Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-05 / 30. szám
A rehabilitáció nemcsak humanitás,! Ä Szekszárdi Nyomdát ismerik országszerte. Itt készítik rengeteg egyéb kiadvány, könyv mellett a zsebnaptárakat, s a határidőnaplók százezreit. Kevesen tudják azonban, hogy a megyeszékhelyen van még egy nyomda, ahol jóval kevesebb, de hasonlóan szép kivitelű terméket készite. nek. A Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet a gazdája a műhelynek, ahol Gutenberg kései utódai rögzítik hófehér árkusokon az ólomba öntött gondolatokat Persze, a nyomtatás atyjának utódjai az újkori technikát is szolgálatba állították. A magasnyomás mellett, ahol a festékezett ólombetűk rajzolják a papírra a szöveget alkalmazzák a korszerűbb ofszet eljárást is. S a képeket is a hajdan volt kézi eljárás helyett fotografikai úton készített klisékkel sokszorosítják. Mikor ott jártunk, épp az Agroker részére készítették a cégjelzéses borítékokat S az üzemvezető irodájában garmadában álltak a domborbe- tűs névkártyák, amiket szintén a szövetkezeti nyomdászok állítottak elő. Hogy mennyi a munkájuk? Ezt a közgazdászzsargonból kölcsönvett szóval tudjuk jellemezni: az éves térTevelen, az Ifjúság utcában az egymás után. épülő, palotának is beillő házakba folyamatosan költöznek be a lakók, zömmel fiatal házasok, egy-két gyerekkel Ezt a házat is frissen vakolták, a fal mellett még ott áll az állvány, a szuterénnek nincsen ablaka. A tulajdonos Antal Lázár, a teveli Kossuth Tsz kőművese és családja 1974. november 12-én költözött az új otthonba. Segítséggel három napig tartott a hurcolkodás, a bútorok helyrerakása, de a karácsonyi ünnepeket már itt- töltötték. S az új esztendőt új tervekkel várták. Erről a konyhában beszélgettünk, mert kora délután lévén ez az egyedüli fűtött helyiség. — fiatalok, és Tevelre építkeztek. Hogy lehet ez? — Sokan elmennek a falabői, az igaz — mondja a 31 éves családfő, aki 1971 óta nős — de szeretem a falut és a munkahelyemet. Itt élnek a szüleim, a barátaink. A feleségem is itt dolgozott, amíg a kislány meg nem született, a teveli Ruházati Ktsz részleg- vezetője volt Ezért gondoltunk arra, hogy itt építkezünk. Mivel a szüléinktől anyagi támogatást nem kaptunk az építkezéshez, a magunk erejéből kellett megvalósítani a terveinket Volt egy kis pénzünk, a lakodalomra is kaptunk, így 30 ezer forinttal már megkezdhetjük új otthonunk megteremtését Megvásá. róttuk a telket, személyi kölcsönt vettem fel és riadtam az autómat. — Akkoriban Bonyhádon, á szüleimnél laktunk: egy szobánk, előszobánk volt — veszi át a szót a fiatalasszony — mind a ketten dolgoztunk, a férjem 3500 forintot, én pedig 1500 forintot kerestem. Lakbért nem kellett fizetnünk, és külön kiadásaink seih voltak, ezért tudtunk jobban takarékoskodni. Megtudom, hogy házuk eddig 350 ezer forintba került és úgy számolják, hogy még 60 —70 ezer forintot kell rákölte- ni, amíg teljesen elkészül, a melési érték meghaladja a hárommilliót. Persze ebbe beleszámít a könyvkötészet tevékenysége is. Azoké, akik az újságokat, közlönyöket kemény fedelű könyvekké állítják ösz- sze. A napokban kisebb költözködés lesz a Balassa utcai nyomdaüzemben. Az udvar járdát, a kerítést is beleértve. A férj évi átlagkeresete 40 ezer forint, ehhez még az a 15 —20 ezer forint jön, amit a mellékállásáért, zenélésért kap. Szépen szaxofonozik. Havonta 1130 forintot kifizetnek a tévé és a házrészletre, villanyra és gázra is költenek. A tejet, kenyeret, lisztet az üzletben szerzik be. Tartanak két malacot, amiből meglesz a szükséges zsír, hús, kiskertjük, ben pedig megterem a főzéshez szükséges zöldség, — Hogyan telt egy napja a beköltözésig, hiszen egyedül dolgozott, mert a felesége gyermekgondozási segélyen van, az időközben megszületett Erikával? — Hosszú napok voltak azok. Bonyhádon minden reggel fél hatkor keltem, egy órát utaztam, amíg Tevelre értem, ahol a szüleimnél munkaruhába öltöztem, este öt óráig dolgoztam, onnan egyenesen a házhelyre tartottam, általában este tízkor értem haza. — Jártak-e valahová, aaúg felépült a ház? —■ Bonyhádon elmentünk néha a moziba, más szórakozásunk nem volt Fiatalabb ko_ romban pedig szívesen olvastam, de az építkezés alatt nem vettünk könyvet, csak a pénzt olvastuk, hány téglát vehetünk rajta. Most van időm tévét nézni. Szinte minden műsort végignézünk, a Deltát és az izgalmas filmriet zenés darabokat szeretem legjobban, feleségem szintén. Pihenni is van időm, átnézni az újságot, meg ellátogatunk a bará tahinkhoz, az ismerősökhöz, akik nagyon. sokat segítettek abban, hogy a házunk felépüljön. Az alapozás és a falazás társadalmi munkában történt, a fuvarozásban a termelőszövetkezet is segített — Hány óra társadalmi munka van. a házban? — Három, négyszáz óra Csak a barátaink segítsége, a szülők ennél többet is dolgoztak itt Amikor a falakat emelték, végében elkészült az előregyártott elemekből összeállított műhely. Itt kapnak helyet a ma még több kis szobában dolgozó nyomdagépek. Képünk a parányi szedőteremben készült, ahol ólombetűkből állítják elő az oldalakat — ks — ni — az egyik napon szombaton 31- en, a másik napon vasárnap 34-en is voltunk. Reggeliről, ebédről mi gondoskodtunk. Természetesen a segítséget mi is visszaadjuk nekik, akkor, amikor ők építkeznek. A fiatalember indul dolgozni, ketten maradunk az asz- szoonyaí. — Ami a legfontosabb, a fürdőszobát szeretném berendezni. A fürdőkádat már megvettem, még Hajdú villany- bojler kell, csempe és mosdó. — mondja a fürdőszobaajtóban. Aztán sorba nyitogatja az ajtókat ablakokat amelyek még testetlenek. Ebben az esztendőben a két szobát is ki kell festeniük, a parkettát felcsiszolni, vilupálozni, a kislánynak bútort vásárolni, a lépcsőket korláttal és műkő burkolattal kell ellátni, ügy számolják, minderre kell 20— 25 ezer forint. Nem sok ex egy kicsit? — Ha egészségünk lesz, akkor meg tudjuk valósítani, mert én is szeretnék dolgozni. Van helye a pénznek nálunk. Pedig sok mindent vettünk, amióta összekerültünk. A hűtőszekrényt is nászajándékba kaptuk, mi vásároltunk mosógépet, amikor a kislány megszületett centrifugát, porszívót is. Tavaly olajkályhát, meg széntüzelésű kályhát vettünk. Sok mindenünk megvan már, a kislánynak is többet tudok nyújtani, mint amit én kaptam tíz évvel ezelőtt, amikor a ffiüleim építkeztek. Azt akarjuk, hogy ne érezze semminek a hiányát. Kint, a viszontlátás reményében búcsúzunk. ígéretemet vette Antal Lázámé, hogy eljövök akkor is, amikor helyén lesz már minden hiányzó dolog, ami még puhábbá, lakályosabbá teszi majd az új otthont Mikor lesz az? Amilyen szorgalmas, törekvő emberek, lehet, hogy már jövő ilyenkor ... VERESS ÉVA — Az állatot meg fceil gyógyítani, az embert rehabilitálni kell. — Az idézett mondat dr. Egyed Béla kandidátustól származik. így foglalta össze — ha egyáltalán összefoglalható ilyen röviden — a budapesti halesetisérült-utókezelö rehabilitációs osztály munkájának lényegét A balesetet szenvedett embert nem elég meggyógyítani (vagyis a fájdalmai megszüntetni, a sérült részt a lehető legjobb állapotba visszahozni) — a legfontosabb, hogy a sérült ember visszataláljon a társadalomba. Ez pedig talán minden orvosi műveletnél nehezebb és több hozzáértést — no meg humanitást — kíván» Három fázis Természetesen minden az cm-'- vad értelemben vett gyógyításnál kezdődik. A rehabilitáció első fázisában (orvosi fázis) a sérült egyén gyógyításában el kell jutni odáig, hogy dolgozni és közlekedni tudjon. A sérült ugyanis csak akkor érzi magát újra teljes értékű embernek, amikor már valamilyen munka elvégzésére képes és az utcán is tud mozogni, részt vehet a közlekedésben. Ezt követi a második — a. fMlrrrwftj — fázis — Az utókezelő osztályon nyolc munkahelyes munkaterápia-műhelyben csak „kikóstoljuk”, hogy ki milyen Bzakmára lesz alkalmas — ismerteti a munkaterápia lényegét Egyed doktor. — A sérült, valamelyik végtagját elvesztett embernek új szakmát javaslunk. A további már az osztály falain túl történik: a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak vannak tanműhelyei, ahol 12 szakma valamelyikét tanulhatják meg. A lényeg az, hogy ugyanúgy megtanulják, mint aki sérülés nélkül, még gyerekkorában sajátította el a szakma fogásait a Természetesen nem a szakmunkástanulókkal együtt képezik ki a rehabilitálandó embereket, számúkra külön tanműhelyt nyitott a vállalat Kezdetben 7,60 forintos órabért fizetnek, később ezt teljesítmény-bérezés váltja fel. A tapasztalatok szerint az új szakmát tanuló emberek igyekeznek minél többet és jobbat termelni. Önmaguk sem veszik észre, ez hogy adja vissza önbizalmukat Ugyancsak a második fázisba tartozik a közlekedés újratanulása. Az osztálynak van egy helyisége, amelyben különböző útburkolattípusok váltják egymást a sima aszfalttól a síkos keramitkockáig —, s egy sarokban fél villamos áll. Ennek lépcsőin gyakorolhatják, hogy műlábbal vagy műkéz segítségével hogyan lehet megoldani az egészséges nagyvárosi ember számára is mindennapos gondot jelentő közlekedést — Még a metrón, pontosabban a mozgólépcsőn való utazást is meg kell tanulniuk — mondja Egyed doktor. — Minden pénteken délelőtt 10-től 11 óráig miénk, a Keleti-pályaudvar melletti metróállomás egyik mozgólépcsője, ott gyakorolják a tulajdonképpen szélytelen, de sokak számára csak nehezen elsajátítható mozgólépcsőn utazást Egyre több mozgássérült kap Trabant Hycomat gépkocsit Ez úgy alakítható át, hogy akár csak kézzel, akár csak lábbal, illetve a jobb vagy a bal végtagokkal lehet vezetni. Ezután következik a harmadik — a társadalmi — fázis A rehabilitáció csak akkor lehet teljes, ha a visszatérő ember hátrány nélkül térhet visz- sza otthonába és munkahelyére. Egyre kevesebb a vita a2 üzemekkel és a felügyeleti szervekkel, amelyek — tisztelet a kivételnek — dein te nehezen értették meg a rehabilitáció jelentőségét. Ma már jobb a helyzet, s noha a korábbi fizetés 80 százalékát a rehabilitáltnak meg kell kapnia, s ehhez 200 millió forintos központi alapból igényelhetnek pótlást az üzemek — alig kerül sor arra, hogy ehhez ( az összeghez hozzányúljanak, IRMA, Mexikóváros A nagybetűs szó a Nemzetközi Orvosi Rehabilitációs Társaság angol nevének rövidítése. Ez a társaság ez év október végén tartotta közgyűlését Mexikóvárosban, amelyen Magyarország részéről dr. Egyed Béla vett részt alelnöki minőségben, Éppen az IRMA-tanácSkozás bizonyítja, hogy — túl a kötelező humanitáson — a rehabilitáció kifizetődő tevékenység.' Mint dr Egyed Béla elmondta, a gazdasági szekcióban arról volt szó, hogy (bármilyen pénzben kifejezve) milliárdok vannak a rehabilitációs tevékenységben — Magyarországon — ismerteti a megközelítő számításokat — ez körülbelül annyit jelent, hogy ha egy 40 éves sérült a rokkantsági nyugdíjazás helyett 60 éves koráig a to- vábbdolgozást választja — az államnak két és fél millió forintot, hoz. Ebbői a nagyobb rész az általa 20 év alatt — nyugdíjba vonulásáig — megtermelt érték, s csak a kisebb részt a megtakarított rokkantsági nyugdíj. (Az átlagosan egy személyre számított két és fél milliós érték, 400 rehabüi- táltnál már egymilliárd forintot tesz ki.) Mindehhez még sokat lehetne hozzáfűzni. Közvetett rehabilitációról (amikor arra teszik képessé a sérültet, hogy legalább önmagát ellássa, s ez- ezzel a segítő személy munkaerejét szabadítja fel), gyógyító tornáról és más eljárásokról, drága, de ingyen kapott protézisekről, lelkes és hozzáértő gyógyító-rehabilitáló . munkáról. De talán mindezek helyett is sókat mond egyetlen adat: évenként kb. 15 ezer beteg kerül utókezelésre, s minden tízből hétnél teljes lehet a rehabilitáció. VÁRKONYI ENDRE 1975. február 5. Új lakásban új tervek Ilii ni nyomda Szekszárdon
