Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
I Bejáró fiatalolt Van-e megoldás ? L@$z-e nemzetiségi együttes ? Népművelés Nagvmányokon A nagyközség lakéinak az 1700-as évektől a bánya adta a kenyérre valót. Miután leállt a bánya, a hatvanas évek elején a Mecseki Szénbányák tulajdonában lévő művelődési ház a nagyközségi tanács kezébe vándorolt A tanácson az anyagi lehetőségek korlátozottak, ezért sok problémát jelent a rossz állapotban lévő művelődési ház felújítása. A nagyközség egyik legnagyobb gondját, a 2/1975. sz. tanácshatározat így fogalmazza meg: „Gondoskodjanak a nagymányoki művelődési ház felújítási terveinek elkészítéséről, illetve a felújítást végző kivitelezőről. Határidő: 1975. június 30. Felelős; tanácsi tisztségviselők." Hasznos időtöltés A művelődési ház problémái ellenére számos lehetőségük van a nagymányoki aknak a hasznos, tartalmas időtöltésre. Szabó László, a művelődési ház igazgatója a kiscsoportos foglalkozások megszervezését tekintette elsőrendű feladatának. A hétközi diákotthonban 80 főt foglalkoztató népi díszítőművész-szakkör működik. Szűcs Lászlóné vezetésével a szakmai munka mellett komoly gondot fordítanak az ismeretterjesztésre is. Gémes Balázs, a Balogh Ádárn Múzeum munkatársa tíz előadásból álló sorozatot tart a szakkörben, a népművészet és a néprajz tárgyköréből. Erre as évre — jelezve a szakkör közösséggé kovácsolod ását — kö- 908 megmozdulásokat, egyebek között színházlátogatást szerveznek. Várhatóan nagy érdeklődés előzi meg a tervezett egészségügyi előadássorozatot. Mivel a szakkör létszáma magas, ebben az évben kezdő és haladó csoportra oszlik. Az ifjúsági klubban is tartalmas a munka. Legutóbb Anghy Csaba az USA-ról tartott élménybeszámolót, valamint előadássorozat hangzott el a művészetekről. Vetélkedőket és kiállításokat is rendeztek. Az ifjúsági klubon belül magnósklub működik 12 taggal, Hollentoaeh János vezetéséveL Október óta vasárnaponként a társadalmi munkával kialakított klubhelyiségben másfél órás klubrádió műsort adnak, ahol az aktuális eseményekkel, a klubélet híreivel, rövid riportokkal, s újabban a klubtagok önálló bemutatkozó műsorával ismerkedhetnek a hallgatók. A fiatalok szeretik az ismeretterjesztésnek ezt a formáját Két alkalommal sikerrel szerepeltek Váralján, az ottani ifjúsági klubban, melyet Bánáti Zoltán, a megye egyik legjobb klubjává alakított A váraljaiak az Élelmiszer- és Vegviáru Nagvkereskedelmi Vállalat KISZ-eseivel rendeztek találkozót. Nemrég könyv- ismertetés hangzott el Moldova György: Tisztelet Komlónak című könyvéről, melvet Devecseri Zoltán tartott. Rövidesen találkoznak a Magvar Néphadsereg egvik alakulatának KISZ-eseivel. Helytörténet Mint arról már beszámoltunk, a nyugdíjasklubban töretlen telkesedé—el folyik a bányászat emlékeinek gyűjtése. Gölcz Pál nyugdíjas és Szabó László művelődési ház igazgató feltérképezték a települést, hogy hol találhatók helytörténeti emlékek. A váraljai kiállítási terem kapcsán felbuzdulva az összegyűjtött anyagból kiállítást is rendeznek, mely még csak a Gölcz Pál lakásán található tárgyakra szorítkozik. Az olvasóvá nevelés is ismert feladat Váralján. A művelődési ház igazgatója Könyv és ember címmel tartott előadást. Sikeres gyermekrajz-kiálli- tást rendeztek. A végzős általános iskolások társas tanfolyamot látogattak. A brikettüzem és a művelődési ház között eredményes kapcsolat alakult ki. A művelődési ‘ház termet biztosít az üzem rendezvényeinek, cserébe tüzelőt kap, A fotószakkör a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére képkiállítást rendez. Az alsó tagozatos kisiskolások vasárnapjának ad tartalmat a gyermekklub. Szerepel a tervek között egy if júsági filmklub, valamint szeszmentes ifjúsági presszó létrehozása is. A hagyományok ápolásának szándéka Nagymányokon is felvetette a nemzetiségi énekkar és tánccsoport megalakításának gondolatát. Hogyan, miként lehetne segíteni az ingázó ifjúmunkásoknak, diákoknak? Ezzel a kérdéssel Péti Imrét, a KISZ megyebizottság titkárát kerestük fel, — A bejáró fiatalok gondjaival a legutóbbi megyei KISZ-küldöttértekezleten foglalkoztunk és a KISZ VIII. kongresszusán is megpróbáltunk választ keresni arra a kéfdésre, hogyan lehetne problémájukat megoldani. Az elmúlt időszakban az ifjúsági törvény életbe lépése után, ezzel a kérdéssel, hozzánk hasonlóan foglalkoztak az iskolák és a vállalatok is. Számos elképzelés valósult meg azért, hogy a vonat, vagy az autóbusz indulása és az iskola, vagy a munka befejezése közötti időszakot a fiatalok hasznosan és kellemesen tölthessék el. A legtöbb vállalatnál a bejáró fiatalok kulturált környezetben várakozhatnak, s ez a lehetőség ezután még javuL Megyénkben 99 bejelentett ifjúsági klub, vagy olyan KISZ-helyiség van, ahol klubfoglalkozást lehet tartani. Ezeknek a létesítményeknek 20 százaléka üzemeknél, vállalatoknál, szövetkezetnél működik, ahol sport- és kulturális lehetőségek állnak a fiatalok rendelkezésére, itt bonyolódnak le a sakkversenyek, az irodalmi szakkörök itt tartják foglalkozásaikat. A KISZ szervezeti életének is színhelyei a klubok, a politikai oktatásokat is ezekben tartják. 1974-ben a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osztálya Kaposváron rendezett tanácskozásán is a bejáró és falusi fiatalok gondjaival foglalkoztak a résztvevők. A szakszervezetek értékelték a bejárók szabad idejének hasznos eltöltését célzó intézkedések eredményeit Az 1974-es esztendőben ugyanezzel a gonddal foglalkozott az ifjúsági parlamentek felszólalóinak a fele is. Jelentős előrelépés történt azóta. Az elmúlt évben 20 ifjúsági klub alakult Tolna megyében. — Felmerült o kultúrváró- terem vagy, olvasóterem létesítésének igénye? — A Volán és a MÁV hatáskörébe nem avatkozhatunk bele. De véleményünk szerint nem szükséges például a szekszárdi pályaudvar közvetlen közelében három olyan vendéglátóipari egység működtetése, ahol szeszkiméréssel foglalkoznak. Valamelyik helyett javasolnánk szeszmentes presz- szó létesítését, ahol a járművekre várakozó bejáró fiatalok napilapot olvashatnának, be • szélgethetnének, rádiót hallgathatnának, esetleg tv-t néz. hetnének. Véleményem szerint a vendéglátóipar forgalmát nem csökkentené egy ilyen létesítmény — legalábbis jelentősen nem. — És akik szabad idejükben barkácsolni szeretnének? — Közvetlen az Ezermester bolt mellett működik barkács- műhely is, ami a délutáni órákban nyit ki és ott mindazok dolgozhatnak, akiknek hobbijuk a barkácsolás. És természetesen azok is, a kiír a Szakma ifjú mestere címért kívánnak versenyezni és bejárók. — Van*e mód arra, hogy a bejáró közösség érdekeit közülük a helybeli tanácsban^ választott tanácstag képviselje? — Elképzelhető, hogy delegált tanácstag kerüljön ki közülük. Az elmondottak alapján számtalan lehetőség van a fiatal bejáró munkások problémáinak részleges megoldására, javítására, ami egyben nem csak őket érinti, hanem általában az ingázó dolgozókat. — Köszönjük s válaszokat — veress — — És én talán nem válogatnék? — fintorgott a kis szőke. —- Én nem szerezhettem volna egy-két tisztet?... Majd hülye vagyok! Mikor tízet is szerezhettem— ' Csak egymás közt beszélték ezeket, nemigen törődtek vele. És ő sem annyira a beszédet figyelte, hanem azt, hogy a legíiatalabbnak, a kis szőkének, milyen szép csipkés lila hálóánge van, biztosan selyem. Egyik ménjének sincs ilyen szép csipkés hálóinge. Már azoknak, akik otthon maradtak. Marinak biztosan van. Hiába, ez a lány volt köztük a legszebb. Formára is a legszebb. Jól kiadta a vékony hálóing az alakját. Azon vette észre magát, hogy mindnyájan rajta'nevetnek. Nem mert azután odanézni. — Hát, ha biztos volnék benne — mondta megemelt hangon az öregasszony —, hogy azok a... Grisáék tudják, mi a tisztesség, hogy nekünk is élni kell... Akkor azt mondanám, eljöhetnek egy kicsit szórakozni. Igaz-e lányok? — Az a baj, hogy nem tudnak azok magyarul — mondta ő. Mire kitört a nagy kacagás, még az öregasz- szony is úgy fuldokolt, megint könnybe lábadt az a hályogos szeme. — Tudunk mi oroszul! — Perfekt! — sikkantott a hálóinges lány. Csibi néni, az öregasszony, amikor kikísérte, még a kapuban is azzal búcsúzott: — Szegény kislányok, sokat unatkoznak... De nehogy azt képzeld, ezek rendes lányok!... Szívesen megmondhatod a Griskádnak is... — felemelte az ujját —, de csak azzal, aki tudja, mi a tisztesség!. _ 28. Mártinak nem volt meg a címe. — 124 — Csak annyit tudott róla, hogy az egyetemre jár iskolába, és tanárnő lesz. A házmester azt mondta erre: sok egyetem van itt, és meg kellene érdeklődni, melyikből kerülnek ki a tanárnők. No, ennek ő utánajár. Tellik az időből.,; Mártira büszke volt a család. Magdival is sokszor eldicsekedett az anyjuk, hogy szegény lány létére, milyen jó partit csinált, valósággal úrinő lett, de az apjuk csak legyintett ilyenkor: — Urizál, mint minden városi. Az csak olyan magamutogatás. Az apjuk, igaz, Mártival se dicsekedett; ő egyik lányával se dicsekedett (legfeljebb a fiával, hogy máris mekkorát tud a karikás ostorral durrantani). De azt azért ő Is respektálta, hogy Márti tanult lány, mióta leérettségizett, Acsay tekintetes úr is magázza, és minden iskolában kitűnő bizonyítványa volt. És egy fillérbe sem került a családnak a taníttatása, mert tandíjmentességet kapott, és buta úrigyerekeket kérdezett ki, pénzért, hármat-négyet is; lassanként visszafizette amit eleinte költöttek rá. Piroska is tanult lány lesz, bár ő nem olyan jó tanuló, mint Márti. Ct nem is akarták kiiskolázni — az apjuk nagyon ellenezte a taníttatást; elég egy urat nevelni a családból, ott a rengeteg munka a szőlővel, mi lesz, ha apránként mindenki megszökik —, de Márti addig veszekedett, míg aztán beíratták Piroskát magántanulónak. Igaz, két év késéssel, de tavaly már utolérte a-többit. És a kecske is jóllakik, mert csak vizsgázni jár be Miskolcra Piroska, segíthet otthon a szőlőben az apjának. A nyomtatott bizonyítványban a névsor alá külön írják a magántanulókat, de máskülönben éppúgy, diáknak számítanak ők is. „Parázsó Mónika” — így van kinyomtatva a neve a bizonyítványban, mert két névre keresztelték, és a Mónikát írta előre a pap. Sehogyan sem tetszett a családnak a Mónika, ezért keresztelték még Piroskára is. Míg nyomtatva nem látta, ő nem is tudott róla, hogy Pi- • rost Mónikának is hívják. Sok baja volt az M-betűvel az anyjuknak. Hogy az első lány Mária lett, a másodikat is M-betűre keresztelte, Magdának. így majd minden stafirung PM monogrammal készülhet; gond nélkül kicserélhetik, ha később egyiknek — 125 — ez tetszik, a másiknak a másik. Ha nincs is kész minden, amelyik hamarább megy férjhez, a maga részét viheti. És ha ne adj Isten, meghalna az egyik, a stafirungját a másik'úgy örökölheti, mintha a sajátja volna. így azután a harmadik lány Márta lett Akár a Bibliában: Mária, Magdolna, Márta. A negyedik: Margit. Az ötödik lány születésekor kifogyott az M- betűből a Parázsóék tudománya. A pap először Mariannt javasolt, de azt nagyon urasnak találták, s így került sor a Mónikára. A Piroskát már könnyű volt hozzátenni, a Parázsó nagymama neve után. (Bár ebbenr a választásban is közrejátszott egy másik monogram. Nagymamának — leányne- vén: Pete Piros — nem maradt meg lánygyere- ke, s így halála utánra a — PP monogram rríiatt Péter fiának ígérte a stafirungjából a törülközőket, a szakajtókendőket, a szalvétákat, melyeket rózsaszín szalaggal átkötve, érintetlenül őrzött lánykora óta a szekrényben. — Jó lehet még ez a stafirung egy lányunokának is.) Nellinek, a hatodik lánynak, az M-ből már csak a Malvin maradt, a P-ből a Petronella. Sokszor szóba került a két monogram története a családban, amióta nagyok a lányok. Folyton összevesznek a holmin, melyik kié, s olyankor az anyjuknak kell igazságot tenni. Kivéve Mártit ö nem veszekszik, inkább a magáét odaadja. Nemcsak okos lány Márti; ő a legrendesebb. Illetve már asszony, nem is lány. Folyton azon kapja magát, hogy még mindig lánynak képzeli Mártit, pedig férjhez ment tavaly nyáron. De nem otthon volt a lagzi; csak utána jöttek haza. A férjére már sehogyan sem tudott visszaemlékezni. Csak épp, hogy megebédeltek otthon, még aznap délután felpakoltak egy talyi- gára való ennivalót, ruhaneműt, pokrócot, s felmentek a szőlőhegyre, az Acsay-féle présházba. Utána már nem is találkozott velük (azaz még egyszer látta őket: a kökény bokorból). Meghökkent, ahogy most az eszébe jutott: „akkor meg a lánynevén tán meg se találom !” (Folytatjuk) — 126 —
