Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában BUDAPEST Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter az 1975. évi magyar—szovjet árucsere­forgalmi jegyzőkönyv aláírása után szombaton Moszkvából visszaérkezett Budapestre. KAIRO Abdel Aziz Higazi egyipto­mi miniszterelnök kairói lá­togatásra hívta meg francia kollégáját Jacques Chirac kor­mányfőt. TEL-AVIV Az izraeli rádió szombaton New York-i tudósítójának je­lentésére hivatkozva olyan ér­tesülést közölt, hogy az Egye­sült Államok egyelőre várako­zó álláspontra helyezkedik az Izrael további fegyvervásárlá­si igényeinek kielégítését cél­zó megállapodás aláírásával. Amerikai kormánykörökben azt hangoztatják, hogy a fegy­verszállításé megállapodás alá­írását „technikai okok” aka­dályozzák. BEJRUT Az izraeli tüzérség pénteken támadta a Libanon déli kör­zetében levő Asnata települést. A barbár akció jelentős anya­gi károkat okozott Ugyanezen a napon támadás érte Kfar Suba körzetét is, ahol két li­banoni életét vesztette, amikor az izraeliek által hátrahagyott aknák felrobbantak. BUDAPEST A Köpeczi Béla főtitkár ve­zette akadémiai delegáció, amely a Magyar Tudományos Akadémia és a Kubai Tudomá­nyos Akadémia együttműködé­si munkatervének megtárgya­lása és aláírása céljából tar­tózkodott Havannában. HAVANNA Raul Leon Torras, a kubai nemzeti bank elnöke vezetésé­vel kubai küldöttség utazott Japánba. A küldöttséget a japán gazdasági szervezetek szövetsége (Keidanren) és a japán—kubai gazdasági együtt­működési társaság hívta meg. A látogatás befejeztével a küldöttség a kanadai kor­mány meghívására Kanadába utazik. COLOMBO Li Csiang kínai külkereske­delmi miniszter vezetésével kereskedelmi küldöttség érke­zett Srí Lanka fővárosába. A kínai küldöttséget Tikiri Ban­da Illangaretne Srí Lanka-i kül- és belkereskedelmi mi­niszter fogadta. így látja a hetet, komme«» tátorunk, Réti Ervin: „Az európai biztonsági kon­ferenciát előkészítő diplomaták szállodai szobákat vesznek ki, a SALT-tárgyalásokra érkező szovjet és amerikai megbízot­tak lakásokat bérelnek ...” — ez a mondás járja Genf ben. A hasonlat találó: a straté­giai atomfegyverek korláto­zásáról folytatott tanácskozá­sok 1969 őszén kezdődtek s minden bizonnyal még egy ideig eltartanak majd. Mara­toni „műfajról” van szó, amely nem ígér naponként új szenzá­ciókat. A tárgyalások új sza­kaszának megindulása, a hét péntekjén a svájci városban, mégis megérdemli a kiemelke. dó figyelmet A SALT-téma napirendre kerülése ugyanis elválasztha­tatlan az „atomkorszaktól”. Kevesebb is, több is a hagyo­mányos leszerelésnél tulaj­donképpen nem csökkentik a fegyverzetet, de megpróbálnak gátat szabni a meredeken fel­felé ívelő, veszélyes és költsé­ges fegyverkezési hajszának. Az első fecskék, az első SALT« egyezmények sikeresen befa­gyasztották a támadó hadásza­ti rakéták mennyiségét, vala­mint egy-egyre korlátozták a Szovjetunióban, illetve az Egyesült Államokban felállít­ható ellenrakéta-rendszerek számát A SALT—1 megállapodás­nak, minden' erénye mellett, két alapvető gyengéje is volt. Időtartamát illetően csupán öt esztendőre szólt, tehát 1977 októberében lejár. Beváltotta a mennyiségi mutatókra vo­natkozó követelményeket, de nem intézkedett kellőképpen a fegyverzetek minőségi fej­lesztésének szabályozására. (Közben viszont megjelentek a több robbanófejjel ellátott ra­kéták, vagyis egy hordozóval akár tíz nukleáris bombát is célba