Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám
Te-napló Szörnyeteg Szokásunk szerint felkerestük a megyei művelődési központ szervezési csoportját, hogy tájékoztassanak: milyen műsorok, rendezvények várhatók a következő fél évben? Már megindult a színházi szezon. Idén is három felnőtt és két ifjúsági bérlet tulajdonosai számára állították össze a programot, de lesz néhány olyan előadás is, amelyet azok számára rendeznek, akiknek nincs bérletük. Nézzük a bemutatókat: Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját három bérleti előadásban játssza a kaposvári társulat. Ugyancsak három előadásban láthatjuk a nagy sikerű Illyés- darab, a Dupla, vagy semmi előadását, a Pécsi Nemzeti Színház előadásában. A pécsi operatársulat Mozart Figaro házasságát mutatja be — két ízben. Az operettek kedvelői két előadást láthatnak: mindkettőt bérleti előadáson kívül is. A kecskemétiek Offenbach Gerolsteini nagyhercegnő című operettjét’, Szegedről pedig a Cirkuszhercegnőt. A Kecskeméti Katona József Színház ismét kínál színházi csemegét; O’Neil: Boldogtalan hold című darabját, Gábor Miklóssal és Pécsi Ildikóval a főszerepben. Ebből az előadásból is lesz — a két bérleti mellett — egy külön előadás. Ugyanígy a pécsiek Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című darabjából. Ismét láthatjuk a pécsi színház nagy sikerű Don Juan előadását, és ugyancsak Pécsen mutatják majd be azt az egyelőre ismeretlen című Hernádi Miklós-darabot, amelyet szintén műsorai közé választott a művelődési központ. Nem felejtkeztek el a gyermeknézőkről sem, annál is inkább, mert a közelmúlt gyermekelőadásai nagy sikert arattak. Február másodikén bemutatja gyermekműsorát az Eless Béla vezette budapesti Peremszínpad. (Itt említjük, hogy a Peremszínpad és a szekszárdi Kísérleti Színpad nyilvános bemutatót tart majd a megyei irodalmiszín- pad-vezetőknek február elsején.) Szintén februárban láthatják a gyerekek a Déryné Színház új gyermekdarabját, a Négy süveget. A pécsi színház új gyermekdarabjának Bubos vitéz a címe, márciusban nálunk is bemutatják. Folytatódik a Bábszínpad 75 rendezvénysorozata: Vitéz László és a Kutyafülű Aladár után bemutatkozik az Orfeo, az Astra, a Bóbita együttes. Ezek között a műsorok között lesznek felnőtteknek valóak is. Áprilisban ünnepli majd a művelődési ház ötödik születésnapját: nagyszabású kiállítás és ünnepi műsor köszönti a jubileumot. A felszabadulás évfordulóját tambovi vendégekkel közösen ünnepeljük: a testvérmegye művészeti együttesei fellépnek a művelődési központ színháztermében. Témájukban is Pécshez kapcsolódó írásokkal és képekkel a város múltját és jelenét idéző összeállítással jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A szám élén történelmi jellegű, de mai igényű írások kaptak helyet. Csorba Győző új fordításában olvashatjuk egy ismeretlen középkori költő „Siralmas ének a török iga alatt sinylődő Pécs városáról” című versét. Tímár Máté: Történt vala Pécsett... című elbeszélése a híres „Pécsi disputa” történetét eleveníti fel, a jelennek szóló tanulsággal. Weöres Sándor A közeljövőben kezdődik majd Dinnyés József négyrészes új előadói sorozata. E műfaj kedvelőinek ajánlják a Bojtorján-együttes műsorát is — ami egyszer már