Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

Fokozott törődés a sokgyermekes családokkal Társadalmunk fokozott fi­gyelemmel és megbecsüléssel fordul a gyermekeket vállaló és becsülettel felnevelő anyák, a jövő nemzedékének formá­lásából nagy részt vállaló né­pes családok felé — így össze­gezhetők négy és fél esztendő elteltével az MSZMP X. kong­resszusán megfogalmazott családpolitikai határozat vég­rehajtásának eredményei. Társadalmi szervek és moz­galmak, vállalatok és intéz­mények siettek a többgyer­mekesek segítésére, kamatoz­tatták anyagi lehetőségeiket a sok apróságot nevelők helyze­tének javításában. A párt dön­téseit követően nagy jelentősé­gű kormányhatározatok szü­lettek, s állásfoglalásban moz­gósított a népesedéspolitika tár­sadalmi támogatására a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa is. Sokrétű és összehangolt intézkedéssorozat látott nap­világot, a korábbiaknál jobban védve a nők egészségét, na­gyobb gondot fordítva a szü­letendő nemzedék testi, bioló­giai fejlődésére. Közöttük az egyik legjelentősebb a káros következményekkel járó művi terhességmegszakítások szá­mának csökkentését segítette;. Jelentősen fejlesztették a cse­csemő- és terhesgondozó há­lózatot, kialakították a házas­ság előtti tanácsadók országos hálózatát, újjászervezték a terhességmegszakítást elbíráló bizottságokat. Az elmúlt több mint négy esztendőben csaknem 20 száza­lékkal emelkedett az élve szü­letések száma, s tavaly már 30 ezerrel több gyermek látta meg a napvilágot, mint egy esztendővel korábban. Ez ter­mészetesen alaposan megnö­velte az egészségügyi hálózat teendőit; csaknem 400 ággyal növelték a szülészeti osztályok befogadóképességét, s számot­tevően javították az újszülött és koraszülött kórházi részle­gek működési feltételeit Az egészségügyi és a tanácsi szer­vek kiemelt feladatként kezel- ték és kezelik a gyermekintéz­mények hálózatának bővíté­sét, elsősorban a bölcsődék fejlesztését A törődés kézzel^, fogható eredménye: a IV. öt­éves tervben eredetileg számí­tott 9 ezer új bölcsődei hellyel szemben 1975 végéig várható­an 12 ezer épül az országban. A 3—6 éves apróságoknak 40 ezer új óvodai helyet tervez­tek — s társadalmi összefogás­sal ezt a számot már 1973 vé­gén sikerült elérni. Úgy szá­mítják, hogy a tervidőszak végén, 1975-ben 30 százalékkal több apróságot lehet majd óvodában gondozni, mint 1970 végén. A SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóságának összeg­zése szerint az elmúlt négy esztendőben családi pótlék, gyermekgondozási segély, anyasági segély, gyermekápo­lási táppénz és terhességi- gyermekágyi segély címén 27,5 milliárd forintot fizettek ki a gyermekes családoknak. Húsz év óta 1974-ben emelték a leg­nagyobb mértékben a gyerme­kes családoknak nyújtott juttatásokat. Családi pótlékra 1953-ban még 718 millió fo­rintot fizettek ki, ez az összeg tavaly már ötmilliárd forint fölé emelkedett. Kétszer vál­tozott bevezetése óta a gyer­mekgondozási segély összege; 1973 elején a tejáremelés pót­lására 600-ról 650 forintra, a termelőszövetkezeti tagoknál 500-ról 550 forintra, s 1974. ja­nuár 1-én. Azóta a bérből és fizetésből élő anyák az első gyerek után 800, a második után 900, a harmadik után pe­dig 1000 forintot, a téeszta- gok 800, illetve 900 forint gyermekgondozási segélyt kap­nak. A tanácsok elsőrangú fel­adatuknak tartják a sokgyer­mekes családok