lehet juttatni. A meny- nyiségi befagyasztás ellenére így mégis többszörösére nőtt a két nagyhatalom atomerejének hatékonysága és tényleges ütő­képessége.) A helyzet tehát meglehető­sen bonyolult, de tavaly no­vemberben, Vlagyivosztokban Brezsnyev és Ford csúcstalál­kozóján megegyeztek a meg- egyezésrőL Úgy döntöttek, hogy a SALT—2 megállapo­dásban pontosan rögzítik, mennyi „szimpla” és mennyi több robbanófejes rakétával rendelkezhet majd a Szovjet­unió és az Egyesült Államok, A minden részletre kiterjedő keretszámokat természetesen a szakértőknek kell meghatároz­ni, de a magas szintű politikai döntés értelmében a két nagy­hatalomnak minden vonatko­zásban azonos számú rakétái lesznek. Ilyen felhatalmazással'' ültek le tárgyalni Genfben és reális a remény, hogy a nyár kezde­téig kidolgozzák az 1985-ig ér­vényes szerződéstervezetet, Amennyiben elkészülnek vele, az SZKP főtitkárának június körül esedékes washingtoni lá­togatása jó alkalom lehet az ünnepélyes aláírásra. Az idő nemcsak általában sürget. Az 1976-os esztendő elnökválasz­tási év lesz az Egyesült Álla­mokban, s ősztől már hiányoz, hat az ilyen fontos elhatáro­zásokhoz szükséges, nyugodt és kiegyensúlyozott légkör. A SALT-tárgyalások ellen máris kilőtték az első torpedó­kat, s a hangadók között ismét ott szerepel Jackson szenátor­nak, a katonai-ipari komp­lexum hírhedt képviselőjének neve. Az elnökjelöltségre pá­lyázó szenátor alapos „öngólt” rúgott, amikor feltételeket pró­bált kényszeríteni a Szovjet­unióra azzal, hogy módosító javaslataival lehetetlenné tette a szovjet—amerikai gazdasági megállapodások érvénybe lé­pését. Jackson most egyenlíte­ni próbál és száznyolcvan fo­kos fordulattal azt kifogásol­ja, a készülő SALT-megállapo. dás nem tartalmaz elég korlá­tozást. Taktikája világos: any- nyit akar markolni, hogy sem­mi ne maradjon a kezében. Úgy tűnik, hogy az enyhülés hívei és ellenzői között folyó harc, amely az elmúlt hetek­ben nem egy területen kiéle­ződött, a következő időszak­ban erősen kötődik majd a SALT-témákhoz, a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulá­sához. Ismét megkezdődtek a hé­ten a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások, de aligha való­színű, hogy a közeljövő meg­egyezésekhez vezethetne. A nyugatiak ugyanis változatla­nul megpróbálják kikerülni a szocialista országok állásfogla­lásának alapját, hogy a csök­kentés során egyik fél bizton­sága sem szenvedhet csorbát. Derűlátóbbnak tűnnek az euró­pai biztonsági konferenciáról szóló jelzések — általában jú­lius—augusztusig lehetséges­nek vélik a helsinki záró csúcs-szakasz létrejöttét. (Szó esett erről Wilson ottawai és washingtoni megbeszélésein, amelyeket a brit kormányfő moszkvai útja követ; és tár­gyaltak erről a lengyel—oszt­rák kormányfői, valamint a szovjet—NDK és a csehszlo­vák—finn külügyminiszteri ta­lálkozón is.) Nem keveset emlegették Genfet a héten egy olyan ér­tekezlet kapcsán is, amely tudvalevőleg nem ülésezik. Szadat párizsi útja, Gromiko közel-keleti látogatása, Kis­singer újabb útitervei s a nyi­latkozatáradat a közel-keleti problémák időszerűségét jelez­hetik. A képlet adott: az ENSZ- ben többször is elfogadott el­vek (megszállt arab területek visszajuttatása, biztonságos határok, palesztin jogok elis­merése) alapján, a genfi kon­ferencia keretében, rendezni kell a válságot. Ez akkor sem lenne egyszerű feladat, ha mindenkit áthatna a jószándék, hiszen több évtizede lerakódó ellentéteket kell feloldani. Csakhogy Washington és Tel Aviv igazi megoldás helyett pótmegoldásokat ajánl, s eh­hez igyekeznek a térségben is híveket toborozni. Az igazságos és átfogó ren­dezés helyetti amerikai „kis lépések” nem hoztak és nem hozhattak eredményt. Ezek tu­lajdonképpen csak azt szol­gálják, hogy Washington több vasat is tűzbe tarthasson, meg­tartsa bázisként Izraelt, de az arab világban is befolyást nyerjen. Módszereik akadá­lyozzák s mindeddig lehetet­lenné tették a kézenfekvő meg­oldást: a genfi békeértekezlet összehívását. Washington „kis lépései” egyelőre csak meddő helybenjárást jelentenek, pe­dig négy háború s az új veszé­lyek arra ösztönözhetnének, hogy végre elinduljunk a béke felé. Ilyen körülmények között aligha kell bizonygatni a Gro- miko-út rendkívüli fontossá­gát ... A győzelem pártja Negyvenöt évvel ezelőtt, 1930. február 3-án alakult meg a vietnami kommu­nisták egységes pártja, amely kezdetben Indokína Kommunista Pártja, 1951 óta pedig Vietnami Dolgo­zók Pártja néven szervezi, vezeti a vietnami munkás- osztály és a dolgozó pa­rasztság forradalmi harcát. A francia gyarmati ura­lom idején zászlót bontott párt 10 pontos politikai programja szerint: a viet­nami forradalomnak egy­mással szorosan összekap­csolódó két feladatot kell megoldania. Egyrészt meg kell döntenie az imperialis­ta és feudális elnyomást, másrészt meg kell teremte­nie a feltételeket, hogy a függetlenség kivívása után áttérhessenek a szocializ­mus építésére. A párt prog_ ramjában kitűzött első fel­adatot, a francia gyarmati uralom lerázását, a függet­lenség kivívását csaknem 30 éve, 1945. szeptember 2- án végrehajtották. Vietnam népe, kommunista pártja vezetésével 1946 decembe­rétől 1954 júliusáig még nyolcéves ellenállási hábo­rúra kényszerült, hogy a gyarmati uralom helyreállí­tására törekvő francia csa­patokkal szemben megvéd­je szabadságát, független­ségét. Az Egyesült Államok uralkodó körei alig tízévnyi lélegzetet hagytak Észak- Vietnam népének, hiszen 1965 elején a VDK ellen is megindították a rendszeres légi agressziót. S a vietna­mi nép, miközben megtá­madott hazáját védte, a VDP irányításával végre­hajtotta a társadalom szo­cialista átalakítását, meg­kezdte a szocialista gazda­ság építését. Vietnam népe — a hadszíntérré változta­tott Dél és a hátország sze­repét betöltő Észak —, a VDP vezetésével, a vil | haladó erőinek támogatásá­val kudarcra kárhoztatta az amerikai imperializmus ag­resszióját. Az USA kor­mánya 1973. január 27-én kénytelen volt aláírni a ve­reségét bizonyító párizsi egyezményt. Egy francia polgári tör­ténész, Philippe Devillers írta több mint két évtizede: a holnap Vietnamja csakis a Vietnami Dolgozók Párt­jával épülhet. A történelem igazolta e megállapítás igazságát. —ó Válság — olasz módra III. KORMÁNYOK A VÁLSÁG mélypontján az a nézet alakult ki, hogy Olasz­ország kormányozhatatlan. Va­lóban így van? Nehéz lenne el­dönteni. A rövid életű kormá­nyoknak ugyanis nincs idejük arra, hogy kormányozzanak. Vagyis: ha van kormány, va­lójában akkor nincs. Fontos törvények és rend eletek évek óta nem születnek meg, mert nincs idő arra, hogy végigtár­gyalja a parlament. Aztán jön az új kormány és mindent le­het elölről kezdeni. A példa: az olasz mezőgaz­daság támogatást kapna a Kö­zös Piactól, mindössze egyet­1975. február 2. len parlamenti törvényt kelle­ne megszavazni. Ez mindmáig nem történt meg. Közben az olasz mezőgazdaság csődbe ju­tott. Nem az ország kormá­nyozhatatlan, nincsenek veze­tői. A HÁBORÚ VÉGÉTÖL szá­mítva Olaszországnak 37 kor­mánya volt. 1948 óta kizárólag a kereszténydemokraták vezet­te kormányok működtek. Egy- egy kormány átlagos életkora 10 hónap. A kormányok vál­toztak, a személyek alig. Bizonyíték erre a kormányok névjegyzéke. 1948 óta csaknem ugyan­azok töltik be a kormánytiszt­ségeket, a különböző minisz­teri tárcákat. Fanfani, Rumor, .loro, — az elnökség kivételé­vel —■ a köztársaság minden tisztát betöltötte. Andreotti, Tanassi, Taviani, Colombo, ilyen vagy olyan poszton úgy­szólván állandó tagjai a kabi­netnek. Az Olaszországban élő külföldi újságírók úgy hívják őket: a keljfeljancsik zseniális csapata. A rotáció tökéletes, a fel- frissítés úgyszólván nulla. A nyári periódusokban mű­ködő kormányokról az olaszok azt mondják: strandkormány. Moro mostani, téli kabinetjét „síkormány”-nak nevezik. Harminc év alatt harminc­hét kormány. Minden idők vi­lágcsúcsa a politikában. Való­ságos infláció ez már maga is... ÓRÁK. Haladok a Monteci- torio, a parlament felé, 10 óra­kor van ott találkám. Ugv ér­zem, elkéstem. Róma főútvo­nalain 200—300 méterenként órák mutatják az időt. Haladok az egyik órától a másikig és azt veszem észre, hogy minden következő óra kevesebbet mu­tat, mint az előző. Ez bizonyá­ra véletlen. Utcai órákkal más­hol is előfordul, hogy nem egy­formán mutatják az időt. Vé­gül is 10 perccel hamarabb ér­kezem a parlamenthez, mint ahogy elindultam. Azt kellene mondani, hogy az olasz parlament környékén jár leglassabban az idő. ERRŐL nem az órák tehet­nek. A legutóbbi választások, tehát 1972 óta, azaz két év alatt, az olasz parlament — va­lamennyi kihagyott időszakot összevéve — egy teljes évig nem működött A kormány- válságok miatt. Végül is hamarabb érkeztem a célhoz, mint ahogy elindul­tam. Netán a sűrűn egymást követő olasz kormányok is úgy vélik, majdcsak célhoz érnek, mielőtt még elindulná­nak? HA A KORMÁNYOK nem alkalmasak az ország irányítá­sára, ki kormányozza akkor Olaszországot? Az árnyékkor­mány. Azok, akik a gazdasági és pénzügyi hatalmat valóban gyakorolják. Mint például Ag­nelli, a Coníindusiria elnöke és Guido Carli, a Központi Bank kormányzója. És még jó né- hányan, akiknek döntő szavuk van gazdasági ós pénzű a vi kér­désekben. Bizonyos mértékig ide számíthatók azok az ellen­zéki politikai nirtok is, ame­lyeknek nincs ugyan módjuk­ban bármit megtenni, de mód­juk van bármit megakadályoz­ni. Ide sorolják a kisebb- nagyobb befolyással rendelke­ző társadalmi szervezeteket csoportokat is, amelyek vala­miféle hatalommal rendelkez­nek. Ezt a jelenséget árnyék- kormánynak nevezik a politi­kai elemzők. Sottogovern0 — mondják az olaszok, vagyis kormány alatti kormány. Ez persze csak mint fogalom lé­tezik, de övék a tényleges ha­talom, ők irányítanak. Vagyis: főleg a kereszténydemokraták, hiszen lényegében ők tartják kezükben az ország politikai és gazdasági kulcspozícióit. AZ OLASZ KORMÁNYOK jönnek és mennek, de az ár­nyékkormány marad. Nem vál­toznak a tényleges gaz ’acégi hatalmat gyakorló szemé1 vek, és nem változnak a politikai erőviszonyok. A felületen futó kormányok mint múló epizó­dok, eltűnnek a süllyesztőben anélkül, hogy valamit Is tud­nának változtatni a helyzeten. (Folytatjuk) KEREKES IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom