jól van. Nem gondoltam akkor tovább, s egyéni életem alakulása, s a fennálló társadalmi rend között nem kerestem, nem kereshettem az összefüggéseket Egyet éreztem nap mint nap: a jólmenő nagypolgári családok gyerekei vajas kenyeret hoznak és szép ruhákban járnak, s mindez nekem nem adatott meg osztályrészül, ügy gondolom, ezek a tapasztalatok — ha nem jön közbe a felszabadulás — engem is, ha ösztönösen is, de a későbbiek folyamán a tudatos, illegalitásban lévő forradalmi munkásmozgalomba sodornak.

Egy adalék, akkori anyag! helyzetünkről. A lakás bérleti díja havi 32 pengő volt,, s apám keresete alig érte él a 100-at Éhezni nem éheztünk, de mindenképpen a szegények, a proletárok közé tartoztunk. Apám különben is csak 1930-tól dolgozott rendszeresen, előtte alkalmi munkákból élt, mivel egykori vöröskatona múltját nem tudták megbocsátani. Apám egészségi állapota miatt nem volt alkalmas sorkatonai szolgálat, ra, de a Tanácsköztársaság idején önkéntesként vett részt az ismert salgótarjáni harcokban, a tanácshatalom oldalán.

Ugorjunk egyet az időben. 1945. január 10-e jelentős állomás életemben. Ekkor jöttek be hozzánk először a felszabadító Vörös Hadsereg katonái, s apám és a házban lakó illegális kommunista Vá_ ci Mihály munkás, a kapuban állva köszöntötték őket. Amit a bevezetőben apám múltjáról mondtam, azt akkor még nem tudtam. Csak azon a nevezetes délelőttön tudtam meg, mert a szovjet katonák megjelenése után apám feljött a lakásunkba, nekem akkor ott mindent elmesélt saját mozgalmi tevékenységérőL ízelítőt kaptam abból, hogy mi az a forradalmi munkásmozga.

lom. Pontosan apám volt az, aki 1945. nyarán biztatott, hogy lépjek be a MADISZ újpesti szervezetébe. Sorsforduló előtt álltam. Tizenöt esztendős voltam, s arról kellett döntenem, hogyan, merre tovább. Gyerekkoromtól fogva érdekeltek a műszaki dolgok, így az író- és számológépszerelő szakmát választottam, s megkezdtem inaséveimet az Európa írógép Rt-néL A szakmát ott sajátítottam el, s 1948-tól már mint segéd dolgoztam az Irodagép Értékesítő Nemzeti Vállalatnál.

Egy évig dolgoztam ott, s akkor következett be életem másik fordulópontja. 1949. nyarán jelent meg a honvédelmi miniszter felhívása a katonatiszti képzés formáiról, a lehetőségekről. Munkás- és parasztfiatalokat toboroztak. Amint szüleim igent mondtak — s azt mondtak mindjárt — elküldtem jelentkezésemet a műszaki tisztképzőre. Elérhetetlennek látszott valamikor, hogy a magamfajtából katonatiszt legyen. Anyai nagyanyám annak idején a Ludo- vikán" volt konyhaíány, s az ő elbeszéléseiből megítélve csak a kiválasztottak soraiból kerülhetett ki katonatiszt.

Végül is elvégeztem a szentendrei műszaki katonatiszti iskolát és hadnagy lettem. Hadd említsem meg, hogy én addig,

1951- ig, Budapestről ki nem tettem a lábam.

Először akkor jöttem e! a fővárosból, amikor az iskola elvégzése után Tolna megyébe, egy műszaki dandárhoz vezényeltek. Itt lettem

1952- ben párttag, s első is-, méreteimet a párt forradalmi ideológiájáról, a marxizmus— leninizmusról is itt szereztem. Egyéves párttagság után párt- titkár lettem, ez a beosztás felvetette az ideológiai képzettség további növelésének fontosságát, s éppen e problémakör miatt érkeztem el ismét életem egy jelentős állomásához. Feletteseim megkérdezték, milyen vonalon kívánom továbbképezni magam, műszakin vagy, politikáin. Én ez utóbbit válaszottam, s így kerültem a Sztálin Akadémiára. Tanulmányaimat az 1956-os ellenforradalmi események miatt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián fejeztem be. Közben magánéletemben is történtek változások, 1953- ban megnősültem, s házasságunkból két lányunk született. 1957-ben Szekszárdra helyeztek, a megyei kiegészítő parancsnokságra.

Azt már csak mellékesen Jegyzem meg, hogy tizennyolc esztendőn át munka mellett

Tizenegyedik történet.

Elmondja: De. Kalicza Rezső.

Született: Budapesten, 1930- ban.

Lakik: Szekszárd, Kadarka utcai lakótelep D/4,

Szakképzettsége: a filozófiai tudományok kandidátusa.

Beosztása: MSZMP Tolna megyei bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője.

Családi állapota: nős.

Munkahelye: MSZMP Tolna megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága.

Édesapja foglalkozása: kárpitos,

tanultam. 1960-ban érettségiztem, utána elvégeztem az MI. esti egyetemet, majd szakosítóját. 1966-ban lettem az MLÍ esti egyetem igazgatója. Rá egy évre ismét tanulni indultam. Elvégeztem a Szovjetunió Kommunista Pártja mellett működő Társadalomtudományi Akadémiát, s ott védtem meg kandidátusi disszertációmat.

Bevallom őszintén, sohasem gondoltam, hogy egyszer munkakörömnél fogva főhivatás-: ban foglalkozhatok a marxizmus—leninizmus eszméinekterjesztésével. Életutam nem különleges. Sorozatuk folytatásakor bizonyára sok hasonló sorsú emberrel találkozhatnak;

Feljegyeztea \ VARGA JÓZSEF. ]

1975. március Ife