Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
Küldött a megyei pártértekezleten Tmk-lakatos és párttitkár Bartsch József elvtárs, a Mezőgép bonyhádi gyáregységének párttitkára. Tagja a tmk-műhely aranykoszorús „Dózsa” szocialista brigádjának. Lakatos a szakmája és termelőmunkája mellett látja el a gyáregység pártalapszer- vezetének titkári tisztét. A télen már másodízben választották meg párttitkárnak, először négy évvel előbb, de már akkor is két éve vezetőségi tag volt. A bizalom, amellyel megtisztelték most már harmadízben elvtársai, mind a munkapad mellett, mind a mozgalomban végzett jó munka elismerése. Harmincéves, és e harmincból tizenötöt — kivéve a határőrségnél töltött éveket — jelenlegi munkahelyén töltött el. 1960-ban vették fel a gépjavítóhoz lakatostanulónak, akkor lépett be a KISZ-be is. Hamarosan tagja lett a KISZ- vezetőségnek, majd amikor 1965-ben bevonult katonának, a határőrség egyik őrsén KÍSZ-titkárrá választották. — Nehéz, de szép volt az a pár esztendő. Szívesen csináltam a szolgálat mellett a KISZ-munkát is, pedig egy ilyen kis faluban sok minden más, mint az üzemben. De úgy látszik, nem dolgoztam rósz. szül, mert 1965-ben felvettek tagjelöltnek,, majd egy év múlva, amikor a IX. kongresszus megszüntette a tagjelöltséget, automatikusan párttag lettem. Leszerelés után két hónappal már a bonyhádi üzem KISZ-titkára, majd bekerült a pártalapszervezet vezetőségé, be. 1970-ben elvégzi Pécsett az egyéves pártiskolát Életrajzi adataihoz tartozik az is, hogy nős, felesége a zománcgyárban dolgozik, két kislányuk van. — E tizenöt év alatt, amióta itt dolgozom, sok változás történt, jelentős fejlődés ment végbe üzemünkben. Át kellett állni a vállalatnak a javításról a különféle termékek, gépek, alkatrészek gyártására. És ebben a bonyhádi üzem kollektívája mindig megállta a helyét. Ez elsősorban az itteni kommunisták érdeme. Gyáregységünk több alkalommal megkapta az élüzem kitüntetést. Most is szép eredményeket értünk el a felszabadulási és a kongresszusi versenyben. Az idén főként a takarékosságra megyünk rá, a szocialista brigádok vállalásai közt ifi első helyen ez szerepeL Á jó munka feltétele többek közt a nyugodt légkör, a jó közérzet. Ennek kialakításában kezdeményező a gyáregység pártszervezete. — Kialakítottuk a munkahelyi demokrácia fórumsorát és azt, a dolgozók észrevételei alapján állandóan tökéletesítjük — mondja a fiatal párt- titkár. — Az a tapasztalatunk, hogy akik elmondják vélemé- r.yüket, észrevételeiket, javaslataikat a nagy plénum előtt, mondjuk az egész gyáregység termelési tanácskozásán, megteszik ezt szűkebb körben is. Fordítva azonban ez már nem áll, sokan szívesebben beszélnek a brigádgyűlésen, vagy a műhelykollektíva tanácskozásán. Ezért foglaltuk rendszerbe, hogy milyen időközönként, milyen szinten, milyen körben tartunk megbeszéléseket. Természetesen gondosán ügyelünk arra, hogy észrevételére, javaslatára, bírálatára mindenki érdemi választ kapjon. Nemrég határozatot hoztunk arra, hogy egy évre szóló megbízatással a gyáregység-vezetőségi értekezleteken egy szocialista brigádvezető és egy szakmunkás rendszeresen részt vesz. Most erre az esztendőre Schwarcz Jakab, szocialista brigádveze- tőnek és Bódog János, hegesztőnek — aki egyben vezetője az ifjúsági klubnak — van „mandátuma”. A módszer új, de az eddigi jelek szerint beválik, szorosabbá teszi a vezetés és a dolgozók közti kapcsolatot, javítja a vezetés információját. — Ha szót kapna a pártértekezleten? — Elsősorban gz üzemj demokrácia problémáival foglalkoznék, U> Tél vége felé A Paksi Konzervgyárban Kevesen örülnek az idei enyhe télnek annyira, mint a Paksi Konzervgyár dolgozói. Az ősszel ugyanis nagyon tartottak attól, hogy a hosszan tartó hideg komoly károkat okoz. A gyár termelése évről évre fokozódott, s kinőtték a nem is olyan régen elkészült raktárakat, s a szabadban kellett elhelyezni a termékek egy részét. Fokozták gondjaikat a2 őszi szállítási nehézségek, mert sok, sok száz vagon készterméket nem tudtak időben elküldeni. Bár Pakson is tudják, a télnek még nincs vége, most már bizakodóan néznek a tavasz elé. Tehetik ezt azért is, mert a fagytól féltett késztermékeik jelentős részét elküldték a külföldi és hazai megrendelőknek, s ami még a gyárban maradt, azt biztonságosan betakarták, úgy hogy az időjárás néhány napos keményebbre fordulása nem okozhat kárt. Természetesen, ettől függetlenül intenzív ütemben folyik most is a késztermékek elszállítása. A gyárból naponta 25—30 konzervekkel megrakott vagon gördül ki. A gyár az elmúlt évet 5566 vagon konzerv előállításával zárta, ami közel háromszáz vágonnal több, mint az egy évvel korábbi mennyiség. A növekedést a termelékenység 12,8 százalékos fokozásával érték el, melyben nagyban közrejátszott a folyamatos pasztőrizáló vonalak beállítása. Idén a géppark modernizálása tovább folytatódik. A cél a termelékenység növelése mellett a nehéz fizikai munka megszüntetése. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtanak újításaikkal a gyár dolgozói. — Ml — Gondolatok a múzeumban Kommunista aktívaértekezlet Tegnap délelőtt kommunista aktívaértekezletet tartottak a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezetnél. Pálinkás István elnök ismertette a szövetkezet 1974. évben elért erdményeit, majd az 1975-ös terveket. Az aktívaértekezleten elkészítették a szövetkezét 1975. évi felszabadulási és kongresszusi versenyvállalását, számos javaslatot tettek a részvevők az ez évi program-; ra. Mérlegzáró közgyűlések az ipari szövetkezetekben Tegnap mérlegzáró közgyűlést tartott a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet, ezzel a megye ipari szövetkezeteiben is megindult az elmúlt évi munkát értékelő, az éves mérleget jóváhagyó közgyűlések sorozata. A harminc szövetkezetben egy hónap alatt bonyolítják le a mérlegzáró közgyűléseket, ma a Tolnai Asztalos Ipari Szövetkezetnél, utolsóként pedig március 17-én kerül sor a Szekszárdi Szabó Szövetkezet közgyűlésére.- A Bonyhádi Építőipari Szövetkezet vezetősége kimelkedő eredményeiről adott számot a tegnapi közgyűlésen. A bonyhádi a megye legnagyobb lakásépítő szövetkezete. Tavaly 17 százalékkal növelte termelését, ezen belül a lakossági szolgáltatás 3,4 százalékkal nőtt, ugyanakkor a létszám r'scsonyabb volt, mint az előző évben. Emelkedett a nyereség is, míg 1973-ban az árbevétel 12,9 százalékát tette ki, tavaly ez 16,15 százalék volt. Az átlagbér 8,6 százalékkal emelkedett. Beléptem Moszkvában a fegyveres erők múzeumába és dörögni kezdtek körülöttem a fegyverek, hallottam a rohamozok kiáltásait, láttam a holtakat, a sebesülteket. Két órát tartott ez a látomás. Az első világháború tombolt. Régi típusú fegyverek dörögtek, ma már nevetségesnek tűnő harckocsi kapaszkodott a magaslatra, messZehor- dó ágyú lövése hallatszott... Aztán egyszer csak matrózok rohamoztak körülöttem, munkások, parasztok. Kezükben cári fegyverek. A cárizmusra lőttek, a forradalom győzelméért küzdöttek. Álltam és figyeltem arra, ami bennem végbemegy. — A fegyver ugyanaz. A fegyverek igaz és hazug célért egyaránt döröghetnek. Együtt örültem a matrózokkal, a munkásokkal, a parasztokkal a forradalom győzelmének: és szinte láttam miként fogalmazzák meg a törvényt a Vörös Hadsereg megalakításáról. Ott voltam a Vörös Hadsereg első díszszemléjén, és megtapsoltam a bocs- koros vörös katonákat Ezek a katonák harcoltak Cyenyikin és az intervenció- sok ellen. És azok a munkások, parasztok, akik maguk készítette ágyúval, szúró- fegyverrel, aknavetővel, partizánként küzdöttek. Ember- feletti volt a harc, és dicsőséges a győzelem. A győztesek közt láttam Frunze és Gu- szev társaságában Kun Bélát, mint a déli trónt parancsnokságának tagját. Előttem zászlók hevertek: köztük fekete alapú halálfejes, a legyőzőitek rongya, és felettem a győzelem vörös zászlaja lengett, Béke volt. Egy pillanatnyi békéi A harcosok az üzemekbe, a gyárakba, a földekre, a hivő* falókba mentek, hogy valóra váltsák a maguk, a népük, a világ dolgozóinak álmát. De megindult Hitler hadigépezete. A hitlerista hordák átlépték a határt, Lengyelországban, Franciaországban masíroztak... Nyomukban szenvedés, rabság. A cél a haladás széttiprása, a szocializmus megsemmisítése. Váratlanul támadtak a Szovjetunióra. Azt hitték, néhány hónap és Moszkvában ünnep- lik a győzelmet. Már el is készítették a belépőjegyet a győzelmi ünnepségre. „Én meghalok, de nem adom meg magam. Búcsúzom tőled hazám." — véste egy katona a breszti erőd falára 1941. július 20-án. Hitler kihagyta a számításból a szovjet emberek hősiességét, akik kezdetben korszef rűtlenebb fegyverekkel is, de elenálltak, példát mutattak hősiességből, hazaszeretetből egyaránt. „Vége egy partizánnak” — olvasom az eredeti fatáblán a szöveget, amely egy kivégzett partizán nyakában lógott, tekintetemmel megsímogattam Matroszov képét és szeretnék kezei rázni Beregovoj kapitánnyal, aki szinte előttem veszi át a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Hitler Moszkvában győzelmet akart ünnepelni, de soha nem érvényesíthette a már előre elkészített belépőjegyet és szemét lett abból a sok vaskeresztből is, amit Moszkvában akart átadni győztes katonáinak. A vörös márvány, amelyből Hitler palotát akart 1975. február 22. építtetni, most a Gorkij utca házait díszíti. Paulus több mint kilencvenezer, egykor büszke katonáinak sora hadifogolyként kígyózik egy hatalmas fényképen. A vitrinben föld Sztálingrádból. Vérrel, repeszekkel, kilőtt golyók hüvelyeivel tele föld. És itt van a rohamzászló, amely a Reichstag épületén lengett. De addig, amíg odatűzhették a szovjet harcosok, hosszú, küzdelmes, áldozatokkal teli volt az út. Több mint 13 millió szovjet katona áldozta az életét azért, hogy megszabadítsa a világot a fasiszta fenevadtól és elhozza a magyar népnek is a szabadságot. Hamarosan zár a múzeum. Még egy búcsúpillantás a ro- hamzászlóra és alig jut idő a lelőtt U—2-es repülőgép, a legkorszerűbb fegyverek megtekintésére. Elvonulok a Varsói Szerződés tagállamai katonai egyenruhái, kitüntetései előtt és ismét ott vagyok, ahonnan elindultam. Az előtérben pionírok nevetgélnek. s Béke van. A fegyverek egy része már múzeumban. Egyszer minden fegyver ott lesz, mert az emberek élni akarnak és küzdenek az életért, Kilépek a fegyveres erők múzeumának főbejáratán. Balra tőlem egy T—34-es áll. A Nagy Honvédő Háború győztes tankja. Jobbra interkontinentális rakéta, mint egy felemelt ujj, figyelmeztet: „A védekezésre fel kell készülni. A támadókra pusztulás vár." A béke védelmében is a Szovjetunióra nehezedik a legnagyobb teher. Moszkva, 1975. február. SZALA1 JÁNOS A Szekszárdi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál az elmúlt napokban értékelték az MSZMP XI. kongresszusa, s hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indítót* munkaverseny első fordulójának eredményeit. A kongresz-; szusi munkaversenyben résztvevő öt gyáregység közül & gyönki érte el a leginkább kiemelkedő eredményeket. A munkaverseny-vállalásukkal megnövelt éves tervüket 177 százalékra teljesítették, s a tervezettnél 86 százalékkal több energiát takarítottak meg. Mindezek jelentősen segítettek abban, hogy a gyáregység a tervét több mint 3,5-szeresen túlteljesítette. Ezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalat teljesítsa a cukorrépaprogram jobb megvalósítása érdekében tett vállalását. Az értékelést követően véga legesen a gyönki gyáregységhez került a vállalatok kongresszusi vándorzászlaja, s ezzel egy időben elnyerték a 2S ezer forintos pénzjutalmat is. • A Bonyhádi Ruházati SzöJ vetkezetben is értékelték a kongresszusi munkaverseny első fordulójának eredményeit, Ennek során megállapították,, hogy a legjobb munkát a Ló- wey Klára szocialista brigád végezte, mely ezzel elnyerte az arany jelvényt, s emellett a szövetkezet vezetősége által adományozott 10 ezer forrni pénzjutalmat. Másodikak lettek a Klara Zetkin brigád tagjai, akik az ezüst jelvényen kívül 6 ezer forint pénzjutalmat kaptak. A harmadik helyezett Veres Pálné brigád az ezüst jelvény mellett 5 ezer forintot, a további helyezettek, a Hámán Kató szocialista brigád, a Balassi Bálint szocialista brigád és a Május L, szocialista brigád 4 ezer, 2 ezer, illetve ezer forint pénzjutalmat kapott A szövetkezet vezetősége d brigádokon kívül a munkaversenyben igen jó munkát végző dolgozókat is kitüntette. Jelvényes kitüntetésben részesült öt dolgozó, közel százan pénzjutalmat kaptak, s négyen pedig külföldi utazáson vehettek részt. 9 A Tolna megyei Tejipari Vállalat dolgozóinak kongresz- szusi felajánlásai között legfontosabb helyen szerepelt a termelés mennyiségének növelése. Ennek érdekében ígéretet tettek, hogy a bázishoz viszonyítva 7 százalékkal fokozzák a felvásárolt tej meny- nyiségét. E felajánlásuknak eleget tettek, s így a tavalyi év során 5 millió 200 ezer liter tejjel többet dolgozhattak fel. A felvásárlási fuvar- költség egy százalékos csökkentését is ígérték, s a gondos szervezés eredményeként ezt 10,2 százalékra teljesítették. Tavasszal felajánlották, hogy az alapanyagok takarékosabb felhasználásával 200 ezer forinttal csökkentik a vállalat kiadásait. Az összes megtakarítás értéke a kongresszusi munkaverseny első fordulójának végére elérte az egymillió-százezer forintot Jelentős eredményeket értek el a higiéniai követelmények biztosítása terén is, ami a korábbinál jobb minőségű tej és tejtermék előállítását tette lehetővé,