lakáshelyze­tének javítását. Segítségükre siettek az üzemek, vállalatok is: a muhkáslakás-építési ak­cióban például 1973-ban 2916, 1974-ben pedig 5330 új otthon tető alá hozatalához láttak hozzá. A két kongresszus kö­zött a vállalatok lakásépítési alapja elérte a 3,4 milliárd fo­rintot — az OTP-nél a fiatal házasoknak megelőlegezett szociálpolitikai kedvezmé­nyek összege pedig meghalad­ta az 1665 milliót. Kiveszi részét a családosok támogatásából a kereskede­lem is, fokozottan törődik a gyermekruházati ellátással, a szülői gondok, terhek csök­kentésével. Az ellátás javí­tását az állam anyagi­lag £s támogatja, éven­te 400—500 millió forint­tal. A pelenkahiány megszün­tetésére például 1,4 millió fo­rint dotációt adtak a győri textilgyámak — azóta a pe­lenka ára 30 százalékkal csök­kent, kielégítő lett az ellátás. A gyermekcipőgyártás növelé­sét 220 milliő forinttal támo­gatták tavaly _ ennek ered­ményeként megszűnt a tipegő­hiány, s a leánykacipők kivé­telével kielégítő a gyermek- lábbelik kínálata, a legfon­tosabb gyermekruházati cik. kék nagy részének árát 1973- ban leszállították, a Könnyű­ipari és a Belkereskedelmi Mi­nisztérium 150 boltot kötele­zett a rögzített árú és minősé­gű gyermekruházati cikkek rendszeres árusítására. (MTI) Piriiéi' Tstvárts 1944. augusztus 29-én a maroknyi szlovák nép fegy­vert fogott. Győzött a Szlo­vák Nemzeti Felkelés és Szlo­vákia egyre nagyobb területe szabadult fel a fasiszta elnyo­más alól. A szlovák nép par­tizánharca, majd fegyveres felkelése a Szlovákiával ha­táros magyar területeken szé­les tömegekben rokonszenvet és együttérzést váltott ki. E területeken, de az ország más részében is meggyorsította a magyar antifasiszta ellenállás fegyveres partizánharccá, fegyveres akciókká fejlődését, és bázist teremtett nagyobb magyar partizáncsoportok megalakulásához is. A magyar kommunisták fel­hívásaikban sokszor hivat­koztak a szlovák nép szabad­ságharcára. Ezzel is bátoríta­ni, követésre buzdítani akar­ták a magyar antifasiszta erő­ket. Nem rejtették véka alá azon véleményüket sem, hogy a jövő Magyarországának sor. sa és a szomszédokhoz való viszonya, illetve fordítva, sok­ban függ attól, hogy a vi­lágméretű harcba bekapcso- lődik-e népünk, mert csak „a német fasiszták elleni fegy­veres harcban teremthetjük meg szomszédainkkal az egyetértést, számolhatjuk fél az évszázados gyűlölködést, a nemzeti ellentéteket” Míg 1944 szeptemberében a szlovák felkelést a magyar kommunisták követendő cél­ként állították a magyar ha­zafiak elé, később arra töre­kedtek, hogy e terület bázisa, kiindulópontja legyen a ma­gyar partizánmozgalomnak. Ilyen feladattal érkezett szlo­vák területre Nógrádi Sán­dor, akinek partizáncsoport­jával már foglalkoztunk — hasonlóan a később Petőfi Sándor nevét felvett, Fábri József által vezetett partizán­csoport is. Ez utóbbi nem tu­dott magyar területre jutni, de szlovák földön tekintélyes, nagy tiszteletben álló, mint­egy 300 főt számláló, s fő­ként magyarokból álló parti­záncsoporttá nőtte ki magát. Az egység fő harci területe a Kassától, Rozsnyótól nyugatra elterülő Csetnek völgyére összpontosult. Eredményes működését néhány számadat is érzékelteti. Több mint ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Megsemmisí­tettek 2 harckocsit, 6 gépko­csit Zsákmányoltak 38 gép­fegyvert, 196 puskát, egy au­tót, 2 motorkerékpárt és szá­mos géppisztolyt. Csupán a környék lakosságának felvilá­gosítására 10-féle röpiratot ad. tak ki, egyenként 2—3 ezer példányban. A nagy partizáncsoportok mellett igen nagy jelentősége van e területeken a magyar katonák tömeges átállásának. A szlovák felkelők röpiratok- ban, rádió, partizánok és a ka­tonákkal folytatott beszélge­tések útján szólították fel a magyarokat a csatlakozásra. Akcióik mind eredményeseb­bé váltak. Már a felkelés első hetei­ben voltak olyan magyarok, akik fegyverrel a kézben har­coltak a' szlovák szabadság- harcosok oldalán. A felvidé­ki magyar területről behívott katonák inkább a szabadságot, mint a halált választották és egymás után szöktek át a fel­szabadult szlovák területre. A magyar honvédség vezérkara és a belügyminisztérium je­lentései igen jó képet adnak erről. Csak egy napon, szep­tember 20-án 300 magyar ka­tona szökött át a szlovák fel­kelők oldalára. A szlovák par­tizánok lapja a „Hlas naroda” is szeptember 17-én 165 ön­kéntes magyar érkezéséről számolt be. Szlovák területen elő magyarok a határon át-át- lépve néhány nap után cso­portokban vitték át azokat, akik a Szlovák Nemzeti Fel­kelés oldalán hajlandók vol­tak harcolni. A felkelés ide­jén magyarok harcoltak Sel­mecbányáért, Zólyomért, Lu- kovics község elfoglalásáért, Zamovics, Babina község vé­delméért. Ott találjuk őket a duklai hágónál, a dubovai üt­közetben és másutt. A magyar katonák átállása különösen akkor gyorsult meg, amikor a szovjet hadse­reg csapatai már Magyaror­szágon harcoltak. A szlovák Beiskolázás Továbbtanulási lehetőségek Március 20-án ér véget az általános iskolások továbbta­nulási jelentkezése. A kérel­mek 30-ig érkeznek be a kö­zépiskolákba — tudtuk meg Póla Károlytól, a Tolna me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetőjétől. A megyében közel 3200 nyolcadik osztályos fejezi be az idén általános iskolai ta­nulmányait. Az 1975—76-os tanévre a szakmunkásképző intézetek 1300—1400 elsőst fogadhatnak. A gimnáziumok és szakközép­iskolák is körülbelül ugyan­ennyit Az egészségügyi szak­iskola középfokú intézmény lesz; 80 elsőévesre számítanak. A gép. és gyorsíróiskola fel­vételi keretszáma 150 körüli; A végzős nyolcadikosok mint­egy 92 százaléka tanult to­vább az elmúlt években, most is ilyen arányszám várható. A szülőket április végért május elején értesítik az isko­lák, hogy a továbbtanulási lapjukon megjelölt intézmé-«! nyék közül gyermekük me- . lyikben tanulhat tovább. Leski olyan eset is, hogy egyik megjelölt iskola sem tudja fogadni a továbbtanulni szán­dékozókat. Ilyen esetekbe» — évente körülbelül 150—200 érdekeltnek a megyei tanács művelődésügyi osztálya tesz; javaslatot arra, hogy hol kezd... hetik meg középiskolai tanúié*!, Hiányaikat. Miről írnak A magyar nyelvű szovjet lapok A Fáklya űj száma a nők éve alkalmából több cikkben is foglalkozik a szovjet nők helyzetével, mindennapi éle­tével. Folytatódik a lapban a Magyarország felszabadításá­nak 30. évfordulójával kap­csolatos írások közlése. A hadtörténeti krónika — Fő- min hadtörténész-ezredes tol­lából — ezúttal a Balaton és a Velencei-tó közötti súlyos harcokról ad képet. A lap tudományos rovata most is közöl kuriozitást: a szovjet tudósok bebizonyították a szénvegyületek gyógyító hatá­sát és kimutatták azt is, hogy a vörösfenyőből értékes vita­minok nyerhetők. , felkelésnek, majd annak el­fojtása után a szlovák nép partizánharcának igen nagy szerepe volt a Szlovákia terü­letén átvonuló 1. magyar had­sereg teljes demoralizálásá- ban, felbomlásában. Kezdet­ben csak egyenként, majd csapatosan, századok, zászló­aljak széledtek szét a szlo­vák hegyekben, átadva a fegyvert a partizánoknak, ké­sőbb pedig egyre többen csat­lakoztak hozzájuk. S a parti­zánokhoz csatlakozott magyar katonák bátorságukkal, önfel­áldozó hősiességükkel kivívták a szlovák nép elismerését, tiszteletét. Alig volt olyan partizán­egység, amelyben magyarok ne harcoltak volna. Magyar partizánokkal találkoztunk a ,Halál a fasizmusra” brigád­ban, a Stefanik-brigádban, a „Sztálin” brigádban, a „Pobe- da” partizánegységben, a „Já- nosik”-ban, a „Gottwald”, a „Thälmann” brigádban, a „Ján-Ziska” egységben. Közel száz az olyan — általunk nyíl. vántartott — magyar partizá­nok száma, akik a harcokban való részvételükért csehszlo­vák partizánkitüntetést kap­tak. Szinte lehetetlen megál­lapítani a szlovákiai felkelés­ben és partizánharcban részt vevő magyarok számát. (Hoz­závetőlegesen ez a szám több ezerre tehető.) A két nép barátságát fel- szabadulás után egyre jobban áthatja a proletár internacio­nalizmus, a közös éledek, a szocializmus felépítésének szent ügye. Dq hozzájárul ehhez az a vérrel és fegyverrel szerzett barátság is, amely a második világháború utolsó esztendeié­ben bontakozott ki és amely­nek emlékeit mindkét n*- egvre nagyobb tisztelettel és szeretettel ápolja. (Folytatjuk) Ä Szovjetunió című kópesf havi folyóirat márciusi szá­mát a nagy győzelem: a né-» met fasizmus legyőzése 3CU évfordulójának szenteli. Meg-+£ találjuk a lapban a második' világháború krónikáját, gaz^Z dag fényképanyaggal illuszt-ä rálva. A lap szenzációja az aéf, memoárfészlet, amely Zsukov^ marsall Emlékek, gondolatok; című emlékirata második ki­adásának új fejezetéből való) s a főhadiszállás hétköznapja­it, hadvezető tevékenységéi- írja le. 1 ^ Ä Lányok, Asszonyok már-2 ciusi száma bemutat néhány1, fiatalt azok közül, akik a Bajkál—Amúr vasútvonalat építik. A lap korábban pá-f lyázatot hirdetett olyan no­vellákra, amelyek az édes­anyáról szólnak. Erre a pá-f lyázatra érkezett az „Emlék­szel mama...” című írás isi Megkapó riport számol be Márkaf Éva kaposvári kislány szívműtétjéről, amelyet Moszkvában végeztek el. „Ki a felelős a családért? A férj,’ vagy a feleség?” — teszi fel a kérdést egy átfogó, képes riport. Á mellékletben új ro­vat kezdődik: „Mindnyájunk! szakácskönyve” címmel. Ebben az olvasók által beküldött ételrecepteket közük. A Szputnyík márciusi szá­ma érdekes cikket közölt a nők és férfiak helyzetéről,’ megváltozott viszonyáról. Mi­lyen társadalmi következmé­nyei vannak a férfi és a nő teljes egyenjogúságának? Lé-' nyegében erről szól az „Ér­jük utol a nőket” című cikk; A Lakáskulcs című írás képet ad arról: miképpen oldják meg a Szovjetunióban a la­káskérdést. Jurij Zsukov, a Pravda munkatársa „A találé­kony Herbert Marcuse” című cikkében elemzi a marxizmus revízióját hirdető kaliforniai professzor tevékenységét. Az ember és a természet világa című írás viszont arra a kér­désre ad kimerítő választ: mi­lyen mértékben éli fel az em­beriség a természeti javakat,' miért okoz komoly gondot a víz? Az irodalomkedvelők fi­gyelmébe ajánljuk Borisz Gor­batov Városalapítók című el­beszélését 1975. március 14. 13. Szlovákiában harcoltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom