Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-05 / 30. szám
Eredményesen fejlődnek a magyar—lengyel kapcsolatok A% újságolvasó jegy sete Tóth Ferenc, az MTI diplomáciai hírmagyarázója írja: Magyarorszag és Lengyel- ország kapcsolataiban, együttműködésének fejlődésében meghatározó jelentőségű, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt es a Lengyel Egyesült Munkáspárt között teljes a nézetazonosság az alapvető ideológiai és politikai kérdésekben. A két párt illetékes képviselői rendszeresen találkoznak, és tájékoztatják egymást országuk belső fejlődéséről, konzultálnak a külpolitikát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, valamint a kétoldalú kapcsolatokat érintő fontosabb kérdésekről. A pártközi, magas szintű kapcsolatok fejlődésének az utóbbi években jelentős állomásai voltak: Edward Gierek és Pjotr Jaroszewicz baráti látogatása 1971 májusában Budapesten; az MSZMP Kádár János vezette küldöttségének részvétele a LEMP VI. kongresszusán; Henryk Jablonski hivatalos látogatása 1972 novemberében Magyarországon; Kádár János és Fock Jenő baráti látogatása 1973 márciusában Varsóban; Fock Jenő baráti látogatása a lengyel fővárosban 1973 augusztusában; Kádár János és Fock Jenő a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületében legutóbbi ülése alkalmából találkozott a lengyel vezetőkkel Varsóban; Pjotr Jaroszewicz 1974 augusztusában baráti látogatást tett Budapesten; Losonczi Pál 1974 októberében hivatalos látogatást tett Lengyelországban. A magyar és a lengyel parlament, a tanácsok és a különböző társadalmi szervezetek közötti kapcsolatok széles körűek. Az államközi kapcsolatok jelentős tényezője a két külügyminisztérium együttműködése. Külügyminiszteri találkozó legutóbb 1973 szeptemberében volt Varsóban. A többi tárca kapcsolatai is igen élénkek, az utóbbi időben is sok miniszteri szintű delegációcserére került sor. Kiterjedt és bensőséges kapcsolatok alakultak ki a testvérmegyék, testvérvárosok együttműködésében. Gazdasági kapcsolataink évről évre bővülnek. Gazdasági együttműködésünk eredményei nem maradnak el a Lengyelország és a KGST többi tagországa közötti kapcsolatok szintjétől. A magyar—lengyel gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében több jelentős tárgyalás történt 1974- ben is; januárban a két ország műszaki fejlesztési bizottságának elnökei, márciusban a tervhivatali elnökök találkoztak, májusban a magyar— lengyel gazdasági együttműködési állandó bizottság ülésezett, augusztusban a miniszter- elnökök, novemberben az állandó bizottság elnökei találkoztak. Kedvezőek — a szakemberek értékelése szerint — a két ország termelési kapcsolatainak jövőbeni kilátásai is. Árucsere-forgalmunk évről évre dinamikusan fejlődik, a forgalom növekedési üteme az utóbbi esztendőkben évi 10—15 százalékos volt. 1974 végére magyar fizetési aktívum alakult ki. Tervszerűen folynak a magyar aktívum törlesztésére előirányzott lengyel szállítások előkészítő munkái. A közelmúltban szerződést kötöttünk öt tengeri hajó importjáról. Rövidesen sor kerül egy cukorgyár és egy farostlemezgyár magyarországi felépítéséről szóló szerződés megkötésére is. Eredmény várható azoktól a tárgyalásoktól is, amelyek lengyel részről további komplett objektumok — metanolgyár, kénsavgyár — szállítását irányozzák elő. Tárgyalunk egy Lengyelországban közös beruházással építendő pamutfonodáról is. Kormányközi megállapodást kötöttünk gumiipari termékek gyártásszakosítására, és szerződéskiegészítést írtunk alá a Polski Fiat 126 P kiskocsi gyártásában már korábban megkötött kooperációs együttműködés bővítésére. A központi tervező szervek a két ország 1976—1980. évi tervegyeztetésében eredményes munkát végeztek. A kölcsönös szállítások értékét az 1975-re várható teljesítéshez képest 1980-ra magasabbra irányozzák elő. Ez összhangban van a kormányfői tárgyalásokon kitűzött feladatokkal. A tervkoordináció sikeres lezárására rövid időn belül sor kerülhet, a tervhivatali elnökök 1975 első negyedévében esedékes találkozóján. Kultúra, tudomány Országaink kulturális és tudományos kapcsolatai — a kulturális munkaterv előírása szerint — megfelelően fejlődnek. A magyar és a lengyel tudományos akadémia 1972— 75-re együttműködési és közös kutatási megállapodást kötött. Felsőoktatási intézményeink közvetlen kapcsolatai kielégí- tőek. 1974 januárjában Jan Kaczmarek lengyel tudományos, felsőoktatási és műszaki miniszter tárgyalásokat folytatott Budapesten, hogy 1980-ig terjedő megállapodást írjunk alá a felsőoktatási együttműködésről. A hírközlő szervek aktív együttműködésében mindkét részről törekszenek a sajtó, a rádió és a televízió kapcsolatának minőségi fejlesztésére. Rendszeres az újságírók és a forgatócsoportok cseréje. A kulturális, tudományos együttműködési vegyesbizottság foglalkozik a kulturális kapcsolatok fejlesztésével. Eddigi három ülésszaka kedvezően értékelhető. Az emléktábla: közüggyé tett emlékezés. Társadalmi tanúság, a társadalomért cselekvő mellett. Győztes perbeszállás a felejtéssel Névbe sűrített üzenet a fennmaradó alkotásról örömmel olvasom a hírt Moldován Vilma készülő váraljai emléktáblájáról Tanítónő volt, népi hagyományaink lelkes gyűjtője, a helytörténet munkása. A tanítónőnek az iskola a műhelye, s bár gyermeknemzedékekkel foglalkozik elsősorban, mégis: az iskolapadok közül öreg támláspadokra is láthat, gyerekarcokat széles keretű családi képek nagyapa-arcaival hasonlíthat össze, a betűt formáló gyerekkezek munkáját elnézve, kíváncsi lehet öreg kezek írására is, a családi vagy éppen [falukrónikában. A jó nevelő, a jó iskola úgy szolgálja a jelent, hogy a múltat ösz- szeköti a jövővel, vagyis a múltnak jövőt ad. Tulajdonképpen ez a szándék jelentkezik minden hagyományőrzésben, múzeumalapításban és -fenntartásban. Népdalainkban, népművészetünkben leghűbb úti társunk, a múltunk kap jövőt Jó évszázadnyi idővel Moldován Vilma nevelői munkássága előtt járt a református elemi iskolába a váraljai nótárius fia: Hagymássy Lajos, későbbi íród nevén: Tolnai Lajos. Rangos helye irodalmunkban vitathatatlan. Arany János nagykőrösi .tanítványának olyan elásmerő-értékelői voltak, mint Ady és Móricz. A Váralján töltött gyermekkor emlékezetes maradt Tolnai számára. Itt tették ki apját jegyzői állásából, mert felettesét, a Bach-közigazgatás egyik megtestesítőjét: Perczel (Bony- hády) Gyula főbírót megpofozta. El kellett hagyniok a jegyzői lakást, Rémes Mihályékhoz költöztek, a falu végére. A gyerek Tolnai itt közvetlen életközeibe került. Ezt Írja erről „A sötét világ” című önéletrajzában: „...tudom, hogy a vak Rémesné jobban látott innen az ágyból, mint más a szabadban, künn ép szemekkel.” Rémesné ágya mellett ülve hallgatta azokat az elbeszéléseket, amelyekből a népi sötét világ, a maga nyerseségében bontakozott ki a kisfiú előtt. Kodolányi János írja, hogy az író számára döntő a gyerekkor élményvilága, általában az élet első húsz éve. (Ezt bizonyította is, a „Jehuda bar Simon emlékiratai”-ban.) Tolnai önéletrajza és többi alkotása is illusztrációja ennek a megállapításnak. Móriczot idézhetjük, a róla írottakkal: „...megtanít arra, hogy kell meglátni az életet, az életben a valóságot, a valóságban a magot.” Váraljáról szólva, a megyehaza (Györkönyben született, Gyönkön járt gimnáziumba) számon tartotta a váraljai nótárius fiát. A , .Sárköz”, a Babits Társaság folyóirata, váraljai riporttal emlékezett meg róla. Dr. Pataki József Tolna megyei Kalauza is megemlíti : „Tolnai (Hagymássy) Lajos (1837—1902) író, Váralján töltötte gyermekkorát Atyja itt volt jegyző”. Kis társaság beszélgetett nemrégen egy író-olvasó találkozóról, a váraljai autóbusz indulására várva, Bonyhádon: A mi falunk irodalmi emléke is szóba került. Egy fiatalasszony „A sötét <világ”-ot idézte. Egy jelentős magyar író emléke kapcsolódik gyermekkorával Váraljához. Ez az emlék szólítja Moldován Vilma értékes szellemi hagyatékának őrzőit és továbbvivőit: Váraljára még egy emléktábla kívánj kozik. Tolnai Lajosé. Gyarmati György Váralja — Csák az még nem is úgy megy, hogy: akármikor... Kérdés, hogy apa el tudja-e intézni. Az apósát hívta apának. Még sosem voltok náluk, a faluban az apósék. (Mondja is az apjuk: derogál ezeknek a szegény rokon. Pedig nem is igazi urak, csak rázzák a rongyot, mintha urak volnának. — Az anyjuk meg védi Magdát: az a fontce, hogy ő már megcsinálta a szerencséjét. „Bár a többinek is így sikerülne, hálát adnék a Jóistennek...! Bánom is én a nászékat, nem kapaszkodók én. Csak a lányomat boldognak lássam.”) Estére megjött Rezső bácsi. Rögtön azzal kezdte, hogy most már biztosan nem tart sókáig a háború. Hitler most egyezkedett Churchillel: vagy jön ő is harcolni az orosz ellen, vagy be lesz vetve Angliára is a fagyasatóbomba. Legkésőbb karácsonyig megkötik az egyességet, és Olaszország felől jönnék be az angolok. Vagy az amerikaiak, egyre megy. Menekülni az arrafelé volna a legjobb, csak az a baj, nem lehet a front miatt De majd ki takarodnak az oroszok, mihelyt elindul a nagy angol—amerikai támadás. __ Addig meg kibírjuk. Ha iát vágnak a hátunkon, akkor is. K ét német tiszt beszélgetett a teherautó farában, azokkal jött a Korona-szállóig. És bizalmasan beszélgettek, mert nem nézték ki belőle, hogy valamicskét ő is ért németül. Két csillagja volt Rezső bátyjának. Csak kaucsuk, de mindent tudott a harci helyzetről. Milyen irányból támadnak az oroszok, hogyan akarják a várost bekeríteni. És mit ter79. vez a német vezérkar, hogyan fogja felmorzsolni a támadást. Olyan magabiztosan beszélt, akár egy tábornok. Talán nem is jó az. ha ennyire előre tudnak mindent a katonák. Mert ha a kaucsuk csillagosok így tudják — mindenki tudhatja. S akkor már nem is érdekes a háború, a hadvezérek nem támadhatnak akkor váratlanul, ha a katonák mindent előre tudnak. Ö már attól tartott: ha a hadihelyzet eny- nyire jól alakul, nem lesz menekülés Németországba. — Akkor menjek, vagy maradjak? — Persze, hogy mész. Itt nagy hajtíhő lesz ám... Az is megtörténhet. hogy a németek becsalják őket a városba. A főerőket beengedik, és akkor lecsapnak. Nagy égzengés lesz itt. persze hogy lesz. Biztos, ami biztos. Az a lényeg, minél távolabb a fronttól. Egyelőre az a legfontosabb. Különben Rezső bácsi nem bánta, ha ő is menekül Magdával együtt. Még örült is. — Bajod, az lesz vele, azt nem vitatom. De legalább az idegenek közt nem leszel egyedül. Meglásd, még hasznát is veszed. Mégis más az, egy nő, gyerekkel, mint magára hagyatva az idegenek közt. Háború vám Eddig is amiatt aggódott leginkább, hogyan engedje el Magdát egyedül a nagy útra. Szerette Magdát Rezső bácsi, az biztos. És ha valaki szereti a feleségét, hát félti is. persze. A sofőr valami kiszolgált vasgyári portás, amolyan félnyilas, és a nyilasokban nemigen bízott Rezső bácsi. Állítólag tud valamit németül, viszi az asszonyt is — különben sem fiatal már. És persze, most esküszik rá, hogy gondja lesz Magdára, és minden tekintetben vállalja érte a felelősséget — Minden tekintetben — mondta Rezső bácsi még egyszer, különös hangsúllyal. Csakhogy az más kérdés, hogyan viselkedik majd odakint. Majd akkor válik el, kicsodamicsoda, és az ígérete mennyit ér, amikor mesz- szi idegenben már nem kell tartania az itthoniaktól — háború van. 80. Előre kell gondolkodni, készen minden eshetőségre. Nem az az okos, aki utólag okos. Rezső bácsi tehát beszervezett valami lábadozó német őrmestert, akinek betegszabadságos papírjai vannak, és amúgy is haza készült. Némi természetbeni ellenében szívesen vállalkozott rá, hogy a hosszadalmas és bizonytalan vonat- kázás helyett a vasgyári kiürítő teherautón utazzék. Ez a sebesült őrmester a lehető legjobb kísérő lesz, mert előfordulhat, hogy a németek akadékoskodnak az úton. Akármi előadhatja magát odakint is — mégsem a sofőr bizonytalan nyelvtudására lesznek bízva. Egy sebesült német frontharcosnak, aki ráadásul altiszt, őrmester, mindenütt tekintélye van Németországban. Magyarországon meg különösen. — Persze, nem a partizánok előtt — tette hozzá. A partizánoktól tartott leginkább Rezső bácsi. Jobban, mint az oroszoktól. Mert az oroszok a front túloldalán vannak, a partizánok meg ideát. És ott tartunk, hogy még a városban, a város kellős közepén sem érezheti magát tőlük biztonságban az ember, — Annyi a kommunista a Vasgyárban is, mint a nyű — mondta. — A melós, az mind az oroszt várja, az mind úr akar lenni. Nem tudom, hogy képzelik ezek, ki dolgozna akkor, ha minden melósból úr lenne... De hát az még odébb van. Abba még beleszól Hitler-... Vagy még inkább Churchill. Hogyne kellene vigyázni majd az úton, a hegyek közt. Ahol esetleg senki fegyveres a közelben. Mikor itt bent, az ágyúk, tankok, laktanyák tőszomszédságában is szervezkednek a mo- kánok. Ami ugyanaz, mint a partizán, szecsko- jedno. — Vagy még rosszabb. Mert nem az erdőben lakik, hanem lehetséges, egy házban velünk... Tele a zsebe kézigránáttal, de előre köszön a lépcsőházban, és mosolyog: „Hogy van, hogy van, szomszéd úr?...” (Folvtatjuk) 81. Váraljára még egy emléktábla kívánkozik