elmaradt. Ismét sor kerül a hatrészes Pódium 75 sorozatra, a közreműködők közül eddig biztos Kozák András és Drahota Andre neve, valamint Cseh Tamásé. Remélik, hogy ismét elfogadja a meghívást Tompa László is. A Pódium gazdái a művelődési központ mellett a TIT és a megyei könyvtár. A könnyűzene kedvelői bizonyára örülnek majd annak a divatbemutatónak, melynek első felében megyei amatőrök lépnek fel, második részében pedig esztrádműsor keretében többek között Kovács Kati is. A popzene hívei a Miniegyüttest hallgathatják Szek- szárdon, az ifjúsági klub vendégeiként. A komolyzenei rendezvényekkel majd egy másik alkalommal foglalkozunk, most egy hangversenyt említünk: a Munkásőrség Központi Férfikarának hangversenyét. —vfé— egy múlt századi elfelejtett, pécsi csodagyerek, Karay Ilona költeményeit mutatja be, Várkonyi Nándor Pergő évek című önéletrajzi művének új fejezete a Sorsunk indulásával foglalkozik. A jelenhez kapcsolódó írások sorában Arató Károly és Galambosi László költeményeit, Sárospataky István: Zóra című, Pécsett bemutatott drámájának első felét, Futaky Hajna pécsi színházi beszámolóját. Bertók László öntőmunkások című riportjának befejező részét, valamint Kolozsvári Grandpierre Emil kisregényének folytatását közli a folyóirat. A kicsik mindig föllázadnak a nagyok ellen, a tehetséget nem bírja elviselni a tehet- ségtelenség, s marad a végső vigasz: „Amikor a földet sem fogom az árnyékommal nyomni, tán az ország is elhiszi, hogy tulajdonképpen szeretett engem.” A Szörnyeteg hőse, Sárkány Béla professzor mondja ezt, pontosabban Németh László, aki 1953-ban, amikor ezt a darabot keserűséggel és reménykedve írta, még ezt tette hozzá: „Csinálom. Ha nem hitből, hát dacból.” A dráma egyik gyújtópontja ez a tulajdonképpen reménytelen küzdelem a tehetség jogáért és igazáért, a másik pontban a remény világít, a kenelpidolépszisz, amit életreményre gyulladással lehet lefordítani. Ez a kenelpidolépszisz lobban fel a csodált és némileg megvetett, de mindenképp szörnyetegnek tartott Sárkányban, midőn megismer egy fiatal lányt, akit egyformán tud szeretni agyával és szívével. Ezen a két ponton kellene kibomlania a drámának, itt kellene részvétet, együttérzést kiváltania Sárkány Bélának, akiről azonban tudjuk, hogy ezzel sem érné be, mert ennél több akar lenni, példa, minden nemesnek és emberinek példája, s miután folyton valami mást tapasztal, úgy érzi, az emberiség meduza-remeterák szimbiózis, s neki nem is marad más hátra, mint behúzódni a vadonba, „legalább nem lesz különbség a sorsom és a tanyám között”. De azért valami baj van ezzel a meduza-remeterák szimbiózissal. Azt meg lehet érteni, hogy az öregedő Sárkány professzor feleségül veszi a nála jóval fiatalabb egyetemista lányt, s szívből kívánnánk is neki minden jót, de ebben a Sárkányban valóban van valami, amit nehéz szeretni. Azt sem tudni, hogy miért fordul el tőle mindenki: a tehetség azért ennyire nem taszít. A gyerekei sem szeretik, a veje sem, a fiatal tanársegéd is elfordul tőle, s csodálója, fiatal felesége is olyan hirtelen fordul el tőle, hogy az utolsó képeknél csak csodálkozni tudunk, amiért a komp még mindig nem vitte el az újdonsült szerelmeseket. Az is rejtélyes, hogy sikerei csúcsán miért hagyja ott kényelmes pesti lakását, s miért cseréli fel a szigeti vadonnal, ahol maga ácsolgatja leendő otthonukat. így aztán még ha elfogadjuk is a meduza-remeterák szimbiózist, valami motoszkál bennünk, hogy ezzel a Sárkánnyal sincs minden rendben, már ami a drámát illeti, ugyanis sok olyan motiváció hiányzik, ami egyértelművé tenné tragédiáját, ami az együttérzéssel a katarzist is kiváltaná. így inkább egy öregedő férfi szerelmi csalódásának vagyunk tanúi, s bármennyire rokonszenves is a tudós professzor, s bármennyire rosszalljuk is a tehetségtelenek lázadását, egy kicsikét úgy érezzük, jobb, ha útjára megy az ifjú feleség, előtte a tér és a pálya.— „Mert a világ így megyen... Az arany-idő álomra marad” — tehetjük hozzá az ugyancsak kiábrádult BessenyeiveL Hintsch György, aki a forgatókönyvet írta és rendezte a filmet, inkább elvett az eredeti szövegből, mint hozzátett volna, a dráma Amáljá- ból Márta lett, s a húzásokkal igyekezett fölgyorsítani a cselekményt. Nem mindig eléggé, a Kert-Magyarország gondolata, a kecskeméti gyümölcslé, s a professzor ezerféle terve nem egyszer váratlanul bukkan föl, s inkább a néző szédül bélé, mint a feleség, aki végül mégiscsak indokolatlanul indul el a ta- nársegéddeL Nem hibátlan a darab, s ugyanezt mondhatjuk a tv-változatról is. Sok bölcs szentencia, megszívlelendő igazság, de az igazi drámai feszültség mégis csak elmarad. Cs. L A Jelenkor februári száma Egész délután kóborolt, mindig a forgalmasabb utcákon. Nézte a tömérdek járókelőt, nincs-e köztük Magda nénje, vagy Rezső bácsi. De nem találkozott velük. Azután már nem is a járókelőket nézte, hanem a kirakatokat. A falubeli Hangya megko- pasztott kirakatához képest itt azért még került néznivaló. Ha más nem, hát Szálasi Ferenc képe meg Hitler Adolf képe. Meg a sok szép, elevenzöldre festett nyilaslkereszt. Megunta aztán a kirakatokat is. „Édesanyám kereshet azóta — gondolta. — De úgyis azt szokta mondani: rossz pénz nem vész el. Majd nagyot néz, ha beállítok, hogy megjártam Miskolcot ingyen, voltam Magdáéknál... Üzenhet velem haza legalább. Meg talán küld is valamit”. Valósággal úri asszony lett Magda, üres kézzel csali nem engedi el. Akármilyen frontvilág van, hogy jönne már az ki. Leginkább az apjától tartott az elcsaVargás miatt. Mert hirtelen keze van az apjának. Aikonyodott -már, és még mindig nem találkozott Magdával. Rezső bácsival sem. Ki tudná azt, melyik utcán laknak a sok közül. Annyi utca van itt, hogy ha ki is jön valamelyikük a boltba, ő éppen másfelé jár, s könnyen el- mellőzhgtik egymást. Felsivalkodtak a szirénáik. Csikorogva állt meg, éppen előtte, egy villamos. Mindenki leszállt róla, még a vezető is. Nőm tudta még akkor, mit jelent a sziréna, ég csak bámult utánuk: mindnyájan ugyanabba a házba mentek be. Ez .aztán! Hazáig hozza őket a villamos. Egy rendőr kiáltott rá a -túloldalról: — Hé! Gyerek!... Hallod?!... Mit bámészkodsz? Süket vagy? Nem hallod szirénát? 67. Akkor vette észre, hogy az utca már kiürült körülötte. Azt a rengeteg járókelőt mind elnyelték a kapuk. Aki még látható, az mind egyenruhás. Most értette csak meg, hogy légiriadó van, ugyanaz, amire otthon mostanában félreverik a harangot De otthon nincs' belőle annyi rarna- zuri, végzi a dolgát mindenki tovább. Ebből ás látszik, ijedősebbek a városiak. Szerencséje volt ezzel a légiriadóval. Egészen besötétedett már, amikor lefújták, amúgy sem tudott volna hová menni. És ha nappal nem találkozott Magdával, éjszaka, az elsötétített utcákon hiába is keresné. Amikor kikérdezték a házbeliek, egy terebélyes asszonyság rögtön a gondjaiba vette. Paprikás krumplit adott neki, egy púpozott tányérral, és helyet is szorított éjszakára az óvóhelyen, a saját fekhelye mellett, egy szalmazsákon. Nem volt több -riadó, legalább is még egyszer nem szirénáztak, mégis sokan odalent háltak az óvóhelyen; ez az asszonyság is. Másnap kora reggel, amikor a mozgolódás elkezdődött, a takaró alól -lélegzet-visszafojtva hallgatta, hogy veszekszenek miatta a háziak. Kásás hang: — Kérem, a rendőrségnek kell jelenteni, ki van adva. Egy lépést se addig— Az asszonyság: — Maga meg de nagyra van a rendőrséggel!... Képes rásütni még erre a gyerekre is, hogy katonaszökevény... A kásás: — Kérem, én senkire sem sütöm rá! És kikérem magamnak!... . Belevág egy kajla beszédű, aki ao-nak mondja az á-betűt, ahogy a rádióban egyszer Tolnai Klári: — Hagyjaok maor!... Majd én feladom a kalauznak a vonatra... Pincohang: — Ha még egyáltalán megyen arra vonat! Kásás: — Aztán mért ne menne? — Pince: — Megyen, persze, hogy megyen. Ha még el nem vágták a vonalat az oroszok. Kásás: — Figyelmeztetem, kérem, figyelmeztetem, ez... ez— 68. Rikácsoló nő, messzebbről; — Figyelmeztesse maga a valagát! Kicsoda maga, hogy folyton bennünket egzecéroz?!._ Még ilyet!... Az asszonyság: — Ha legalább a cím -megvolna, a nénjéé. Kis szamár, azt hiszi, úgy van, mint falun... Kásás: — Kérem, én nem tehetek róla, de nekem szigorúan ki van adva, hogy idegen nem tartózkodhat— Asszonyság: — Jó, hót nem tartózkodhat!... Hol van itt a tartózkodás?— Nem csaphatjuk ki ezt az ártatlan gyereket az utcára hálni, azt a rendőrség se kívánhatja el... Kásás: — Az a helyzet, kérem, hogy nem tartózkodhat.. Kaű'la: — Hagyjaok maor, az ästen aoldja meg!... Mondom, én elviszem, költse csak fel. Aztán feladom a kalauznak, az lesz a legtisz- tábtoVasutas volt a kajla beszédű, és éppen az állomásra ment, szolgálatba. De nem jutottak el az állomásig. Már vagy két utcával odébb, egy szembe jövő vasutastól megtudták, 'hogy hajnalban csakugyan elvágták a vonalat az oroszok. & arrafelé egyelőre nem megy ki több vonat — No barátocskán, most aztán benne vagy a alamasztikában — mondta a maga furcsa módján a vasutas. — Mo6t már én is úgy látóm, nincs más hátra, mint a rendőrség... Rögtön meg is kérdezte a sarkj újságárustól, nem látott-e rendőrt errefelé. Náluk a falun csendőrök vannak, kakastollasok, de azokat is jobb elkerülni, összeverik a civil embert, meg a laktanya pincéjébe zárják. Amíg a vasutas lapot vásárolt, -meg tanakodott az újságárussal hol keresse a rendőrt, ő elhúzódott tőle a sarokig. Aztán usgyi. Nem nézett vissza, kergetik-e vagy sem, de akkor sem futhatott volna gyorsabban, ha az egész város őt kergeti. Futott, futott, amíg a tüdeje bírta. 16. Hamar beleszokott a csavargásba. Megtanulta, hogy ő menekültnek számít „az ideiglenesen megszállt országrészből”. (Folytatjuk) 69. Mit ígér a megyei művelődési központ?
