Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
Hat ország összefogott Azerbajdzsán kincses... Orenburgból jön a „kék arany*’ Moszkvai telexjelentés Azerbajdzsán napjainkban sok ágazata ipari övezek amelynek „profilját” a vidék természeti kincsei határozzák meg. Milyen jövő előtt áll a köztársaság, hogyan illeszkedik be a Szovjetunió távlati gazdasági fejlesztésébe? Erről beszélget Valerij Crigorjev, az APN tudósitója az Azerbajdzsán SZSZK tudósaival. • TAHIK GADZSIJEV, az Azerbajdzsán SZSZK _ Minisztertanácsa mellett ' működő geológiai igazgatóság főgeológusa: — Azerbajdzsán távlati ter- ve előirányozza a gazdaság jelentős mérvű fejlesztését, mégpedig az utóbbi években felderített új nyersanyagforrások alapján. A geológusoknak van egy szakkifejezésük — a „steril körzet”, vagyis, olyan terület, ahol lényegében nem található semmilyen természeti kincs. Nem is olyan régen még az Azerbajdzsán északi határát képező Nagy-Kaukázusi Hegygerinc déli lejtőit ilyen területnek tartották. A geológiai kutatás legújabb módszerei azonban megcáfolták ezt a véleményt Itt található a filiz- csaji érclelőhely, amely horgany-, ólom-, réz-, kobaltkészleteket tartalmaz... Kitermelésük már megkezdődött Ez a bánya nemcsak Azerbajdzsán fiatal iparágát, a színesfém- kohászatot látja majd el nyersanyaggal, hanem az Oroszországi Föderáció üzemeit is. Az utóbbi évek geológiai munkálatai során főleg színesfémkészleteket tártak fel. Azerbajdzsán gazdag higanyban, második esztendeje folytatjuk a réz-kénére és a réz-porfir lelőhelyek felmérését A vizforrások nekünk, geológusoknak ugyancsak nem jelentenek problémát Azerbajdzsánban nagy mennyiségű föld alatti vízkészletet fedeztünk fel, amelyből ipari, mezőgazdasági célokra és a lakosság ellátására egyaránt bőségesen jut. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rendszertelenül aknázhatjuk ki ezeket a készleteket Jóllehet a folyók és víztárolók ipari szennyeződése a mi köztársaságunkat sem kímélte, vannak módszerek ennék megakadályozására. Az azerbajdzsán föld tnéhében nagyszerű szűrőanyag: ceolit található. Ez az ásvány megtisztítja a vizet nemcsak a mechanikai szennyeződésektől, hanem a vegyszerektől és a kőolaj lepárlási termékektől is. Azerbajdzsánban nagyszabású lakásépítkezés folyik. A geológusok évente tucatnyi építőanyag-lelőhelyet adnak át ipari kitermelésre. A köztársaságban nagy márvány-, gránit-, különböző színű tufakészletek találhatók. Azerbajdzsán felsorolt ásványkincs-lelőhelyei között említést érdemelnek a tüzelőanyagok: a kőolaj, a gáz, a szén. Ezen a téren milyenek a kilátások a köztársaságban? MADAT ALLAHVERDIJEV, az Azerbajdzsán SZSZK Terv- bizottsága mellett működő gazdasági intézet igazgatója: — Köztudott, hogy már 30— 35 évvel ezelőtt lényegében Azerbajdzsánban összpontosultak a Szovjetunió nagy ipari kőolaj-lelőhelyei. A köztársaság adta az ország kőolaj- termelésének 70 százalékát. Az ötvenes években a Szovjetunióban hatalmas kőolaj- és gázlelőhelyeket tártak fel Tatárföldön, Baskíriában, valamivel később pedig Közép- Ázsiában, Azerbajdzsán — megtartva a termelés színvonalát — jelentős mértékben csökkentette a nyers kőolaj és kőolajtermékek kivitelét. Ennek eredményeképpen a köztársaság kibővítette saját termelési kapacitásait. Nagy fejlődésnek indult a kőolajvegyészet és a kohászat Kielégítették a lakosság gáztüzelőanyagszükségletért, Bakuban és Szumgatiban pedig a lakóépületek gázellátása elérte a száz százalékot A Szovjetunióban új, gazdag kőoliaj-lelőhelyéket tártak fel napjainkban a tyumenyi és az orentourgi területen, a Komi SZSZK-ban. Azerbajdzsán jelenleg csak kaukázusbeli szomszédjaival, Grúziával és Örményországgal osztja meg kőolaj- és gázkészleteit Éppen ez a körülmény teszi lehetővé, hogy megtervezzük az energia- igényes ipari komplexumok fejlesztését Azerbajdzsán energiaforrásairól szólva, eddig csupán a kőolajat és a gázt említettük. A jövőben bizonyos mértékben más energiafajták lépnek a helyükbe, például a termálvizek. Ma már a köztársaság Lenkorán—Asztali övezetében fekvő melegházi gazdaságok fűtésére használják a termálvizet Ezeket a helyeket „az ország veteményeskertjei”-nek nevezik, mert itt termesztik a Szovjetunióban a legkoraibb zöldségféléket A. közeljövőben Azerbajdzsán egyes körzeteiben földgáz helyett termálvízzel fűtik majd a lakásokat (BUDAPRESS—APN) Bánya bányászok nélkül Uj típusú bánya technológiai modelljét készítették el do- nyecki szakemberek. A tervek szerint ez a bánya a teljes gépesítés eredményeképpen évi 5 millió tonna szenet ad, any- nylt mint ma ßt közepes bánya folyamatos üzemmel. A fejtésen nem lesz szükség a bányászok állandó jelenlétére, fúrópajzsok és gépesített bá- nyatámok alkalmazására. A bánya munkáját elektronikus számítógép és olyan hozzá kapcsolódó rendszerek irányítják, amelyek a donyeckj szén- medence egyes bányáiban már sikerrel mutatkoztak be. Már dolgoznak az új technológiai modell szerinti bánya létesítésének kivitelezési tervein. Hat szocialista ország képviselői nemrégiben tartották meg első tanácskozásukat Moszkvában az Orenburgból kiinduló és a Szovjetunió nyugati határáig húzódó gázvezeték építéséről. Ezzel megkezd dődött annak a nagyszabású programnak a végrehajtása, amelyről 1974 júniusában írt alá egyezményt Magyarország, Bulgária, az NDK, Lengyel- ország, Csehszlovákia és a Szovjetunió. Az Orenburg! gázvezeték létrehozása minőségileg új szakasz a szocialista országok együttműködésében. Első alka_ lommal kerül sor arra, hogy hat ország összefog és közös erővel aknázza ki a Szovjetunió gazdag fűtőanyag-energiatartalékainak egy részét. A 2800 km hosszú gázvezeték megépítéséhez és zavartalan működéséhez szükséges berendezések felszerelését az érdekelt országok végzik saját erőből, saját eszközökkel. Ezzel megteremtődik annak a műszaki feltétele, hogy a Szovjetunió több födlgázt szállíthasson a nyersanyagokban szegény KGST-országokba. Az orenburgi földgáz-lelőhelyek — ahonnan majd az értékes nyersanyag elindul útjára — rövid történeti múltra tekintenek vissza. 1966-ban nyitották meg az első kutat azon a területen. Ma már 150 kút működik; a szovjet népgazdaság az orenburgi mezőkről tavaly 15 milliárd köbméter „kék aranyat” kapott. A fejlesztési tervek szerint —■ mire a gázvezeték megépül — évente 45 milliárd köméiért termelnek ki a földgázmezőkről. A vezeték lefektetése nem lesz egyszerű feladat. Az építkezés területére — mocsaras, lápos vidékekre is — 11 millió tonna különféle anyagot, emellett gépeket, berendező: seket szállítanak. X szakemberek számításai szerint sok száz exkavátorra, bulldózerre, darura, csőfektető gépre van szükség a tervszerű munkavégzéshez. A beruházás nagyságát nemcsak a gépek sokaságával mérhetjük. Különleges, sok esetben egyedi technikát, technológiát is fel kell használniuk az építőknek, hogy a vezeték átszelhesse az útjába eső 168 folyót és tavat. Közöttük olyan nagy folyókat, mint a Volga, a Don, a Dnyeper. Át kell hi- dalniok azt az 500 km-nyi szakasz megépítéséből adódó nehézséget is, amely az „örök fagy birodalmán” vezet keresztül. Számolni kell hegyi akadályokkal is. S ha az építők, a szerelők mindezekkel megbirkóznak, akkor megépül a világ egyik leghosszabb gázvezeték-rendszere, amelynek teljesítmény« rendkívüli lesz. Az 1420 milliméter átmérőjű csöveken naponta 100 millió köbméter gáz áramolhat majd. Az egész vezeték működését automatizálják, ami annyit jelent, hogy a 2800 km-nyi útszakaszon a műszereké lesz a főszerep, s az emberek csak végső eset-; ben avatkozhatnak be. Az orenburgi földgázvezeték megépítésével valamennyi érdekelt országban fontos népgazdasági feladatok meg: oldására kerülhet sor, amelyek egybevágnak a Komplex Program elképzeléseivel. Számottevően bővül majd a vegyipari termelés, s ezen belül a polimer-anyagok előállítása. A mostaninál több műgumit, műszálat, ammóniákot, metanolt és vegyipari alapterméket gyártanak, amelyekkel kielégíthetik saját szükségleteik mellett a szocialista partnerek igényeit is. Faragó András — Nomo! Aha!... Hogy hívják? — Rózái. Póta Rozika. — Fasza gyerek vagy, mondom én_ Aztán megvan annak a Rozikának mindene? Ami kell?._ Kitapogattad már a tövén is?— — Hogyisne. — Ki kell azt a lányoknál tapogatni, hát még ezt se tudod? Hogy a helyén van-e minden ott is. Ahol nem látni. — Hogyisne. — Tudod-e, hány szoknya van a matyójányon, addig még tán számolni se tanultáL Aztán, látod, akárhányat szed magára, a végére kell érni... Mondd meg annak a Rozikának, hogy túl kell ezen esni. Nem vehetsz zsákbamacskát; nem igaz? — Majd adna ő nekem. Egy nagy taelit, már az biztos. — Jólesik az annak is, te. Azért olyan rágós. Csak lónak nem jő a rugós, lánynak annál jobb, minél mígósahb... Príma kis bakancsa volt, dupla talpú, szögletes orrú. Egy-két számmal nagyobb a kelleténél, de dupla kapcával éppen kitelt. Gyerekholmi kevés volt a raktárban! — Hadd ném csak, itt ez a lajbi, bújj bele. Elég rendesen felöltöztette Kiskorecz. A végén a nyakába akasztott egy oldalzsákot. — Jó lesz elemózsiának. Sose ért egy kis tartalék. És megtanította karlendítéssel tisztelegni. Addig kellett ismételnie a karlendítést, és közben jó hangosan azt kiáltani: „Éljen Száláéi!”, amíg nem talált benne kifogást. Hasznát is vette később ennek a tudományának, meg nem is. — 73 — Az biztos, hogy a nyilasok mindig jóságosán néztek rá, ha így köszönt Nem az, hogy nem bántották, de bántani sem engedték volna. (A Grisa-íéle prémsapkát se igen veszik el, ha akkor így köszön. De elszokott már akkor ettől, eszébe sem jutott, hogy így köszönhetne. Odaát, Pesten, egészen másfajta köszönés járta, ott az öklét kellett megemelnie egy kicsit az embernek, s azt mondani: „Szabadság!”) Viszont azt is hamar észrevette: a civilek nem nézik jó szemmel, ha 6 a karját lengeti, és „Éljen Szálasi”-t köszön. Már aznap este, az óvóhelyen, amikor a raz- ziázó nyilasok elmentek, azt mondta egy civil ember: „És ez a szarházi taknyos, hogy kalimpál itt nekik! Még a seggén a tojás sárgája, de 6 már kalimpál—1* Először történt meg; hogy vacsora nélkül maradt Haragudtak a nyilasokra valami okból a civilek. A kommunistákról meg az oroszokról ki így beszélt ki úgy, de a nyilasokra majd mindnyájan haragudtak. Non értette, miért kell úgy haragudni. Bakancsot is adtak, meleg lajbit oldalzsákot mindent Megragadt benne, amit a szivacsos orrú testvér mondott, hogy a nyilas előbb való, mint a katona, mert az nemcsak a háborúban katona és nemcsak a fronton. Komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy felnőtt korában majd inkább nyilasnak áll be, ha egyszer az az élőbb- való. Lehetséges, akkorra már a civilek sem haragszanak úgy rájuk. Otthon a faluban, nem haragudtak így a nyilasokra. Igaz, csak az útkaparó jár karszalaggal, vagy két hét óta, meg a terménybegyűjtő futuxás. Azaz lehet: Kiskorecz is, a kocsmáira, nem látta mostanában. Régebben nem volt karszalagja Kiskorecznek; hozott ő szódavizet a kocsmából, emlékezne rá. Bár hozzájuk húzhatott, mert ki volt akasztva egy nyomtatott tábla a pult fölé: ZSIDÓT NEM SZOLGÁLUNK KI! Híre volt ennek a faluban: hogy nem szégyen- li magát a matyó, Tériké után beleült a készbe. Most igazán nem bukik bele a kocsma, ha zsidót nem szolgál ki. — 74 — &■*,. ÍS' *xi Elsétált néha a nyilaisszékház előtt. Levakarták azóta a vörös betűs írást a falról, de így is olvasható volt a vakarás nyomán, hogy „Halál Szálas! ra!" — biztosan nem ók írták azt ki. A civilek írhatták ki. Minek vakarnák le különben, ha ők írták volna oda. Figyelte, nem jön-e a szivacsos orrú; szeretett volna még kérni tőle ezt, azt. Legkivált derék - szíjiat. De volt abban a raktárban minden. A múltkor szégyellte mondani, de most már elmondaná, hogy próbálta már ő azt a lányokkal. No, nem Rozikával, az biztos. A csordás lányával játszott vagy két esztendeje a juhakolnál. Egy osztállyal feljebb jár ez a lány, és eggyel talán vissza is maradt, hozzá képest nagylány; különösen azóta nőtt nagyot. Nem volt akkor nála a bolti kardja, csak valamilyen fából szerkesztett kard. Megmondta a lánynak, hogy ő csak olyat játszik, amiben katona lehet — Jó, akkor játsszunk búcsúzkodőt — egyezett bele a lány. — Te mész a háborúba, én meg a szeretőd vagyok. Másképp gondolta ő a játékkatonaságot, nem tetszett neki a szeretősdi. Észrevette rajta a lány a kelletlenkedést — Csak játszásból vagyok a szeretőd, nem igazándiból, te kis buta!... És ibúcsúzkodunk este kapu alatt, most téged Sanyinak hívnak. Játszásból... A jiuhakol ajtaja volt a kapu, s a lány neki- Vetette a hátát az ajtófélnek. Végre jött két bátyus asszony a gyalogútan, a réten keresztül, s abba kellett hagyniuk. Azóta sem játszott búcsúzkodőt. Rozikával neon is lehetne ilyesmit Játszani. „Az kéne még, hogy kutaszkodjak, majd a kezemre csapna egy akkorát—” — gondolta valamilyen büszkeséggel. Nem látta a tuskófejű nyilast a pártháznál. Csak pár nap múlva találkozott vele megint. Egy mellékutcán csatangolt, s anra lett figyelmes, hogy nagy a nyüzsgés valami alagsori üzlet lejárója körül. Tolakszik a népség lefelé is, fölfelé is. De aki fölfelé jön, az mind cipel valamit. (Folytatjuk) — 75 —
