Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
Ezt hozta a hét a külpolitikában BUDAPEST Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter az 1975. évi magyar—szovjet árucsereforgalmi jegyzőkönyv aláírása után szombaton Moszkvából visszaérkezett Budapestre. KAIRO Abdel Aziz Higazi egyiptomi miniszterelnök kairói látogatásra hívta meg francia kollégáját Jacques Chirac kormányfőt. TEL-AVIV Az izraeli rádió szombaton New York-i tudósítójának jelentésére hivatkozva olyan értesülést közölt, hogy az Egyesült Államok egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik az Izrael további fegyvervásárlási igényeinek kielégítését célzó megállapodás aláírásával. Amerikai kormánykörökben azt hangoztatják, hogy a fegyverszállításé megállapodás aláírását „technikai okok” akadályozzák. BEJRUT Az izraeli tüzérség pénteken támadta a Libanon déli körzetében levő Asnata települést. A barbár akció jelentős anyagi károkat okozott Ugyanezen a napon támadás érte Kfar Suba körzetét is, ahol két libanoni életét vesztette, amikor az izraeliek által hátrahagyott aknák felrobbantak. BUDAPEST A Köpeczi Béla főtitkár vezette akadémiai delegáció, amely a Magyar Tudományos Akadémia és a Kubai Tudományos Akadémia együttműködési munkatervének megtárgyalása és aláírása céljából tartózkodott Havannában. HAVANNA Raul Leon Torras, a kubai nemzeti bank elnöke vezetésével kubai küldöttség utazott Japánba. A küldöttséget a japán gazdasági szervezetek szövetsége (Keidanren) és a japán—kubai gazdasági együttműködési társaság hívta meg. A látogatás befejeztével a küldöttség a kanadai kormány meghívására Kanadába utazik. COLOMBO Li Csiang kínai külkereskedelmi miniszter vezetésével kereskedelmi küldöttség érkezett Srí Lanka fővárosába. A kínai küldöttséget Tikiri Banda Illangaretne Srí Lanka-i kül- és belkereskedelmi miniszter fogadta. így látja a hetet, komme«» tátorunk, Réti Ervin: „Az európai biztonsági konferenciát előkészítő diplomaták szállodai szobákat vesznek ki, a SALT-tárgyalásokra érkező szovjet és amerikai megbízottak lakásokat bérelnek ...” — ez a mondás járja Genf ben. A hasonlat találó: a stratégiai atomfegyverek korlátozásáról folytatott tanácskozások 1969 őszén kezdődtek s minden bizonnyal még egy ideig eltartanak majd. Maratoni „műfajról” van szó, amely nem ígér naponként új szenzációkat. A tárgyalások új szakaszának megindulása, a hét péntekjén a svájci városban, mégis megérdemli a kiemelke. dó figyelmet A SALT-téma napirendre kerülése ugyanis elválaszthatatlan az „atomkorszaktól”. Kevesebb is, több is a hagyományos leszerelésnél tulajdonképpen nem csökkentik a fegyverzetet, de megpróbálnak gátat szabni a meredeken felfelé ívelő, veszélyes és költséges fegyverkezési hajszának. Az első fecskék, az első SALT« egyezmények sikeresen befagyasztották a támadó hadászati rakéták mennyiségét, valamint egy-egyre korlátozták a Szovjetunióban, illetve az Egyesült Államokban felállítható ellenrakéta-rendszerek számát A SALT—1 megállapodásnak, minden' erénye mellett, két alapvető gyengéje is volt. Időtartamát illetően csupán öt esztendőre szólt, tehát 1977 októberében lejár. Beváltotta a mennyiségi mutatókra vonatkozó követelményeket, de nem intézkedett kellőképpen a fegyverzetek minőségi fejlesztésének szabályozására. (Közben viszont megjelentek a több robbanófejjel ellátott rakéták, vagyis egy hordozóval akár tíz nukleáris bombát is célba lehet juttatni. A meny- nyiségi befagyasztás ellenére így mégis többszörösére nőtt a két nagyhatalom atomerejének hatékonysága és tényleges ütőképessége.) A helyzet tehát meglehetősen bonyolult, de tavaly novemberben, Vlagyivosztokban Brezsnyev és Ford csúcstalálkozóján megegyeztek a meg- egyezésrőL Úgy döntöttek, hogy a SALT—2 megállapodásban pontosan rögzítik, mennyi „szimpla” és mennyi több robbanófejes rakétával rendelkezhet majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok, A minden részletre kiterjedő keretszámokat természetesen a szakértőknek kell meghatározni, de a magas szintű politikai döntés értelmében a két nagyhatalomnak minden vonatkozásban azonos számú rakétái lesznek. Ilyen felhatalmazással'' ültek le tárgyalni Genfben és reális a remény, hogy a nyár kezdetéig kidolgozzák az 1985-ig érvényes szerződéstervezetet, Amennyiben elkészülnek vele, az SZKP főtitkárának június körül esedékes washingtoni látogatása jó alkalom lehet az ünnepélyes aláírásra. Az idő nemcsak általában sürget. Az 1976-os esztendő elnökválasztási év lesz az Egyesült Államokban, s ősztől már hiányoz, hat az ilyen fontos elhatározásokhoz szükséges, nyugodt és kiegyensúlyozott légkör. A SALT-tárgyalások ellen máris kilőtték az első torpedókat, s a hangadók között ismét ott szerepel Jackson szenátornak, a katonai-ipari komplexum hírhedt képviselőjének neve. Az elnökjelöltségre pályázó szenátor alapos „öngólt” rúgott, amikor feltételeket próbált kényszeríteni a Szovjetunióra azzal, hogy módosító javaslataival lehetetlenné tette a szovjet—amerikai gazdasági megállapodások érvénybe lépését. Jackson most egyenlíteni próbál és száznyolcvan fokos fordulattal azt kifogásolja, a készülő SALT-megállapo. dás nem tartalmaz elég korlátozást. Taktikája világos: any- nyit akar markolni, hogy semmi ne maradjon a kezében. Úgy tűnik, hogy az enyhülés hívei és ellenzői között folyó harc, amely az elmúlt hetekben nem egy területen kiéleződött, a következő időszakban erősen kötődik majd a SALT-témákhoz, a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulásához. Ismét megkezdődtek a héten a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások, de aligha valószínű, hogy a közeljövő megegyezésekhez vezethetne. A nyugatiak ugyanis változatlanul megpróbálják kikerülni a szocialista országok állásfoglalásának alapját, hogy a csökkentés során egyik fél biztonsága sem szenvedhet csorbát. Derűlátóbbnak tűnnek az európai biztonsági konferenciáról szóló jelzések — általában július—augusztusig lehetségesnek vélik a helsinki záró csúcs-szakasz létrejöttét. (Szó esett erről Wilson ottawai és washingtoni megbeszélésein, amelyeket a brit kormányfő moszkvai útja követ; és tárgyaltak erről a lengyel—osztrák kormányfői, valamint a szovjet—NDK és a csehszlovák—finn külügyminiszteri találkozón is.) Nem keveset emlegették Genfet a héten egy olyan értekezlet kapcsán is, amely tudvalevőleg nem ülésezik. Szadat párizsi útja, Gromiko közel-keleti látogatása, Kissinger újabb útitervei s a nyilatkozatáradat a közel-keleti problémák időszerűségét jelezhetik. A képlet adott: az ENSZ- ben többször is elfogadott elvek (megszállt arab területek visszajuttatása, biztonságos határok, palesztin jogok elismerése) alapján, a genfi konferencia keretében, rendezni kell a válságot. Ez akkor sem lenne egyszerű feladat, ha mindenkit áthatna a jószándék, hiszen több évtizede lerakódó ellentéteket kell feloldani. Csakhogy Washington és Tel Aviv igazi megoldás helyett pótmegoldásokat ajánl, s ehhez igyekeznek a térségben is híveket toborozni. Az igazságos és átfogó rendezés helyetti amerikai „kis lépések” nem hoztak és nem hozhattak eredményt. Ezek tulajdonképpen csak azt szolgálják, hogy Washington több vasat is tűzbe tarthasson, megtartsa bázisként Izraelt, de az arab világban is befolyást nyerjen. Módszereik akadályozzák s mindeddig lehetetlenné tették a kézenfekvő megoldást: a genfi békeértekezlet összehívását. Washington „kis lépései” egyelőre csak meddő helybenjárást jelentenek, pedig négy háború s az új veszélyek arra ösztönözhetnének, hogy végre elinduljunk a béke felé. Ilyen körülmények között aligha kell bizonygatni a Gro- miko-út rendkívüli fontosságát ... A győzelem pártja Negyvenöt évvel ezelőtt, 1930. február 3-án alakult meg a vietnami kommunisták egységes pártja, amely kezdetben Indokína Kommunista Pártja, 1951 óta pedig Vietnami Dolgozók Pártja néven szervezi, vezeti a vietnami munkás- osztály és a dolgozó parasztság forradalmi harcát. A francia gyarmati uralom idején zászlót bontott párt 10 pontos politikai programja szerint: a vietnami forradalomnak egymással szorosan összekapcsolódó két feladatot kell megoldania. Egyrészt meg kell döntenie az imperialista és feudális elnyomást, másrészt meg kell teremtenie a feltételeket, hogy a függetlenség kivívása után áttérhessenek a szocializmus építésére. A párt prog_ ramjában kitűzött első feladatot, a francia gyarmati uralom lerázását, a függetlenség kivívását csaknem 30 éve, 1945. szeptember 2- án végrehajtották. Vietnam népe, kommunista pártja vezetésével 1946 decemberétől 1954 júliusáig még nyolcéves ellenállási háborúra kényszerült, hogy a gyarmati uralom helyreállítására törekvő francia csapatokkal szemben megvédje szabadságát, függetlenségét. Az Egyesült Államok uralkodó körei alig tízévnyi lélegzetet hagytak Észak- Vietnam népének, hiszen 1965 elején a VDK ellen is megindították a rendszeres légi agressziót. S a vietnami nép, miközben megtámadott hazáját védte, a VDP irányításával végrehajtotta a társadalom szocialista átalakítását, megkezdte a szocialista gazdaság építését. Vietnam népe — a hadszíntérré változtatott Dél és a hátország szerepét betöltő Észak —, a VDP vezetésével, a vil | haladó erőinek támogatásával kudarcra kárhoztatta az amerikai imperializmus agresszióját. Az USA kormánya 1973. január 27-én kénytelen volt aláírni a vereségét bizonyító párizsi egyezményt. Egy francia polgári történész, Philippe Devillers írta több mint két évtizede: a holnap Vietnamja csakis a Vietnami Dolgozók Pártjával épülhet. A történelem igazolta e megállapítás igazságát. —ó Válság — olasz módra III. KORMÁNYOK A VÁLSÁG mélypontján az a nézet alakult ki, hogy Olaszország kormányozhatatlan. Valóban így van? Nehéz lenne eldönteni. A rövid életű kormányoknak ugyanis nincs idejük arra, hogy kormányozzanak. Vagyis: ha van kormány, valójában akkor nincs. Fontos törvények és rend eletek évek óta nem születnek meg, mert nincs idő arra, hogy végigtárgyalja a parlament. Aztán jön az új kormány és mindent lehet elölről kezdeni. A példa: az olasz mezőgazdaság támogatást kapna a Közös Piactól, mindössze egyet1975. február 2. len parlamenti törvényt kellene megszavazni. Ez mindmáig nem történt meg. Közben az olasz mezőgazdaság csődbe jutott. Nem az ország kormányozhatatlan, nincsenek vezetői. A HÁBORÚ VÉGÉTÖL számítva Olaszországnak 37 kormánya volt. 1948 óta kizárólag a kereszténydemokraták vezette kormányok működtek. Egy- egy kormány átlagos életkora 10 hónap. A kormányok változtak, a személyek alig. Bizonyíték erre a kormányok névjegyzéke. 1948 óta csaknem ugyanazok töltik be a kormánytisztségeket, a különböző miniszteri tárcákat. Fanfani, Rumor, .loro, — az elnökség kivételével —■ a köztársaság minden tisztát betöltötte. Andreotti, Tanassi, Taviani, Colombo, ilyen vagy olyan poszton úgyszólván állandó tagjai a kabinetnek. Az Olaszországban élő külföldi újságírók úgy hívják őket: a keljfeljancsik zseniális csapata. A rotáció tökéletes, a fel- frissítés úgyszólván nulla. A nyári periódusokban működő kormányokról az olaszok azt mondják: strandkormány. Moro mostani, téli kabinetjét „síkormány”-nak nevezik. Harminc év alatt harminchét kormány. Minden idők világcsúcsa a politikában. Valóságos infláció ez már maga is... ÓRÁK. Haladok a Monteci- torio, a parlament felé, 10 órakor van ott találkám. Ugv érzem, elkéstem. Róma főútvonalain 200—300 méterenként órák mutatják az időt. Haladok az egyik órától a másikig és azt veszem észre, hogy minden következő óra kevesebbet mutat, mint az előző. Ez bizonyára véletlen. Utcai órákkal máshol is előfordul, hogy nem egyformán mutatják az időt. Végül is 10 perccel hamarabb érkezem a parlamenthez, mint ahogy elindultam. Azt kellene mondani, hogy az olasz parlament környékén jár leglassabban az idő. ERRŐL nem az órák tehetnek. A legutóbbi választások, tehát 1972 óta, azaz két év alatt, az olasz parlament — valamennyi kihagyott időszakot összevéve — egy teljes évig nem működött A kormány- válságok miatt. Végül is hamarabb érkeztem a célhoz, mint ahogy elindultam. Netán a sűrűn egymást követő olasz kormányok is úgy vélik, majdcsak célhoz érnek, mielőtt még elindulnának? HA A KORMÁNYOK nem alkalmasak az ország irányítására, ki kormányozza akkor Olaszországot? Az árnyékkormány. Azok, akik a gazdasági és pénzügyi hatalmat valóban gyakorolják. Mint például Agnelli, a Coníindusiria elnöke és Guido Carli, a Központi Bank kormányzója. És még jó né- hányan, akiknek döntő szavuk van gazdasági ós pénzű a vi kérdésekben. Bizonyos mértékig ide számíthatók azok az ellenzéki politikai nirtok is, amelyeknek nincs ugyan módjukban bármit megtenni, de módjuk van bármit megakadályozni. Ide sorolják a kisebb- nagyobb befolyással rendelkező társadalmi szervezeteket csoportokat is, amelyek valamiféle hatalommal rendelkeznek. Ezt a jelenséget árnyék- kormánynak nevezik a politikai elemzők. Sottogovern0 — mondják az olaszok, vagyis kormány alatti kormány. Ez persze csak mint fogalom létezik, de övék a tényleges hatalom, ők irányítanak. Vagyis: főleg a kereszténydemokraták, hiszen lényegében ők tartják kezükben az ország politikai és gazdasági kulcspozícióit. AZ OLASZ KORMÁNYOK jönnek és mennek, de az árnyékkormány marad. Nem változnak a tényleges gaz ’acégi hatalmat gyakorló szemé1 vek, és nem változnak a politikai erőviszonyok. A felületen futó kormányok mint múló epizódok, eltűnnek a süllyesztőben anélkül, hogy valamit Is tudnának változtatni a helyzeten. (Folytatjuk) KEREKES IMRE
