Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

Bizonnyal mások érdeklődé­sét is felkeltő kultúrhistőriai felfedezésről olvastunk a Ma­gyar Grafika című, szépen tipografizált nyomdaipari fo­lyóiratban. Az illusztráci!’’cal kísért tanulmány írója, Zsoldos Benő egy angol rit­kasággyűjtő kincsei között megtalálta Schneider József, egykori pesti kártyafestő gra­fikus 1835 körül kiadott, nyomtatott, de dúcokról, il­letve kézzel színezett kártya­lapjait. Az ismerős lapok tervezője a makk hetesen jegyzi nevét és a nyomtatás helyét („in Pesth”), sajnos a kiadós évszáma nélkül. De nyilvánvalóan a második re­formországgyűlés ideje ez, a Schneider által nyomott „né­met kártyát” magyarrá a „svájci” alsók, felsők, kirá­lyok és ászok figurációja te­szi. A magyar kártya alakos lapjai Friedrich Schiller (1759 —1805) Teli Vilmosának drá­maszereplőit vonultatják fel, a svájci szabadságharcról és ennek mondái vagy valóságos hőseiről nyert figuráció a ne­mesi ellenállás propaganda- eszköze. Gyengéd figyelmez­tetés Becsnek, amely majd az 1848—49-es szabadságharc után elkobzással és személyi büntetésekkel felel erre a ha. zafias és nemesi gyengédség­re. Az ellenállás különös for­máját jelentő magyar kártya- figurációt aztán gyors ütem­ben veszi át a szintúgy Habsburg-elnyomás alatt élő környező országok nemessége, a kártyacsomagokat Pest után Pozsonyban, Prágában és Bécsben nyomják, ez utóbbi helyen már többnyire élel­mes üzleti vállalkozók. Schneider kártyapaklija feite, hetően az első „magyar”, a svájci szabadságharc legendás figurációja erről terjed to­vább. A fametszetes dúcokról nyomtatott és kézzel színezett kártyalapok és a velük való játék változatai Kínában már a IX—X. században Ismere­tesek. A papír és a nyomdai úton való sokszorosítás esz­méje „Kínából jött, vad hegyi ösvé-'veken, vég nélküli siva tagi karavánúton, három egy mással harcoló világ gátjako: a kínai falon, a mohamedán- ság övén, s a kereszténység hatA-z'rán kereszt'"'!” (Fit* József: A könyv története) És a technikai lehetőségek’-«’ együttesen a kártyajáték fer­tőzne is: Európában a XIV— XV. századtól ismerünk fa­dúcokról nyomott és kézz»’ színezett kártvalanokat. Mé' Gutenberg előtt mö’-ödn-g^ - Németalföldön fametszet­nyomtató műhelyek, amelyek a templomok környékén áru- SÍtott vásári ponyván terjesztett kár- tyacmmagokból gazdagodnak meg. Európában és Magyar- országon tehát Schneider mű. ködése előtt a tarokk, a fran­cia és a német kártya isme­retes, az ezekkel való játékok végtelen kombinációi. Az ősnyomdászat Is hamar felfedezi a játékkártyák gyár. tár,óban rejlő üzleti lehetősé­geket, nem kevés „kártya­ősnyomtatványt” tart számon a kultútkisiória. Nyugat Európában külön kártyafest céhek alakulnak, náluk tér je ' el a sablonokról való és a- ezen az úton uinfermizálód figuráció és színezés. A Mű­vészeti Lexikon érdekes feje­zetet szentel a kártyafestés művészetének, a sablon, és a kézi színezést csak a XIX. század közepétől váltotta fel a kőnyematos, majd a nyom­tatott változat. A magyar nyelvi „kártya” szó egyrészt több jelentésű, másrészt vitatott eredetű. Er­délyben ma is használják a szót a fadézsa vagy más, fá­ból készült kisebb ivóedény megnevezésére („legeitől, deszkatol, kárgyátol az va­mot mind meg vetek” — 1632: Háromszéki Oklevél Szójegyzék), ennek nyilván­való eredete a latin „quarta”. a különféle méretű űrmérték neve. Az ..ördög bibliájának” (nyilvánvalóan papi és asz- szonyi eredetű ez a rosz- szalló elnevezés) köznyelvi szinonimája („kártya”) fel­tehetően a német „Karte” szó megmagyarosodott válto­zata, hiszen hozzánk maga a játék is német közvetítéssel kerülhetett. És hasonlóképpen a „magyar” kártya figurá­ciója: a Teli Vilmos (1804) a nagy német klasszikus drá­maíró utolsó befejezett szín­padi alkotása, a harc a szín­műben is egy Habsburg, illet­ve ennek helytartója (Gessler) ellen folyik. Az 1805-ben meghalt Schiller hallatlanul népszerű a felvilágosodás-, majd a reformkori Magyar- országon, prózai munkáiból 1810-ben jelent meg először magyarul válogatás, verseinek első magyar nyelvű kötete 1836-ban Kolozsvárt, Fiedler Ferenc fordításában látott napvilágot. A Haramiák cí­mű dráma roppant fel­tűnést keltett, egy rész­letének fordítását már Kazinczy Ferenc közre­adta ORPHEUS-ában (1790 május), a teljes művet elő­ször Bartsai László fordította le. Az ő magyarításában lett az első Schiller-dráma, amit magyarul előadtak, 1794-ben, Kolozsváron. Egy esztendő múlva követte a „Szövevény és szerelem* (Ármány és sze­relem) magyar bemutatója Budán, majd sorra a többi dráma fordítása és előadása is. De nem így a Teli Vilmosé, amelyet mindenki ismert és szeretett, Kölcsey Ferenc em. líti is egy bírálatában („Em­lékeztesselek-e a Teliben meg­jelenő képekre?” — Kőmer IFJ. TÖTTÖS GÁBOR SZERB ANTAL EMLÉKÉRE ... mondd ugye az eraser, valami mis nemcsak születés, let és elmúlás? És körülötte minden szinte furcsa túlvilág, valóság, múlandó szörnyek öröklétnyi fűzvirág, s az évek gyakran nercet sem élnek • a per- k néha éreket,.. : tudás a tudósé ' ez a Icgragv '' dolog: ■r7V mindenható r hetetlc t így gyakran csak mosoly Zrínyijéről, 1826), Vörös­marty Mihály pártolja, sze­reti és tanul belőle, az Aka­démia pályázatot hirdet for­dítására, de a közismert okok folytán fordítója méltó nem akad. És bár tudunk egy igen gyönge előadásáról 1833-ban (Nagybánya), a mű címe a budai cenzor jegyzékén sze­repel. Első előadása csak a szabadságharc idején valósul meg. Erdélyi János igazgató hozta színre 1348. szeptember 25-én, majd Buda és Pest visszafoglalását is evvel ün­nepli a színház 1849. június 8-án. Az ekkori három elő- ' adást csak 1940-ben követte a negyedik. Könyvalakban magyarul először 1869-ben je­lent meg Tömör Ferenc for­dításában, tehát a kiegyezés után. Érthető az osztrákok ellen­szenve és a hazafias magyar nemesség rokonszenve a kár­tya iránt, egyben érthető az is, miért sikerült ilyen későn és ily távol a magyar kártya egy reformkori változatára bukkanni: a svájci szabad­ságharc hőseit felsorakoztató kártya üldözött volt többféle oldalról és többféle okból is. És bár 1865-től a bécsi Piatnik Ferdinándnak sikerült az egész birodalom területére kártya-monopóliumot szerezni, 1868-ban a pesti Willner Jó­zsef, Shall István, Zsíros István, GiergI István és Tűri Ferenc közös vállalkozással gyárat alapított játékkártyák készítésére, a kártyatervező GiergI még kiad egy soroza­tot a pestbudai nevezetes épü­letekről is. De a bécsi kon- kurrens — Piatnik Nándor — , előbb tönkretette a céget, majd 1896-ban megszerezte, és Budapestre tette át a ma­ga székhelyét. A nevét viselő gyár ma több szólásunkban szerepel. A Piatnik-gyár a magyar kártya figurációját a Giergl- féle változatból vette ót. Zsoldos Benő feltételezi, hogy a Schneider József által kiadott kártyacsomag Angliá­ba a szabadságharc utáni emigráció útján került. A ta­nulmányban részletesen elemzi a lapok nyomdai formáját és kivitelét, megállapítva, hogy a „standard kártyák” közül egyedül a miénk irodalmi ihletésű, és valóban joggal ne­vezhetjük magyarnak a „Teli­féle” kártyát, ezt igazolta a felfedezés. A kártyajáték és a -nyom­tatás történetének magyarul szép irodalma van, Kolb Jenő 1939-ben gazdag albumot adott ki a régi játékkártyák­ról, a legalaposabban Zolnay Vilmos dolgozta fel a kártya történetét (1928). Az utóbbi évtizedekben jórészt csak kártyakézikönyvek jelentek meg, de Takóts Sándor, Ráth- Végh István, Rexa Dezső és mások nem kevés tanulmány­ban foglalkoztak a kultúr­történetnek evvel az érdekes fejezetével. És kétségtelen az is, hogy a kártyáról, a kár­tyásokról, a játék általános történetéről, a végzetes csa­ták nagy pillanatairól a leg­szebben és a legmelegebben magyarul Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Hunyady Sán­dor és Kellér Andor írt. Igaz, ekkorra már ez a férfias r_-----idcly elvesztette a maga j ; színezetét. BODRI FERENC 5. fc. 4 „ár 2, Utolsó lakásán, a zugligeti Széher úton, amely régebben Dohnányi Ernő v.. .úja voi emléktáblát avattak; Zengő- várkonyban a református pa­rókia kertjében álló könyvtár- épületében emlékmúzeumot készülnek berendezni; a pécs- váradi művelődési házat róla nevezték el; kétkötetes váloga­tott tanulmányainak megjele­nése alkalmából komoly és terjedelmes ismertetések fog­lalkozta!: vele, a Népszabadság egész oldalas cikket áldozott emlékének — kezd élő ható­erővé lenni. Pedig életében nem kívánta a nyilvánosságot. „Jól élt, aki rejtőzve élt” — mondja a latin közmondás. Óriási kézirati hagyatéka van. (Most dolgozza föl jeles tanít­ványa a kitűnő bibliográfus, Csanak Dóra.) Előbb-utóbb le. velezését is ki kell adni. Tá­voli, világtól elzárt faluban élt, kénytelen volt hát levél­ben érintkezni a hazával és a nagyvilággal. Szerencsére. Nagyon is szükséges lenne Fülep életével részletesen fog­lalkozni. Nemcsak szellemi al­kotásainak, életének is van mondanivalója a mai nemze­déknek. Szabó Dezső Segítség című regényében kifigurázza, mint aki Párizs, Róma, Firen­ze egéből zuhant le a magyar vidékre. Fülep éppen azt bi­zonyította be, hogy a kettő na­gyon is összefér egymással. Igaz, hogy szegényes, bár gyö­nyörű fekvésű vidéken élt a paradicsomi völgykatlanban, a Zengő tövében. Fülep maga nemcsak lelkipásztora volt a kálvinista falunak. Ö volt a falu mindentudó bölcse, taní­tója, ügyvédje, sőt, agronómu- sa is, ha lehet ezt a fogalmat visszavetíteni a két háború kö_ zé. Ott ültem nemegyszer hí­vei mellett, mikor mindennapi apró ügyeikben kértek tőle ta­nácsot Tanítványai, a negyvenes­ötvenes évek fordulóján je­lentkezett legjobb fiatal köl­tők, műtörténészek, filozófu­sok, muzsikusok, megörökítet­ték a testi és szellemi kiváló­ságának jegyeit. Tökéletes táj­szólásban adott elő ormánsági népdalokat. Rendkívül kényes volt a helyes magyar beszéd­re, de nemcsak a precíz mon­datformálásra, hanem a jó ma­gyar kiejtésre. A pesti postá­val érkező sajtótermékeket ki- pirosceruzázta — Illyés Gyu­lát is kiforgatta első látogatá­sakor magyartudásából, pedig őt aztán igazán nehéz volt már akkor is bírálni. Valódi uomo universale volt. Nemcsak minden iránt érdeklődött, de tudását mások javára fordította. Amikor zug­lói kertes lakásunkból a bel­városba költöztünk, méregtől füstölögve toppant be, hogyan lehet itt élni. Máskor reumám, ra adott részletes gyakorlati kúrareceptet. Olyan nevelő volt, aki nemcsak az ember szellemi érdeklődését növelte, hanem fizikai jólétét is ellen­őrizte. Ha pedig ujjmutatása nyomán elértünk valami cse­kély eredményt, nem talált elég forró bíztató, bátorító sza­vakat. Meredith, aki az élet­kedv, az életöröm nagy re- gyényírója, kedvencei közé tar. tozott. Amikor összes művein átrágtam magam és megírtam a Kossuth-emigrációval való kapcsolatait, valósággal ujjon­gott a boldogságtól. Nemcsak Adynak és Károlyinak volt kö­zeli barátja, Lukács György­höz ő állt legközelebb élete végéig. Ott voltam, amikor Fülep egyszer sorra mutatta Lukácsnak népművészeti kin­cseit, amiket sárközi és or­mánsági falvakban összegyűj­tött. „Ez maradt ki az én éle­temből, a magyar nép, a ma­gyar falu ismerete” — mqpdta Lukács György. Mint Lukács későbbi híres tanulmányában a magyar lírá­tól, ugyanúgy Fülep az esszétől is megkívánta az igényességet, Ezt viszont nem tudta elvá­lasztani radikalizmusától. Épp ott voltam nála, amikor meg­érkezett Sallai és Fürst kivég­zésének a híre; attól számítot­ta az ellenforradalom kezdeti korszakának visszatérését. El­keserítette a koalíciós évek hu­zavonája és marakodása is, Tolnai Károly, sok kiváló ta­nítványa közül külföldön 3 legismertebb, katedrát tudott volna neki szerezni Itáliában vagy Amerikában. Lukács György erélye, Illyés barátsá­ga és Keresztury ügyintézése biztosította a nekivaló helyet a fővárosban, az Eötvös Kol­légiumban. 1950 után Lukács György volt az, aki exponálta magát érte. A század eleji radikalizmus egyik legnagyobb alakja vált hatóerővé ezrek számára eddi­gi három kötet írásával. GÁL ISTVÁN IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA; ABDA UTÁN Radnóti Miklósra emlékezem: még gyerek voltam akkor, s a dolgok felismerhetetlenek. Még gyerek voltam akkor, idegenül néztem a katonákat: fekete-ingesek, komor csizmák a budai utcán és fegyverek, éj, riadó, pince, halál... Mindnyájan nem voltunk gyerekek. Radnóti Miklósra emlékezem: még gyerek voltam akkor, idegen a világtól, s a világ tőlem idegen. Ám nem ment fel a gyerekk Véres szép feje a vállamon, álmomban látom az arcát. Lebonthatallan láger a szív. ’ladnóti Miklósra ' -kezem, nem me t a "y k >r, :m kegyelmez a vád... — Hél lehet? Mindnyájan nem voltunk gyerekek Falap példás élete A magyar kártya legrégibb ismert példánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom